NAPLÓK: KUTYAMELEG Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 03:44 Összes olvasás: 7774| 18. | [tulajdonos]: Vérfarkas | 2017-04-05 14:31 |
Péterrel egy romkocsmában találkoznak.
- Na, megy már a szipkázás? – kérdezi.
- Micsoda? – értetlenkedik Márk.
- Tudod már, hogy kell lefejni a bigétől a moneyt?
- Úgy beszélsz, mint egy börtöntöltelék, nem, is mint egy pap.
- Ezt már tisztáztuk.
- Csakhogy amiképp nem lennék pap érdekből, nem használnám ki a szerelmemet.
- Ugyanolyan hülye vagy, mint két hete – állapítja meg barátja.
- Akkor az vagyok. Nem érdekel.
- Miért hívtál fel? Mi bántja a kis romantikus lelkedet? – csapja hátba Péter.
- Semmi különös… Csak olyan furán érzem magam.
- Ahogy mindig. Mert te olyan furi vagy.
- Ez most más. Tudom, hogy te nem hiszel az ilyesmiben.
- Milyesmiben?
- Természetfölötti dolgokban.
- Tény, hogy gyomorrontást kaptam már, annyit sulykolták belém a teológián. Isten, angyalok, arkangyalok, démonok, és a többi blabla. Leszállt hozzád a Szent Szűz? Lehet ufó volt nem? Alacsony szürke, vagy magas szőke?
- Ez nem vicc.
- Szexi volt legalább? Csak jó bige lehetett, ha Isten felcsinálta!
- Haha. Marha jó a humorod. Itt nem csajokról, hanem számokról van szó.
- Matekbuzi lettél, a számokra gerjedsz?
- A tizenegy. Mi jut erről eszedbe?
- Tizenegy, tizenegy… Semmi. Minek kellene?
- Semminek, csak úgy kérdeztem.
- A Bibliában miből van tizenegy?
- Vizsgáztatsz? Tudja a tököm.
- Bocs. Csak megpróbáltam, hátha.
- Nem értem, mire jó ez az egész.
- Én se.
- Ismerek egy dilidokit, a nővéremet kezeli, mert belebetegedett a pattanásaiba. Bemutassalak neki?
- Elég! – csattan fel Márk – Itt valami nincs rendben!
- Épp azért…
- Magdi megért!
- Még okos is a pénzes buksza, ezt nevezem! – füttyent Peti.
- Ha nem hagyod abba, nem mondok semmit. Végig se hallgatsz.
- Ki vele!
- Minden ismétlődik!
- Ez evidens.
- Találkoztam egy Mágussal.
- Fekete legalább?
- Nem, azt hiszem… Jó indulatúnak tűnik.
- Biztos?
- Aha.
- És? Ő keverte meg a fejedet?
- Nem. De bogarat ültetett a fülembe. Hogy nem csak ez a világ létezik, és hogy minden okkal van.
- Nem t’om. Papolnak ilyenekről nálunk is. De előttem olyankor az egyházi verda lebeg, és számolom vissza a perceket kicsöngetésig.
- De mégis? Szerinted léteznek ilyen dolgok?
- Létezhetnek. Mondd, mennyit fizetsz a manusznak a fejtágításért?
- Semennyit.
- Meg se dug?
- Fujj!
- A helyedben elgondolkoznék, akkor miért foglalkozik veled. Az emberek semmit nem csinálnak a semmiért. Ezt tartsd szem előtt.
- Nem mindenki olyan, mint te!
- De. Vagy aki nem, az olyan lesz.
Márk dühösen faképnél hagyja Pétert. Taxiba pattan. A szélvédőn lefolyó esőcseppek mintha szuggerálnák, bámulja őket. Csak arra figyel fel, hogy megelőzi őket egy fekete kocsi. Mint Schwarzé. Tényleg, a Schwarz nem feketét jelent? Megborzong. Tíz perc múlva kiszáll. A sofőrnek ad egy ötszázas borravalót is. Magdi tárcájából.
Barátnőjét nem találja otthon. Nem emlékszik, hogy említette volna, hová megy. A Facebook kiírja, hogy ma van Magdi egyik exének születésnapja. Talán oda ment. Márk nyel egy nagyot, de beletörődik. Ahogy abba is kénytelen, hogy szerelme hetente többször lefekszik a dílerrel, azzal a százhúsz kilós, csimbókos hajú, tetovált rockerrel. Meg is veri, ilyenkor ő ápolgatja körömvirág kenőccsel. Estig vár rá, majd megunja. Ha eddig nem jött, hajnal előtt nem vetődik haza. Piás lesz. Most kéne megtenni vele, ha nem sikerül se fog rá tisztán emlékezni. Hullarészeg. Merevrészeg. Mindkettő a halálra asszociáltat. Kamaszkorában gyakran fantáziált arról, hogy a fák közül kifigyeli erdő melletti házban lakó szerelmét, megvárja az alkalmas pillanatot, hátulról rátámad, kloroformos vattával elkábítja, és ott helyben közösül vele. Mondani se kell, férfiként. Az ábránd másik verziója, hogy a nőt örökre elaltatja, tehát finoman, hogy az áldozat ne tudja ki volt, megöli, és aztán szexel vele. Vagy, hogy rabságban tartja egy pincében, míg éhen nem pusztul. Most már ilyen vágyakat nem táplál, elnyomta magában. Talán mert már szeretik. Vajon ő szereti Magdit? Vagy továbbra is csak tiszteli, rajong érte? Nem ugyanaz. És vajon lehet-e tisztelni valakit, aki ennyire függ tőle és egy mesterséges anyagtól? Töprengését kopogás szakítja félbe.
- Ki az? – kérdezi.
- Én!
Kedvese hangja.
- Nyitom.
- Nem találom a kulcsot.
- Mert annyira be vagy állva.
- Nem is.
Tényleg nem tűnik kómásnak.
- Nincs a táskádban?
- Csomószor végignéztem, ki is borítottam, nincs.
- Kiejthetted valahol?
- Nem hinném, hallottam volna a csörrenését. Tudod, jó a fülem.
- Ellopták?
- Ugyan ki?
- Aki bármikor elérhetővé akar tenni a maga számára.
- A díler – csúszik ki a nő száján.
- Nála voltál?
- Nem.
- Nem haragszom, légy őszinte, Kicsim.
- Megdugott – nyöszörgi és sírva fakad.
Már a mellére vonja és megpuszilja ázott haját. Így elrejtheti gyilkos ábrázatát. Simogat, mikor legszívesebben fojtogatna.
- Feküdj le! – mutat a franciaágyra.
- Te is megkefélsz? – kérdezi reménykedve az asszony.
- Csak megvizsgállak.
- Szétrepedtem, vérzek. Ez tetszik, mi? Hogy felragyogott a szemed. Vérfarkas!
