DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 1 napja
Farkas György 1 napja
Cservinka Dávid 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 2 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Bátai Tibor 3 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 9 napja
Karaffa Gyula 10 napja
Egry Artúr 11 napja
Duma György 11 napja
DOKK_FAQ 12 napja
Csombor Blanka 15 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 17 napja
Zsigmond Eszter 20 napja
FRISS NAPLÓK

 az univerzum szélén 35 perce
Minimal Planet 2 órája
A fény nem publikus 2 órája
Bátai Tibor 3 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 4 órája
Jószándékú párbeszélgetés 6 órája
Ötvös Németh Edit naplója 21 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 22 órája
Gyurcsi 1 napja
A vádlottak padján 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
négysorosok 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
nélküled 3 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: JÓ ÉJT!
Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 15:00 Összes olvasás: 13348

Korábbi hozzászólások:  
121. [tulajdonos]: Népszava2019-07-26 12:38
Kedves Dokkerek,örömmel értesítelek Benneteket, hogy a Népszava mai számának irodalmi mellékletében olvasható Évszakok c. kisprózám. Keressétek az újságárusoknál! :)

Szeretettel: Timi

120. [tulajdonos]: A Szatír állatkertje2019-07-15 17:39
Kedves Dokkerek,

íme új horror-erotikus-trash kisregényem, csak erős gyomrú és idegzetű felnőtt olvasóknak! Nyomtatva aug. elejétől az Írók Boltjában és nálam.

Szeretettel:Timi

http://mek.oszk.hu/19500/19560/

119. [tulajdonos]: Kutyapicsa2019-07-13 12:30
Igazságszolgáltatási szervek,
Avagy egy maroknyi mese a lecsukott kutyapics…-ról


Ez a hét nem indult valami jól. Hajnali tizenegykor két zsaru ébresztett. Azt mondták, csevapcsicsát, vagy mit kérnek.
- Nem vagyok én kajafutár-szolgálat – dörmögtem álmosan.
Megismételték mondandójukat, és kiderült, hogy félrehallottam: nem csevapcsicsáért, hanem a csivavám picsájáért jöttek. Mondtam, hogy nem adom a kutyámat, mire ők:
- Arra nincs is szükség: csak az alsó felét jelentették fel, elég, ha azt átadom.
Mai napig tartja magát a tévképzet, hogy az élőlények bizonyos testrészei csak magával az élőlénnyel együtt működnek. Pedig, ha ez így lenne, nem lennének plázapicsák és szopós szájak, amikről gazdájuk nem is tud. A testrészek bizony külön életet élnek, igen, a háziállatoké is, mióta a Peta petíciót íratott alá az ügyben.
- Látod, mondtam, hogy nem az én kicsikém szarta teli a párnádat, hanem csak a segge! – fordítja azonnal kis kedvence védelmére a hallott infót barátom.
És így lehetséges, hogy nem is én csinálom a hatalmas vízszámlát, hanem a kezem, ami éjjelente önállóan megnyitja a csapot. A másik kezem pedig nem árulkodik, mert kéz kezet mos. Meg jobb esetben lábat is.
- Én megmondtam, hogy nem is az én rüsztöm büdös! – magyarázkodik szerelmem.
Ezek szerint valakinek a gombás csülke nálunk csillezik hajnalonként. Brr! Az is megvan, miért laposabb a hasam reggelre: beleim más pocakjában csicsikálnak. Ha így állunk, ideje újraértelmezni az intimitás fogalmát. De ez nem az én feladatom, hanem a professzoroké. Én maradok annál, amihez értek, a kutyapicsánál. Mi van, ha a kutyám micsodájának más kan tetszik, mint amelyiket ő valójában szeretné. Mi van, ha döntéseinket nem is mi hozzuk, hanem az egyes szerveink? De mi van, ha gyomrunk mást kíván, mint ami ízlik? És ha a szánk egy kiló fánkot zabál, miközben cukorbetegek vagyunk? Hol van itt a szabad akarat? Na de mi vagyok én, teológus?!
Akárhogy is, de végig kellett ülnünk a kutyánk picsájának tárgyalását. Itt fizetett pöcsök tanúskodtak ellene, akiknek csak akkor lenne jó, ha havonta minimum tízet ellene.
Az még hagyján, hogy egy kutyapicsa jogosan büntethető, de hogy én is? Mert a lábam a bankba vitt éjnek idején? Akkor is, ha a kezem hadonászott egy fegyvernek látszó tárggyal. A kamerán persze én voltam látható, és nem csak a lábam, meg a kezem. Aztán megvettem mindent, amit csak a szemem kívánt. De ez már rég volt. Az ügyvédem elintézte, hogy csak a kezem és a lábam töltse le a büntetést. Azért csak „letöltve” lett és nem „leülve”, mert a fenekem továbbra is szabad maradt, kellett a striheléshez. Izgi volt, mert ugyanahhoz a pasihoz mindig más farok tartozott. Ha épp farok. Mert volt, amikor egy AK47-es. Ez lenne a technikai fejlövés?
Ezt a szöveget most az orrommal pötyögöm az írógépbe. Nem elég, hogy így megcsonkítottak, még a kutyám picsájából is kiforgattak! Azért a lábam azt kijárta a börtönőröknél, hogy a kezem a kutyám picsájával egy cellába kerüljön, így legalább nem fázik szegény.



