DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 1 napja
Farkas György 1 napja
Cservinka Dávid 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 2 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Bátai Tibor 3 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 11 napja
DOKK_FAQ 12 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 17 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 19 perce
az univerzum szélén 26 perce
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 58 perce
Jószándékú párbeszélgetés 2 órája
A fény nem publikus 13 órája
Ötvös Németh Edit naplója 17 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 18 órája
Gyurcsi 22 órája
A vádlottak padján 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
nélküled 3 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: KUTYAMELEG
Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 22:22 Összes olvasás: 7643

Korábbi hozzászólások:  
22. [tulajdonos]: folytatás2017-06-19 18:24
Kedves Mindenki, a regény folytatása majd csak kiadatás után lesz olvasható.Ennek időpontjáról majd értesítelek benneteket.

A Szerző

21. [tulajdonos]: A pszichológusnál2017-05-22 19:22
Másnap a pszichológusnál. A pszichiátert erősnek érezné. Hátha ez is elég lesz, és talán mégse olyan ciki, ha valaki meglátja itt. Nevén szólítják, azon, amelyik a személyiében áll. Mellette ül Magdi, így úgy tesz, mintha nem róla lenne szó. Újra hívják.
- Nincs itt?
- De, csak nincs jól, majd valamikor visszajön. Mehetek én? – és már félre is söpri az asszisztenst.
- Nem Ön következik, hanem egy hölgy!
- Én vagyok!
- A kolleginának azt tetszett mondani, a beteg nincs jelen.
- De igen, én vagyok, csak tudja, a barátnőmnek még nem árultam el, hogy én valójában nem vagyok férfi, vagyis hogy testileg nem.
- Ezért jött? Mert szeretne az lenni?
- Ezért nem jönnék.
- Miért? Lehet kérelmezni vizsgálatot, hogy alkalmas-e a műtétre. Fogaljon helyet. Hogyan szólíthatom?
- Márknak.
- Nos, Márk, milyen a kapcsolata a párjával?
- Elég jó.
- Akkor miért nem tudja, hogy Ön nő?
- Még nem állok rá készen.
- Attól tart, nem fogadná el?
- Nem tudom.
- Nem ismeri?
- Nem igazán.
- Mióta járnak?
- Hát… Nem is tudom, pontosan. Úgy egy hónapja.
- Nem akarok vájkálni a… De… Szóval, azóta csak történt valami közöttük.
- Nem történt.
- Bocsánat, de lehet, hogy a párjának is el kellene jönnie.
- Neee!
- Akkor nem, Maga tudja, én nem erőltetem. Együtt élnek?
- Igen.
- Akkor miért az édesanyával jött?
- Ő a párom.
- Elnézést. Öh… Szóval, mi is a problémája?
- Nem elég probléma, hogy rossz testbe születtem, és végighazudom az életemet?
- Van más is, gondolom.
- Van. Azért jöttem, mert azt szeretném kérdezni, honnan tudhatom, hogy épp hallucinálok-e, vagy sem.
- Ha ez gondot okoz, javaslok egy kollégát.
- Dilidokit?
- Hivatalos nevén pszichiáter.
- Nem vagyok őrült!
- Fogyaszt valamilyen szert?
- Nem! De a barátnőm igen.
- Mondom, hogy őt is el kéne hoznia. Ismerik a Szokjunk Le Együtt! csoportot?
- Tudunk róla, hogy létezik, de ő nem akar leszokni.
- Akkor nem tehetünk semmit.
- De értem még igen! – mondja kétségbeesetten.
- Természetesen, Hölgyem, elnézést, Uram. Ezzel az identitászavarral is foglalkoznak a pszichiátrián…
Átnyújtja neki az elmeorvos számát. Márk erőtlenül fogja meg Magdi kezét.
- Mit mondott?
- Semmi érdekeset, csak a szokásos: pihenjen, egyen rendesen, mellőzze a káros szenvedélyeket, no stressz.
- Semmi mást?
- Semmit.
- Nézz a szemembe!
A fiú lehajtja a fejét, majd a szemébe néz. Úgy tűnik, hisz neki. Még.
- A kutyás sztorihoz mit szólt?
- Á, semmit, szerinte nem komoly.
- Meg is ölhetted volna. Vagy engem.
- Hallgass! – fojtja bele a szót barátja – Mi ez a hang?
A nő rémülten néz körül.
- Nem hallok semmit!
- Pedig a falakból beszélnek!
- Talán a patkányok, ők szoktak egymással éjfél körül.
