DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2798 szerző 35989 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szentmártoni János
  Összefoglalás
Új maradandokkok

Szilasi Katalin: Levél
Fábián Franciska: Űzöttség tánczenére
Seres László: Kutya-mese-vers
Szilasi Katalin: Jónás imája - másképp
Farkas György: Oszlás
Kiss Anna Mária: keresetlen percek ( Juhász Tibornak )
Tiszai P Imre: Éjfél, jéghideg szélben (javított)
Vajdics Anikó: Hanyadik dimenzió
Farkas György: A veszedelem órája (jav.)
Seres László: Materidealisták
FRISS FÓRUMOK

Dobay Katalin 8 órája
Kántor Zsolt 15 órája
DOKK_FAQ 16 órája
Szakállas Zsolt 17 órája
Nagyító 1 napja
Vajdics Anikó 2 napja
M. Szabó Mihály 4 napja
Gulisio Tímea 5 napja
Tóth Gabriella 6 napja
Bara Anna 6 napja
Bazsó Ádám 11 napja
Czékmány Sándor 13 napja
Gyors & Gyilkos 15 napja
Király Árpád 18 napja
Ötvös Németh Edit 19 napja
Bakkné Szentesi Csilla 20 napja
Pataki Lili 21 napja
Bátai Tibor 21 napja
Bánfai Zsolt 21 napja
Frady Endre 21 napja
FRISS NAPLÓK

 leállósáv 4 órája
Sorrento 6 órája
Játék backstage 7 órája
Jó, ha a vége jó 7 órája
Hetedíziglen 10 órája
Készül az album 12 órája
DOKK estek 1 napja
Bara 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
Conquistadores 2 napja
az utolsó alma 2 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 2 napja
nélküled 3 napja
Nagy Zoárd mesél 3 napja
mix 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: JÓ ÉJT!
Legutóbbi olvasó: 2019-03-23 00:29 Összes olvasás: 5754

Korábbi hozzászólások:  
127. [tulajdonos]: Halálhír2019-03-04 19:15
Halálhírt tessék!


Eddig csak a sztárok halálhíréért fizettek. De miután elfogytak a sztárok, a teljesítmény nélküli celebek és influenszerek halálára kellett átállnom. Nehéz volt velük, mert hallatlanul hiúk és ostobák voltak. De sajnos a mi szakmánk is felhígult. Már bárki lehet hivatásos halálhír-terjesztő. Csak egy három napos tanfolyam kell hozzá. Nagyobb baj az, hogy korunk egészségügyi körülményei között egyre kevesebben halnak meg. Még kevésbé tragikusan és fiatalon. Ugyanakkor a megélhetési halálhírkeltők száma egyre nő. Persze, még mindig jobb, mint egy gyárban vagy egy irodában túlórázni. A fejvadász cégek közel fele a legjobb halálhírkeltők felkutatatására szakosodott.
Egy profi halálhírkeltő mindig naprakész, sőt, egy nappal előre jár. Azt is tudja, holnap ki fog meghalni. Ha pedig mégse hal meg, rásegít kicsit. Az etikusabbak nem végeznek a delikvenssel, hanem szimplán hazudnak a haláláról. Ez a megoldás előnyös, mert így egy ember halálán többször lehet keresni, még életében, így tényleges halála bónuszként jelentkezik. Hátránya viszont, ha meglátják az illetőt, amint mondjuk egy étteremből szelfizik. Akkor etika ide vagy oda, lépni kell. Ilyenkor két nagydarab hitman megfogja, egy kocsiba tuszkolja, és aláírat vele egy szerződést, hogy minimum egy hónapig nem mutatkozik nyilvános helyen. Ezért osztalékot kap, így neki is megéri, ha négy hétig halottnak hiszik. A családjának is tilos beszélnie róla. A gyerekek sírnak a szülők után, de legalább biztosítva van a gyermekpszichológusok megélhetése is.
Sose hittem volna, hogy egyszer magamat fogom árulni. A prostiság persze, mint minden lánynak, nekem is megfordult a fejemben. De fárasztó lenne egész nap állni az út mellett. Mennyivel kényelmesebb egy bársonnyal bélelt, légkondicionált koporsóban feküdni? Akár egy japán kapszulahotel. Csak a lakótársak csendesebbek… Rugalmas a munkaidőm. Egy hónap koporsórelax, egy hónap ügyfélszerzés. Nem is hinnétek, mennyien akarnak kamuhalottak lenni. Most már szűrjük őket. Akik halála a kutyát sem érdekelne, nem vesszük be a programba. A tetszhalottsághoz kérvényt kell benyújtaniuk, és mellékelniük vagyonnyilatkozatukat, és Instagram-követőszámukat. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy bárkit halottá nyilvánítsunk. „Csak anyagi haszonszerzés céljából követek el etikátlanságot!” – ahogy megesküdtünk a beiktatásunkon. Dr. Kamuhalálhír-keltő lettem, és a név kötelez, nem ronthatom szakmám becsületét.
Az ágazat egyre fejlődik. Már elérhetők több milliós tételes kamu-temetések, ahol az ügyfél elkészíttetheti élethű hullájának karbon szobrát. Így álruhában ellátogathat a saját temetésére, így felmérni, mennyire örül az özvegye, és nem utolsósorban, hogy elég dizájnos hulla lesz-e, vagy van még mit finomítani a stylingon. Az ügyfélszerző vállalkozók munkakörülményei is rohamosan javulnak. Már elérhető számukra a koporsó-wellness, így szorult helyzetemben sem kell lemondanom a mindennapi gőzfürdőmről és pezsgős lábvizemről.
Csak egy baj van. Bár az életrajzomban szerepel a monotónia tűrés, mint szakmai készség, de így tíz alatt kezdem unni a kamuhalottak botoxos pofáját. Az igazi halottakkal sokkal könnyebb együtt dolgozni. Nem kell őket sokáig győzködni, nem ellenkeznek, nem perelnek be. Az aláírásban segítünk mi. Piackutatásaim azt mutatják, hogy 2020-tól sokkal inkább megéri majd holtakat élőkként feltüntetni, mint fordítva. Úgyhogy még idejében elkezdem képezni magam jövendőbeli hivatásomra.
Első lépésként felveszem halott Dédanyám nyugdíját. Megidézem a halott Nagyapám szellemét. Tanulmányozom a leendő ügyfélköröm. Önkénteskedem a hullaházban. Ahogy a sikertrénerem, Braindead Tracy javasolta, lecseréltem a baráti körömet is. Már kizárólag hullákkal járok bulizni.
Ha hiszitek, ha nem, a hullák tök jó fejek. Megosszák velem a földjüket és alig kukacoskodnak. Profi sminktippeket adnak. Olyan nagyvonalú úriemberrel még nem találkoztam, mint az új barátom, Hanthy Álmos, aki minden nap egy új parfümmel ajándékoz meg…


