Nagyon kellemes olvasmány Webster: Miben tévedett Freud című könyve, persze azt nélküle is tudja mindenki, hogy minden ami értékelhető Freudban, az Schopenhauer. Sőt, ha hihetünk éppen a freudiánus meselélektannak, akkor tulajdonképpen minden faluvégi mesemondó pontosabban (mert ösztönösebben) ismerte az analízis lényegét, mint annak artikulálója. Panoptikumba járni jó.
Érdekes, hogy az analitikus barátom a terápiában alapvetően freudiánus, alkalmazhatóbbnak tekinti Jungnál, ugyanakkor mint gyakorlati (osztályvezető főorvos) szakembernek esszébe se jutna bölcsnek nevezni Freudot. (2012-ben kiváló könyve jelent meg (amit két másik orvos társával együtt írtak) a kényszerbetegség témájában, stb.) Amikor például az Abhidharmma szövegekkel találkozott, akkor így fogalmazott örömteli csodálattal: ezek zsebre teszik az egész analízist. Természetesen a Dhamma-szanganí fejezet az, ami a szakmájába vág. (Érdekes módon az orientalisták és filológusok unják ezeket a szövegeket.) Hamvas úgy fogalmazott a tibeti misztériumok kapcsán, hogy azokhoz képest a nyugati lélektan még csak nem is gyerekes. Na mindegy. Mindenki azt ír amit akar. Amúgy a zseni fogalma mindig is abszurdnak tűnt számomra, de legalábbis homályosnak. Szerintem a zseni mibenlétének legkevésbé visszataszító megfogalmazása a következő
"A zseni mértéke a jellem - akkor is, ha önmagában nem a jellem teszi a zsenit. A zseni nem "tehetség és jellem", hanem jellem, amely egy speciális tehetség formájában nyilvánul meg."
Ha már szóba került Freud és a pisis lángnyelvek. Tizenhárom éves koromban álmodtam a következő két témába vágót.
Az első álomban a semmi közepén sebesen forgott egy pompás, baldachinos ágy, akárha tornádóba keveredett volna. Az ágy szélén egy aranybarna bőrű, pucér sátánfattya térdelt. Jóvágású, délceg legény, szép, durva és sunyi pofával, amelyben apró, förtelmesen gonosz és szúrós szemek világítottak ezüstfénnyel. Lenyalt szürkés-barna hajából kétoldalt két tincs ördögszarvként kunkorodott fel. Kezeit a csípőjére tette. Ormótlan hímtagja ágaskodott. Az ágy finom, selyemhuzatos paplanjai és párnái között három gyönyörű és szintén mezítelen lány kapaszkodott egymásba, szőke és barna hajzuhatagaik összekeveredtek. A testüket lobogó lángok emésztették és miközben égtek, velőtrázóan sikoltoztak. A gézengúz ördög ebben a jelenetben gyönyörködött. Ordas módjára vigyorgott, és a látvány hatására a felmeredő szerszám higanygyöngyöket ejakulált.
A második álomban öreg, kopaszodó, vézna férfiak vergődtek a földön. Végtagjaik változatos mértékben csonkolva voltak. A legtöbbnek gyér szakálla volt. Bánatos hörgéseket és szomorú sóhajokat hallattak. Egynek se volt szeme.Szemgolyóikat valaki kitépte és a szemgödrükben alvadt vér feketéllett. Egy férfi járkált közöttük. Csak a combjáig lehetett látni, ami erős és bozontos volt, a lábfeje pedig nagy. Esdeklően fordították felé a fejüket a szerencsétlenek. Üres szemgödrükkel a magasba, azaz rá bámultak. És ekkor az ismeretlen a szemgödreikbe vizelt. Csupán a lábakat és a sugarat lehetett látni belőle.