118. [tulajdonos]: kötet2019-07-11 12:30
Kedves Dokkerek, Olvasóim!

Hamarosan megjelenik A Szatír állatkertje c. horror-erotikus-szürreális kisregényem. Előrendelőknek kedvezmény jár!

Itt lehet feliratkozni az előrendeléses listára: anyanyasz@gmail.com

Üdvözlettel, szeretettel:Timi

117. [tulajdonos]: Egy nap józanság2019-07-07 12:10
Egy nap józanság


Nem tudom, hogy történt. Pedig én vigyáztam, esküszöm. Mindent úgy csináltam, ahogy eddig. Persze, az a bizonyos erőmű ott Csernobilban, meg az a bizonyos hajó ott a Dunán is úgy kezdte a napot, ahogy addig. Csak valami aprócska hiba csúszott a gépezetbe, és minden megváltozott. Nem tehetek róla, úgy ébredtem. Egyszerűen semmi nem sikerült.
Már rosszul kezdődött: megfésülködtem, beágyaztam, megnéztem a naptáramat, és leültem dolgozni. Két rövid cikk holnapra. Nem nagy ügy. Ám csak bámultam a monitor képernyőjét, és nem jutott eszembe semmi. Pontban délben abbahagytam az erőlködést, és ebédet melegítettem. Még neki se láttam enni, már elmosogattam a lábast. Késsel-villával ettem, étvágy nélkül. Közben bekapcsoltam a kedvenc sorozatomat, ami valahogy elcsépelten unalmasnak tűnt. Délután nem döglöttem le, ahogy szoktam, épp ezért a nap elviselhetetlenül hosszúnak és értelmetlennek tűnt. Még a szokásos olvasmányom is száraz volt és giccses. Hogy is olvashatok ilyesmit? Feltettem a legütősebb dubstep mixemet, amire szét szoktam aerobikozni a lakást. De most az is monoton géprobajnak tetszett. Mi van velem? Nincs hétfő. Nem szólt be senki. Nem menstruálok. Nem erőltettem meg magam. Nem vagyok beteg. Mi a franc vaaan?
Estére megjön a barátom.
- Valami baj van Drágám?
- Nincs. Vagyis nem tudom.
- Olyan furcsa vagy.
Tudom, hogy furcsa vagyok, épp ez a baj, de fogalmam sincs, mi bennem a furcsa, és miért van.
Az esti kutyasétán először rossz irányba indultam. Ajtót nyitottam a szomszéd néninek.
- Mi ez a nagy kedvesség, kishölgy, a múltkor tóba akart fojtani? – kérdezte.
Végre valami pozitívum, már ha ez annak minősül részemről.
- Ne álljunk meg cseresznyézni? – kérdezi barátom.
- Mit csinálni?
És bokorba se akarok pisilni, sem integetni az idegeneknek.
Valami nagyon nincs rendben. Mintha amnéziás lennék. Megtapogatom a fejem, nem vérzik, nincs rajta púp. Tehát nem volt balesetem. Hogy is lett volna, nem vezetek – azt hiszem.
Visszafele jövet lecövekelek egy parknál.
- Ez mióta van itt?
- Cirka harminc éve.
- Sose láttam.
- Szerintem, ha hazaértünk pihenj le és igyál valamit – megy át gondoskodó apukába barátom.
- Ez az! Nem egész nap nem ittam. Pedig már a bölcsis néni is belém verte, hogy inni kell eleget. Az, hogy közben a cumisüveget sörös dobozra cseréltem, már nem az ő sara. Ahogy az se, hogy a tiltás ellenére mégis a számba veszek piszkos dolgokat…
Itthon kinyitottunk egy üveg bort, és ittunk rám, a megmenekülésemre. Tanultam az esetből. Ez után minden nap magamhoz veszem a kijelölt mennyiséget, hogy hasonló tragédia a jövőben ne történhessen meg. Nem hiába mondják, hogy mindent ki kell próbálni, hogy megtalálja az ember a neki való életet. Megtanultam a leckét, a józanságból köszönöm szépen, nem kérek.