126. [tulajdonos]: Lakberendező2019-03-03 11:38
A lakberendező


A lakásvásárlás mindenkinek terhes. De hogy már a nyolcadik hónapban van, azt Gabiék sem gondolták.
Barátom örömmel újságolta, hogy több éves gyűjtögetés és keresés után megvan az új lakás. És hogy dupla, sőt tripla az öröm. A barátnője ugyanis ikreket vár.
- Gratulálok! – rázok vele kezet.
- Nem tőlem vannak, de azért szeretni fogom őket.
- Hogyhogy nem tőled?
- Mert a nőgyógyász azt mondja, nyolc hónapos terhes, velem meg csak fél éve van együtt. Ki hinné, milyen hamar fejődnek a kölykök, napok alatt a duplájára nőtt a hasa.
Éreztem, hogy valami nincs rendben, de nem akartam elkeseríteni, így inkább hallgattam. Szegény lány lehet, hogy nem is terhes, hanem hasvízkóros. A nőgyógyász meg hülye. Egyszer sok boldogságot kívánt a cisztáimhoz, és még egy speciális tápszert felírt nekik. Csak akkor fogtam gyanút, mikor a „gyerek” kipukkadt és lefolyt a pelenkázó asztalról.
Gabi szerette Gabriellát. Egy fontos tárgyalást hagyott ott, mikor szerelme telefonált, hogy jönnek a babák. Apás szülésnek indult, de félúton kiküldték a barátomat. Kezét tördelve várakozott. Nem hallotta, ahogy felsír, csak egy ajtónyikorgást. Majd odajött a doki, és gratulált az anyuka „berendezéséhez”. Milyen alpári – gondolta, majd bement Gabriellához.
- Hogy vagy, Drágám?
- Mint aki egy egész házat szült.
És valóban, úgy nézett ki, mint akit alaposan megvasaltak egy tömörfa asztallappal.
- Hol a baba?
- Az inkubátorban.
Gabi nem várt sokáig, tíz perc múlva már a bébiszoba üvegfala előtt állt, és próbálta kitalálni, melyik ráncos kis szörnyeteg lehet a mostohafia. Mindet egyformának látta. Elkapott egy nővért.
- Ács Barnát keresem.
- Ott van a sarokban!
- Ott csak egy szekrény van – pislog tanácstalanul.
- Ő lesz az – mondja a nővérke, és már tovább is suhan, mintha egyáltalán nem tartozna magyarázattal azért, hogy az ember nője egy bútordarabot pottyant ki. Hogy fogja ezt elmondani Gabriellának?
Az újdonsült anyuka bágyadtan mosolyog.
- Na, milyen? – kérdezte.
- Hát… Szép darab legényke. Mint egy szekrény.
- Éreztem, hogy nagy lesz. Jó étvágyam volt vele. De mondd, mégis milyen? Szőke, barna?
- Barna.
- Akkor legalább illik hozzá a neve.
Bensőséges idilljüket egy ápolónő töri meg.
- Anyuka, tessék szoptatni! Apuka fáradjon ki.
Gabi befogja a fülét, hogy ne hallja, amint kedvese csontjai összeroppannak a szekrény alatt. Fél óra múlva behívják.
- Nézd, milyen édesen szopizik, pont, mint az apja – szuszogja vérszegényen Gabriella a mázsás súly alatt.
A csemete gyors fejlődésének köszönhetően egy hét múlva hazavihetik. (Vagy csak útban volt a szekrény...) Hívják a bútorszállítókat.
A menyecske hamarosan feleség lesz. És ismét várandós. Majd újra. A lakásuk egyre szépül, már alig férnek a jobbnál jobb bútorok.
A bajok a mahagóni asztallal kezdődnek. Gabi azzal vádolja Gabriellát, hogy egy néger pasival csalja.
Beadja a válópert. A vagyontárgyakat el kell osztani.
- De nem vághatom félbe a gyerekeinket! – szólal fel.
- Honnan tudja, hogy a maga gyerekei, apasági vizsgálat volt már?
- Igen, és bebizonyosodott, hogy az apa egy fatuskó.
- Akkor meg ne sajnálja őket!
- De uraim, én lakberendező vagyok.

125. [tulajdonos]: fejesleg2019-02-24 11:04
Fejesleg


Amerikai kutatók bebizonyították, hogy a fej felesleges testrész. Méretéhez képest túl sok energiát fogyaszt, terheli a nyakcsigolyákat és cukrot igényel, ami ugyebár hizlal. Pedig ki akarna kövér torzó lenni? Inkább levágom a fejem, így szám se lesz, amivel dagadtra zabáljam magam. És soha többet nem kell felelnem az egyetemen. Nem kell prezentációt tartanom a cégnél. És ami a legjobb: soha többet nem agyalok. Nem lesznek rémálmaim. Nem látok semmit, ezért nem vágyok semmire.
A szaporodáshoz nem kell fej. Kérdés, ki akar egy fejetlen testtel ágyba bújni? Még összevérzi a frissen mosott ágyneműt. Ha azt se látom, jó képű-e vagy sem, nem válogatok. Az intelligencia sem lesz kérdéses. Nem várok negyven éves koromig a gyerekvállalással. A szaporodáshoz nem kell agy. Az egysejtűeknek sincs. A vírusoknak sem, pedig náluk semmi nem osztódik gyorsabban.
A kormány támogatja az ötnél több fejetlen gyereket szülő családokat. Ezért mindenki erre gyúr. A fejetlenség néhány generáció után rögzül a DNS-ben. Ha az egyik szülő fejetlen, 50%, hogy az utód is az lesz. Ha mind a kettő az, akkor 90%. A fennmaradó 10% selejtnek minősül, és fogyatékos otthonba adják, ahol minden információforrástól elzárják, nehogy kifejlődjenek kóros és veszélyes szellemi képességei.
Szavazni fej nélkül is lehet, sőt, úgy lehet csak igazán. Az embereket kézen fogva vezetik a fülkékbe a szavazó biztosok, még ikszelnek is helyettük.
A fejjel rendelkező emberek hátrányos helyzetűek. Közmegvetés tárgyát képezik, nem veszik fel őket az állásinterjún, a perekben rendszerint őket hozzák ki vesztesként. Még migránsnak is jobb lenni, mint fejesnek.
Fejetlennek lenni életre szóló kaland! – hirdetik az óriásplakátok. A fejetlenség szabaddá tesz – írják a gyárak kapuja fölé.
A buszokon fejetlen emberek ásítoznak nyak-üregükkel. Kiálló artériáik a legújabb divat szerint vannak vágva. A pályákon csupa kocka hasú srác focizik. Fejetlen munkások építik a standiont. Nyakukra húzott baseballsapkás kiskölykök ugranak fejetlen anyjuk karjába az óvodában.
Szeretem a szakállas férfiakat. De sajnos még a háromnapos, szúrós borostáról is le kell mondanom. A nők elég csinosak vörös sebszájaikkal. Lehet, hogy a végén mégis leszbikus leszek. De akkor mi lesz a sokasodással?
Igaz, semmi se lehetetlen, a tudomány rohamosan fejlődik. Német professzorok megtalálták a rák ellenszerét: a sejttelenséget. A rák ugyanis kóros sejtszaporulat. Ha nincsenek sejtjeid, nem lesz tumorod se. De akkor ki fizeti a tb-t?