- Oké, elég a tréfából.
- Nem tréfálok - így Magdi. Te igen?
- Aha, ezúttal.
- Hülye. De tegnap az mi volt?
- Fingom sincs – von vállat Márk - Tényleg.
Magdi összerezzen.

20. [tulajdonos]: A taxis2017-05-10 11:59
A könyvtárból kivesz két művet William Burroughs-tól. Az egyik, A Narkós című a szerző önéletrajza, pontosabban drogkarrierjének naturális leírása. A másik, a Meztelen ebéd rémlátomásainak gyűjteménye. Szó van benne arról is, hogy a kábítószerek megnyitják az értelmet egy másik világ felé. A mexikói őslakosok egy kaktusz levét hallucinogén gombákat használnak önmaguk megvilágosítására. Mások marihuánát szívnak a szertartások előtt, állításuk szerint így kapcsolatba lépnek őseik szellemével. Általa egy új dimenzióba lépnek, és ahogy Csáth Géza fogalmaz, ötezer évet élnek egy nap alatt. Ám mindennek megvan a böjtje: a narkós fizikailag és szellemileg is leépül, és pokoli szenvedések közepette élő halottá, félállattá válik. Burroughs műveiben nyüzsögnek a meghatározhatatlan, undorító, gennytől csöpögő korcsok. Mindez szöget üt Márk fejébe. Magdi narkós. Mi van, ha az ő látomásaiba került? Miért nem az hallucinál, aki magába döfi az anyagot? Talán mert én jobban szeretem őt, mint ő önmagát – gondolja - Ez kész őrület! – üti a saját fejét – Ezt nem vehetem komolyan! Abban a házban a fotók… Valaki megtréfált. A számok… Véletlen egybeesés. A kutya… Hazajött utánam, csak nem vettem észre, sokáig kimaradtam, észre se vettem, úgy elmúlt az idő. De hogy lehet egyszerre két helyen? Miért ragaszkodnak annyira egymáshoz Magdival?
A válaszba belegörnyed, öklét véresre súrolja a szálkás padlón. Talán Magdi már nem is egészen ember… El kell pusztítani a kutyát, mert egyre mélyebbre rántja. Tőle is eltávolította. Az egyetlentől, aki kihúzhatja a mocsárból. Ha kihúzhatja valaki.
Felhívja barátnőjét.
- Halló – szól bele álmosan.
- Én vagyok az!
- Ilyenkor? Itt hagysz és még aludni se engedsz?
- Figyelj. Most azonnal oda kell mennem.
- Most?
- Most! Indulok!
Pizsamájára felkap egy dzsekit, és taxiba vágódik. Ugyanaz a sofőr, aki akkor, mikor a menhelyre ment. Pedig ez egész más kerület.
- Maga ilyenkor dolgozik? – kérdi a taxis.
- Nem. Miért?
- Mert minden éjjel ilyenkor ül be.
- Összetéveszt valakivel.
- Lehetetlenség. Pizsamában, nulla óra tizenegy perckor.
Márk a kocsi üvegébe fejel.
- Vigyázzon, be ne törje, drága mulatság! Szóval, minden éjjel pizsamapartira megy, vagy nincs ideje átöltözni se?
Márk szóhoz se jut. Meghúzza a férfi fülcimpáját, hogy igazi-e. Annak tűnik. Bár ki tudja, lehet-e az érzetet is hallucinálni, vagy hogy a kísértetek nem ölthetnek-e hús-vér alakot.
- Hagyjon békén.
- Elnézést, uram.