116. [tulajdonos]: Kutyakolbász2019-07-03 11:56
Kutyakolbász


Minden kornak megvannak a maga trendjei. Most a kézműves. Nálunk, itt a 17 kerben a keresztúri kolbász. Házi, legalábbis annak mondják. De ha ennyi háznál lenne disznó, annak szaga lenne. Sőt, gyerekek helyett kismalacok játszanának a homokozóban. Valaki szerint ízfokozóval és ételfestékkel dúsított fűrészporból csinálják. Miért is ne. Mindenkinek megvan a maga receptje. Mi a sajátunkat hét pecsét alatt őrizzük. Mert bizony a környéken csodájára járnak a kutyakolbásznak. Azt hiszik, azért ez a neve, mert kutyaerős. Valakik hírnevünk rontására állatkínzással vádolnak. Szerintük miattunk tűntek el a Madárdomb kóbor kutyái. Pedig azt a kínaiak csinálták…
Mi sosem adnánk a nevünket ilyesmihez. A prémium minőséget képviseljük. Ezért is etetjük Popsit, a kutyánkat kizárólag Royal Canin táppal. Tiszta hús, vitaminokkal. Az illata mennyei, a barátom, Jácint szerint az íze is. Én nem kóstoltam, de a végtermék magáért beszél. Annyian veszik, hogy a konkurenseink bosszúból kutyaszart dobtak be az ablakunkon. Közönséges, mezei kutyaszart! Mikor a mienk aranyat ürít. No, nem szó szerint, hanem pénzben kifejezve. A kutyakolbász ára az egekbe szökött, mégis viszik. Sőt, már sikk, sőt státuszszimbólum lett tőlünk venni a tízórai szendvicsbe valót. Ha tudnák, miből van, tönkremennénk. Pedig a világ legdrágább kávéja is végtermékből készül, a cibetmacskáéból. Hát akkor, igazán nem lehetne okuk panaszra. A lehető legmagasabb minőségű fekáliakolbászt biztosítjuk vevőink számára. A leghűségesebb vásárlókat időnként még kis kutyaszőrcsomóból készült amulettekkel is megjutalmazzuk. Popsit, a bulldogot valóságos legendák övezik. Nem tudjuk úgy átfesteni, beöltöztetni, hogy ne ismerjék fel. Rayben napszemüveget adunk rá, mikor wellnessezni visszük. Fontos, hogy jó karban legyen, hetente háromszor eljárjon edzeni, meg szaunába, hogy fenntarthassa kiemelkedő termelékenységét. Záróizom tornára is beírattuk, hogy szabályozhatóbb legyen a dolog, az értékes alapanyag ne végezze a szőnyegen. Popsi eddig csak cégünk arca, kabalaállata volt. Ám nemrégiben minden megváltozott. Óvatlanságból álca nélkül vittük le sétálni. Két járókelő meglátta, ahogy pucsít, én meg egy kristálypoharat tartok a feneke alá. Csak a kristály jó, ez megőrzi a különleges ízvilágot. Mondhatjátok, milyen könnyű nekünk, csak fosatjuk a kutyánkat és dől a pénz. De nem