124. [tulajdonos]: Rolex2019-02-23 11:03
…Embert Rolexéről

Az orvos szerint ki kellene vetetnem a mandulámat. Erre én azt felelem, eszemben sincs kivetetni, a mandulátlanság nem divat. A bölcsességfogaim hiányát észre se veszem. Meg különben is ki néz a számba a fogdokin kívül. Igaz, az agy sem látszik, ilyen alapon el is adtam a jobb agyféltekémet. Nem sajnálom úgyis csak a baj volt vele. Művészkedjen más, nekem pénz kell.
Autóra gyűjtök. Meg gerinc eltávolító beavatkozásra. Nem sajnálom, úgyis ferde. Gerinctelenségem segít majd a pénzszerzésben. Nem sajnálom, egyébként is ferde volt. Ám a volánnál nem lesz annyira kényelmes. Annyi baj legyen, majd az implantátum megoldja. Egy nőnek be kell fektetnie magába. Nem csak férfiakat.
A jótékonysági véradással kezdődött. Majd jött a vérplazma pár ezer forintért. Aztán a fél vesémet adtam el. Majd az egyik szememet. Nem sajnálom, úgyis kancsal volt. Helyette most egy zöld smaragd ragyog. Az orromat kicsit elkalkuláltam. Így előbb vágták le, mint hogy újat csináltathattam volna. Addig egy répát tettem a helyére, és én voltam a hivatásos hóember a Plázában. Cigiszünetben elmentem shoppingolni, no meg a salátabárba, minden nap új répáért. Egyszer nem volt répa, így egy uborkát varrtam a fejemre. Buktak is rám a csajok. Az a fajta cicababa, aki enni szeret, hízni nem, szexet akar, gyereket nem…
Mióta a fülem két gumimaci, vigyáznom kell, hogy el ne nyalogassák. Olyan szám, mint az érett szamóca, mondják, pedig csak egy piros óvszer vízzel töltve.
Eddig a testemmel kerestem pénzt, most az eszemmel. A megmaradt, racionális agyféltekémmel. Jönnek is a milliók, már nyugodtan kés alá fekhetem. Kicsit izgulok, pedig nem kéne, már több ezer emberen tesztelték a laparoszkópos gerinceltávolítást.
Beállok a röntgengépbe. Átvilágítanak. Az asszisztens valamit suttog az orvos fülébe. A doki haragosan dörmög, és felém fordul.
- Sajnos nagy a baj – mondja – szemeiben gyászos lemondással.
- Miért, rákom van?
- Nincs, sajnos. Nem operálhatom meg. Önből nincs mit eltávolítani. Nincs gerince.
Felveszem Chanel nyári ruhámat, megfogom Gucci táskámat, és görnyedten kivánszorgok a rendelőből. Elfordítom a kulcsot fekete Mustangom ajtajában. Áttépek a piroson, a kocsi nyerítve farol. Fékezek, becsapom az ajtót. Kihúzom magam, és arany műlábaimon betipegek az irodámba. Szoknyám alól kiesik valami. Az orvos műkeze az, megismerem a Rolexét.


