DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2793 szerző 35851 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szőke Imre
  om mani padme hung
Új maradandokkok

Farkas György: A veszedelem órája (jav.)
Seres László: Materidealisták
Seres László: Rom-antika
Tamási József: no-go
Zsuzsanna Grande: Tűnőben /2
Jónás Tamás: Fekete higany
Zsuzsanna Grande: folytonosság... addig (jav)
Francesco de Orellana: Még el sem kezdõdött de már elmúlt
Vajdics Anikó: Szerelkezés
M. Szabó Mihály: Riadt lepkeként
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 3 perce
Filip Tamás 33 perce
Pálóczi Antal 45 perce
DOKK_FAQ 2 órája
Bara Anna 3 órája
Szilágyi Erzsébet 13 órája
Iványi Mónika 14 órája
Kosztolányi Mária 14 órája
Fűri Mária 14 órája
Kiss Anna Mária 15 órája
Sági Ferenc Dénes 18 órája
Tiszai P Imre 19 órája
Szalay Károly 19 órája
Duma György 19 órája
Biró Erika 19 órája
Garamhegyi Gellért Győző 19 órája
Lakatos Zsolt 20 órája
Mórotz Krisztina 20 órája
Francesco de Orellana 20 órája
Farkas György 20 órája
FRISS NAPLÓK

 weinberger 1 órája
leállósáv 13 órája
Minimal Planet 14 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 15 órája
nélküled 16 órája
Szerdánként, kávé helyett 18 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 19 órája
faopál 20 órája
az utolsó alma 21 órája
kéretlen intimitás 22 órája
PIMP 22 órája
Baltazar 23 órája
Gyurcsi 1 napja
JÓ ÉJT! 1 napja
mix 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: JÓ ÉJT!
Legutóbbi olvasó: 2019-01-16 11:44 Összes olvasás: 4717

Korábbi hozzászólások:  
109. [tulajdonos]: A fog-korona2019-01-14 17:48
Egy eddig elfekvőben lévő,most talált novella...

- Fogorvos akartam lenni, de az anyám nem engedte, rám kényszerítette az ügyvédi pályát, csak mert nagyapám és dédapám is azok voltak – mondta a kopaszodó, pocakos férfi szomorúan, miközben egy régimódi kockás zsebkendőbe törölgette kezeit.
A gyönyörű, hosszú fekete hajú, nagy barna szemű nő az ágyon ült és vérző ínyét tapogatta. Alig hitte el, hogy a fickó tényleg kihúzta egy hátsó fogát, érzéstelenítés nélkül, száz ezer forintért.
- Én vagyok az első? – kérdezte lehajtott fejjel.
- Á, dehogy. Már vagy huszonöt-harminc lánynak kihúztam. A cigány prostik az összeset is ki engedik ennyiért, mint te azt az egyet. Sokra tartod magad.
- Most váltam el, be kell iskolázni a gyerekeimet.
- Aha – mondta szórakozottan - Fiúk legalább?
- Azok. Ketten vannak.
- Hány évesek?
- Tíz és tizenkettő.
- Kihullottak már a kis tejfogaik? – kérdezte a tenyerét dörzsölgetve.
- Hát neked semmi se szent? – sziszegte megrökönyödve a nő.
- Dehogynem. Vettem egyszer Olaszban egy ereklyét, egy szent foga...Rohadt drága volt,de megérte.
- Megérte? Miért?
A férfi kitátotta a száját és egy hátsó fogra mutatott.
- Itt van és segít nekem. Kurvabarométer. Általában már elég beszívni a nők szagát, tudom ki lesz a következő áldozat. Mikor fizetek neki és aztán jól megharapdálom, ha kurva az illető, a fog másképp sajog, mint egyébként. Beszél hozzám.
- Hahaha – nevette el magát az asszony, de látva a szigorú tekintetet, komolyan folytatta:
- És mit mond?
- Az nem rád tartozik, ribanc! – üvöltötte el magát.
- Bocsánat, kegyelmes uram... – és már kúszott is a lábai elé.
- Ezt most az egyszer eltaláltad – somolygott negédesen – a fogkorona által lettem király. Az igazságos. Minden kurva meglakol, beszolgáltatja a fogát, amelyik nem akarja, azért a többiek lakolnak meg. Büntetlenül semmi nem marad az országomban.
- Értem – helyeselt a nő, aki most már komolyan félt ettől az őrült pasastól.
- Azt hiszed, ha szépen beszélsz velem átejthetsz? Nem úszod meg! Ilyen szabályos fogsornak több a vámja.
- Vám? Miféle vám? Nem akarok én sehova menni.
- Épp azért Mert gondolom nem akarsz idő előtt a föld alá menni.
- Most fenyegetsz?
- Mióta tegeződünk?? – pattant fel ökölbe szorult kézzel, vörös képpel a férfi.
- Elnézést – mondta lemondóan.
- Hát a kegyelmes uram hol marad?
- FOGalmam sincs – felelte a prosti, a szó elejét kissé megnyomva.