csupán ennyiből áll ez a szakma. A nyersanyag csak az egyik összetevő. Kell hozzá a speciális fűszerkeverék, melynek egyes adalékait messzi tájakról hozzuk. Nemrégiben épp Egyiptomban jártam múmialáb-por beszerző úton. Mélytengeri ásványokért búvárkodunk. De mindez mit sem érne a szívvel-lélekkel végzett munkánk nélkül. Nekünk ez a legfontosabb. A pénzkeresetünk a hobbink. Mást már el sem tudnánk képzelni, a kutyakolbász-biznisz hivatássá nőtte ki magát.
Szóval rajtakaptak. Egyszerre két vaku csattant. A kutyát pórázon magam után rángatva rohantam hazafele. Popsi még nem végzett a dolgával, így méretes ürüléket húzott maga után. Az egyik illető, egy középkorú férfi elkapta a kaki végét, és kirántotta Popsiból. Mint egy törékeny kincset, magasra tartotta. Nála két fejjel alacsonyabb felesége izgatottan ugrált és pitizett, mint egy pincsi.
- A söröm felét megkaptad, de ezt nem adom! – hörögte csorgó nyállal a pocakos pacák.
Míg ők veszekedtek, beértünk a lépcsőházba. Az ajtót bezártam, és nyugodtan feküdtem le aludni. Éjféltájt távoli morgásra lettem figyelmes.
- Még hogy nincsenek kóborkutyák? Van itt egy falkányi – dörmögtem álmosan.
A morgás szörcsögő hörgéssé fokozódott. Feltápászkodtam, kinéztem az ablakon. A belső udvaron emberek álltak, nagyon sok ember. Egyre közelebb jöttek. Kimentem az erkélyre, megkérdezni, kit keresnek. A zombicsapat élén a két kakatolvaj állt. A receptért jöttek, és készek voltak betörni érte. Mint mindenki, ők is hamar függővé váltak a kutyakolbásztól, és most, mint egy csapat drogos, követelték az adagjukat. Tagjaik rángatóztak az elvonási tünetekről, kényszermozdulatokat végeztek: le-le guggoltak, viszkető hátsójukat vakargatták.
- Megkapják, amit akarnak, csak hagyjanak békén!
Kidobtam egy zacskónyi zöldségkeveréket. Összeverekedtek rajta. Előkerültek a fogak, karmok. Folyt a vér, szállt a haj, testrészek repkedtek. A végén csak ketten maradtak. Egy pitbullfejű férfi, és egy uszkárhajú nő. Távcsővel figyeltem, ahogy az udvari lámpa fényében szájuk széle sötétlik a vértől, vagy ki tudja mitől. Éhesek voltak és…kanosak. A férfi megcsóválta a farkát, a nő nászajándékul odaadta a nála lévő csomagot. Már csak alapanyag kellett. Megszántam őket, és kihajítottam egy adag, zacskóba tekert, pácolt fekáliát. Elvégre az ember, vagy mi csak egyszer házasodik.
A kan szájába vette a csomagot, és boldogan, farokcsóválva ügettek el az éjszakába.