- Miket beszélsz? Hol a fertőtlenítő?- tereli el a szót, és már nyúl is a Betadine-ért.
- Le is nyalhatnád!
- Senki mocskát nem pucolom ki!
- Jól van, na, ne húzd így fel magad. Miattad teszem. Ha pénzt kérne a szerért, elveszteném a lakásomat, hol élnénk együtt? Miből vennék neked karórát? Egy-kettőre itt a karácsony.
A fiú rohan a mosdóra, de nem tud hányni. Azért egy Rolex nem lenne rossz. Egy koszos kurvától se. Nincs szaga.
- Ettél? – kérdezi a nő.
- Nem.
- Pizzás meleg szendvics jó lesz?
- Ma én készítek neked vacsit. Maradj ágyban, Kedvesem.
Így könnyeit a hagymára foghatja. Megnézik a Bunkó vagyok, így hódítok című amerikai vígjátékot. Megszavazzák, hogy holnap valami thrillert vagy horrort fognak.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 16. | [tulajdonos]: Tizenegy tizenegy | 2017-03-19 01:20 |
Másnap egy baráti találkozóról hazafelé menet lerobban alatta a busz. Próbálja elhessegetni az érzést, hogy ő már előre tudta. Legalábbis sejtette, ezért nem akart rá felszállni, de a következő egy óra múlva jött volna csak. Végig karamboltól rettegett, ám csak egy kis fékhiba lett a dologból. 11-es számú busz. Felírja a noteszébe.
Hazaérve azonnal kidől a heverőn.
- Rosszul vagy?- kérdezi a belépő Magdi.
- Mert?
- Egy: ilyenkor még nem szoktál lefeküdni. Kettő: nem cipőstől, kabátban.
Leveti.
- Na azért! Ne idegelj te is, nem jutott hely a vonaton, pedig kifizettem előre. Inkább leszálltam, vártam másfél órát és vettem új jegyet.
- Mutasd!
- Miért? Nem hiszel nekem? Mit hiszel, azért késtem, mert mással enyelegtem?
- Dehogy, csak kérem.
Márk elveszi tőle, és megnézi: 11-es kocsi, 11-es hely.
- A másik?
- Eldobtam.
- Nem emlékszel, hova szólt?
- Budapestre, hát hova?
- Nem úgy! Hányas kocsi, hányas hely.
- Megőrültél? Kalauzosdit játszol?
- Nem tudom már. Legkisebb gondom is nagyobb volt annál, mint hogy…
- Hánykor indult?
- Tizenegy tizenegykor.
- Neee! – tépi saját haját Márk.
- Te beszedtél valamit?
- Idefigyelj. Á, hosszú, őrültnek tartanál…
- Annak tartalak. Én is az vagyok. Két lökött egy pár.
- Ez most komoly.
Reggelig beszélgetnek a Mágusról, a buszról, a számokról. A várakozással ellentétben Magdi nem röhögi ki.
- Mindkettőnké ugyanaz, egymáshoz illünk! – lelkendezik a nő.
Márk irigyli optimizmusáért. Őt nem hagyja nyugodni, hogy a busza meghibásodott, a vonaton pedig nem volt hely. Ahhoz túl büszke, hogy rohanjon Schwarzhoz.
| |
| 15. | [tulajdonos]: Babona? | 2017-03-09 11:35 | Néha még nehezére esik megállni, hogy ne sminkeljen. Legalább a száját. Előfordul, hogy fiúruhát visel élénkpiros szájjal. Ilyenkor a középkorú buzikat vonzza, akik úgy ragadnak rá, mint a legyek a mézaromájú légypapírra. Lánynak is alacsony, nem még fiúnak. Magdit nem zavarja, igaz ő még nála is kisebb termetű. Meg kéne becsülni ezt a nőt, jobb úgyse jön! – gondolja, és közben a közel két méteres cicababákat szemlézi az utcán. Némelyik rákacsint, de ennyi. Volt pár ilyen barátnője, nem a magassága miatt hagyták el, hanem mert nem azt nyújtotta, amit elvártak. Pontosabban szólva semmit. Pedig szeretett volna, semmit se jobban. Ahogy most is. Magdi nem egy szépségkirálynő, de attól még akad konkurencia bőven. És bármelyik buta tahó többet érhet a szemében, aki megdugja. Főleg, ha kis kegyeltje nem is kedves hozzá. Nem érti mi ütött belé, miért bántotta az asszonyt, aki anyja helyett anyja, aki feltétel nélkül elfogadja. Féltékenységből? Mert a kábszerrel többet törődik, mint vele. Ez nem igaz, és különben is, akkor súlyosbodott el a függősége, mikor összejöttek. Vajon miért? Ennyire nyomasztja szerelmét? Neki is megvannak a saját démonai, talán az övé már túl sok neki. Démon! Ez az! – bevillan neki a Mágus telefonszáma. Hívja.
- Szervusz Márkom!
- Honnan tudtad, hogy én vagyok? Nem is adtam meg a…
- Nekem nem kell ahhoz tudnom a számod. Jut eszembe, neked mi a számod?
- Miféle szám?
- Ami ismétlődik az életedben. Annak jelentősége van.
- Nekem nincs ilyen.
- Na ne mondd!
- A strandon a fülkeszámod mi volt?
Márknak le kell ülnie.
- Honnan…?
- Beletrafáltam?
- Babonás szám. De a babonáknak semmi értelmük.
A fiú felsóhajt.
- Ha valami rossz történt aznap, nem amiatt.
- Hanem? – kap rá Márk.
- Mert úgy kellett történnie. Az út elvezet valahova. Ahova kell. Minden esemény egy közlekedési tábla, és kövek, meg a balesetek sem véletlenek.
- Mi értelme lehetett?
Szégyenkezik, hogy a Mágus talán maga előtt látja a cikis nadrág-jelenetet.
- Azt neked kell tudnod, a te életed.
- Mindenki ezzel traktál: hogy az én életem.
- Igazuk van.
- Lusták törődni velem.
- Csak a sérelmeiden rágódsz, ahelyett, hogy cselekednél!
- De mit tegyek?
- Amit kell.
- De mit kell?
- Megint oda jutunk vissza, hogy csak te tudhatod.
Márk lecsapja a kagylót, majd újratárcsáz, hogy bocsánatot kérjen. Nem veszi fel.
Biztos azért szórakozik velem, hogy ezzel is neveljen. De mire? Sms-hang. „A tetteknek következménye van.” Ez áll benne. Ordítani lenne kedve, de inkább kinyitja az ablakot, hogy tüdejét megtöltse friss esőillattal.