123. [tulajdonos]: 302019-02-20 11:56
30, azaz harminc



Ha az ember lánya nem jön rá magától, hát az arcába tolják. Ma hajnali tizenegykor a dugimobilom csörgésére ébredtem. Azért dugi, mert a létezéséről kevesen tudnak, rajtam kívül jó, ha ketten. Ők pedig nem hívogatnak ok nélkül, hát felvettem.
- Halló, tessék – szóltam bele kómás, másnapos hangon.
- Üdvözlöm, én xy vagyok (a nevet nem értettem), az x (a cégnevet sem) kozmetikai szalontól.
- Gulisio Tímeával beszélek?
- Igen.
- Nagyszerű! Ön megnyerte az ajándék bőrfiatalító kezelésünket, amit 35 év felettiek között sorsoltunk ki.
- Sajnálom, téves, még JÓVAL 30 alatt vagyok – azzal kinyomtam a piros gombot.
Miért engem hívtak? Egyáltalán honnan tudták a számom? Miért gondolták, hogy bőrfiatalításra van szükségem? És főleg, miért hangsúlyoztam, hogy „jóval” harminc alatt vagyok, mikor csak néhány hónappal a kerek évforduló alatt. Pedig olyan pattanásos a bőröm, mint egy serdülőnek. Az önállóságom is egy tizenöt évesé. Mégis, valamiért mostanában nem kérik el a személyimet a dohányboltban. Még akkor se leszek gyanús, mikor szégyellősen azt mondom, nem nekem lesz a cigi. És szivárványszínű, pamacsos Furry-sapkát hordok. Tegnap kutyasétáltatás közben szembejött egy nagykamasz fiú, és jónapottal köszönt. A házunkban lakó gyerekre meg rászólt az anyja, hogy ne tegezze a „nénit”.
Valami elromlott. Örökre elveszett. De mikor? Észre se vettem. Az alkoholtól van? Az ujjaimon számolom, hány éve iszok. Már mindkét kezemre szükség van hozzá. Pontosan hét éve volt az első borkóstoló. Tetszett, pedig összehánytam a kollégiumot. Utána csak versíráshoz csentem egy-egy fél pohár vöröset a családi hűtőszekrényből. Ilyenkor igazi beatköltőnek képzeltem magam. Vártam, hogy a fővárosba költözhessek, és saját hűtőm legyen, ami csak az enyém. Hát azóta sincs, ám a borocskám elfér a barátom sörei mellett. A vodkám az ő whisky-jével került közelebbi barátságba.
A művészlét és a társasági élet megköveteli az alkoholt. És egyre szomjasabb. Múlt héten megfáztam, az orvos köptetőt, köhögéscsillapítót és Algopyrint írt fel. Az újságíróknak tartott banketten korlátlan fogyasztás járt minden résztvevőnek, még a gyakornokoknak is. Forralt borral kezdtem, majd, hogy felmelegítsen a hideg téli estén, kértem még egyet.
- Pedig nem szabadna – mondtam a velem szembeülő régi haveromnak, mire Karesz azt mondta:
- Látom, már igazi újságíró vagy, gyógyszerre iszol.
És akkor egyszerre voltam büszke, tanácstalan, és elkeseredett.
Nem, nem a piálástól van. Valami más változott meg bennem. Összehasonlítva a tavalyi képeimmel, hamvas, naiv arcú, sminktelen kislányból egy kiélt fejű, számító tekintetű vamp lettem. Egy ál-luxuskurva. Én tettem ezt magammal? Az exeim? Nem? Budapest. Itt senki nem ártatlan. Nem mintha vidéken nem lennének cafkák, meg bűnözők, meg italozók. De a pestiek másképp csinálják: elegánsan, és olyan profin, mintha mi sem lenne természetesebb, hogy ők valakik, és hogy minden eladó.
Vagy a munka öregített meg, amit kicsit megkésve, egy éve kezdtem el? Vagy az eddigi tespedtség? Hogy sosem sportoltam?
A húsom egészen elpuhult, olyan, mint a fehér kelt tészta.
Valami nincs rendben. Egyszerre hét féle arckrémet vettem, öt rúzst és három szemhéjtust. Ébredés után futok, napjában kétszer felüléseket csinálok. Hogy eltűnjön a háj a hasamról. Hogy a mellemről is lefogyok? Kár, mert már kezdtem megszeretni, hogy nő vagyok. Talán csak a hormonok teszik.
Mert tablettákat szedek mindenre: ciklust szabályozni, az alváshoz, allergiára, megfázásra, meg csak úgy. Emellett néha diétázási rohamok jönnek rám, ilyenkor vélt vagy valós betegségeim nevében nem eszem disznót, tejet, fehérkenyeret és cukrot. Maximum két hétig szoktam bírni, aztán előkerül a csokoládé a fiók aljából. Ebédre csülök, vacsorára sült kolbász, és fehér kenyér, mert csak azzal jó. Éjjel felkelek lekváros kenyeret enni. Marokszám tömöm a gumicukrot.
Az állandó torokfájásomra mentás mohakivonatot szopogatok. Azon töröm a fejem, hogy a fogfehérítést, vagy a bőrradírozó mélykezelést csináltassam előbb. Hámlasztó fülkenőcsöt kenek a képemre, hátha lehámlasztja az arcomat is, a pattanásokkal együtt. Pedig épp kezdtem megszeretni az ábrázatomat. Mostanában sokat nézegetem magam a tükörben, és ruhákat próbálgatok. Bundákat és cipőket gyűjtök. Nem, ez nem én vagyok! Ez Budapest!
Har-minc. Nem is hittem, hogy megélem ezt a kort.
Én nem akarok ilyen lenni, de csak így lehetek magabiztos, motivált. A pozitív gondolkodás fontos. Meg a spiritualitás, fittség, vega, vegán paleo, celeb, blogger-vlogger, influenszer, meg minden, ami divatos. Igen, ez mind kell, mert mint fontos. Mert csak így lehetek szép, fiatalos (fiatal többé már nem, mert a 30 az 30). A csúnyák és öregek nem kellenek sehova. Igen, fiatalosnak kell látszani akkor is, ha belül rohadok. A szagom majd elfedi a Chanel- Coco Mademoiselle. És akkor jöhet a várva várt SIKER. Az önmegvalósítás.
- Győztünk – motyogom - Gratulálok –válaszol fogatlan tükörképem, és leesik az álla csodálkozásban. Óvatosan veszem fel, vigyázva a parókámra.