115. [tulajdonos]: Halpokalipszis2019-06-29 21:14
Halpokalipszis


A szomszédok már négy éve áztatnak. Persze mi is őket, a magunk módján. Ők csak szimplán hülyék, mi meg… Á, hagyjuk. De már nem lehet sokáig titkolni, hogy rossz emberek vagyunk. Annak a sok mindennek, amit elkövettünk, egyszer ki kellett ütköznie valahol. Aki hazudik, arra rászakad, a plafon, mondják. És tényleg. De hadd kezdjem az elején.
Valaki ruhákat gyűjt, vagy bélyegeket, netán a saját levágott körömdarabkáit. Megveri a gyerekét, majd vesz egy új ciklámen, virágos szoknyát. Ellop a boltból egy csokit, mire rakat egy új, csillámos műkörmöt. Én állatokat gyűjtök, újabban halakat. Előtte sziszegő csótányt tenyésztettem, de azok túl gyorsan szaporodtak, a bűneim nem tudtak lépést tartani velük. Meg hangosak voltak. A halak csendben vannak. Jobb is. A mai világban csak az nem köp, aki néma.
Eddig négy akváriumot töltöttem meg, kitudja hány hallal. Rég nem számolom. Hetente járunk ki pecázni. Valósággal fizikai élvezetet nyújt átszúrni a gilisztát. Gerincteleneket gyötörni a törvény szerint nem állatkínzás. A kifogott halak egy részét horoggal a szájában visszadobom, ami tetszik, megtartom és beledobom az akváriumomba. Egy vagyont költök halgyógyszerre, nehogy megdögöljenek. Ahányszor egy feldobja az uszonyát, egy bűnömet jóvá kell tennem. Ne kérdezzétek, miért. Olyan ez, mint egy vallás, amelynek tanait nem szabad megkérdőjelezni. Istenfélő vagyok, tartok a Halisten bosszújától. A saját mitológiám szerint a Halisten az egek vízcsatornáiban lakik, onnan kémlel gülü szemeivel.
Mostanában egyre többször érzem, hogy figyelnek. Főleg fürdés közben. A szomszéd srácot már megszoktam, még segítettem is neki lyukat fúrni a fürdőszobájuk padlójába. (Ő a nagy, csüngő hasától nem tud lehajolni.) Nem, ez valaki más. Érzem a bőrömön tószagú leheletét. Ez a Halisten lesz. Mindig is szerettem volna vele személyesen találkozni, de eddig csak álmaimban láttam, amelyeket kiadós halászlé-vacsoráim után láttam. De azt, hogy a kripliék kádját választja isteni trónjául, a legmerészebb nightmaremben sem gondoltam.
Úgy kezdődött, hogy egy reggelre az összes hal eltűnt.
- Hami!? Kaksiiii?! Cááápalííí, Cápetíííí! - és így tovább, kiabáltam a nevüket.
Senki nem dugta elő az uszonyát. Hátha csak alszanak. De nem voltak a növények közt, és a félszemű kalóz szobra mögött sem. Tudtam, hogy bevégeztetett. Valóra váltak a próféciák, amik nem is voltak, csak olyan menőn hangzik. Itt a világ vége! A halpokalipszis! Özönvíztől tartva elzártam a vízcsapot, és lecsuktam a wc fedelét. Becsuktam az ablakokat. Sose tudni, honnan jön a mennyei áldás. A szobámba zárkóztam egy teljes hétig, ahol szárított vízibolhát és liofilizált szúnyoglárvát ettem, akváriumvizet ittam. Ilyen világaméretű katasztrófa esetén nem válogathat az ember. Ám a nyolcadik napon már nem bírtam elviselni a szagom, ami egyre inkább egy horgászok által használt szemetesére kezdett emlékeztetni. Muszáj volt megfürödnöm.
Még soha nem esett ilyen jól a zuhany. Teli is engedtem a kádat. Ekkor valami megcsípte a lábujjamat. Egy láncon vezetett tüskés rája volt az. Alámerültem megnézni, ki húzza a hajamat. Ekkor négy aranyhalon ülő béka négy felé húzta a végtagjaimat. Így tartottak addig, míg már csak háromra volt szükség: a farkamat csak egy varangylovas tartotta… Egyszerre már nem csípte a szemem a víz, és minden egyes buborékot csodás, színes üveggolyónak láttam. Nagy fényesség ömlött el pikkelyeimen.
- Ki hinné, hogy a halmennyországba pecázáson át vezet az út? – nevetek, miközben az óriásgiliszták tányérjába löknek.



114. [tulajdonos]: köszi2019-06-27 18:24
Köszönöm, örülök, kedves Imre!