- Még hogy mi a számom? Ha legközelebb kérdezi, kamuzok egyet, ami először eszembe jut. Vagy felírom a számokat egytől tízig, és kihúzom egy kalapból, csukott szemmel. Az csak véletlen lehet.
| |
| 14. | [tulajdonos]: Titkok | 2017-03-06 21:25 | - Mit csinálsz mindig hajnali négytől hatig? – kérdezi Magdi pirítóssütés közben.
- Könyvet írok.
- Miért olyan korán?
- Mert akkor nem zavar senki.
- Szóval én volnék a zavaró tényező.
- Nem, csak egyedül jobban megy.
- Ebből nem mosod ki magad. Elolvashatom legalább?
- Nem! Még nincs kész! A legelején tartok, még be se indult a cselekmény.
- Én benne vagyok?
- Ahogy vesszük.
- Most akkor szerepelek benne, vagy nem?
- Te szerepelj inkább a színpadon.
- Köszi, kedves vagy. Te csak főzz, moss és kussolj! Ugye?
- Mindent túldramatizálsz.
- Mindent lerázol magadról, mint kutya a vizet! Engem is!
- Benne leszel, ha ez boldoggá tesz.
Boldogan ugrik a fiú nyakába és fülétől a nyakáig összecsókolja.
- Csupa nyál lettem! – fintorog Márk.
- Töröltesse le a bejárónőjével, Kis Herceg!
Ezt tetszik neki. Ő már az oviban is királyfinak akart öltözni királylány helyett. Persze nem engedték. Bosszúból eltörte az egyik királyfi seprűnyélből készült jogarát, egy másiktól meg kölcsönvétel címszóval elcsórta a koronáját.
- Az én bejárónőm királynőt játszik.
- Kíváncsi lennék, miket firkálsz rólam?
- Firkálok?! Ennyibe veszed?
- Míg ki nem adják…
- Ha nem feküdnél a menedzserrel, szar se adná ki a lemezeidet!
Ezt már nem tűrheti, mégse jut szóhoz. Fogja a laptopot, és földhöz vágja.
- Nesze, most írhatod újra a fosos, béna regényedet!
- Nem is abba írom, hülye picsa!
- Megkeresem!
- Ne üsd bele azt a nagy orrodat más dolgába! Mert letöröm.
- Törd, itt van, törd már, mire vársz! Vagy beléd vágom a tűt!
- Vágd!
Felkapja a párnája mellé készített töltött fecskendőt, és fenyegetően, kardként szegezi maga elé.
- Nem ismerek rád. Még hogy én vagyok a pszichopata. Te készülsz megszúrni. Igaz, aki magát is képes… Talán nem is vagy ember.
- Egyszer a női, másszor az emberi mivoltomban alázol meg! Nem elég, hogy ronda vagyok, már nem is veszel emberszámba!
- A rondát nem mondtam ki. Belelátsz a fejembe?
Még épp idejében kapja el a nő kezét. Kicsavarja belőle a méretes tűvel ellátott fecskendőt, és Magdi combjába szúrja. Egy nyomással oltja belé az egész tartalmát.
- Nem így kell, te barom! Lassabban, vénába! Be fog kékülni. Állat!
- És az emberi mivoltommal mi lesz?
A nő eszelősen nevet, és magára húzza a fiút.
- Olyan jólesett, újra bökjél meg!
- Sok lesz!
- Szer nélkül, üressel!
Márk dühös, de nem annyira, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül megtegye. Így azzal teszi meg.
- Hova kéred?
- Ne kérdezz, csak csináld! Különben ott jó, ahol az előbb, felizgat!
Szúr egyet, majd még egyet.
- Tövig! Hogy fájjon! – hörög a nő.
Betépve minden jólesik neki, az is élvezet, hogy kifújja az orrát, vagy a vécépapír végigszántja az aranyerét.
Az ötvenedik bökésig számolja.
- Olyan vagyok, mint egy vértanú! – örvendezik a vallásos önpusztító.
- Én pedig Jézus vagyok, és most már megkönyörülök!
- Ölj meg, három nap múlva támassz fel!
- Téged már most se lenne egyszerű feltámasztani.
- Haha – nevetése köhögésbe vált, majd hördülve zuhan álomba.
Márk nem érti, hogy juthattak idáig, hogy fajulhattak el ennyire a dolgok. Magdi olyan normálisnak tűnt. Olyan nőnek, aki két lábbal áll a földön, akire lehet számítani. Aki szereti. Talán az a baj, hogy még mindig nem feküdtek le egymással. Ám az nem lehetséges. Úgy nem, ahogy szeretnék, másképp meg nem érdemes. Mi lesz így? Meddig titkolózhat? Mi lesz, ha kiderül az igazság? És mi az, amit Magdi rejteget előtte?
| |
| 13. | [tulajdonos]: Heroin | 2017-02-22 00:57 | Otthon bőven kárpótolják magukat evés-ivás tekintetében. A véres nadrágról nem esik szó többet. Magdi előveszi önmaga elől rejtegetett italtartalékait. Sörrel kezdik. Márk nem mer gyümölcsöset kérni, mert az egyes haverjai szerint csajos flanc. Egymás után legyűr két üveggel, fintorogva a keserűségétől. Neki már ennyi is megárt, de nem akar szégyenben maradni, így folytatja: bor, vodka, pálinka. Csak még egyet – biztatja az elején barátnője, majd: Elég, hallod, itt állj meg! Baj lesz!
De már késő, ha a gyerek belevadul a játékba, nem egykönnyen hagyja abba. A baj pedig legkevésbé se érdekli. Mi lehet nagyobb baj annál, mint hogy nem önmagának született?!
Vad Fruttik szól a laptopról, mindketten szeretik, de ebben az állapotban bármit élveznének. A részegség mértékével fordítottan arányos a zene minősége. Hajnalban már lakodalmas szól, arra ropnák, ha még tudnának táncolni. Ám már az ülés is problémás.
- Ha megbocsátasz, lövök egyet – emeli fel elnehezült fejét Magdi.
Már maga se tudja, hány éve heroinozik, úgy fél évtizedre saccolja, de az idő múlását nem érzékeli azóta. Mikor épp nincs fellépés, vagy próba, nem alszik, csak az elfüggönyözött lakásban injektálja magát, nappalok és éjszakák összefolynak. Azt mondja azért jó így, mert nem kell gondolkozni, úgy él, akár egy csendes és nyugodt szobanövény. Életformáján Márk iránt érzett szerelme módosított némiképp: már nem csak az anyagtól, hanem a fiútól is függ. Fiatal barátja még sose drogozott. Úgy nevelték, hogy a diszkóban idegen pohárból ne is igyon, mert ki tudja mit cseppentettek bele. Csakhogy ő még diszkóban se járt soha. Úgy érzi, mindenből kimaradt, amin már a nála több évvel fiatalabbak is túl vannak. Magdi tapasztaltsága kíváncsivá teszi, vonzza, ugyanakkor megrémiszti. Többet tud, mint ő, mi van, ha olyan sokat, hogy átlát rajta?