108. [tulajdonos]: Új kötet2019-01-09 15:52
Kedves Dokkerek, íme az új verseskötetem:

http://mek.oszk.hu/18900/18960/?from=rss

Szeretettel:Timi

107. [tulajdonos]: Fake2019-01-08 12:36



Végre megtaláltam életem értelmét. A célom, amiért kitartóan küzdök. Végre most azt csinálhatom, amit szeretek, gondoltam. Ráleltem a hivatásomra, és mindent megteszek, hogy ebben igazán profi legyek. Lájkgyűjtő leszek. Tudom, nagy a konkurencia, mert ez a legmenőbb szakmai mostanság. Na és? Hiszem, hogy én jobb vagyok náluk. Persze mindenki ezt gondolja, ezért, ha igazán ki akarok ugrani a többiek közül, egy kis turpissághoz kell folyamodnom.
Tudom, tanulnom kellett volna az esetből, mikor a saját fiktív profilomba lettem szerelmes, és kikosarazott. De ez egész más ügy. Tamásra szükségem van. Ő egyben a menedzserem, a mentorom, és a barátom. Rá mindig számíthatok, ha egy kis megerősítésre, lelki támogatásra van szükségem. Mikor egyszerre húszan támadják meg a bejegyzésemet, ő ott van, hogy pár jó szót szóljon az érdekemben. Meg amikor nem lájkol senki, az ő „imádom”-ja ott virít büszkén, hogy nesztek, valaki ennyire oda van értem.
A lájkgyűjtésben az a jó, hogy sose lehet belőle kiöregedni. Akár fekve, felpolcolt lábakkal is űzhető munka. A kiégés veszélye sem fenyeget, mivel soha nem lehet elég lájkot összegyűjteni, mindig van miért taposni. Persze itt is, mint akár egy hegymászó esetében, fontos a támogató családi háttér, amit Tamás biztosít nekem. Tamásban az a jó, hogy nem kell vele randizni, megfőzni a reggeli kávéját, kimosni az alsóneműjét, sétáltatni a macskáját. Tamás, Tamás. Nem jár más lányok után, csak én vagyok neki, mivel én hoztam létre.
Nem is volt vele gond, míg meg nem láttam, más valaki képét osztotta meg. Hihetetlennek tűnik, csak én tudom a jelszavát. Biztos félrekattintottam, vigasztalom magam. Ám másnap látom ám, hogy hozzászólt valakihez, akit én nem is ismerek. Ez lehetetlen! Hiszen az ő ismerősei az én ismerőseim. Valami átkozott hekker! De miért pont engem szúrt ki? Biztos irigyli a sok lájkomat. Na jó, nem több ezerről van szó, csak naponta pár százról, de kezdetnek elég. Még számon se kérhetem Tamáson, magammal csak nem kezdek beszélgetni.
Egy darabig minden rendben volt. Szépen írtam a kis hozzászólásaimat Tamás nevében. Voltam mindenféle istennő meg géniusz. Jogosan, mert mások is ezt gondolják rólam, csak nem írják ki. Valamiért a negatív véleményüket szívesebben fejezik ki az emberek…
Szóval minden olyan tökéletes volt, hogy nem fogtam gyanút.
Az a reggel is pont olyan volt, mint a többi. Hajnali tizenegykor csipásan, kócosan másztam ki az ágyból, és még félálomban, a klotyón ülve nyomkodtam a telefonomat. Miután a horoszkópom megmutatta, hogy ma csodás napom lesz, most adjak fel lottószelvényt, és hogy Szinetár Dóra nagyon örül a down-szindrómás babájának, de arcát még mindig nem mutatja meg a nagyközönségnek, rutinból bepötyögöm a jelszót. Előbb a sajátomat, majd Tamásét. Az enyémen csak a szokásos kretén rajongók próbálkoznak giccsesen vibráló szívecskés virágcsokrokkal. Ezeket az embereket sorra blokkolom, vagy beállítom az „üzenetek figyelmen kívül hagyása” funkciót. Kis barátocskám oldala is első látásra a régi: kamufotó, valami underground technoparty képeiből véletlenszerűen választottam. De nem tudok belépni. Újra megpróbálom. Elfelejtettem volna a jelszót? Lehetetlen. Ismét belépek a saját fiókomba. Rákeresek Tamásra. Eltűnt. Ráírok egy barátnőmre, nézze meg, ő látja-e. Látja. Itt valami nagyon nincs rendben. Ha hús-vér ember lenne, egyértelmű lenne, hogy letiltott.
A barátnőm szerint Tamás továbbra is aktív. Sokat lájkol, és udvarol a lányoknak. Ő a csajok kedvence. A barátnőm szerint helyes srác, randizgatnak is.
- És milyen az ágyban? – kérdezem.
- Na ez az. Mikor arra kerülne a sor, azonnal offline lesz.

