NAPLÓK: JÓ ÉJT! Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 15:20 Összes olvasás: 13555| 49. | [tulajdonos]: Sors | 2018-08-24 23:35 | A fiú, aki elrepült és nem jött vissza
Tíz éve volt. Most lenne egyetemista. A féktelen partik, lányok, fiúk, pia, fű és egyéb, mi szem szájnak és minden másnak ingere. Az első nagy csalódás, hogy a szép szőke lánynak csak addig kellett, míg tartott a diákhitele. Nem mintha szüksége lett volna rá. Sose szenvedett hiányt. És ahogy az lenni szokott, kicsit se volt hálás érte.
Egyszer mögöttem ült az iskolabuszon. Nagyanyja lélekszakadva rohant, hogy odaadhassa a borítékot. A gyerek feltépte, és fitymálva lóbálta az ötezrest.
- Ennyi? Ezért nem kellett volna sietned.
- Hétvégén lesz a születésnapod.
- Tudom, akkor kapom a quadot!
- Az mi, fiam?
A gyerek csak röhögött és kelletlenül tartotta puszira kerek pofáját. Csak menjen már a szenilis öreglány.
Út közben előkerült a legújabb FlyProtect-modell. Nem légy, hanem repülőgép makett. Pontosabban robot. Távirányítós.
A május végi melegben a busz minden ablakát lehúzták. Csoda lett volna, ha nem próbálja ki… Berregés, majd halk zümmögés. A repcsi egy kövér pillangó könnyedségével kireppent. Thomas – így hívták a fiút – minden arroganciája ellenére csak gyerek volt. Azt hitte, ha százötven ezerbe került, biztosan visszajön. De nem jött. A busz meg csak ment tovább unalmas, vidéki útján.
Sebaj, akinek mindig van kéznél egy valódi bőrt utánzó anyagból készült zsebcápa. Lehet vele dicsekedni, meg fenyegetni, hogy nagyot harap ám. A karján ki is próbálta, és tényleg.
Otthon észrevettem, hogy valaki összefirkálta a széldzsekimet. Nem kérdéses, ki lehetett.
- Hogy zabálnának fel a cápák! – dörmögtem, de magam se gondoltam komolyan.
Nyár végén az egész országot felkavarta a hír: a Budapestre tartó gép, amin két amerikai is utazott, eltűnt. Csak később tudtam meg, hogy egyikük Thomas volt. Élt kilenc évet. Többnek gondoltam. Valamiért a számunkra ellenszenves emberekről nehéz elhinni, hogy nemrég még pelenkában totyogva szopták az ujjukat.
Akármilyen banálisan is hangzik, akkor még nem fogtam fel, mit jelent, hogy a gép eltűnt. Hogy sosem bukik elő a habokból, hősiesen, mint a filmekben.
- Mi lesz velük? Ha elfogy a levegő? – kérdeztem anyukámtól.
- Gyerekem, azok már rég nem éltek, mikor a tengerbe estek. A levegőben felrobbantak. Fel se fogták mi történik, és már végük volt. (Ezt honnan tudjuk?)
- Mi lesz a hullákkal?
- Megeszik őket a halak.
Nagyot nyeltem.
A gyerek áldozat születésnapján (10 lett volna) parkot avattak. Kincses sziget néven, Thomas emlékére. Pár hinta, emeletes csúszda, mászófal. Több tízmilláért. Szoborpark az elhunyt kedvenc rajzfilmfiguráiból.
Kár, hogy egy év múlva már nem voltak meg. A faszobrokat ellopták tüzelőnek. A hintákat leszaggatták, a csúszda kedvéért meg a kutya se mászik fel a hegytetőre. Esetleg pár kóbor macska, hogy a homokozót használják illemhelyként.
Ám a rokonság nem nyugodott bele. Díszes ceremónia keretében fát ültettek Thomas iskolájának udvarán. Ez öt éve történt. A fa semmit sem nőtt. A magyarázat egyszerű: Ez már nem ugyanaz a fa. Öt év alatt kétszer száradt ki, kétszer vágták ki tévedésből. Egyszer a villám vágott bele. Az iskolában gyökerestül kicserélődött az állomány, és egy-két tanáron kívül senki nem tudja, ki volt az a Thomas.
Az őslakosoknál minden gyerek a születésekor kap egy fát. Onnantól ő és a fa egyek. Mint az ikrek, akik a világ másik feléről is érzik, ha másikuk bajban van.
Ha felnőttként valami bántja, vagy megbetegszik, csak átöleli a fáját, és az segít. Mikor az ember meghal, a fa is követi. Ha pedig nem, hát kivágják. Ahogy az ősmagyarok tették lovaikkal.
De mi van akkor, ha valaki a bölcsőben bankkártyát kap csörgő helyett? Ha idő előtt távozik, azt sem tudja, hogy pénzt nem fogadnak el a túlvilágon.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