Kanál, öngyújtó, fecskendő, tű, alufólia, anyag. Ezek a heroinozás kellékei. Jó, ha van egy érszorító is kéznél, kitűnően pótolja egy öv, jobb híján egy madzag is megteszi. Márk nem érti, hogy képes valaki megszúrni magát. Nem bír odanézni, mikor a nő eret keres, kitapintja, belebök, újabbat keres, és az így megy sokáig, míg végül a nyakánál, fülénél, vagy az ágyékánál köt ki. A haja alatt is csupa seb. Igyekszik rejtegetni, míg lehet. Márk azon tűnődik, vajon őt, vagy a kábítószert szégyelli jobban nyilvánosság előtt. Anyag nélkül nem tud élni. Nélküle vajon tudna?
- Meddig csinálod még ezt?- kérdezi.
- Ameddig élek.
- És velem mi lesz?
- Önálló, felnőtt ember vagy, nem?
- Nem éppen. Nem úgy volt, hogy a kisfiúságomba szerettél bele?
- De. De ha nem nősz fel hozzám…
- El vagy szállva magadtól. Még hogy felnőni hozzád? Fajj! – köp.
- Nem úgy értettem, butus.
- Nem vagyok hülye! Lenézel!
Kedve lenne megszorítani a nő gigáját, és el se engedni többet. Nem, nem teheti, nehogy igaza legyen a Mágusnak, hogy akkor nem ölte meg, majd legközelebb. Ezért visszafogja magát, míg bírja.
- Különben is, több, mint kétszer annyi idős vagyok, mint te. Majd akkor adj tanácsokat, ha ennyit leéltél!
- De te azt már nem éred meg!
- Fenyegetsz?
- Nem, de ha így folytatod…
- Akkor kinyuvasztasz?
- Magadat ölöd meg, hát nem érted?
- Dehogynem. Akkor is pszichopata vagy, látom a hideg, gyilkos fényt a szemedben. Egy barátnőm, akinek mutattam képet rólad, mikor megismertelek, óva intett tőled. Túl finom, túl szép vagy, túl higgadt, és szürke a tekinteted.
- Majd szólok, mielőtt aprítós kedvem támad – nevet Márk.
- Látod, ezen nevetsz… Félek tőled. Szólj, ha megírhassam a végrendeletem, amiben mindenem rád hagyom.
- Vígrendelet.
- Neked az lesz, de várd ki.
- Nem esett még le, hogy azt akarom, minél tovább élj, légy velem!
- Addig is van, aki kitart. A kártya is azt mutatja, hogy valaki élősködik rajtam.
Csatt.
- Nesze, rohadt, horgas csőrű boszorkány!
Magdi vérző orrát tapogatja. Egyenest a szájába folyik. Sír.
- Ennyire fájt? – kérdezi Márk.
- Nem a pofon – szipogja – hanem, hogy nem szeretsz olyannak, amilyen vagyok. Próbálok változtatni azon, ami nem tetszik, de nem megy rögtön. Á, de úgyse érted, miről beszélek.
- Nekem is lenne számodra egy-két meglepetésem.
- Figyeld meg, egyszerre mutatjuk meg egymásnak a titkunkat!
- Én aztán nem!
- Úgy hozza az élet, minden arra mutat, a jelek…!
- Meghibbantál a sok herointól, feküdj le inkább.
- Veled!
- Velem nem. A másikban alszom – mondja a fiú.
- Szerelmem! – nyújtja felé szitává lyuggatott kezét a nő.
- A te szerelmed a drog – mondja, azzal ellöki a kezet. Majd azt kérdi, nem ütötte-e meg nagyon.
Álmában vadállatok – párducok, medvék – marcangolják, és ő hagyja.
| |
| 12. | [tulajdonos]: A véres nadrág | 2017-02-17 16:29 | - Beszéltél álmodban – ül fel Márk.
- Megesik. És mit mondtam? – dörzsölgeti a szemét Magdi.
- Hogy ne vágják le, ne vágják leee! – imitálja sipító hangon a fiú.
- Ez semmi ahhoz képest, amit te szoktál ordítozni éjjel.
- Én? Na ne viccelj.
- Komolyan. Ez nem olyan, mint az igaziii, kérem vissza régit!
- Ó, jaj…
- Te legalább tudod, miről van szó.
- Nem – füllenti Márk - Halvány lila fingom sincs.
- Nem kellene még készülődnünk?
- Hova?
- Ja, de hülye vagyok, el is felejtettem említeni, de gondolom nem lesz ellenedre. Wellnesbérletet váltottam mindkettőnk részére. Locsi-pocsi, gőzkabin, aromaterápia, masszázs. Hm!
- Nem tudok menni!
- Hisz semmi dolgod ma! Léccilécci! – pitizik a nő.
A „fiú” meg mégse mondhatja, hogy mert menstruál. Mert a fürdőgatyáját még csak kitömné valamivel, a melle meg leszorító nélkül is alig púpos.
- Nagybátyámékhoz ígérkezte születésnapozni.
- Szuper! Itt az ideje, hogy bemutass nekik! – örvendezik Magdi.
- Á, ez most csak olyan szűk családi körben, tudod…
- Én nem vagyok családtag?
- De, de…
- Nem ismered őket, hogy milyen furák…
- Majd megismerem.
- Ne, kérlek!
- Szégyelled őket?
- Nem.
- Akkor engem szégyellsz, mert öreg és lepukkant vagyok!
- Dehogy vagy Szerelmem, nem erről van szó! – ám barátnője meg se hallotta.
- Akkor lehet mást keresni, szabad a pálya! – mutat az ajtóra.
- Nekem csak te kellesz!
- Akkor döntsd el, fürdő, vagy nagybátyádék. Egyik esetben se hagyhatsz itthon.
Átkozza magát, hogy jobbat nem tudott kamuzni. A nagybátyjáéknál nincs is senkinek születésnapja, ha lenne se biztos, hogy meghívnák a bulira. Meg hogy magyarázná ki a nőt, nem is tudnak másságáról. Á, az kilőve. Marad a másik. Míg kedvese a mosdóban piperézik, leszalad a boltba, vesz egy doboz tampont, és egy kocsma vécéjébe zárkózik. Kivételesen a nőibe, mert női dolgot készül véghezvinni. Egyszer próbálta már a tampont, de sehogy se akart bemenni. Hátha most! Ez az utolsó esélye. Figyelmesen tanulmányozza a dobozra firkantott használati útmutatót. Talán a hátára fekve egyszerűbb lenne, de arra itt most nincs mód. Állva, vagy guggolva kell felhelyeznie. Így is úgy is fáj. Két nospa után is görcsöl a hasa, legkevésbé kíván oda bármit is bedugni. Hiába véres, nyálkás a hüvely, a tampon száraz, érdes, mindenfelé halad, csak arra nem, amerre kell. Hangos bőgés közepette próbálkozik, mikor a kocsmáros rátöri az ajtót. Ijedtében becsúszik, aminek kell, gyorsan felhúzza boxerét és kirohan. A zaklató még utána ordítja, hogy „Gyerekem, máskor a férfi vécébe!” A kiszűrődő hangok alapján nyilván azt hitte rosszul van, azért nyitott rá.