106. [tulajdonos]: Évszakváltás2019-01-06 13:11


Az úgy történt, hogy privatizálták az évszakokat. Majd a telet eladták az araboknak, nem is sajnáltuk, lőttek az olyan úri hóbortoknak, mint a síelés és a lovas szánkózás. Havat se ehetek már az ablakpárkányról, pedig olyan finom. De még mindig jobb, mint a nyártól megválni. Ám az sem váratott sokat magára. A napfényt eladták a finneknek. Legalább többet nem ég le a vállam. Pedig jó móka volt egy darabban letépkedni az elhalt bőrt. Na mindegy.
Összességében nem lehet panasz a jelenlegi kormányra. Nem olyan, mint régen, mikor még négy évszak közül lehetett választani, de azért jobb, mint az egypártrendszer. Most két évszakra lehet szavazni: a tavaszra és az őszre. A tavasznak nagyobb a lakossági támogatottsága, az ősznek erősebb a lobbija. Kíváncsi vagyok, mi lesz a végeredmény. Ma egész nap ki se mozdulok, a fotelból nézem az élő közvetítést. Egyik percben esik, fúj, a másikban csiripelnek a madarak. Igaz, a nap nem süt, de attól még jó a kedvük, és hát meg lehet szokni.
Én a tavasznak szurkolok. Le is adtam a voksomat a szavazófülkében a zöld levélre a barna ellenében. Pártnevek nincsenek, az emberek többsége analfabéta, de a színeket azért még felismerik. Pénz helyett faleveleket használnak.
Összesítik a szavazatokat. Csalnak is, a csalást befoglalták az alkotmányba. Mindenkinek joga és kötelessége csalni. Év végén a boltokban beválthatók a csalás-kuponok. 50 ezer Ft fölötti vásárlásonként jár egy kupon. Minél többet fogyasztasz, annál többet csalhatsz. Az őszi fák könnyen hulló leveleikkel rendszerint lefizetik a boltosokat, így több millió csaláskupont zsebelve be.
Kihirdetik, hogy az ősz nyert. Megint. Mandátum meghosszabbítva. De tudjátok mit? Jó ez így. Így mindig tele lesz az államkassza pénzzel. Már csak azt kéne elérni, hogy a munkabérek is növekedjenek. Hogy legyen elég levél segget törölni, ha már folyton fosatnak. Meg is lehet főzni, ha kreatív az ember. Még hogy a pénzt nem lehet megenni?! Az igazi magyar ember feltalálja magát – hirdetik. Ezt susogják a fák is. Mert utcai plakátokra már rég nem költenek. Minek is nézném a miniszterek páfránypofáját? Az elnök szimpatikus, mert a fején cinkék fészkelnek. Turulmadarat akart, de az túl nagy állat ahhoz, hogy az elnök miniatűr agyüregében elférjen.
Hó eleje van, ideje elmennem fodrászhoz. Már akkorák az ágaim, hogy sértik a közszemérmet. Szúrom a hatalom szemét. Néha véletlenül ki is szúrom. Piros-fehér zöldre verem a hivatalnokokat. Ilyenkor a bőrükön egyszerre van tavasz, nyár, tél. Az ősz meg csak ül a trónján, és esővé sírja minden könnyét.