122. [tulajdonos]: A nővérke2019-02-16 22:42
A nőVÉR


Eszti orvos akart lenni, ám felvételi pontszáma csak az ápolónőképzőig juttatta. Az első év nehéz volt, aztán megszokta a jajgató embereket, a fertőtlenítő-és húgyszagot. A katéterezéstől először félt, ezért ezt tapasztaltabb kolléganőire bízta. Majd úgy beletanult, hogy később már nem győzte ellátni a „magánbetegeket”. Sorra jöttek a férfiak, akiknek az volt minden vágyuk, hogy a szép, fehér lánykezek húgycsövükbe vezessék a katétert. Eszti pedig nem értette, mi ebben az élvezet, ahogy azt sem, miért kell felnőtt apukákat pelenkáznia.
Teltek múltak az évek, Eszti már harmincöt is elmúlt, felszedett jó pár kilót. A lábai visszeresek lettek, a lelke fáradt. Mégsem örült, mikor áthelyezték a laborba. Ide csak a kiöregedett nővéreket teszik – gondolta. És hosszan ízlelgette a szót: nő-vér. „Ke” nélkül.
Először még alig mert odanézni, mikor vért vett, el is szúrta párszor. Aztán összeszorította a fogát, próbált nem gondolni arra, hogy az a lüktető valami egy emberi véna. Egyszerű cérnaszálnak képzelte, a fecskendőt megtöltő folyadékot pedig paradicsomlének. A paradicsomlé volt a kedvenc itala, míg nem szokott a kannás borra. Tényleg, a vértartály olyan, mint egy vörösborral telt kanna. És lassan megszerette a munkáját. Kuncsaftjai most is megtalálták, azt mondták, ilyen jól senki más nem vesz vért, szívesen kipróbálnák otthon is. Ő pedig szó nélkül tette, amit mondtak, megszokta a kórházban. Ő pedig lelkiismeretes munkájával sok finom Dracula-koktél mixeléséhez járult hozzá. Így bejutott a legelőkelőbb körökbe, olyan házakba, ahol körül se mert nézni. De biztosították róla, hogy nem kell szégyellnie fehér köpenyét, különben is, össze lehet azt batikolni egy kis természetes színezékkel. Zártkörű estjeiken kortárs klasszikus muzsikára tartottak spontán érfestést. Szépen kipingálták a falakat is. A szőnyeg úgy nézett ki, mint az óriás Pöttyös túró rudi papírja kiterítve. Mert a pöttyös az igazi. A bankár fiának üvegházában lecserélték a pillangókat vérpettyes kabócákra. A madárház galambjait kiszívták új szárnyas kedvenceik, az afrikai vámpírdenevérek.
A hétköznapokon Eszti csak a péntek estéket várta. És bár sosem volt egy wellness-őrült, a Vérfürdőbe szívesen ellátogatott, úgyis az a módi a feslő tízezer köreiben. Úgy érezte, jót tesz a bőrének, elmúltak a pattanásai is. Egyszer véletlenül leejtett egy üvegcsét, és az arcára fröccsent vér jótékony szeplői valósággal megszépítették. Örömmel nézegette magát a tükörben. Kollégái meg is dicsérték, hogy már nem tűnik olyan vérszegénynek az ábrázata. Egy alkalommal figyelmetlenségből valakitől három fiolával vett le a kettő helyett. Az istenért se vallotta volna a főnöknek, és ki tudja, ha a veszélyes hulladékba dobja, nem jut-e valami perverz karmai közé. Meg kellett semmisíteni botlásának bizonyítékát. Míg ezen filózott, lépteket hallott a folyosón. Bár lenne itt egy dísznövény, amire ráönthetné. Valamiért az eszébe se jutott, hogy egyszerűen zsebre dugja a fiolát. Már nyílt az ajtó. Terike volt az, a takarítónő.
- Vérzik az orrod? – és a választ meg se várva egy zsebkendőt nyújtott Esztinek.
Végül is, nem is volt olyan rémes. Italba keverve ízletesebb, de így se rossz. És még csak meg se kell várni a péntek estét…
Az elején félt, hogy rajtakapják, majd megszokta ezt is. Először csak napi egy betegtől vett le eggyel több fiolával, majd napi kettőtől, majd mindegyiktől eggyel. Esténként hypós vízzel öblített szájat, mert félt a vérfertőzéstől. Vér-fer-tő-zés. Ez a szó benne maradt. Anyja hívta így azt, mikor a bátyjával az ágyban ölelkeztek. Pedig nem volt abban semmi rossz. És köze se volt a vérhez. Hacsak nem arra a picike foltra céloz a takarón. Bezzeg, amikor később a bátyja a kutyával tette ugyanezt, nem szóltak rá. Kivételezés!
Esztinek határozottan jót tett új életmódja. Vékonyabb lett, szexibb és vérmesebb. Megcsináltatta a fogait, szemüvegét kontaktlencsére cserélte. Döglöttek utána a férfiak. Annyira, hogy ki is rúgták a munkájából. Bármilyen rossz hírű is a kórház, mindenki tudja, hogy csótányok rohangálnak a mosdóban, hogy éheztetik a betegeket, és élővé nyilvánítják a holtakat, de azért az a napi öt hulla csak sokk volt. Túlment a kremi befogadó képességén, pláne, hogy szegénynek még a reklamáló és perrel fenyegető hozzátartozókat is be kellett nyelnie.
De Eszti nőVÉRnek már nem is volt szüksége pénzre. Egy vérbeli vamp a tápláléklánc csúcsa. Mindig feljebb és feljebb repül, míg neki nem megy az ablaküvegnek.

121. [tulajdonos]: Poloska2019-02-06 12:51
Poloska Portugieser


A poloskák minden ősszel jönnek. Százával, ezrével furakodnak be a szúnyogháló nem is létező résein. Ők a tizenegyedik csapás. Aminek csak a Messiás vethet véget. Még éppen idejében érkezett, mikor már az emberek arca ki sem látszott a büdös bogarakból.
Most lett harminc, és eddig meg sem fordult a fejében, hogy küldetése van. Hacsak az nem, hogy minél több skót whiskeyt igyon meg egy húzásra, vagy hogy megnyerje a sajtburgerevő-versenyt.
Ám egy nap megvilágosodott. Épp a kedvenc sorozatát nézte, mikor valami puha és szaftos dolog került a szájába. Biztos egy aszalt szőlőszem a borból. Pár hete fel volt nyitva, de attól csak még jobb, igazán megérett. Valamiért mégis visszaköpte a pohárba. És akkor szembesült a valósággal. Hogy amit jóízűen szopogatott, nem más, mint egy megtermett poloska. Kiöblítette a száját, de még sokáig kaparta a torkát egy lábacska. Az esti fogmosásnál, mikor már el is felejtette az a dolgot, a csapban landolt egy szárnydarab. Újra érezte azt a finom, aromás, gyümölcsös ízt a szájában. Bizony, ez a bor a poloskától lett finom.
Hamarosan le is védette találmányát, és belekezdett a gyártásba. Még állami támogatást is kapott hozzá, és kitüntették, mint nemzeti hőst, a poloskahelyzet felszámolóját. A poloskás bort úgy vitték, mint a cukrot.
A gilisztás tequila, a cibetmacska-kulás kávé után már kellett ez a vérfrissítés a piacnak. Először a sznobok körében lett menő a Poloska Portugieser, majd ahogy ez lenne szokott, csökkent az ára, és leszivárgott a nép köreibe. A kínálat fel kellett, hogy kösse a gatyáját, ha eleget akart tenni a keresletnek. Természetesen megjelentek a kínai hamisítványok is, amikben magyar büdösbence helyett valami ázsiai legyet áztattak, így nagyban rontva a minőséget és az ízhatást. Borászok nagy csoportja specializálódott a Poloska Portugieserre. Kóstolóikra meghívták a vezető bankárokat és minisztériumi embereket. A poloska akkora divat lett, hogy a Polski tulajdonosok átgravíroztatták kocsijuk nevét Poloski-ra. A bálokban azután polka helyett poloskát táncoltak. A vezető ruhamárkák mind előrukkoltak egy poloskás kollekcióval. Poloskának öltözött fiú és lánymodellek vánszorogtak a kifutókon, fenekükbe varratott bűztasakjaiból elegánsan poloska illatot eregetve. A Nivea elkezdte gyártani a poloskaszagú dezodort és sprayt. A tornatermek és wellnessek öltözői tömény poloskaködben álltak. A papok ellopták a poloskás misebort.
Minden rendben is lett volna, ahogy a többi divat, a hereelszorító csőnadrág, a vesefagyasztó top. Csakhogy elfogytak a poloskák. Jövőre már nem is emlékeztek rájuk. A palackokba ezután fél évig érlelt zoknit tettek. Természetazonos aroma, nyomokban körömgombát tartalmazhat.
Mi a történet tanulsága? Akaszd szegre a glóriádat. Bonts egy üveg bort. Nyisd ki a szád és fogd be az orrod.