Üdvözlettel:Tímea

113. [tulajdonos]: Szúnyogkor2019-06-27 10:34
Szúnyogkor


A Zorbán megmondta, hogy baj lesz a migráncsokkal! Az a népség a magyar vérét szívja! Egyelőre még csak bőrférget terjeszt, de mi lesz, ha behozzák a maláriát?! Egyértelmű, hogy direkt hozzák be őket, a kórházi halálgépezet nem nyír ki elég embert, ennyinek meg hogy adnak nyögdíjat?
A szúnyogok a biológiai hadviselés új találmányai. Először a migráncsok ellen alkalmazták őket, de rájuk nem hat, megszokták már Afrikában. A négerek és a moszkítók ősrégi cimborák. Ezt bebukta a Zorbán. Más megoldás kellett, a végső. A paksi atomerőmű szomszédságában létesített laboratóriumban kitenyésztették a szúnyogembert. Ami, az amerikaiak által levédett molyemberhez hasonlóan igazi nemzeti kincs. A szúnyogember elvitathatatlan és elválaszthatatlan Magyarországtól, mint a Halász bástya, a Lánchíd, meg Orbánc Rálehel. A szúnyogember a leglelkesebb zöld aktivista, és a véradó állomások állandó önkéntese. Mivel erős nemzeti öntudattal rendelkezik, nem barátkozik, és főleg nem kereszteződik migráncsokkal, így megőrizve a vértisztaságot. Teljes jogú állampolgárok. Szavazati joguk van, a fülkében a beépített szúnyog a fülükbe zümmögi, hogy kire kell szavazni. Csak a normál emberekkel kötött házasságot nem engedélyezték számukra. Ez hiba volt. Egyrészt mert a szaporodáshoz nem kell esküvő, a kis szúnyogfélvérek víg szárnycsapkodás közepette jönnek világra. Másrészt a tiltás tömeges tüntetéshullámot vont maga után. A szúnyogemberek megtagadták a katonai szolgálatot, és bosszúból összefogtak a migráncsokkal. Ezután minden muszlim egy ilyen óriás szúnyogot vezetett pórázon, vagy épp tett a magáévá. Hatalmas, koránhívő szúnyogember-félvér kolóniákat hoztak létre, világi dolgokkal nem törődve, csak vallásuknak éltek. A müezzümm minden szívára csápot hajtottak, és ízelt lábaikat összetéve imádkoztak Allahhoz. Már elképzeltem az égből, repülve bombát szóró szúnyogterroristákat. De nem, ők nem bajlódnak holmi robbanószer-készítéssel. Rögtön vérre mennek. A migráncsokon kívül mindenkit megtámadnak: bőrszínre, vallásra való tekintet nélkül, de azért leginkább a fehér bőrű keresztényeket. A szúnyogemberek idegesítő hangjukkal nem hagyják aludni az embereket, az utcán lecsapnak bárkire, akinek karja szemérmetlenül fedetlen. És még csak beperelni se lehet őket, mert ugye a legyet se csukják le, mert rámászik a sütinkre?!
- Hát ezt elszúrtátok – zümmögi a vérrel telt hasú, új miniszterelnök.
- Mindegy, csak ne a Zorbánt! – mondja a nép a tévé előtt, majd sápadtan visszahanyatlik párnájára. Az új világrendben a vér a fizetőeszköz. Alvadt vérdarabok kopognak a vértárcákból. Vérlemezkére nyomják a Szúnyogkirály portréját. Merthogy, aztán a régi magyar hagyományokon gúnyolódva ismét bevezették a királyságot. Sorra születnek az igazságos Szúnyogkirály jótetteit elbeszélő történetek. I. Vérbíró Ártány esténként embernek öltözve járja a várost, és segít a szegényeken. Annyi vért ad nekik, hogy szétdurrannak tőle. Vérük absztrakt képet fest a falra. A Szúnyogok Kora a képzőművészet elérte mélyrepülésének csúcspontját. Az iskolában az embergyerekek az szúnyoggyerekekkel integráltan tanulnak, türelmes, oktatók fáradoznak azon, hogy az emberek beilleszkedhessenek a szúnyogtársadalomba.
Szúnyogország legfényesebb pompájának idején történt, hogy kitört a harmadik virágháború. A klímaváltozással címeres poloskák özönlötték el hazánkat, és a vérünket követelték. Migráncsok lettünk a saját hazánkban. Már az embertor alatt se zümmög magyar nóta. A templomban idegen nyelven változtatják a bort Krisztus testévé. És ami a legrosszabb: virágboltok nyílnak hentesek helyett. A vérszegénység az új pestis. A Zorbán megmondta előre, hogy a bevándorlókkal büdös egy világ jön el.