Mindkét álom után hetekig rosszul voltam és nem akartam aludni menni, nehogy valami hasonlót álmodjak. Szóval Freud zseni volt, ami persze kevesebb mint a bölcs. Jung bölcs volt. Szegény Adlerrel évekig nem tudtam mit kezdeni. A hatalom sose tűnt számomra olyan meghatározónak mint az ő rendszerében. Nem olyan régen rájöttem, hogy bizonyos dolgokban mégis csak pontosabb mint a két nagy. A történelem analitikus értelmezésére feltétlenül alkalmasabb. Az egyik legjobb barátom analitikus. Nagyra értékeli az álmaimat. Én kevésbé.
Igen, a hozzáállás, az attitűd és a meditáció tapasztalatainak nyelvi megragadására való hajlam értelmében erről van szó. A hindu és buddhista iskolák mind rendelkeznek olyan gyakorlatokkal, amelyek megdöbbentő, rendkívüli, felszabadító tudatállapotokhoz, látomásokhoz stb. juttatják a gyakorlót. A különbség az, hogy a hindu rendszerek ezeket a tapasztalatokat a metafizikai koncepcióik bizonyítékaiként értelmezik a személyes vagy személytelen Istenre vonatkozó felfogásuk idealista-monista (advaita, nem-kettős) vagy idealista-dualista(krisna-tudat) alapján, a buddhista rendszerek pedig nem. Ugyan a buddhizmusban is ismeretes a nem-kettősség fogalma de egy finom különbséggel: a nem kettősséget nem az egység, hanem a nem-kettősség útján értelmezik, azaz nem állítják a kettővel szemben az egyet. Ez azért érdekes mert a hindu és buddhista nem-kettősség tanokat (advaita / dzogcsen) nyugaton erősen szeretik összekutyulni és felcserélhetőnek tekinteni, noha e hagyományok mesterei nem tekintik felcserélhetőnek tanításaikat.
"Tételezzük fel, például, hogy roppant szél fúj odakint, és a honfitársaimnak el akarom magyarázni, milyen a viharos amerikai szél vagy hurrikán. Befogom tehát egy szivarosdobozba, hazaviszem, és azt mondom: "Ezt nézd meg!" Nincs benne semmiféle szél, ugye? Minthogy befogtuk. Vagy ha arra az érzésre vagy kíváncsi, milyen egy folyó sodrása, én pedig hozok egy vödörrel belőle. Megszűnt az áramlás abban a pillanatban, hogy vödörbe tettem. Abban a pillanatban, hogy a dolgokat koncepcióba zárod, megszűnik az áramlásuk; statikussá, halottá válnak. Egy megfagyott hullám nem hullám. Egy hullám alapvetően mozgás, akció; nem hullám, amikor megfagyasztod. A koncepciók fagyottak. A valóság cseppfolyós."
A gyakorló a buddhizmus valamelyik konkrét hagyományvonalának elkötelezett gyakorlóját jelenti és nem egy általános értelemben vett spirituális érdeklődésű személyt. Erre használják ezt a kifejezést. A gyakorló tehát a theraváda buddhizmus gyakorlója, a zen buddhizmus gyakorlója, a vadzsrajána buddhizmus gyakorlója stb. A buddhizmusban nincs szerepe Istennek. Nem oka és nem alapja, nem célja az életnek. A Buddha az első tanítóbeszédében felsorolt 62-féle metafizikai-ontológiai állítást, aminek intellektuális felvétele racionális megfontolások vagy misztikus tapasztalat útján történik de alapvetően érzelmi tapadások nyomán és azok hajlamai valamint kielégítése alapján jön létre. A személytelen Isten elképzelések az örökkévalóság tanai, a személyes Isten elképzelések pedig a részleges örökkévalóság tanai közé soroltatnak. A materialista elképzelések a véletlen keletkezés tanai közé tartoznak illetve a megsemmisülési tanok közzé. Egy ilyen válaszban nem lehet a beszéd szerkezetére és kategóriáira kitérni. A célját lehet világossá tenni, leszoktatni az embert az ontológiai