105. [tulajdonos]: Nyuszóka2019-01-05 11:40



Tegnap meglátogattam a nagyanyámat. Évente egyszer-kétszer előfordul ilyen baleset. Főleg ilyenkor télen, karácsony körül kell vigyázni.
Idén is lemerészkedtem hozzá, az alsó szintre. A gyerekkorombeli gumipapucs-és húgyszag. Most már be merek lépni a sárkány barlangjába. Tíz éve erővel kellett elvontatni, és órákig mostam le a savanyú nejlon otthonka illatú puszikat. Nekem ő egy kiszámíthatatlan rém volt, aki mindenütt utolért: megtalált a zongora alatt és a szúrós málnásban. Sarokba szorított. Tőle nem védhetett meg senki, ahogy hányingerkeltő kakaójától és tejfölös csirkepaprikásától sem. Vonakodva fogadtam el, mert mi van, ha megmérgez. Persze ilyet nem tett volna, maradt a fenyegetéseknél, rosszindulatú beszólásoknál. De a legrosszabb nem ez volt. Hanem nyúlsága. Így is hívták: „Nyuszóka”. Soha nem mondott volna ellent a férjének. Igaz, Nagyapám nem is hagyta volna neki. És ő beletörődött. Szolgalélek lett, teste négyszögletesre hízott a sarokban. Nem volt szava, csak főzött, és ellátta a gyerekeket. Az egyiket jobban szerette, a másik csak azóta érdekli, mióta meghalt.
Tehát lementem hozzá. Nem készültem rá lelkileg, csak egy fonnyadó mikulásvirággal. A látvány elől nem menekülhettem. Sarokba szorított. Nem tudtam, mi a furcsa rajta. Talán, hogy a haja nincs bedauerolva, vagy, hogy még ráncosabb, mint tavaly. Mintha kicsit fogyott volna. Fülcimpái összetöpörödtek. Nemsokára 91, milyen lenne. A szokásos kikérdezés, hogy mit csinálok a nagy Pesten. Mit dolgozom, mi van a verseimmel. Csoda, hogy nem fitymálja le, hogy újságíró lettem, neki azok csak firkászok. A verseimet sose olvasta, szerencsére. Elég nehéz kimagyarázni, miért nem kapott eddig egy kötetemből sem. Talán a szenilitása miatt, de most először nem kérdezte, mi van a festőiskolával. Hóóógy sajnálná, hogy otthagytam, és titkon kárörvendene. Mint amikor azt kérdezte, van-e már sok egyes. Akkor még eminens voltam. Aztán lett. De ez már mindegy. Tudom, túl kéne lépni a régi sérelmeken. Tanulságként felfogni. Karmaként. Az is valami, hogy legalább a müllerpétereken túlléptem.
Ám amit a lábára nézve láttam meg, azon nem lehet. Körmei több centisek. Középső ujjai összenőttek. Végre egy bizonyíték arra, hogy tényleg nem ember. Ha ilyen utódja van, mint én, hogy is lehetne. Vajon egy földönkívülinek megbocsáthatók a földi bűnök? És az emberi botlások egy szörnynek? Így már mindjárt könnyebb. Az orkokat is csak addig akarjuk megölni, míg vége nincs a regénynek.
Nagymama regényéből nem maradt sok hátra. Egy szereplő vagyok benne én is. Tudja, hogy nem szeretem. Beletörődik. Nyuszóka. És ez az, amit nem bocsátok meg sohasem.