Fizet, kiszáll. Az utcában vaksötét, biztos szétverték a vandálok a lámpákat. De nem, megvannak, de mintha arrébb kerültek volna. Túl korán tette ki a taxis? Tényleg összetéveszthette valakivel. De hisz az elején mondta, hova kéri. Értetlenül áll. Semmi nem ismerős. A házak idegenek. Gőze sincs, hol lehet. Valami külterület, Isten háta mögötti rész. Nyers, vad erdőszag. Messzi ugatás. Bagolyhuhogás. Hatalmas, göcsörtös, szélben integető fák. Akár egy gagyi horror kelléktára. Földút, pontosabban bokáig érő sár. A távolban meglát egy kis fénypontot. Követi. Saccra úgy három-négy emeletes társasház. Pont olyan, mint az övék. Egy ablakában ég a villany. A főbejárathoz placcsog. Megnyom minden kapucsengőt, de egyik se szól. Pedig úgy tíz-húsz család lakhat itt. Bizonyára már alszanak. Szed egy marék követ, azzal dobálja a világító ablakot. Valaki, halvány sziluettje alapján egy nő kinéz, de vissza is megy. Bár beengednék! Legalább mondanák meg, hol van, hátha úgy már eltájékozódik. Vár, de nem jön senki. Újból hajigálja az ablakot. Betörik. Menekülne, de papucsa beleragad a sárba. Úgy küzd, mint akit a futóhomok nyelt el. Ám se a nőnek, se a zsaruknak nincs nyoma. A csaholás viszont egyre hangosabb, és egyre közelebbről szól. Rendőrkutyák? Már látja. Újfunlandi nagyságú eb – egyedül. A többit egyelőre nem tudja kivenni, akárhogy is hunyorít. Közelebb jön. Előbb érzi meg dögszagú leheletét, mint meglátná, hogy három feje van. A cirkuszi fenevad! Hát nem hologram volt! Megrázza csatakos bundáját. Márk is kap belőle. Közelít. A fiú óvatosan lehajol, felvesz egy fél tégla nagyságú bazaltdarabot. A középső fejre céloz. Mind a három más-más frekvencián morog. Hat gonosz, zöld szem. Három oroszlánszerű száj. Egyszerre támadnak. Márk minden erejét latba vetve vágja kupán a középső fejet. Kettéreped. Most mintha négy feje lenne a vadállatnak. Míg a sebesült összeszedi magát, újra felveszi a követ. Ezúttal a jobb oldali fejet roncsolja szét. Nagy levegőt vesz: már csak egy maradt. Ám a vértől síkos kő kicsúszik a kezéből. Fegyvertelen. A szörnyeteg elkapja meztelen lábát és annál fogva vonszolja az erdő felé. Végem van – törődik bele. Egyszer csak felcsillan a remény. Keze egy vaskos botra akad. Nem engedi el. Szembeszáll a mitológiai rémséggel. A botot szájába szúrja, és próbálja letolni a torkán. Ekkor valaki fejbe csapja hátulról. Magdi az.
- Hogy kerülsz te ide? - kérdezi zavarodottan.
- Mit csinálsz Bubival?
- Meg-megtámadott. Nézd, csupa vér vagyok.
- Betojsz egy kölyökkutyától? Szégyelld magad, nem vagy férfi!
- Három feje volt, kettőt lecsaptam, esküszöm…
- Többet nem mész cirkuszba!
- Eltévedtem, hogy találtál rám?
- Magad jöttél, te agyalágyult, ahogy minden este, zaklatsz itt engem!
- Nem, rossz helyen tett ki a taxi.
- Ott tett ki, ahol szokott! Ne játszd a hülyét!
- Nem értem, nem értem…Semmit nem értek! – ordítja Márk.
- Fürdés, vacsora, gyereknek ágyban a helye ilyenkor!
- Hogy megyünk haza?
- Itthon vagyunk, vagy neked más az otthon? Most lebuktál.
Körülnéz. A konyha közepén ül, kezében egy seprűnyéllel. Bubi Magdi lábainál remeg. Véres az orra.
Tusol, lefekszik. Külön szobában, nehogy bántsa Bubit, „akinek” hortyogása idáig hallatszik.

19. [tulajdonos]: A menhely2017-04-29 10:39
Egy hét folyamatos esőzés után végre kisüt a nap. A pár a szabadban tölti hétvégéjét. Jó néha sütkérezni és semmit nem csinálni. A kiskutya kezdeti félénksége is elmúlik, bátran kergeti a mókusokat, és egyre messzebbre merészkedik. Úgy féltik, mint egy gyereket: nehogy megvágja valami a lábát, nehogy igyon a hideg patakból.
- Napról napra ügyesebb! – mondja büszkén az „anyuka”.
- És okosabb – teszi hozzá az „apuka”.
- Bizony – lelkendezik Magdi – Néha átjár az én eszemen is! Múltkor répát reszteltem, a húst az asztalon volt. Bubika nyüszítve mutatta a lábát, eljátszott, hogy fáj neki. Míg hoztam rá kenőcsöt, meglógott a csirkével, az egészet befalta.
Márk megborzong. Ám csak ennyit mond:
- Az étvágya is nő, a kutyával együtt, nincs ebben semmi fura.
- De hogy átvágott, basszus! Ennyire hülyülnék?
A fiú ráhagyja. Tudja, hogy nem Magdival van a baj, hanem új kedvencükkel.
Másnap egy kötést lát szerelme kezén. A gézt átitatta a vér és a genny.