A férfi fehérnemű üzletben vesz egy márkás fürdőnacit, jó bő fazonút, hogy kitömnie se kelljen, rizikós, mert kieshet a vízben.
- Hol az ördögbe’ csavarogtál idáig? – zsörtölődik szerelme, aki már beszárított, lakkozott hajjal, teljes sminkben pompázik.
Válaszképp Márk felmutatja a fürdő nacit.
- Ja, így mindjárt más. De vettem volna neked, ha tudom, hogy nincs.
- Van, de otthon.
- Már itt vagy otthon.
- Igen, persze, Drága Mindenem.
Közben somolyog magában, hogy így is ő vette, mert nem is a saját pénzét költi ilyesmire.
Egy törülközővel, papuccsal megtömött Gucci táska kíséretében pattannak be a kanárisárga Citroenbe. Mennyivel vidámabb ez az autó, mint a Mágusé – gondolja Márk. A rádióban Magdi legújabb slágere szól. Már fel se kapják rá a fejüket, trécselnek tovább. A téma az, hogy hamburgert vagy currys halat egyenek. Vagy mind a kettőt? Kólával vagy rostos gyümölcslével? Kizárja-e egymást a kettő? Az egészséges életmód megköveteli-e, hogy lemondjuk az olajos, cukros ételek élvezetéről? Bűn-e húst enni, mikor az az állatok megölésével jár?
Kevesebb, mint fél óra alatt odaérnek. Nagy kitérőket tesznek, hogy megcsodálják a medréből ki-kicsapó, áradó Dunát. A benzinköltség fel se merül.
A wellness-központ még a szokásosnál is melegebbnek, fülledtebbnek, klórszagúbbnak tűnik. Magdit mindenki előre engedi a sorban, és vele együtt barátját is. Meg se köszönik. Magdi leteszi a kauciót és átveszi a kulcsot. Egyet. Ez lesz még egy mutatvány – sóhajt Márk – egy kabinban öltözni úgy, hogy ne derüljön ki a turpisság. Szekrényük száma hatvanhatos, ami mögé valaki még egy hatost írt.
- A Sátán szekrénye!
Nevet Magdi. Márk elsápad. Vetkőznek. Most látja barátnőjét először meztelenül. Direkt nem nézi nagyon, nem így a nő, aki egyik szemével a „fiú” testét pásztázza, akár egy nyomkereső radar.
- Milyen vékonyka vagy! Nem szoktál gyúrni?
- Nem én. Nem az én stílusom. Baj?
- Aranybabám, ha olyat akartam volna, akadt volna minden ujjamra hat. És akkor még keveset mondtam. Nekem ez a kisfiú kell, itt! – öleli szorosan magához.
Márk elfordul, mikor leveszi az alsóját.
- Milyen kerek a popód, egek, mint egy lányé! – áradozik Magdi.
- Tetszik?
- Nem kifejezés, zabálnám!
- Ha egy lányé lenne, akkor is?
- De izéket bírsz kérdezni. Akkor nem, én téged szeretlek, és nem vagyok leszbi.
A „fiú” lehangoltan toccsan medencébe, szabadeséssel, mintha egy hídról vetné le magát. Az asszony szabályos pillangóban ússza körül. Boldog. Beletelik vagy egy órába, míg Márk is belelendül, élvezi a masszázssugarat, az se zavarja, hogy csurom víz lesz a haja. Azért nem, mert párja a végén még lányos kényeskedésnek venné. Betegesen vigyáz az ilyesmire. Ha már nem férfias, ne legyen annyira feltűnően nőies. Találnak egy gazdátlan piros-pöttyös labdát, azzal szórakoznak. Rájön, hogy Magdit semmi más nem különbözteti meg egy kamasztól, mint enyhén ráncos nyaka és bölcs tekintete. Valaki, aki már kiélte magát, de még mindig tud örülni az életnek. Többek között ezért is csodálja a fiú, aki örök spleenbe burkolózik. Már épp kezdi jól érezni magát, mikor észreveszi, hogy valami nem stimmel: lecsúszott a fürdőnacija. Kétségbeesetten keresi, ám a szemfüles gyerkőcök előbb észreveszik, egyikük a nacit hadi zsákmányként felemelve kiabál.
- Add ide! – kéri Magdi.
A kissrác a felnőtt tekintély előtt meghajolva átdobja neki. Egyenest a fejére esik. Márk messziről látja, hogy véres. Kikapja a kezéből, de már késő, Magdi meglátja a foltot.
- Megsérültél? – aggodalmaskodik.
- Apróság! Ne kell törődni vele.
- Le is szakadhatott a fitymád! Nem játék! Vagy megütött valaki a víz alatt?
- Semmi baj, én tudom.
- Menjünk azért el a fürdőorvoshoz!
- Elmegyek.
- Megmutatom, hol van a rendelője!
- Nem köszi, ez aztán tényleg csak rám tartozik!
- Pasik, pasik! – hagyja rá Magdi. Márk megkönnyebbül. Derekára csavar egy törülközőt és egy emelettel feljebb megy. Körbenéz az épületben, mosdót keresve. Egy ujjával magába nyúl. A tampon sehol. Nem is hozott másikat. Most mi legyen? Ha visszamegy, piros csíkot fog húzni, meg pedig nem léphet hiányos öltözéke miatt. Az öltözőkulcs párja csuklóján fityeg. Egyedül pedig úgyse engedné haza. Valljon színt? Nem, még korai lenne. Megsemmisülten battyog vissza a medencékhez. Vércseppeket hagyva maga után a fehér kövön.
- Mit mondott az orvos? - kérdezi aggódó pótanyukája.
- Hogy minden oké, csak egy kis sérülés.
- Most lebuktál, apuskám! Ma pont nem rendel az orvos!
- Csak nem akartam, hogy aggódj.
- Jaj, te drága! Úgy vágsz át, ahogy csak lehet, mégis imádlak.
Máris nem lennél úgy oda értem, ha kiderülne, hogy egy pár centis húsdarabbal kevesebb vagyok, mint hitted – duzzog magában szerelme.
- Menjünk haza? – ajánlja fel Magdi.
- Jó ötlet.