104. [tulajdonos]: Szemtelennek áll a világ2019-01-03 13:05
Unom a fárasztó, láblerohasztó csoportos városnézéseket. Csak rohanni, rohanni a csorda után. Az idegenvezető dumáját hallgatni a középkori templomokról. Kit érdekel? Ha alaposabban megnézek egy kirakatot, visszaterelnek, mint egy birkát. Meg azok a válogatottan idétlen csoporttársak. Unatkozó paraszt nénik, sznoboskodó kispolgárok a frissen vasalt frizurájukkal, az életükkel idegeneket traktáló őrültekkel, a sánta igyekvőkkel, a mindegyholvagyunk csak kajáljunk jellegű tirpák családokkal, az okoskodó, örök elégedetlen nyugdíjas tanárnőkkel, meghatározhatatlan majomfajhoz hasonlító szótlan agglegényekkel, a született hegyi túrázókkal, akiknek ez az iram meg se kottyan.
Ezért idén úgy döntöttem, hogy cseszek én fáradni, magam helyett inkább a szemeimet küldöm világkörüli útra.
Először egy lengyelországi utazásra fizettem be őket. Az utazási irodának fel se tűnt, hogy én nem jelentem meg, csak két szemgolyó. Csak ki legyenek töltve a papírok, legyen átutalva az összeg. Azt azért megjegyzi az idegenvezető, hogy mindig pont más irányba néznek, mint amit ő mutat. Nem hiába, az én szemeim, lázadnak. Meg aztán kicsit kancsalok is. Véletlenül a mellettük ülő hölgy dekoltázsa felé állnak. Ezt még elnézik nekik. Azt már kevésbé, hogy folyton eltévednek, és a fél a nap az ő keresésükkel telik. De hát szemtengely-ferdülésük van szegénykéknek, és elvétik az irányt. Végül az idegenvezető zsebre vágja őket, hogy biztosan ne kószáljanak el. Ezért, hogy mi volt a városnézésen, nem láthatták. Hát ezért fizettem ennyit? Táviratozom az irodának, hogy azonnal engedjék szabadjára a szemeimet, a szerződés értelmében joguk van minden programot látni. Kiderül, hogy mindent kicsinyellnek, ezért gyorspostával utánuk küldöm a nagyító szemüvegem. Így már mindjárt nagyobb a légyszar II. János Pál pápa szobrának orrán. Nagy kultusza van itt az öregnek, még a vérét is szétosztották a különböző templomok ereklyetartóiban. Hát csoda, hogy maghalt, ha neki nem maradt semmi? A Waweli Székesegyház kapujában meg őslénycsontok lógnak, a kripta teli van királysírokkal. Csecsemő majdnem-királyok arany koporsói. Auschwitzi gázkamrán edzett szemeim könnybe lábadtak. Ezek után üdítőleg hatott rájuk a Zakopane-i népviseletes menyecskék látványa. Előre figyelmeztették a csapatot, hogy a golároktól óvatosan vegyenek bármit is, mert simán átvernek bárkit. Még jó, hogy a szemezés még a legvadabb turistapiócáknál is ingyenes.
A bajok az étteremben kezdődtek, mikor a bal szemem sört, a jobb szemem kólát kért az ebédhez. Nem mintha tudtak volna enni a tócsnis pörköltből, csak éhesen kopogtak az asztalon. Erre az egyik kajaturista fogta, és betette őket a sörébe. Ott úszkáltak egy darabig, és figyelték a felszálló buborékokat. Én hülye, búvárszemüvegre nem gondoltam. Legközelebb, mikor a horvát tengerparton nyaralnak majd, naptejet is csomagolok nekik. Ha Hollandiába, akkor síkosítót. Bár ők eddig is becsusszantak, ahova akartak. Kémkedtek is helyettem. Amit ők láttak, az már ránézésre is négyszeres életfogytiglan. De az agyam nélkül nem emlékeznek. A szám nélkül nem vallanak. A testem nélkül nem lehet őket lecsukni. Ezért igyekszem magam távol tartani tőlük. Hadd lássanak világot, ha nekem nem megy.
Már egészen könnyen boldogulok nélkülük. Vakon is megtalálom, amit meg kell: a számat, és mások száját. Meg az egyéb testrészeket. A pénztárcámat. A laptopom és telefonom billentyűit. Másra nincs szükség.
Társaságban napszemüveget hordok, hogy ne tűnjön fel a hiány. Közben a szemeim megfenyegettek, hogy nem mutatják meg, mit láttak, ha nem küldök nekik egy RayBen napszemcsit. Ez már több a soknál. Olyan szemtelenek, hogy nem tartok rájuk igényt. Szerintük pedig én vagyok szemtelen. Na ja. De bármikor csináltathatok műszemet. Ők pedig ilyet, mint én, soha.
Tehát aláírom a felmondást. Többé nem foglalkoztatom a szemeimet. Túl költséges. Én pedig tudatos üzletember vagyok. Az agyam részt vesz a világ legfontosabb business konferenciáin. Meetingel helyettem. Néha összefut a fülemmel és egyeztetnek. Az orrom egy fontos küldetést teljesít. Innen tudom, hogy valami bűzlik. Talán kevesebbet kellene túráztatni a seggem.