- Mi történt Szívem? – kérdezi.
- Á, csak melléböktem, megesik…
- Hadd nézzem, add ide!
- Hagyd csak, semmiség.
Felé nyúl, de Bubi hátulról ráugrik a hátára, és belemar a fülébe.
- Ááá, rohadt dög! – ordítja, és egy mozdulattal lehajítja a földre.
- Ne bántsd, nem tehet róla!
- Ahogy arról se, hogy megharapott, mi?
- Állat, nem tudja, mit tesz.
- Attól tartok, nagyon is tudja!
- Nem akart rosszat nekem.
- Sőt, szeretetből támadott meg.
- Kicsi még, el kell neki nézni.
- Mi lesz belőle, ha felnő?
- Addigra megneveljük.
- Képtelen vagy.
- Ezzel arra célzol, hogy nincs gyerekem?
- Nem, csak arra, hogy meg kell szabadulni tőle.
- Soha! – szorítja magához a kutya fejét.
- Megöl!
- Te előbb! – vág vissza a nő.
A fiúnak felrémlik a koszos külvárosi házban látott utolsó kép. Elszorul a gyomra. Mindenesetre a dögöt mielőbb eltünteti. Ha rögtön tenné, több lenne, mint gyanús, és megromolna a kapcsolatuk. Ha sokat vár, bármi megtörténhet.
Éjjel tanácstalanul forgolódik. Magdi az ágy másik felébe húzódott. Közöttük Bubi horkol. Kicsi, éles fogai világítanak a beszűrődő holdfényben. Félelmetesen közel gazdája vékony nyakához. Szemgolyói ugrálnak álmában. Talán már a következő rohamot látja. Nem maradhat itt! Óvatosan alányúl, megemeli, anélkül, hogy felébredne. Barátnője a másik oldalára fordul. Lélegzetvisszafojtva, lábujjhegyen megy az ajtóig. Kattan a zár. Az asszony hangosan szusszan. A fiú leviszi az alvó kutyát a pincébe. Beteszi egy dobozba, amit alaposan leragaszt. Taxit hív. Úti cél a menhely. Ad neki egy utolsó esélyt az életre. Hátha másnál jobban viselkedik. Hátha másra nem terjed ki az átok. Leteszi az akkor már mocorgó, nyüszítő csomagot a menhely bejárata elé. Járkál kicsit a sötétben, kiszellőztetni a fejét. Hajnalra ér haza. Már előre tart szerelme reakciójától. Nem fogja fel, de neki is jobb így. Lesz pár nap mosolyszünet, aztán minden visszazökken a régi kerékvágásba.
Alva találja. Alsónadrágra-trikóra vetkőzik és bebújik mellé. Valami melegbe és szőrösbe ütközik. Talán csak egy sapka. De hogy kerül az ágyba? Megnyugtatja magát, hogy a kutya nem lehet, húsz kilométerre van innen, egy körbecelluxozott dobozban, vagy egy rácsos, lelakatolt kennelben. Gyorsan jövő álmában pumákat idomít, és krokodilokat csap agyon.
Tányércsörgésre ébred. Müzliöntés hangja. Talán kedvese már nem is haragszik, és reggelivel várja. Nagyot nyújtózkodik, majd felül.
- Bubi! Dele édeszem – gügyög Magdi.
Azt már várhatod – gondolja.
Kicsoszog a konyhába, hogy harapjon valamit. Leül. A mellette lévő széken Bubi ül.
Csak álmodta volna, hogy elvitte? Talán – de hiába nyugtatja magát. A doboz nincs meg.
Felhívja a menhelyet azzal, hogy egy barátja letett egy csomagot, benne egy barna-fehér tarka, keverék kan kutyával. Megtalálták-e, jól van-e. Azt a választ várja, hogy nem is kaptak semmi ilyet, vagy hogy igen, de a doboz üres volt. Ám e helyett megnyugtatják, hogy minden rendben vele, okos, fegyelmezett, szeretnivaló jószág. Nem hisz a fülének. Azonnal buszra száll és odamegy. Összekeverhették egy másikkal.
- Hát Ön, Uram? Menhelyünk látogatóknak csak hétköznaponként van nyitva.
- Nekem sürgősen kellene egy házőrző.
- Jól van. De ne reklámozza, hogy beengedtük.
- Nem fogom. Megköszönném, ha…
- Milyet szeretne?
- Hát, ööö…
- Kölyök vagy felnőtt?
- Kölyköt.
- Kan, szuka?
- Kan.
- Kicsi vagy nagy testűre gondolt?