112. [tulajdonos]: Biztosítási falás2019-06-27 10:32
Biztosítási falás


Rájöttünk, hogy munkával nem lehet pénzt keresni. Vagy nem kapunk melót, vagy nem fizetnek ki. Ha nem beszél valaki két nyelven perfekt, recepciós se lehet. Már a takarításhoz is OKJ kell. Az pedig nem olcsó és minimum pár hónapig tart. Addig miből éljen az ember? Ilyenkor azzal jönnek, miért nem tett félre. De miből? Mikor sose keresett többet. Jobb helyekre csak legalább öt éves tapasztalattal rendelkező, fiatal (!) munkavállalókat vesznek fel. Ha van végzettségem az a baj, ha nincs, akkor az. Meg hogy nem vagyok szőke, bögyös maca, és kigyúrt, fegyvertartási engedéllyel bír pasi - egyszerre.
Ármin is sok mindennel próbálkozott: publicisztika, művészet, sörön élés. De egy idő után mindegyik unalmassá vált. Én egy éven belül voltam már zenész, árufeltöltő, kasszás, újságíró, aktmodell, ingatlanközvetítő.
A legnagyobb volumenű életmód-tanácsadó se tudna mást mondani, mint hogy váltsunk, és kezdetben abból gazdálkodjunk, ami van. Mink is van? Egy beázott fal, ami épp szárad, de azért még jó lehet valamire. A biztosító! Szép szóval próbáltuk meggyőzni a felettünk lakó szomszédot, hogy fizessen nekünk kártérítést. Mondta, hogy majd megcsináltatja, de ne, inkább ne, inkább csak adja oda a pénzt. Fél milliót, zsebbe. Ebbe nem ment bele könnyen, így hatóságilag szólíttattuk fel. Kiderült, hogy a keletkezett kárjavítása száz ezerből is megoldható. Azért ennyivel nem elégszünk meg.
Este felmentem a szomszédhoz, egy terebélyes, leharcolt asszonysághoz egy doboz konyakos meggyel. Minden szem édességbe egy csepp altatóval kevert vizet fecskendeztem. Persze ott helyben megzabálta az egészet, és kidőlt. Dagadt, visszeres bokáit a párnára támasztva aludt. Míg én Ármin őrizte, én lyukat ütöttem a frissen reparált kádba, majd pár perce hazamentem ellenőrizni, eléggé ázik-e. Úgy találtam, hogy ha ilyen ütemben csepeg, több hónap kell neki, mire szétázunk, mi pedig már júliusban szeretnénk Hawaira menni. Úgyhogy az ütvefúrón kívül adtam még neki kalapáccsal is. A nőszemély saját horkolásától nem hallott semmit. Másnap nagy elégedettségünkre már a szomszédék vizében „zuhanyoztunk”. Egy hét múlva a biztosító utalta a pénzt. Így lett négyszáz ezrünk. Még száz kellett a nyaraláshoz.
Ahhoz nyúljunk, amink van. De ha egyszer nincs semmink? Az ágyunkat, a sütőnket, meg a tv-nket csak nem adhatjuk el. Akkor hogy nézzük a kedvenc sorozatunkat fekve, pizzával a kezünkben? A két kutya. Adjuk el őket? De melyiket?
- A tiédet, mert nem lehet bírni vele! – mondom Árminnak. Közben Bütyök les az asztal alól.
- A tiédet, mert a szőnyegre hugyozik! – mutat Micire.
- És ha másképp tennénk pénzzé őket? – vetem fel.
- Adjuk el a bőrüket?
- Ha kígyóink lennének, könnyebb lenne…
-A biztosító!
Így történt, hogy Bütyköt ráuszítottuk Lizzyre, a német dogra, akinek aztán a szája elé lógattuk a három kilós Micit. Gyorsan kihúztuk, hogy azért ne nagyon sérüljön meg. Nagy patáliát csaptam, a kutya gazdáját megfenyegettem, még sírtam is, hogy valódibbnak tűnjön a dolog. Elvitettük magunkat az állatkórházba. A műtét kapásból 70 ezer volt. A gyógyszerekkel és utókezeléssel együtt megvolt a hiányzó kerek százas.
- Szerencséje volt, csak a bele szakadt ki! – mondta az orvos – Máskor jobban vigyázzanak rá.
Vigyázunk is. Golyóálló mellényben küldjük a vadászok puskája elé. Megtanítottuk, hogy kell magát halottnak tettetni. Látni kéne a vadászok arcát, mikor rájönnek, hogy nem óriáspockot lőttek. Bármennyit tejelnek ott helyben, csak a kamara meg ne tudja. Nem kell ide biztosító sem.
Bütyökből profi zsebtolvajt csináltunk. Estére annyi pénztárcával tér vissza, hogy alig fér el a szájában, pedig bazi nagy szája van. Már csak arról kéne leszoktatnunk, hogy munka után rögtön a henteshez menjen. Vagy, ha már odamegy, nekünk is hagyjon valamit a kolbászokból…





Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-29 15:03   Napló: az univerzum szélén
2024-03-29 13:11   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 12:40   Napló: A fény nem publikus
2024-03-29 12:28   Napló: Bátai Tibor
2024-03-29 11:52   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:45   Napló: az univerzum szélén
2024-03-29 11:42   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:12   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 11:07   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 10:35   Napló: Minimal Planet