103. [tulajdonos]: Mélytorok2018-12-26 12:45
Nekem egy Queen-koncert az álmom. „Live” természetesen. Mert bár „Élő” Zámbó Jimmyt minden szilveszterkor adni az emeggyen, az nem ugyanaz. Ő nem volt biszex és nem volt AIDS-e, ami pedig olyan egzotikus. Meg ugye itt az a film. Ami állítólag sokat ferdít, és kevés benne a szex. Ez utóbbi nem jó. Meg se nézem a moziban, majd ingyen lelopom a torrentről. Vagy inkább a pasim lelopja. Apropó, a pasim, Ármin. Ő minden éjjel ingyen koncertre jár. Még mindig jobb, mintha prostikhoz.
- Tegnap Johnny Cashen voltam, tegnap Sex Pistolson – mondja ásítva – Ingyen.
Persze, hogy ingyen, a halottaknak már nincs bankszámlájuk, csak bogaraik.
- De ki adja a koncertet? Imitátorok? – kérdezem.
- Deehogy, hát ők maguk.
- De hát rég halottak.
- Álmomban nem.
Ez ellen nem tudok érvelni. Álmomban anyám is él. Nagyapám is. Meg olyanok is, akik nem hogy halottak, de soha meg sem születtek. Mint a két méteres farkú afrikai bennszülött, bika fejjel. Az álmához mindenkinek joga van. Ahogy a saját igazságához is.
- És milyenek? – tudakozódom.
- Változó. Ha teli gyomorral fekszem le, van, hogy oszlanak, és bűzlenek, mint egy romlott osztriga. Ha kanos vagyok, akkor szexisek, nőiesek, és sokat pucsítanak. De általában olyanok, mint életükben voltak, mint a lemezborítókon. Borostásak és ápolatlanok. De jó fejek. És fő, hogy ingyenes.
- Engem is elvihetnél egyszer!
- Ezek az én álmom. Te elviszel a tiedbe?
- Nem tetszene.
- Mert?
Csak legyintek. Ezerszer mondtam már neki horrorfilm-nézés közben, hogy mindjárt elélvezek. Például, most ez Az apáca… Szürkészöld bőrével, cápafogsorával, parázs-szemeivel, középkori csak karácsonykor fürdős p…szagával.
Végül mégis abban maradunk, hogy ma este vele tartok. Beatles lesz. Nem a kedvencem. Oké, hogy világnagyságok, de nekem unalmasak. Úgyhogy elkezdek fantáziálni. Így gyorsabban telik. Barátom közben meghatottságtól könnyes szemekkel néz, miközben megszorítja a kezem. Puha a tenyere. Mint a nőké, és a gyerekeké. Elképzelem, hogy John Lennon arca még a szokottnál is kecskeszerűbbé nyúlik. Paul McCartney karmokat növeszt.
- „Let it be, let it beee – az utolsó hangok zombihörgésbe fúlnak.
- Ez most az én álmom? – kérdezi Ármin.
- Nem is én játszom hajnalig zombis videogaminget.
- De azoknak nem volt ekkora…
Mire kimondaná, hogy mijük, már rohanunk is kifele.
Délelőtt tizenegykor ébredünk. Az ágynemű nedves.
- Azta, mekkora mellük volt! – sóhajt Ármin.
- Mellük? Én más testrészt láttam. Csóválták is.
És megfogadtuk, ezután továbbra is külön álmodunk. A néger lőcsre hogy kerül John Lennon? Maradjon mindenki a sajátjánál. Saját farok, saját álom. Saját zombi. Valami morog az ágy alól. Egy farok. A kutyáé. Megnyugszunk, és újra álomba zuhanunk. Vagy az álom esik belénk. Mit bánom én. Csak mély legyen. És nyálas, hogy jobban csússzon.