- Mindegy.
- Fajtája?
- Keverék is megteszi.
- Mutatom akkor őket. Jöjjön velem.
Szíve a torkában dobog, alig mer benézni a kennelekbe. Az elsőben három németjuhász-szerű kölyök birkózik épp.
- Ők hogy tetszenek.
- Nézzük tovább!
A következőben két rotweilerre emlékeztető utcai vegyes.
- Nos? Belőlük kiváló házőrző lesz, ha megnőnek.
- Megnézném előbb a többit is.
- Semmi akadálya.
Vagy fél órán át nézelődik. Egyik se hasonlít Bubira. Hiszen otthon van, képzelte az egészet. Jobb lesz, ha felkeresi a Peti által ajánlott dilidokit.
Az utolsó kennelben egy tarka kiskutya csahol. Márk riadtan hátrál.
- Fél tőle? Nem kell. Kis bolond, felugrál a kerítésre. Olyan kedves, mintha mindig ismerte volna magát.
- Nem félek.
- Elviszi valamelyiket?
- Nem!
Hanyatt-homlok menekül. Nem megy haza, képtelen lenne szembenézni a – kutyával. A holmijáért se megy vissza. Barátnőjének telefonon jelenti be, hogy egy időre elköltözik.
- Nem szeretsz? – zokogja a nő.
- De, imádlak!
- Akkor miért nem lehet velem élni?
- Veled lehet, a kutyával nem.
- Te hoztad! Felelősséggel tartozunk érte.
- Csak egy kutya, nem gyerek!
- Az a baj, hogy nem szülök neked!
- Nem, nem kell gyerek. Azzal a döggel nem bírom ki, értsd meg!
- Csak ráfogod! Olyan édes, most is a lábamat rágcsálja. Áááá! Kis hamis. De legalább elkergeti a patkányokat.
- Patkányok? Mióta?
- Talán mindig is itt voltak, de csak mostanában vettem észre őket. Éjjel rám másztak.
- Mennyit ittál?
- Semennyit. És nem is lőttem. Ha nem jöttél volna rá, leszokóban vagyok.
- Én miért nem látom őket?
- Mert olyankor már alszol. Vagy ki tudja, merre jársz, kinél. Menj, ne is lássalak többet!
- Én nem úgy gondoltam!
De késő, már letette. Egyedül foglalja el húsz négyzetméteres, piszkos szobáját. Legalább olcsó, és egyedül lehet. Ki se takarít, nincs hozzá kedve. Különben is reméli, hogy hamarosan visszaköltözhet szerelméhez. A lyuk egy omladozó ház legfelső emeletén van, egykor cselédszobának használhatták. Azóta csak annyit változott, hogy beszereltek egy hideg vizes csapot és egy konnektort. Bútor nincs, felfújható matracon alszik, a földön fekve laptopozik. Nappalai az utcán kószálással, éjszakái filmnézéssel telnek. Újra lejátssza azokat a vígjátékokat, drámákat és thrillereket, amiket Magdival látott. Szomszédai se élhetnek valami fényesen: egész éjjel kaparják a falat és sikítoznak. A szellemekben a vele történtek után se hisz. A kutya nem jön utána, Magdira pályázik. A patkányokat is otthagyta a házzal együtt. Még nem tudja, hogy patkányok mindenütt vannak, és mindenhol egyformák.

18. [tulajdonos]: A cirkusz2017-04-21 17:17
Este a Stephen King regény alapján készült Állattemetőt nézik meg, amiben egy macska veszélyes zombivá változik.
- Gagyi, de elmegy vele két óra, míg elálmosodunk! – ásítja Magdi.
Márk hallgat. Már a másnapon jár az esze. Hogy miképp cselezze ki barátnőjét. Cirkuszba akar menni, egyedül, mert Magdi szerint állatkínzás, ami ott folyik. Ő ebben nem hisz, greenpeaces túlkapásnak tartja. Úgyis koncertje lesz, esetleg rossz közérzetre hivatkozva otthon marad.
