Igen, a hozzáállás, az attitűd és a meditáció tapasztalatainak nyelvi megragadására való hajlam értelmében erről van szó. A hindu és buddhista iskolák mind rendelkeznek olyan gyakorlatokkal, amelyek megdöbbentő, rendkívüli, felszabadító tudatállapotokhoz, látomásokhoz stb. juttatják a gyakorlót. A különbség az, hogy a hindu rendszerek ezeket a tapasztalatokat a metafizikai koncepcióik bizonyítékaiként értelmezik a személyes vagy személytelen Istenre vonatkozó felfogásuk idealista-monista (advaita, nem-kettős) vagy idealista-dualista(krisna-tudat) alapján, a buddhista rendszerek pedig nem. Ugyan a buddhizmusban is ismeretes a nem-kettősség fogalma de egy finom különbséggel: a nem kettősséget nem az egység, hanem a nem-kettősség útján értelmezik, azaz nem állítják a kettővel szemben az egyet. Ez azért érdekes mert a hindu és buddhista nem-kettősség tanokat (advaita / dzogcsen) nyugaton erősen szeretik összekutyulni és felcserélhetőnek tekinteni, noha e hagyományok mesterei nem tekintik felcserélhetőnek tanításaikat.
"Tételezzük fel, például, hogy roppant szél fúj odakint, és a honfitársaimnak el akarom magyarázni, milyen a viharos amerikai szél vagy hurrikán. Befogom tehát egy szivarosdobozba, hazaviszem, és azt mondom: "Ezt nézd meg!" Nincs benne semmiféle szél, ugye? Minthogy befogtuk. Vagy ha arra az érzésre vagy kíváncsi, milyen egy folyó sodrása, én pedig hozok egy vödörrel belőle. Megszűnt az áramlás abban a pillanatban, hogy vödörbe tettem. Abban a pillanatban, hogy a dolgokat koncepcióba zárod, megszűnik az áramlásuk; statikussá, halottá válnak. Egy megfagyott hullám nem hullám. Egy hullám alapvetően mozgás, akció; nem hullám, amikor megfagyasztod. A koncepciók fagyottak. A valóság cseppfolyós."
A gyakorló a buddhizmus valamelyik konkrét hagyományvonalának elkötelezett gyakorlóját jelenti és nem egy általános értelemben vett spirituális érdeklődésű személyt. Erre használják ezt a kifejezést. A gyakorló tehát a theraváda buddhizmus gyakorlója, a zen buddhizmus gyakorlója, a vadzsrajána buddhizmus gyakorlója stb. A buddhizmusban nincs szerepe Istennek. Nem oka és nem alapja, nem célja az életnek. A Buddha az első tanítóbeszédében felsorolt 62-féle metafizikai-ontológiai állítást, aminek intellektuális felvétele racionális megfontolások vagy misztikus tapasztalat útján történik de alapvetően érzelmi tapadások nyomán és azok hajlamai valamint kielégítése alapján jön létre. A személytelen Isten elképzelések az örökkévalóság tanai, a személyes Isten elképzelések pedig a részleges örökkévalóság tanai közé soroltatnak. A materialista elképzelések a véletlen keletkezés tanai közé tartoznak illetve a megsemmisülési tanok közzé. Egy ilyen válaszban nem lehet a beszéd szerkezetére és kategóriáira kitérni. A célját lehet világossá tenni, leszoktatni az embert az ontológiai előfeltevésekhez, meggyőződésekhez és magyarázatokhoz való ragaszkodáshoz, egyben jelzi, hogy a Dharma (a Buddha tanítása ezt hívják nyugaton buddhizmusnak) nem metafizikai-ontológiai tanítás, hanem szigorúan módszertani praxis, amely saját fogalmait, kategóriáit a praxisra vonatkoztatja, a praxis eredményét pedig a szenvedés élményének végső és visszavonhatatlan meghaladásában jelöli meg. Azonban a szenvedés sem ontológiai valóság vagy alap. nem metafizikai rendelés ami egyensúlyban van a boldogsággal stb. Feldmár András szavaival, a Buddha volt az első fenomenológus. (Összességében a nyugati filozófiai részterületek és törekvések fogalmaival közelítve a buddhizmus bölcselet valóban és döntően fenomenológiai, ismeretelméleti és nyelvfilozófiai jellegű, nem pedig metafizikai és ontológiai jellegű. A világ és az én, azaz az objektum és a szubjektum mint olyanok természetével kapcsolatos kérdésekre a Buddha így felelt:
"Vaccsha, a Beérkezettnek nem szokása, hogy elméleteket állítson fel. Mert a Beérkezett felismerte, mi a test, hogyan jön létre a test, hogyan szűnik meg a test; mik az érzetek, hogyan jönnek létre az érzetek, hogyan szűnnek meg az érzetek: mi a tudat, hogyan jön létre a tudat, hogyan szűnik meg a tudat; mik az adottságok, hogyan jönnek létre az adottságok, hogy szűnnek meg az adottságok; mi a megismerés, hogyan jön létre a megismerés, hogyan szűnik meg a megismerés. Ennek következtében a Beérkezett minden véleményt, minden feltevést, minden önzést, önösséget, önhittséget feladott, elvetett, legyőzött, elhagyott, visszautasított, eltávoztatott, és ezáltal felszabadult." MN 72 Aggivacchagotta Sutta (Fordította: Vekerdi József)
Ha valamely tanítványáról megtudta, hogy az illető a metafizikai kérdésekben ontológiai természetű állásfoglalásra ragadtatta magát, akkor azt maga elé rendelte és alaposan leteremtette:
"– Te megzavarodott ember, ugyan ki vagy te, hogy úgy értelmezed a Dharmát, mintha én így tanítottam volna? (...) És akkor, te zavarodott ember, rosszul ragadod meg a Dharmát, ezzel engem is gyalázol, magadat is tönkreteszed, sok tisztátalanságot nemzel, és mindez hosszú időn át szenvedést okoz neked és ártalmadra lesz." MN 38 Mahā-taṇhāsaṅkhaya Sutta (Fordította: Vekerdi József)
Mit gyakorol egy gyakorló? Minden hagyományvonalnak, azaz a történeti buddhista iskoláknak konkrét gyakorlatai vannak a morális praxis, a meditatív praxis, és a bölcseleti praxis tekintetében. Ezeket meg kell értenie, el kell sajátítania, be kell teljesítenie. Ebben a hagyományvonal mesterei vannak a segítségére és megvalósítását ők hitelesítik. Azaz két dolgot gyakorol fenntartja a hagyomány formáját és átadási vonalát és beteljesíti a hagyomány tartalmát, a megvalósítást. A megvalósítás tartalma és interpretálása összhangban kell hogy legyen a Buddha és a hagyományvonal mestereinek megvalósításával és interpretációjával.