Így esik meg, hogy se hamburgert, se currys halat nem esznek, és se kólát, se rostos gyümölcslét nem isznak.
| |
| 11. | [tulajdonos]: Fából faragott királyfi | 2017-02-15 18:16 | Két nap múlva. Musical előadás, melynek Magdi az egyik címszereplője. Barátnője most se szép, az öltöztetőnő és a sminkmester alapos munkája ellenére is jelentéktelen egérke. Míg meg nem szólal. Mintha a levegő is megállna. Senki nem köhög, elhallgatnak az egymás varrónőjét dicsérő fecsegők. Mindenki Magdira figyel. Egész más színben tűnik fel Márk előtt, mintha egész idáig félreismerte volna. Rájön, hogy a nő hangjába, tehetségébe szerelmes, és hogy jóval több, mint amennyire becsüli. Szinte megnémul, egész este és másnap sincs ereje hozzá szólni. Ahhoz túl büszke, hogy azt mondja, katarzisba ejtettél, istennő vagy, senki vagyok hozzád. Inkább hagyja, hogy a nő körülimádja, és csókokkal, meg finom sütikkel próbálja szóra bírni.
- Fából faragott királyfim! – becézgeti.
- Akiből nem lesz igazi királyfi – dörmögi Márk.
- Úgy sejtem, nem vagy elégedett magaddal.
- Megszólalt a pszichológusasszony!
- Megszólalt a néma Levente!
- Te talán elégedett vagy? Lehet, nem azért…
- Fenét! Hiába költöttem rá vagyonokat, még mindig nagy az orrom, eláll a fülem! Úgy nézek ki, mint egy boszorkány.
- Mert az is vagy!
- De még mennyire.
- Mutasd be!
- Mindennek eljön az ideje – suttogja sejtelemesen.
Márk megborzong.
- Mindenszentekkor? – kérdezi.
- A boszorkány az év minden napján boszorkány.
- A szellemek ugye éjfél előtt nem jönnek elő a sírjukból?
- Nem jönnek elő.
Márk fellélegzik.
- Ők köztünk élnek.
- Huh, beszéljünk másról.
- Még nem is említetted, hogy tetszett az előadás.
- Jó volt.
- Ennyi?
- Aha.
- Azért a végére bekönnyesedtél. Az érzelmeket nem kell szégyellni, Nagyfiú!
Legalább már nagyfiút és nem kisfiút mond - örvendezik magában Márk.
Válaszképp szorosan rácsimpaszkodik, nyelvét szájába fúrja és ledönti az ágyra.
- Végre! – örvendezik Magdi.
- Ne igyál előre a medve bőrére, nem duglak meg!
- Miért? – bújik a párna alá Magdi.
- Titok.
- Nekem is van egy titkom.
- Tudom ám, hogy Miatyánkra maszturbálsz.
- Ezt sose rejtegettem előled. Hívő vagyok és kész. De…Az a dolog… Tartok tőle, hogy nem tetszene – így a nő.
- A külsőddel kapcsolatos?
- Miért, az nincs rendben? – ijedezik – Ha nem tetszem, ne legyél velem.
Ténylegesen csúnyának tartja Magdit, de pont így tetszik neki. Eszébe jut, hogy egyszer hallotta mit mond egy pasas a haverjának: „Kibaszott ronda a csaj, de jól szop, meg rendes.”
- Min vigyorogsz?
- Á, semmin.
- Mondd!
Elmeséli a sztorit, nincs sértődés, sőt, a hasukat fogva mulatnak.
- Te még szopni se engedsz, szamár!
- Majd kiderül idővel, ahogy te szoktad mondani.
A nő finoman beleöklözik a fiú mellkasába. Ijedten kapja vissza a kezét.
- Mi van a ruhád alatt?
- Én.
- Meg akarsz viccelni?
- Nem.
- Vedd elő.
- Nincs mit elővennem.
- Alul sincs?
Erre nem szól semmit, tenyerébe hajtott fejjel ül az ágy szélén.
- Ne haragudj, csak humorizáltam.
- Nem haragszok.
Azzal szájon puszilják egymást és édesdeden, ártatlanul alszanak, mint két gyerek.
| |
| 10. | [tulajdonos]: Csak a teste | 2017-02-14 17:02 | - Jó napot!
- Jó napot, ifiúr! – üdvözli Dr. Schwarz mosolyogva – Mi járatban?
- Tudnia kéne – szemtelenkedik vendége.
- Tudom is, de a te verziódat szeretném hallani, hogy mi mindennel állsz elő, mielőtt kinyögnéd a lényeget. Ha egyáltalán ki mered.
- Nos… Akkor azzal kezdem.
- Ez a beszéd! Előbb ülj le, töltök.
Cabernet Savignont hoz, és betesz egy lemezt, melyen recsegős opera megy.
- Felismered, ki énekel?- kérdezi.
- Nem.
- Farinelli. Régi kasztrált énekes – teszi hozzá jelentőségteljesen Márk szeme közé nézve.
- Ó…
- Kezdheted.
- Fiú akarok lenni.
- De hát az vagy.
- Maga mondta, hogy nem!
- Miért magázol?
- Bocsánat, elfelejtettem.
- Azt is mondtam, hogy te fiú és lány vagy egyszerre. Ezt is el felejtetted?
- Ne, de…
- Mi de?
- Úgy értem, testben is az szeretnék lenni.
- A test számít?
- Nem, de, a szerelmemnek igen.
- Akkor hagyd ott!
- Nem hagyom.
- Nem fogad el annak, aki vagy, nem szeret.
- Szeret. Mert még nem tudja, hogy ízé, érted…
- Ja, értem. Nyugodj meg, ha tényleg szeret, lány testtel is fog.
- Ő heteroszexuális.
- Ezek csak kategóriák. Nincs homo, heteró, férfi, nő, fekete, fehér, jó, rossz, csak ember van!
- Jó lenne, ha így lenne
- Így van!- rázza meg grabancánál fogva Schwarz.
- Ha te olyan bölcs vagy, barátod a természetfeletti, nem lehetne megoldani, hogy mégis…
- Mindent lehet. Csak te bánnád legjobban.
- Nem!
- Gyerek vagy.
- Nem!
- Gondolkozz ezen, és legalább magadnak akarj jót. Belenyúlni a világ folyásába, megcsúfolni a természetet mindig büntetést von maga után.
- Ezzel érvelnek a bigottak is!
- Lehet, hogy én is az vagyok?
- Dehogy
- Szerintem sem. Csak átéltem már egy s mást, rám hallgathatsz. Persze tanulni csak a saját károdon fogsz.
- Szeretnék tanulni!
- Rajtam ne múljon. Azt teszel, amit akarsz.
- Akarom – makacskodik Márk – Mit tegyek?
- Tőlem kérdezed? Te tudod, mi a teendő ilyenkor.
- Orvos?
- Akkor az. És most lódulj, sok dolgom van még ma!