A kutyát nem bírná lelkiismeret-furdalás nélkül magára hagyni, ezért úgy dönt, magával viszi. Olyan kicsi, hogy elfér egy kézitáskában. A sátorban már kezdés előtt fél órával teltház van. Az üres időben vakító fényjátékkal kápráztatják el a közönséget. A bemondó után bohócok jönnek. Szokás szerint inkább idétlenek és unalmasak, mint mulatságosak. Labdát hajítanak a gyerekeknek, akiknek vissza kell dobniuk. Nem nagy fantáziára vall, de egy számnak ez is megteszi. Az első „rendes” produkció egy akrobata, aki folyton elejti a buzogányokat. Rajta többet nevetnek, mint elődjén. A légtornász lány is meglehetősen amatőrnek tűnik, nehézkes és nem túl hajlékony. Egy cowboy ruhába öltözött férfi szalmakalapos szamarat kerget körbe-körbe a manézson. A csacsi tudománya össz-vissz annyi, hogy ahányszor az ember megsuhintja korbácsával, rúg egyet hátra. Mindenki várja, mit tud még, de mást nem. A nézők a már ezerszer látott bolhaszínpados számot végigásítozzák. Majd megint a bohócok, akik a közönségből kérnek fel egy fiút és egy lányt. Feladatuk az, hogy a bohócot utánozva udvaroljanak egymásnak. Nem túl humoros, inkább szánalmas és megalázó. A várva várt macskás szám jön. Csakhogy a cirmosok az istennek se akarnak átugrani a tüzes karikán, se felmászni a kötélen. Az idomárnő zavarában törökös táncba kezd, hájhurkái rebegnek a hasán. Kifütyülik. Megint egy táncos szám. A nézők fennhangon követelik vissza a belépő árát. Pónik nyerítenek, mondani se kell, hogy nem arra vágtáznak, amerre kell, hanem belevetik magukat az első sorba. A kétségbeesett sikoltozást a bemondó tölcsérrel felerősített hangja töri meg.
- Tisztelt publikum! Társulatunk elnézésüket kéri a kisebb nagyobb kellemetlenségekért. Ám mégse szeretnénk, hogy élmény nélkül távozzanak. Kutyaidomárunk sajnos előadás előtt rosszul lett, ám egy kedves úr felajánlotta, hogy helyettesíti. Így Önök, hölgyek és urak, gyerkőcök, nem maradtok uszkárok nélkül. Íme! Következik… Hogy is hívják, uraság?
Nincs válasz. Füst oszlik szét a sátorban egyeseket köhögésre ingerelve. A köröző fénycsóva egy magas, vékony alakon áll meg.
- A kutyákat, a kutyákat! – követelőzik a nép.
- Türelem – int a férfi, akinek valamiért nem látszik az arca.
Az emberek elnémulnak. Tekintélyt parancsol. Megrázza ruhaujját, ahonnan két uszkár ugrik elő. A másikból is kettő.
- Hogyhogy nem mozogtak eddig? - sugdolóznak páran.
- Be vannak idomítva – felelnek mások.
Az idomár leveti kalapját, ami alól ismét két kutya kerül elő.
Az emberek egyszerre hördülnek fel.
- Elcsépelt bűvésztrükk! – harsogják.
A „bűvész” nem reagál. Orrából pálcát húz elő. Első intésére szikrák csapnak ki belőle. Másodikra felemelkedik az egyik kutya. A harmadikra még egy. Majd az összes. Körbe rendeződnek a levegőben. Tengelyük körül forognak. Majd egymás körül. Majd egy körül az összes.
- Hol vannak a drótok, amire felakasztotta őket? Kínzás, kínzás! – ordít valaki a tömegből. Ám az előadás nem áll meg.
Az ebek a plafonig emelkednek és egymásba kapaszkodva kánkánt járnak. Ügyesebben, mint az iménti táncosok. Majd egyesével lepotyognak. Egymást hátára. A kutyaoszlop kukacként tekereg a zene ütemére. Aztán a nézők nem hisznek a szemüknek, se a távcsövüknek. A hat állatból négy eltűnik, mintha felszívódtak volna. A maradék kettőnek három-három feje nő. Az idomár intésére egyik kutya egyik feje ugat csak. Majd kettő. Majd három. Ugyanez a másik kutyával. Kánonban, majd kórusban vonyítanak. Pontosabban énekelnek. Valami zsoltárt a világvégéről.
- Elééég! – ordítanak egyszerre.
Nem hagyja abba. Int, és a két háromfejű kutya eggyé, egy borjú méretűvé olvad. Minden feje vicsorog.
- Kerberosz, az alvilág őre! – kiabálja egy öreg ember, majd összeesik. Kiviszik.
Az idomár mintha halványan elmosolyodna egy pillanatra.