előfeltevésekhez, meggyőződésekhez és magyarázatokhoz való ragaszkodáshoz, egyben jelzi, hogy a Dharma (a Buddha tanítása ezt hívják nyugaton buddhizmusnak) nem metafizikai-ontológiai tanítás, hanem szigorúan módszertani praxis, amely saját fogalmait, kategóriáit a praxisra vonatkoztatja, a praxis eredményét pedig a szenvedés élményének végső és visszavonhatatlan meghaladásában jelöli meg. Azonban a szenvedés sem ontológiai valóság vagy alap. nem metafizikai rendelés ami egyensúlyban van a boldogsággal stb. Feldmár András szavaival, a Buddha volt az első fenomenológus. (Összességében a nyugati filozófiai részterületek és törekvések fogalmaival közelítve a buddhizmus bölcselet valóban és döntően fenomenológiai, ismeretelméleti és nyelvfilozófiai jellegű, nem pedig metafizikai és ontológiai jellegű. A világ és az én, azaz az objektum és a szubjektum mint olyanok természetével kapcsolatos kérdésekre a Buddha így felelt:
"Vaccsha, a Beérkezettnek nem szokása, hogy elméleteket állítson fel. Mert a Beérkezett felismerte, mi a test, hogyan jön létre a test, hogyan szűnik meg a test; mik az érzetek, hogyan jönnek létre az érzetek, hogyan szűnnek meg az érzetek: mi a tudat, hogyan jön létre a tudat, hogyan szűnik meg a tudat; mik az adottságok, hogyan jönnek létre az adottságok, hogy szűnnek meg az adottságok; mi a megismerés, hogyan jön létre a megismerés, hogyan szűnik meg a megismerés. Ennek következtében a Beérkezett minden véleményt, minden feltevést, minden önzést, önösséget, önhittséget feladott, elvetett, legyőzött, elhagyott, visszautasított, eltávoztatott, és ezáltal felszabadult." MN 72 Aggivacchagotta Sutta (Fordította: Vekerdi József)
Ha valamely tanítványáról megtudta, hogy az illető a metafizikai kérdésekben ontológiai természetű állásfoglalásra ragadtatta magát, akkor azt maga elé rendelte és alaposan leteremtette:
"– Te megzavarodott ember, ugyan ki vagy te, hogy úgy értelmezed a Dharmát, mintha én így tanítottam volna? (...) És akkor, te zavarodott ember, rosszul ragadod meg a Dharmát, ezzel engem is gyalázol, magadat is tönkreteszed, sok tisztátalanságot nemzel, és mindez hosszú időn át szenvedést okoz neked és ártalmadra lesz." MN 38 Mahā-taṇhāsaṅkhaya Sutta (Fordította: Vekerdi József)
Mit gyakorol egy gyakorló? Minden hagyományvonalnak, azaz a történeti buddhista iskoláknak konkrét gyakorlatai vannak a morális praxis, a meditatív praxis, és a bölcseleti praxis tekintetében. Ezeket meg kell értenie, el kell sajátítania, be kell teljesítenie. Ebben a hagyományvonal mesterei vannak a segítségére és megvalósítását ők hitelesítik. Azaz két dolgot gyakorol fenntartja a hagyomány formáját és átadási vonalát és beteljesíti a hagyomány tartalmát, a megvalósítást. A megvalósítás tartalma és interpretálása összhangban kell hogy legyen a Buddha és a hagyományvonal mestereinek megvalósításával és interpretációjával.
Ezt jelenti a gyakorló. Ezt gyakorolja a gyakorló. Tehát nem egy általános spirituális érdeklődésű, spirituális kereső személy, hanem olyasvalaki, aki 1. formálisan buddhista, azaz Menedéket vett a Három Drágakőben, a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában és szellemi ösvényét nem elegyíti más vallásokkal és hagyományokkal, 2. lényegileg buddhista, azaz a buddhista tan a számára releváns szellemi hagyomány.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