Ezt jelenti a gyakorló. Ezt gyakorolja a gyakorló. Tehát nem egy általános spirituális érdeklődésű, spirituális kereső személy, hanem olyasvalaki, aki 1. formálisan buddhista, azaz Menedéket vett a Három Drágakőben, a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában és szellemi ösvényét nem elegyíti más vallásokkal és hagyományokkal, 2. lényegileg buddhista, azaz a buddhista tan a számára releváns szellemi hagyomány.
Kik azok a "gyakorlók"? Mit gyakorolnak? Ők hasonlóak a spirituális útkeresőkhöz vagy azokhoz, akik hisznek az ezotériában, nem értve azt, mit is jelent maga a szó? (a lélek belseje) Istenről minden embernek van egy elképzelése. Vannak, akik el sem tudják képzelni, inkább azt mondják, nem létezik, ami önmagában is paradoxon, hiszen mégis beszél, vitatkozik róla. A legtöbb ember fogalmakba zárja. Persze nem Istenről kérdeznék. Hanem a gyakorlóról. Nem hallottam még ezt a kifejezést, azért érdekel. :) Mit gyakorolnak? A boldogságot? A csendet? A magányt? (mely üdvös és fontos, ha nem párosul az egyedüllét meglehetősen szar érzésével)
Azonban. Ígértem még egy videót a halálba készülő fiú tanítása mellett. A következő fiatalember az általam megismert nyugati (ez hangsúlyos) fiú (ez is hangsúlyos) gyakorlók közül a közvetlen szív egyszerű bölcsességének azt a vidámságát képviseli, amire még nem láttam példát. Női gyakorlóknál már többet is. -
- Ez előtt a fiatalember előtt feladnám minden érvemet. Vita nélkül. És a Tanra vonatkozó tévedéseit se igazítanám ki, ha lenne olyan. Arról beszél vidáman, hogy még nem tudja, végleg a templomban marad-e. Szerintem nem kérdés. Ő nem választja a szerzetesi utat, a szerzetesi út választja őt. Alighanem egy bódhiszattva küldte közénk. Vajon melyik a nagy nyolc közül? Én Akasagarbhára tippelek.
Heath-Stubbs úr, mint ezt meg kell értened, staffordshire-i nemes családnak volt ivadéka. Vére akármelyik angoléval vetekedett, de szeme fakó volt s a lába vézna.
Könyöke s ujjai többfelé is mozogtak, fagy idején komoly recsegést fejtve ki, ha barátainak tartott bemutatókat, melyekért máshelyütt bér járt volna neki.
Oxford egyetemén korának legnagyobb tudós doktorai biztosították oktatását, angol nyelvet, latint, madártant és bűnt hallgatott, végül négy év után vizsga nélkül odábbállt.
Hitében ortodox volt, mint igazi anglikán, a teremtést illető kételyeit kivéve. De szép elveihez nem maradt hű (mondják) egyáltalán: lustaság, fajtalankodás, gőg és tékozlás volt a vétke.
Szabad és kötött verseket írt, amíg fiatal volt, klasszikus-romantikus pásztordivat szerint, melyekkel sok neves itészt pártjára hangolt, s még közsikert is aratott, noha nem pénzbelit.
Túlélve most barátait, s híre javát is egyben, örül, hogy e kövek s fű alatt lelhet pihenőt. Nem várja, de reméli: nem lesz felkészületlen, ha a Feltámadás valaha beköszönt.
Nem különösebben kedvelem a rinzai típusú zent, mert nem hiszek a kóanokban. A koreai szon csogje iskolája ilyen. Azonban találtam két videót az iskola csatornáján, ami más-más módon de nagyon
megindító. Az elvonulásaikat nyitó és záró tanítóbeszédek előtt felkéri a mester ezt vagy azt a gyakorlót, hogy rövid bevezetést tartson. Ez a fiatalember már elhunyt. Sokat kaphatunk tőle, ha meghallgatjuk.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