120. [tulajdonos]: App...csába!2019-02-04 11:44
App …csába!



Közeleg a világ vége. Úgy kezdődött, hogy elvettek az emberektől minden szórakozási lehetőséget. Bezárták a gladitor-arénákat, betiltották a nyilvános kivégzést, sőt, mint a kivégzést is, mint olyat. A következő a bikaviadal és a vadászat szabályozása volt. Akkor tudtam, hogy a Földnek befellegzett.
Az hagyján, hogy az oltásellenesség jegyében 2020-tól egy gyerek sem kapott kanyaró, feketehimlő és szamárköhögés ellenes oltást. Mert befogadjuk mi a fekélyes bőrű szörnyeket is, ahogy az öszvérfejűeket és az influenzás madarakat, meg fájú szájú-körmű marhákat. Teljes a tolerencia.
Ám most túltolták. Befagyasztották az orrtörlő appot. Most, a téli náthajárvány kellős közepén. Így ki a fene fogja kifújni az orrom? A puncinyaló app még működik, annak használata ugyanis gyönyörérzést vált ki a használat tárgyából, az orrtörlő applikációról meg ugyanez nem mondható el. Mert hát megszavaztuk a számítógépes programok jogait. Ezentúl ötmillió forintos bírsággal, vagy két és fél éves letöltendő börtönbüntetéssel sújtható az, aki egy számítógépes programot akadályoz a szabad munkavégzésben. Az appok szóbeli vagy tettleges bántalmazása tíz éves fegyházbüntetést is vonhat maga után.
Eddig ügyesen titkoltam, hogy szexuálisan zaklatom az orrtörlő appomat. De mi lesz most, hogyan maszturbálok? Meg egyébként is, hol van az leírva, hogy csak az orromat törölhetem bele? És ha valakinek az orra a csiklója? Mert a teljes tolerancia jegyében jogom van oda varratni a saját csiklómat, ahová én szeretném. Az egyik barátnőmnek például az egyik füle az. Így, elég pár szép szót belesúgni, és már el is élvez.
Szóval egyedül maradtam. Hiába állítom be végtelenre az altató applikációt, hiába masszírozzák a talpam az okostelefonomból kinyúló thai lánykezek. Nekem Ő volt a mindenem. Azok a kedves, szörcsögő hangok, óóó! Ezer közül is megismerném az én kicsikémet. Két hetet átsírtam érte, közben folyt a taknyom, és egészen eldugította az orrom, lassan már levegőt se kaptam, és így elég nehéz lenne elélvezni.
Barátaim hosszas rábeszélésére mégis nagy nehezen rábírom magam, hogy elmenjünk egy drogériába.
- És mégis mit vegyek itt? – kérdezem - Csupa természetellenes pipere!
- Hát papírzsebkendőt!
- Papír? Az nem túl száraz? Takarékoskodnom kell a síkosítóval, míg azt is be nem tiltják.
Barátaim a zsebkendős pulthoz húznak. Egy zöld csomag árválkodik a polc tetején.
- Mit csináljak?
- Vedd le.
Vonakodok. Kicsit nehezen veszem az új helyzetek keltette akadályokat.
Miközben egyik haverom a csomag felé nyúl, egy karvalyorrú néni rácsap a kezére.
- Hát ezekben a mai fiatalokban nincs semmi tisztelet? – vernyogja.
- Elnézést, de nekünk is kell.
- Kérjenek a raktárból.
- Nincs, ez az utolsó darab. A papír zsebkendő hiánycikk a náthajárvány miatt – lép hozzánk az eladó.
- Szentséges Jó Istenem, add, hogy az enyém legyen! – imádkozik a néni.
Közben barátom bakot tart, hogy elérjem a pakkot.
Megvan! – lélegzek fel, ha a torkomig érő turha engedne lélegezni. De korán örültem. A néni madárcsőrével a kezembe mar.
Hipochonder vagyok, így azt hiszem, máris elkaptam a madárinfluenzát. Pedig eldöntöttem, hogy én akkor cinke szeretnék lenni. A cinkevírust oltatom magamba, mert jogom van annak lenni, akinek belül érzem magam.
Felkapok egy széket, és leütöm vele a nénit. A zsepi az enyém. Lefejtem róla a hullamerev karvaly-ujjakat.
- De hogy kell használni? Hol a bekapcsoló gomb? – kérdezem.
- Pont úgy kell használni, ahogy a wc-papírt, csak a másik feleden.
- A seggtörlő appra célzol? Hát azt úgy szoktam, hogy limonádés beöntésre állítom.
- Nem, ez sokkal egyszerűbb. Csak megtörlöd vele az orrod, mint a szalvétával a szád. De neked biztosan van szájtörlő appod is.
- Mert nektek nincs?
- Hol élsz, a középkorban? Nekünk, 21. századi embereknek nincs szükségünk ilyen béna appokra. Mi magunk vagyunk az appok.
- Ti appok vagytok? – örvendezek – Hát akkor azért lettünk spanok. Mindig is az appokkal értettem meg magam legjobban.
- Hát persze, hiszen te is app vagy, appikám – nevetnek géphangon.
- Jó vicc! És mégis, engem szerintetek mire fejlesztettek ki? Semmihez se értek.
Lenézően csóválják a fejüket, majd közelebb jönnek, és kigombolják a nadrágjukat.


119. [tulajdonos]: Migráncs mix2019-01-27 18:07

Avagy egy Grund-étterembeli beszélgetés leírása.