102. [tulajdonos]: MENstruáció2018-12-23 10:17




Kollégista lányok között megfigyelhető, hogy az egy szobában lakók egy idő után egyszerre kezdenek menstruálni.
- Persze, mert a nő külön állatfaj – mondja barátom, akivel lassan egy évek élek együtt.
Én pedig úgy teszem, mintha nem venném észre a karikás szemein. Hogy hozzám hasonlóan, ő sem aludt az éjjel. Hogy ugyanakkor fáj a gyomra, pedig nem ugyanazt ettük. Hogy gyanúsan hamar elfogynak a dugi-betéteim…
- Ez már sok! Múltkor zombi voltam, most meg menstruálok! – kéri ki magának a feltételezést.
- Nyugodtam megmondhatod, ha aranyered van, íratunk rá kenőcsöt – vigasztalom.
- Nincs a-rany-e-rem!
- Drágám, voltál az éves prosztatarák-szűrésen?
Ezt nem tűri tovább, sértetten bevonul a wc-be. Szőrös kezével kinyúl a kint hagyott újságokért. Véres az ujja.
És hogy hogy nem, nekem is megjött. Ha a Mikulás már nem is, ez legalább rendszeresen. És nem lehet levelet írni, hogy kösz, mást kérek helyette. Lecserélni se lehet, nem mintha kellene bárki más menstruációja.
Nem vitás, Árminnak ciklusa van. Már nem is tagadja. Elkeseredett kisfiúarccal tűri a felvilágosítást. Mi ez az egész, miért intézte így a természet. Hoppá, neki nem lesz gyereke, így az egész értelmetlen. De akkor az enyém is. Erről ennyit. Kioktatom az ilyenkor követendő fokozott higiéniáról, de minek, eddig is naponta kétszer-háromszor fürdött. Ábrákat mutogatok a tampon felhelyezéséről. De hova is? Lehetetlen. Marad a betét, amit már nálam is profibban kezel, neki nem megy mellé a cucc, így tiszta marad a nyuszis, meg a malackás alsógatyája.
- Ennyi az egész – zárom kiselőadásomat.
- És… Mikor múlik el? – kérdezi.
- Majd a klimaxszal.
- Már vannak hőhullámaim, főleg disznótoros-evés után, meg ha felmegyek az emeletre…
- Majd úgy tíz év múlva.
- Addig végig szenvednem kell?
Ez a nők sorsa, mondanám, de inkább kihagyom.
- Csak havonta egyszer.
- De akkor egy hétig.
- Ja.
- És arra mit ír a tájékoztató füzet, ilyenkor lehet szexelni?
- Elvileg igen.
- Akkor jó – sóhajt fel, és letolja a nadrágját, amiből kiesik a régóta keresett vörös temperám.
- Az meg hogy kerül oda?
- Te mondtad, hogy tegyük színesebbé a szerelmi életünket...
- Még mindig jobb, mintha feldugtad volna magadnak.
- Miért, mit hittél, mitől barna a boxerem hátulja?



101. [tulajdonos]: Az eltüntető2018-12-21 10:28
Ki ne akarna eltüntető lenni? Mikor az oviban kérdezték, mi leszel, ha nagy leszel, azt feleltem, eltüntető. Na jó, ez kamu. Akkor még fingom se volt a politikáról. Utálom azokat, akik kimennek a térre mínusz tízben, meg azokat is, akik a ropogó kályhatűz mellől szidják azorbánt. Én nem tüntetek. És ellen se tüntetek. Csak eltüntetek. Úgy, mint a bűvésztanfolyamon az ötforintost.
Az eltüntető igen összetett szakma. Ugyanis bármilyen halmazállapotú, fajsúlyú és mennyiségű dolgot el kell tüntetnie. A tüntetőket, és azt is, amiért tüntetnek. A rendőröket, biztonságiakat, nyugdíjasokat, diákok, migránsokat. A megmozdulás helyszínét rózsaszín gőzzel vonjuk be. Külön van a szín-és a szagfelelős. Én a szag. Valljuk be, bár nagyon szép, mesebeli, ami a híradóban látható, közelről olyan, mintha egy óriás retket, káposztát és tojást evett volna, majd másnap telefingta volna a terepet. Ám vannak, akiket ez sem tántorít el a szaros tüntetéstől. Mert jogokat akarnak, ki ne akarna. Még a kullancsok is, véremelést. Az ilyenekkel nem könnyű bánni. Hiába ástuk meg előre a sírjukat, csak nem válnak köddé. Ott kolbászolnak az egykori hurkasütőnél. Tavaly még volt karácsonyi vásár, most már csak Jézuska van, ő is piros-fehér-zöldben, állig fegyverkezve. A készültség rá is vonatkozik. Bilincsben vezetjük el, ide most nem kell ajándék, csak hogy kotródjon el végre, nem illik a képbe. Mert a napi újságban csak egyértelműt és beleköthetetlent lehet mutatni. A vallás meg pont nem ilyen. Akkor szerválni kéne egy Buddhát, egy Allahot is, a vallási egyenlőség jegyében. Ám már késő, megszabadultunk a krisnásoktól is. Itt ne osszanak ételt. Úgysincs kinek. Tüntetők márpedig nem léteznek. Csak néha úgy látszanak, de káprázat az egész. Senki ne higgyen a szemének. Se a fülének. Csak az orrának. Gáz van. Ami akkor is fingszagú, ha rózsaszín.
Egyébként nekem nagyon fekszik ez a meló. Itt is emberekkel kell foglalkozni, mint a boltban, ám itt nem annyira elégedetten távoznak. Én pedig reklamációt nem fogadok el. Se inkarnációt, se reinkarnációt. Pénz kell, sok. Ha mocskos, ráfújok és máris tiszta. Ha véres, letörlöm. Máris tiszta – vér az ingem. Ha kérdezik, azt hazudom, hal-árus vagyok, ez itt halvér. De nem hiszem, hogy hisznek nekem. Ezért jobbnak látom eltüntetni magam.
Bemászok a halas bódéba, a tátogó pontyok közé. Hátha benyel valamelyik. Akkor is, ha nem vagyok Jónás. Inkább Júdásra hasonlítok, ezért adok a halnak egy cuppanóst. Majd még egyet. Újra, és újra lesmárolom. Ha szentségtörésről van szó, szívesen túlórázom.

