NAPLÓK: Oswald Chesterfield Cobblepot Legutóbbi olvasó: 2024-05-18 23:34 Összes olvasás: 64888| 83. | [tulajdonos]: ó, rossz | 2016-03-01 17:16 | EGZOTIKUM
Mihail Kuzmin
VISZONTLÁTTAM A VÁROST,
HOL SZÜLETTEM
Viszontláttam a várost, hol születtem,
s leéltem ifjúságomat;
tudtam,
hogy ott se rokonom, se ismerõsöm nincs
már,
tudtam,
hogy régen elmosódott emlékezetem,
mégis a házak, girbe-gurba utcák,
a tenger messzi zöldje
felidézték elõttem
a megmásíthatatlant, -
a gyermekkor lepergett napjait,
az ifjúságom terveit, sok álmát,
a füstként szétfoszlott szerelmet.
Mindenkinek idegenül,
egy fitying nélkül, azt se
tudva, hol is hajtom le majd fejem,
egy külvárosba csöppentem, ahol
csukott spalettákon túl fények égtek,
s énekszó hallatszott, dobbal kísérve,
a legbelsõ szobákból.
Egy földig érõ függöny elõtt göndör,
jóvágású siheder állt, s ahogy
meglassítottam léptem, elcsigázva,
megszólított:
avva,
úgy látom, az utat nem ismered,
s nincsenek itt barátaid sem;
jöjj hát ide,
itt mindent megtalálsz,
ami egy idegen magányát elfeledteti,
lelhetsz te nálunk
vidám kedélyû, könnyû vérû lánykát,
rugalmas testût, illatos hajút.
Bár máson járt eszem, lassult a léptem,
s õ mosolyogva így beszélt tovább:
Ha téged ez se vonz eléggé,
ó, vándor,
adódnak másféle gyönyörök is,
melyektõl bátor s bölcs szív nem fut el.
Sarum levettem, küszöbén belépve,
hogy a megszentelt sivatag porát
a vigalom házába ne vigyem be.
Az ajtónállóra tekintve,
azonnal észrevettem,
hogy szinte teljesen csupasz, -
s elindultunk a folyosókon
és messzirõl
már kasztanyetták hangja szállt felém.
(fordította: Baka István)
G. TÍMEA FIGYELMÉBE | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