- Szeretem az egzotikus ételeket – mondja cuppogva barátnőm.
- Én is, főleg az afrikaiakat – értek egyet ujjamat szopogatva.
- De ezek a migráncsok! Hát ezeket nem tudom megemészteni – fintorog a hasát fogva.
- Ja, egy kicsit és kemény és túl füstös a kolbászuk – jegyzem meg.
- Én ahhoz nem nyúlnék, pedig azt mondják, az arab kolbászban sok az A vitamin pedig jót tesz a bőrnek. Lassabban öregszel – világosít fel Sarah.
- Én az egyiptomi kencékben hiszek, azok évezredekig frissen tartanak.
- Azon már túl vagyok, drágám. A mumifikáció helyett már a fikáció dívik a mi köreinkben. Ha hozzánk akarsz tartozni, ideje megtanulnod.
- Mi az a fikáció?
- Végy egy nagy orrú albán menekültet, akit lehetőleg pár órán át a tengerben áztattak, hogy magas legyen az ásványi sótartalma. Tetszőleges módszerrel nyerd ki az orrváladékát, és kend az orcádra.
- Én a románok ondójáról hallottam ugyanezt.
- Lehet, de én akkor se kenném magamra egy román gecijét, ha az az örök fiatalság elixírje. Egyszer az egyik barátnőm lányát letüsszentette egy román, és képzeld, terhes lett tőle. Az Isten óvjon a románoktól!
- Én a migránsokkal vagyok így. Mindegyikkel. Ha a boltban meglátok egyet, azonnal kimegyek, mert mi van, ha a légkondicionáló rendszer szanaszét teregeti a migránsok által kifújt levegőnek részecskéit, és azok a szervezetembe jutnak. Ez a bioterrorizmus új formája.
- Én megbüntetném őket, hacsak a határ innenső oldalán levegőt vesznek.
- Így van! Tiltsuk be a migránsok tüdejét, aljas vegyi fegyver!
- Tiltsuk be, tiltsuk be! – skandálja az étterem többi vendége, evőeszközeivel az asztalon ütemesen dobolva.
- Tisztelt, hölgyek, urak, kérem szíves türelmüket, a kollégám hamarosan tálalni fog! – mondja illedelmesen az egyik pincér.
- Ennek a fiúnak milyen finom segge lehet – mondja nyálcsorgatva barátnőm.
- Nekem a másik tetszik. Az a raszta séf.
- Már megint azok a niggerek! – pedig az orvosom szerint fehér hús egészségesebb. És kevesebb benne a koffein.(Már értem, miért nem tudok fekete pasik mellett aludni.)
- Önöknek lesz a Migráncs-mix?
- A mi?
- Az aztán biztos nem, kikérem magamnak – csattan fel Sarah.
- Elnézést, az étlapon Kultúrsokk-ként szerepel.
- Az az! – hűlünk el egymásra nézve.
Leteszi elénk a tálkát. Gőzölög.
- Gyalázat, hogy a sarokrepedésemre írt kenőcs temetőbogár végbélnedvet tartalmaz, most meg ez.
- Az aranyérkenőcs pedig lóvizeletet.
- Nem könnyebb lenne találni egy pónit? Attól nem reped be a segged?
Mikor rájött, hogy nem találom viccesnek, rátér a tárgyra.
- Melyikünk kóstolja meg először?
Értetlenül nézek rá.
- Hátha hat… Egy próbát megér…
Leemelem a tetőt. A szaga így közelről egy izzadt csövesére emlékeztet. A színe barnás.
- Ez olyan, mint egy két hete aszfalton aszalt fos, whiskeyvel felöntve – így Sarah.
- Honnan tudod, milyen az?
- Az éjszakai arcpakolásom. A plasztikai sebészem szerint már csak ez segíthet…
Én kezdtem. Nem is rossz.
- Mint egy híg, menzai sütőtökpüré-leves.
Utáltam, mint a szart. De ezt most le kell nyomnom, nyolc ezer forintba került.
Sarah beleölti hosszú nyelvét.
- Gyerekem, nem értesz te még a gasztronómiához. Ez bizony fos, de a legelőkelőbb fajtából. Mmm! Nyamm!
- Van ízlése a hölgynek – szólal meg az egyik pincér. A miniszterelnöknek is ezt szolgáljuk fel. Ha gondolják, otthonra is rendelhetnek, szívesen szállítunk ki belőle. Akár menza áron.
- Tessék? Hogy nekem menzaáron? Nem vagyok én szánalmas ki proli.
- Bayer Zsolt is a menzán eszik.
- Na jó, ez így mindjárt más. Írjon fel, legyen kedves jövő hónapra is.
- Önt is felírhatom? – fordul felém.
- Előbb árulja el, mit is tartalmaz pontosan a Kultúrsokk. Pardon, Migráncsmix.
- Ne de kisasszony, azt nem tehetem, a név kötelez. A Grund étterem múlt századra visszanyúló hagyományai értelmében fogadalmat tettem, hogy nem árulom el páratlan étkeink receptjét.
- Én pedig ebből a kicsit se páratlan, még inkább nem pártatlan szarból már csak egy adagot kérek, és maga itt, előttem bekanalazza.
- Na de hölgyem, ez tilos. Én itt csupán kiszolgáló személyzet vagyok, nem vendég. Nem vagyok méltó…
Ekkor Sarahból előbújik dominahajlama, és követeli, hogy most azonnal kóstoljon bele az ételbe, különben rosszul jár.
- Asszonyom, inkább a cipőjét nyalnám le.
- Nesze – tartja oda gyanúsan barnálló sarkú nercprémes csizmáját barátném.
- Hála az égnek! – borul úrnője lábai elé a szolga – Csak kutyaszar!
Én pedig megkérem a csoki színű pincéremet, hogy adja rám a bundámat, majd lassan, méltóságteljesen kivonulok, egyik kezemben egy éthordóval, a másikban a néger séf méretes fuckanalával.