A tanítvány csalódottan távozik. Műteni az öreg tanácsai nélkül is lehetett volna. Meg tudja ő, milyen neki? Farokkal született, minden nőt megszerezhetett. Neki mennyit kell még odáig szenvednie. És már eddig mennyit kínlódott.
Épp kilép a főkapun, mikor utána kiabál a Mágus:
- Mit érsz azzal, ha a testét megkapod?!
| |
| 9. | [tulajdonos]: Csak élni | 2017-02-13 18:58 | Másnap reggel nem bír felkelni az ágyból. Mintha lebénult volna. A plafont nézi, a szellőző nyílásait számolja újra és újra.
- Beteg vagy, Drágám? – aggódik Magdi.
- Nem tudom.
- Jól érzed magad? – simít végig Márk tüskehaján.
Nem felel.
- Felhúzhatom a redőnyt? Már mindjárt dél. Minden pasi ellustul idővel.
- Tőlem felhúzhatod.
- Reggelit vagy ebédet kérsz?
- Egyiket se.
- Nincs étvágyad?
- Nincs.
- Hányinger?
- Nincs.
- Fáj a torkod?
- Nem fáj semmim.
- Hát akkor?
- Csak jó még feküdni.
- Bújjak melléd?
Semmi válasz, a csendet igennek értelmezi. Felemeli a takarót és szemügyre veszi a fiút.
- Sápadt vagy – jegyzi meg.
- Lehet.
- Hozzak egy kávét?
- Nem kávézok, hányszor mondjam még!
- De goromba tetszik lenni a fiatalúr! Az ember kiteszi érte a lelkét és…
- Bocsáss meg.
- Na azért! Kérsz gyógyszert?
- Nem kell.
- Semmi se kell?
- Semmi.
- Én se?
- Nem tudom.
- Mindenre nem, vagy nem tudom a válasz. Hová lett a kezdeti vagányság?
Vállat von.
Most már a nő is a mennyezetet nézi. Együtt számolják a lyukakat. Víz csöpög belőlük. Márk rágyújt, nem kínálja Magdit. A padlóra hamuzik.
- Felgyújtod a lakást! – szól rá.
- Na és?
A nő tanácstalanul csóválja a fejét és meghúzza a kéz mellé helyezett rövides üveget. Vár egy órát, szerelme hátha fel méltóztatik kelni. De nem. Ez még a dackorszakban van, kellett nekem gyerekkel kezdeni- gondolja. Kicsoszog. Hamarosan íncsiklandó illat tölti be a szobát. Márkot nem érdekli. Csak azután kóstolja meg az ételt, mikor már kihűlt, és miután Magdi elment dolgozni. Hamarosan egy színházban lép fel, ahol Márk mindig szeretett volna felolvasni a verseiből, nagyközönség előtt. Fel se ajánlja, hogy vele szerepeljek! – dohog – Talán igaza van pap haveromnak, ki kéne használnom!
Bántja, hogy ilyesmi egyáltalán eszébe is jut, meg az is, hogy annyira se tökös legény lenni, hogy megkopasszon egy libát. Nagyanyja udvarában öt évesen lett volna rá módja, de csak nézte a vágást. Passzív most is, mint akkor. El se látja az asszony baját, csak bámulja, csak döglik mellette és magába tömi a főztjét. Miért vagyok vele? Miért? – üti a saját fejét.
Csinos, gazdag, befolyásos barátnői voltak. Egyiket se tette a magáévá. Egyiktől se fogadott el semmit. Ő tehet róla! Abban se biztos, szerette-e őket. Ők szerették. Magdi is. De már egyre kevésbé hiszi el. Magában is egyre kevésbé bízik. Hogyan is tehetné, mikor naponta ötször változik a véleménye? Hogy döntsön, ígérjen így bármit is? Minden lépését megbánja, mindenkit megbánt. Túl sokat várnak el tőle, olyasmit, amire képtelen. Legyen egyszerre macsó és hűséges! Kötelezze el magát húsz évesen. Sokszor próbálta, de belefáradt. Jó lenne csak úgy élni bele a világba, nem törődni senkivel, önmagával se. Minden és mindenki visszahúzza. Az események ismétlődnek, és ő úgy érzi, rajta kívül történnek, nem vele. Az élet magasabb rendű céljáról prédikálnak a tévében, az iskolában, a templomban, még a szülei is. És ha nincs is célja? Akkor nincs kötelessége se, úgy képzeli, a semmi felé akadálymentes az út. Aznap meghozta első komoly döntését: hogy nem dönt, csak sodródik, lesz, ami lesz, tart ameddig tart. Csak élni akar.
Felpattan az ágyból, a takaró a sarokban landol. Ott is marad. A szekrényt is nyitva hagyja, miután kivette szürke öltönyét. Becsapja az ajtót, nagyot szippant a kinti levegőből. Első útja a férfi divatboltba vezet. Hosszasan válogat a nyakkendők között. Vesz egy pirosat, és egy csillogó ezüstöt. A pirosat magán is hagyja. Magdi tárcájából fizet. Sétálgat a belvárosban, a templomot messzire elkerüli. Katolikus általánosba és gimnáziumba járt. Kitaszította az egyházat, mielőtt az kitagadta volna. Sose akart jó lenni, és most végre mer más utat választani.
Beül egy olasz étterembe, ahol kubai libré koktélt rendel. Az egész napot ilyen helyeken múlatja, meg is vacsorázik: lazacot vaníliaöntettel. Lányok veszik körül, mint mindenkit, akinél pénzt szimatolnak. Jóvágású is, sima bőrű, kisfiús ábrázatú, vékony. Ölébe ülnek, nyakkendőjét csavargatják, hízelegnek, dörgölőznek. Márk elhatározza, hogy egyikükkel elmegy, gyakorlásképp, mielőtt megtalálná az igazat, aki akár Magdi is lehet, bár ennek csekély a valószínűsége. Nála szebbet is talál.
- Mennyi? – kérdez meg egy latinos típusú, feltűnően öltözött, miniszoknyás hölgyikét.
- Óránként százhúsz.
- Ezer?
- Aham.
Karon fogja a prostit és meg se állnak a fél utcányira levő szállodáig. Szoba nincs harminc alatt, fizet. Átszámolja, még marad money, holnap meglepheti Magdit egy fülbevalóval, vagy karkötővel. Nyakláncra már nem telik.
Brigitta - ez lenne a lány „művészneve” – vetkőzik. Szexisen megkomponált mozdulatokkal veti le fekete harisnyakötőjét. Mintha egy pornófilmből lépett volna elő. Márk egészen beleéli magát, kigyúrt fekete pasasnak képzeli magát. De mit fog mondani, ha lekerül a nadrág?
Brigitta nem sieti el, a kuncsaftnak van ideje ráhangolódni a dologra. Csókolóznak, megjegyzi, milyen jól csinálja.
Eddig megvolt – törli le homlokáról a veretéket a fiú.