Pukkanás hallatszik, a kutya eltűnik. Csak a férfi marad a színpadon. Meghajol. Senki nem mer tapsolni. Távozik. A színfalak mögött a cirkuszigazgató követeli vissza a kutyáit. Nem kapja. A helyi tévés interjúk akar készíteni, hiába. Egy beszabadult néző a trükköt kérdezi. A macskaidomár is. Nem kapnak választ. Márk is hozzáfurakodik, csak hogy megnézze magának. A sötét ruhás alak háttal áll, nem fordul meg. Úgy néz ki, mint egy középkori hóhér.
- Okos kutyája van – dörmögi.
Mindenki odakapja a fejét.
- Megszólalt, a varázsló beszélt!
De többet nem mond.
Márk ijedten kap a táskájához, azt hiszi, megszökött a kis kópé. De a helyén van, ki se látszik.
Magdi már az ablakból integet, és rohan elé a kapuhoz.
- Tudom, hol voltál! Nem szép tőled, hogy nélkülem, és hogy a megkérdezésem nélkül.
- Gyakorlom az önállóságot.
- Legalább Bubót megsétáltathattad volna előtte. Lepisilte az új szőnyeget.
- De hisz… Végig velem volt!
- Beszívtál?
- Olyat csak te szoktál. Nézd meg, itt van! – húzza le a táska cipzárját.
- Most csempészted be.
- Esküszöm nem!
- Ilyen pimasz alakot, szembe hazudni a nyilvánvalóról!
Márk részletesen elmeséli a cirkuszban történteket. Barátnője nem hisz neki, megméri a lázát, és bár a testhőmérséklete teljesen normális, ágyba parancsolja. Megvárja, míg elalszik, majd telefonál egy barátnőjének, akiről úgy sejti, gyerekeit elvitte az előadásra. Kiderül, hogy Márk igazat mondott a bűvésszel és a kutyákkal kapcsolatban.
- Ez csak valami ördögi dolog lehet! – vet keresztet – Bocsáss meg, Kicsim – simít végig párja haján, aki békésen szuszog, nyakában Bubival.
Szemfényvesztés – mormogja, miközben nedves tisztítózza a pisis szőnyeget.


17. [tulajdonos]: A jövőalbum2017-04-15 11:50
Márk másnap egy Magdi próbaterméhez közeli gyros-osnál vállal munkát, hogy mindig szemmel tarthassa szerelmét. Mindig más férfiakkal-nőkkel karöltve sétál az utcán, lehetetlen egyikre vagy másikra gyanakodni, olyan gyakran váltakoznak. Néha még be is térnek hozzá uzsonnázni. Ilyenkor dupla adag csípős szószt nyom a kajájukra. Csak kollégák, de akkor is. Sose tudni.
Egy nap szép arcú, sovány kisfiú áll a gyorsétkezde pultjánál.
- Gyros pitában, vagy gyrostál, kapros vagy chilis szósszal? – kérdezi.
- Pitában, kapros. Sok hússal.
- Extra húsosat?
- Azt!
- Az drágább lesz.
- Nem baj.
Míg készül, a gyerek fütyörész.
- Kilencszáz kilencven.
A kisfiú átnyújtja a pénzt és már bele is harap a gyrosba.
- Ez finom!
- Egészségedre! – mosolyog Márk.
- Csókolom!- köszön el a fiúcska.
- Szia!
Mikor kilép észreveszi, hogy semmi nincs a markában. Megnézi, nem ejtette-e le a pénzt. Nem. Átvágott a csibész! – fut át az agyán, és már rohan is utána. Azt gondolja, fél perc alatt utoléri. Még látja az utcasarkon befordulni. Olyan fürge, hogy alig bírja követni. Útközben fellök pár embert, akik messziről káromkodnak utána. Elhagyják az ismerős helyeket, kietlen, több száz évesnek tűnő épületek közé érnek. A gyerek lassít, de mire elérné, továbbröppen. Majd megáll és kényelmesen falatozik. Márk majd kiköpi a tüdejét, nem szokott hozzá ennyi testmozgáshoz. Az utcakölyöknek ennyi meg se kottyan.
- Add vissza a pénzem!
- Mindjárt, bácsi, jöjjön velem.
- Én arra a nyomortanyára be nem teszem a lábam! Hogy rám uszítsd az egész bandádat?
- Nincs bandám. Jöjjön nyugodtan.
Ezer forint az ezer forint, és különben is, van nála bicska, baj esetére. A gyerek egy régi bérházhoz vezeti. Annak is az alagsorába. Nyálkás falak, penész, pókhálók. Ilyen helyen is élnek emberek? – szörnyülködik el.
- Ebbe a szobába! – hívja a gyerek.
Belép. Homály, cigifüst.