118. [tulajdonos]: Orvosi műliba 2019-01-24 15:27



Nem szeretem az orvosokat. Talán, mert túl sokszor látom őket. Ám a következő történet talán mindenkit meggyőz arról, hogy a dokik tényleg nem jó fejek. Akkor se, hogy épp mosolyognak rád. Ezt két okból tehetik: vagy bejössz nekik, és szívesen kifektetnének már a műtőasztalra, vagy pedig hálapénzt várnak. Vagy csak ráült az arcukra egész eddigi életük képmutatása. Hogy mennyire unják meg a munkájukat. Ők nem a betegeket szeretik, hanem a betegségeket. De egy idő után azok is ismétlődnek. Ezért szükségük van egy kis izgalomra…
Bali Zoli és Tomi kétpetéjű ikrek. Rezidensek. Zoli magas, félhosszú, barna hajú, divatosan borostás srác, Tomi szőke, félcentisre nyírt hajú, szemüveges okostojás. Még az egészségügyi szakközépből ismerem őket. Folyton a nevük miatt csúfolták őket, „balibalibaliba”. Ők továbbtanultak az orvosin, az én életem egész más irányt vett. Csak most, több, mint fél évtized elteltével találkoztam velük újra. Mit sem változtak. Zoli csak még zolisabb lett, Tomi csak még tomisabb. És akkor, ott, a kis vidéki garázsban beavattak.
- Tudod, az úgy van, mint a számítógépes játékokban. Szintek vannak. Amiken egyre feljebb lehet jutni, de ha hibázol, mész vissza a nullára – kezdi Zoli, miután rágyújtott egy cigarettára.
Ekkor még nem értettem, miből is áll pontosan a Játék. Nem, ez nem Eleanor H. Porter ifjúsági regénye a szeretet játékáról.
- Először apróságokkal kezdjük. Egy tű, egy cérnaszál. Kicsit nagyobb dolgokkal folytatjuk. Tampon, fémkapocs, ilyenek. Majd ha már az ember szerez egy kis rutint, jöhet az igazi kihívás. Szike, olló. Ilyenkor már úgy rákapsz, Öcsém, az ízére, hogy egész nap azon kattogsz, mi legyen a következő. Emlékszem, nekem a fogkefém volt az első nagy sikerélmény.
- Az nem is steril – vág közbe rosszallóan Tomi – Én a nem orvosi tárgyakat fertőtlenítem előtte…
- A zoknidat hogy sterilizáltad, nagyokos?
- Beáztattam hypós vízbe.
- Tomi ilyen kis spíler. Pedig nem kell ám olyan nagyon vigyázni, sok mindent kibír az emberi szervezet, nem is hinnéd, mennyi mindent. Egyszer egy csávóba egy egész zsák krumplit belevarrtam.
- Én narancsot, az szép kerek, jobban mutat a röntgenfelvételen – mondja Tomi.
- És mi lesz utána az emberekkel? – kérdezem.
- Az már nem a mi sarunk. Hát fosnak, hánynak, szúr a hasuk, meg ilyenek. Elküldik őket a jó fenébe egy nyugtatóval.
- Zoli, azért az a múltkori, akibe a macskát varrtad, elég szarul lett.
- Ja, azt a csókát beutaltattam a pszichiátriára, mert azt állította, hogy valami nyávog benne – röhög Zoli, majd sodor egy újabb cigit.
- Szerintetek ez mennyire etikus? – kérdezem.
- Mi még jó fiúk vagyunk, a többiekhez képest.
- Azokhoz képest, akik összevarrják két ember száját, hogy örökké csókolózzanak mennyire etikusak? Vagy akik azért vágnak le lábakat, hogy így megalkossák az emberi lábasfejűt?
- Ezt már nem hiszem el.
- Ezek a jelenleg is futó transzplantációs projektek nálunk. Az ezerágyas kórházban patkányokba ültetnek emberi szürkeállományt, hogy onnan bármikor kinyerhető és forgalmazható legyen.
- Ti be vagytok szívva.
- Persze, mindenki be van szívva. Anélkül nem bírnánk – dörmögi kábultan Tomi, akinél láthatóan most ütött be a fű.
- Akkor miért csináljátok?
- Hogy ne közösítsenek ki. Ott akarunk lenni a nagy felfedezéseknél. Hogy a nevünkhöz fűződjön az emberi ondót lövellő ponty, a mesterséges megtermékenyítés mérföldköve, a sellőtenyésztés alapköve. Már látom magunkat, ahogy átvesszük az orvosi Nobel-díjat. Mi ketten, az ikerzsenik.
- A barátnőnk is büszke lesz ránk.
- Van barátnőtök?
- Naná, megmutassuk?
Erre kíváncsi vagyok. Azt már nem is furcsállom, hogy közös barátnőjük van.
Beülünk a kocsiba, két drogos, meg én, aki nem tudok vezetni. Közös erővel valahogy eljutunk a kórházig. Az alagsorban egércincogás. Eggyel lejjebb, a hullaház holt nyugalma. Még lejjebb a laboratórium. Bal oldalán ketrecek sorakoznak. Világító zöld szemek. De minket most csak a szélső, tágas boksz érdekel. Egy nő ül benne, hunyorog, mikor rávilágítunk. Csalódok. Nem tudom, mit vártam. Egy pegazust női mellekkel? Négyfejű, két vaginájú szörnyszülöttet? Kétség sem fér hozzá, ő egy igazi, egészséges nő. Vörös, göndör haja, kék szeme van. Lakat kattan, rács csörren. Kiengedik. Előttünk áll meztelen, kezét hasára teszi és mosolyog.
- Állapotos – mondja elérzékenyülten Zoli. Furán cseng szájából ez a szó.
- A közös gyerekünkkel – pontosít Tomi, nem kevesebb meghatottsággal nyápic hangjában.
- Ti ketten vagytok a gyerek apja?
Bólintanak.
- De nem akármilyen gyerek az – fejti ki Zoli – a kedvenc gumilibánk.
- A micsoda?
- Gumiliba. Az, amivel kiskorunkban játszottunk fürdéskor… Él, és növekszik.
Gágogok kínomban.
- Ez… A játékgyártás legújabb vívmánya?
- Dehogy. Hanem a kicsikénk. Nagy lesz lesz, erős. Felfal mindenkit, aki minket libának csúfolt – simít a nő hasán tollas kezével Tomi.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-03-18 09:22 lista
2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-03-22 23:12   Napló: leállósáv
2019-03-22 21:44   Napló: Sorrento
2019-03-22 21:30   Napló: Sorrento
2019-03-22 21:01   Napló: Játék backstage
2019-03-22 20:53   Napló: Jó, ha a vége jó
2019-03-22 19:47   új fórumbejegyzés: Dobay Katalin
2019-03-22 17:37   Napló: Hetedíziglen
2019-03-22 17:11   Napló: Játék backstage
2019-03-22 15:54   Napló: Készül az album
2019-03-22 15:30   Napló: Játék backstage