Nyakát szívogatja, nyakkendőjét húzgálja. Kész show. Szép látvány, csak épp egyáltalán nem izgatja. Őt, akit egész baráti köre nagy kujonnak tart, hidegen hagyja a tökéletes alakú, pompás hajú nő közelsége. Mintha egy képernyőt nézne. Megiszik két pohárral az előre odakészített pezsgőből, hátha betüzesedik.
- Figyelj, ne haragudj, megkapod a fizetséged, de én nem tudok…
- Dehogynem Cicus! Szűz vagy?
Bólint.
- Imádom a szűz fiúkat, gyere csak, hadd szopogassam a fütykösödet!
Ettől émelyeg. Főleg mikor a lány letérdel elé és kicsatolja az övét. Kedve lenne ráhányni a fejére.
- Elég! – löki el Brigit, aki káromkodásrohamot kap.
- Buzi vagy?
- És ha az vagyok, he?! Kotródj innen, kurva, vagy beléd töröm ezt az üveget!
Ruhái felét otthagyva menekül.
Mit tettem? – kesereg Márk a zuhany alatt. – Itt volt az alkalom. A következőtől nem futamodok meg!
Gyors törülközés és öltözés után továbbáll. Sajnál ennyi pénzt kiadni egy prostira, ezért a sarkiakhoz igyekszik, kevésbé luxus kivitelezés, de próbának az is megteszi. Taxival megy a helyszínre. Ócskábbnál ócskább nők integetnek neki.
- Fiatalúr, ha rám hallgat, ezekkel nem kezd, csak beteg lesz! – így a taxis.
- Már az vagyok.
- Én is, szifiliszes.
Márk undorodva száll ki. Ha már eljöttem, szerencsét próbálok! – szögezi le.
Egyszerre öt lány akaszkodik rá. Förtelmesen fiatalok, talán még nem is nagykorúak. Az egyik elég csinos, de szőke, kék szemű, nem az esete. Egy kilométerről lesír róluk, hogy drogosok és alkoholisták. Olyanból elég egy is, Magdi, aki már biztosan aggódik érte. Mennyivel egyszerűbb lenne hazamenni, mint itt rostokolni rosszabbnál rosszabb nők közt. Egyik se szereti, egyik se akar tőle többet pár ezresnél, amiből újra kiütheti magát. Hogy elviselje a következő kuncsaftot. Magdinak ő a drogja. Pont ez a baj vele. Túlságosan ragaszkodik, túl komolyan tervez vele. Nyomasztó. Adni akar neki az ágyban, de ő nem hagyhatja, míg máson meg nem tanulta a technikát. Mit fog szólni, ha elárulja, hogy valójában nem is fiú? Magdi heteró.
Végigmegy a kocsisoron, míg végre talál egy elfogadható nőt. Igéző szemű, kedves arcú, ápolt küllemű. Ötezerért orálozik, nyolcért közösül. Bárhol megoldható, akár az autóban is. Ha az nincs, akkor egy kapualjban.
- Te srác, mindjárt beléd esek, olyan jóvágású vagy!
- Nem éri meg. Csak csináljuk és megyek.
- Okés, támaszkodj a falnak. Arrébb, ott rád esik az eső! – húzza arrébb Lili.
Merthogy közben az is elered.
Az alacsony árba nem tartozik petting, így rögtön a lényegre tér. Letolja Márk nadrágját és… Felsikolt.
- Leszbit nem vállalok! Szólnod kellett volna! Jaaj, fúúúj!
Márk sírva fakad. Lili után dobja egy ötezrest, amit a viharos szél egyenest a csatornába fúj.
Csuromvizesen loholja be a fél várost, eszébe se jut, hogy buszra szálljon. Öltönye és fekete a sártól, mire hazaér.
- Magdi, Magdi, ne haragudj! – barátnője vállán folytatja a zokogást, és nem is szégyelli. Előtte a szellentést se.
- A kedvencedet főztem vacsorára, kínai csípős levest! Tusolj le, addig tálalok.
Mindig ilyen odaadó szolgalélekről ábrándozott, és most, mikor itt van, mindenféle csatakos, érzéketlen kurvákhoz jár. Aznap este komolyan azt hiszi, senki más nem kell neki ezután, csak Magdi.
- Még te sem ettél? – kérdezi a levest szürcsölve.
- Vártalak.
- Honnan tudtad, hogy jövök?
- Női megérzés, de ti férfiak, azt nem értitek.
- Megnézzük a Titanicot? – kérdezi Márk, aki ritka, romantikus pillanatai egyikét éli.
- Tényleg! Még múlt héten letöltöttem. Most látom harmadjára.
- Én ötödször.
Nevetnek. Márk szeretne igazi férfivá válni, és feleségül venni Magdit. Ám ez lehetetlenebb, mint Pinokkiónak igazi kisfiúvá változni.
Egymást átkarolva fekszenek. Leonardo Di Caprio és Kate Winslet, azaz Jack és Rose szeretkezik.
- Olyan jó lenne, ha mi is…- sóhajtozik Márk.
- Mi akadálya?
- Ez hosszú…
- Velem őszinte lehetsz, szeretlek, mindennél jobban.
- Tudom, én is, azért nem mondom el, elhagynál.
- Kéjgyilkos vagy? Akkor is kellesz.
- Nem, de még lehetek.
- Van valami testi hibád.
- Hát, úgyis felfogható, de nincs.
- Rébuszok. Nem faggatlak, ha már bízol bennem, úgyis megtudom.
- Bízok. Senkiben jobban.
- A férfi lélek kikutathatatlan.
- A női is - azzal átfordul a másik oldalára és elalszik.
Magdi még végignézi, ahogy elsüllyed a hajó.
Reggel öklendezésre ébred. Márk a vécébe kapaszkodva öklendezik.
- Mi a baj Szívem?
- Semmi.
- Megártott a kínai kaja? Az én hibám!
- Dehogy.
- Csurom víz vagy, várj, segítek levetni a pólót!
- Neee! – üvölti Márk, aki ruhája mell-leszorító topot hord.
- Ejnye, akkor békén hagylak, úgyis mennem kell próbálni, nyakamon az előadás. Légy jó, Kicsim!
Márkot nem vigasztalja semmi. Ő Márk és nem Márta. Évek óta nézegeti a különböző plasztikai sebészeti klinikák kínálatát. Árlistákat és képeket a kész eredményről. Ő olyan elfuserált nemi szervet nem akar, inkább maradjon, ami van. Egy olyantól nem lesz igazi férfi. És bármi mellékhatás előjöhet: gyulladás, hegek, trombózis, halál. És egy csomó fájdalom. Mi lesz egy Magdival és vele? Itt már csak a csoda segíthet. Eszébe jut a mágus. Elhatározza, hogy felkeresi.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
