A gyakorló a buddhizmus valamelyik konkrét hagyományvonalának elkötelezett gyakorlóját jelenti és nem egy általános értelemben vett spirituális érdeklődésű személyt. Erre használják ezt a kifejezést. A gyakorló tehát a theraváda buddhizmus gyakorlója, a zen buddhizmus gyakorlója, a vadzsrajána buddhizmus gyakorlója stb. A buddhizmusban nincs szerepe Istennek. Nem oka és nem alapja, nem célja az életnek. A Buddha az első tanítóbeszédében felsorolt 62-féle metafizikai-ontológiai állítást, aminek intellektuális felvétele racionális megfontolások vagy misztikus tapasztalat útján történik de alapvetően érzelmi tapadások nyomán és azok hajlamai valamint kielégítése alapján jön létre. A személytelen Isten elképzelések az örökkévalóság tanai, a személyes Isten elképzelések pedig a részleges örökkévalóság tanai közé soroltatnak. A materialista elképzelések a véletlen keletkezés tanai közé tartoznak illetve a megsemmisülési tanok közzé. Egy ilyen válaszban nem lehet a beszéd szerkezetére és kategóriáira kitérni. A célját lehet világossá tenni, leszoktatni az embert az ontológiai előfeltevésekhez, meggyőződésekhez és magyarázatokhoz való ragaszkodáshoz, egyben jelzi, hogy a Dharma (a Buddha tanítása ezt hívják nyugaton buddhizmusnak) nem metafizikai-ontológiai tanítás, hanem szigorúan módszertani praxis, amely saját fogalmait, kategóriáit a praxisra vonatkoztatja, a praxis eredményét pedig a szenvedés élményének végső és visszavonhatatlan meghaladásában jelöli meg. Azonban a szenvedés sem ontológiai valóság vagy alap. nem metafizikai rendelés ami egyensúlyban van a boldogsággal stb. Feldmár András szavaival, a Buddha volt az első fenomenológus. (Összességében a nyugati filozófiai részterületek és törekvések fogalmaival közelítve a buddhizmus bölcselet valóban és döntően fenomenológiai, ismeretelméleti és nyelvfilozófiai jellegű, nem pedig metafizikai és ontológiai jellegű. A világ és az én, azaz az objektum és a szubjektum mint olyanok természetével kapcsolatos kérdésekre a Buddha így felelt:
"Vaccsha, a Beérkezettnek nem szokása, hogy elméleteket állítson fel. Mert a Beérkezett felismerte, mi a test, hogyan jön létre a test, hogyan szűnik meg a test; mik az érzetek, hogyan jönnek létre az érzetek, hogyan szűnnek meg az érzetek: mi a tudat, hogyan jön létre a tudat, hogyan szűnik meg a tudat; mik az adottságok, hogyan jönnek létre az adottságok, hogy szűnnek meg az adottságok; mi a megismerés, hogyan jön létre a megismerés, hogyan szűnik meg a megismerés. Ennek következtében a Beérkezett minden véleményt, minden feltevést, minden önzést, önösséget, önhittséget feladott, elvetett, legyőzött, elhagyott, visszautasított, eltávoztatott, és ezáltal felszabadult."
MN 72 Aggivacchagotta Sutta (Fordította: Vekerdi József)
Ha valamely tanítványáról megtudta, hogy az illető a metafizikai kérdésekben ontológiai természetű állásfoglalásra ragadtatta magát, akkor azt maga elé rendelte és alaposan leteremtette:
"– Te megzavarodott ember, ugyan ki vagy te, hogy úgy értelmezed a Dharmát, mintha én így tanítottam volna? (...) És akkor, te zavarodott ember, rosszul ragadod meg a Dharmát, ezzel engem is gyalázol, magadat is tönkreteszed, sok tisztátalanságot nemzel, és mindez hosszú időn át szenvedést okoz neked és ártalmadra lesz."
MN 38 Mahā-taṇhāsaṅkhaya Sutta (Fordította: Vekerdi József)
Mit gyakorol egy gyakorló? Minden hagyományvonalnak, azaz a történeti buddhista iskoláknak konkrét gyakorlatai vannak a morális praxis, a meditatív praxis, és a bölcseleti praxis tekintetében. Ezeket meg kell értenie, el kell sajátítania, be kell teljesítenie. Ebben a hagyományvonal mesterei vannak a segítségére és megvalósítását ők hitelesítik. Azaz két dolgot gyakorol fenntartja a hagyomány formáját és átadási vonalát és beteljesíti a hagyomány tartalmát, a megvalósítást. A megvalósítás tartalma és interpretálása összhangban kell hogy legyen a Buddha és a hagyományvonal mestereinek megvalósításával és interpretációjával.
Ezt jelenti a gyakorló. Ezt gyakorolja a gyakorló. Tehát nem egy általános spirituális érdeklődésű, spirituális kereső személy, hanem olyasvalaki, aki 1. formálisan buddhista, azaz Menedéket vett a Három Drágakőben, a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában és szellemi ösvényét nem elegyíti más vallásokkal és hagyományokkal, 2. lényegileg buddhista, azaz a buddhista tan a számára releváns szellemi hagyomány. |