100. [tulajdonos]: Szakmai kompetenciák2018-12-20 12:26



Eddig nem zavart, hogy folyton lóg a nyelvem. De az új munkám miatt adnom kell magamra. Lecserélem a ruhatáramat, a könyvtáramat. De a nyelvem nem cserélhetem le.
Akárhányszor elmegyek egy jó nő mellett, vad táncot jár. Ha meglátom, hogy valaki fagyit nyal, úgyszintén. Nem is beszélve gúnyos nyelvöltögetésről. A nyelvem előbb tudja, hogy ki tetszik nekem, és ki nem, mint én. Ezért eddig rábíztam a döntést. Az állásinterjún nem győztem takarni. Hol zsebkendővel, hol a ruhám ujjával. Ezzel el is nyertem az szimpátiájukat. Talán azt hitték, szemérmes vagyok. Felvettek.
Míg más szakmai továbbképzésre jár, én nyelvtanfolyamra. Kezdek belejönni a nyelvem helyes, és általánosan elfogadott használatába. Ha tudom, hogy ilyen simán megy a dolog, már rég letettem volna a nyelvvizsgát. Akkor a CV-ben nem kellett volna üresen hagynom a „szakmai kompetenciák” rovatot.
- Milyen a továbbképzés? – kérdezi az új főnök.
- Ööö…
- Tovább nem tagadhatja le a nyelvét, kedves.
- Elnézést, szólnom kellett volna. Akkor most ki vagyok rúgva?
- Előléptetve! Foglalja el irodáját. Maga az új részlegvezető!
- Én? De én csak…titkárnőnek jelentkeztem.
- Azt a szintet már túllépte.
- De nincs is végzettségem.
- Nem is kell. Fő, hogy tud nyalni.
- Tudok – ismerem be szégyellősen.
- Na ugye. Hát a köpéssel hogy áll?
- Hát, még csiszolnom kell, hogy tudjam mit és hova köpök.
- Azt mi megmondjuk.
Király az iroda. A falon aranykeretes pornókép-gyűjtemény. Saját, Zsolnay köpőcsésze. Minden, ami az igényes, felelősségteljes, értékteremtő munkához szükséges.



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2018-12-23 11:28 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
2018-08-16 18:22 kedvenceimből
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-01-16 12:04   NAGYÍTÓ /Pálóczi Antal:ÁTJÖN PEDIG/
2019-01-16 12:03   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2019-01-16 11:52   NAGYÍTÓ /weinberger:korr/
2019-01-16 11:44   NAGYÍTÓ /weinberger:grammatika/
2019-01-16 11:21   Új fórumbejegyzés: Pálóczi Antal
2019-01-16 10:47   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2019-01-16 09:11   NAGYÍTÓ /Vezsenyi Ildikó:kicsi elemzés/
2019-01-16 08:48   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2019-01-16 08:00       ÚJ bírálandokk-VERS: vezsenyi ildikó margit ki érti
2019-01-15 23:11       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth Gabriella búcsú (javított)