- Hát a pénzem? – fordul hátra, de már nincs itt senki.
- A szentségit a kis tetűnek! – dühöng, de ha már ott van, körülnéz.
Ahogy közelebb lép a falhoz, meggyullad egy gyertya. Majd még egy. Egy-egy képet világítanak meg.
- Hol vagy? Már azt hittem, megléptél.
Senki nem felel. Közelebb hajol az első képhez. Lehetetlen! Ő látható rajta néhány napos korában, a fürdőkádban, anyja karjaiban. Minden csecsemő egyforma! – nyugtatja magát. Az utána következőn keresztelő. A sarokban nagybátyja, mint keresztapa.
- Ki szórakozik velem? – kérdezi az üres falaktól.
A harmadik keretben copfos kislány hintázik. Ő. A negyediken ugyanaz a kislány pár évvel idősebben, piros Minnie egérjelmezben, szomorú arccal. Az ötödiken szemüveges kamaszlány focilabdával, fiús szerelésben. A hatodikon érettségi tablókép: elmélyült stréberfej. A hetediken vörös hajú cicababa egy férfi karjában. Hát igen, ilyen is volt. De honnan szedte valaki ezeket a fotókat? A nyolcadikon lányos arcú helyes fiú kalapban, nyakkendővel. Határozott, flegma. Ilyen most. Egy közös kép Magdival. De hisz ilyen nem is készült róluk! Photoshop! Ki ér rá ilyennel szöszölni? Miért? Tovább nézi. A következő keret üres. Az utolsón, a tizenegyediken temetés. A sírra Magdi neve van vésve.
- Neeem! - ordítja, az üres terem visszhangozza.
Ez csak valami gonosz tréfa lehet. Peti. Majd adok én neki! Ki más lehetett volna? A gyerek be volt szervezve. Legalább a moneyt adta volna vissza. Ekkor észreveszi, hogy a temetési kép sarkába bele van tűrve az ezres.
- Ez undorító, ocsmány – mondogatja magában a gyroszos felé menet.
Odaérve a céklavörös fejű főnököt találja az asztalra könyökölve.
- Ki van rúgva!- közli.
- Öcsém, ezt megkeserülöd! – dohog.
Felhívja Petit, aki az egészről semmit nem tud. Kénytelen hinni neki. Magdit inkább kihagyja a dologból, van elég baja. Épp azon bukott ki, hogy az elveszettnek hitt kulcsot a vécécsészében találja meg. Neheztel párjára. Ki másra is foghatná. Harmadik személy tudtával nem él velük. Csak a kutya.
A következőképpen került hozzájuk. Magdi szeretett volna egy kiskutyát. Kínai kopaszat. Ilyet nem egyszerű és nem olcsó mulatság szerezni, de Márk nem adta fel. Az állatvásáron csak szőröset talált. Bánatosan battyogott haza, mikor épp a házuk kapualjában meglátott egy reszkető kölyökkutyát. Nem csivava, hanem keverék, de szép foltos, kajla fülű, barátságos tekintetű. Olyan két-három hónapos lehet. Felvette és átnyújtotta kedvesének.
- Ó, de édes! – szorította a keblére – Honnan hoztad?
- Nem hoztam, jött. Itt találtam.
- Most már a miénk – puszilta orron a kicsit – Már nem fog éhezni, fázni! Nem lesz egyedül. És mi se.
A fiú szájában megkeseredik a nyál. Vele egyedül van?

16. [tulajdonos]: Vérfarkas2017-04-05 14:31

Péterrel egy romkocsmában találkoznak.
- Na, megy már a szipkázás? – kérdezi.
- Micsoda? – értetlenkedik Márk.
- Tudod már, hogy kell lefejni a bigétől a moneyt?
- Úgy beszélsz, mint egy börtöntöltelék, nem, is mint egy pap.
- Ezt már tisztáztuk.
- Csakhogy amiképp nem lennék pap érdekből, nem használnám ki a szerelmemet.
- Ugyanolyan hülye vagy, mint két hete – állapítja meg barátja.
- Akkor az vagyok. Nem érdekel.
- Miért hívtál fel? Mi bántja a kis romantikus lelkedet? – csapja hátba Péter.
- Semmi különös… Csak olyan furán érzem magam.
- Ahogy mindig. Mert te olyan furi vagy.
- Ez most más. Tudom, hogy te nem hiszel az ilyesmiben.
- Milyesmiben?
- Természetfölötti dolgokban.
- Tény, hogy gyomorrontást kaptam már, annyit sulykolták belém a teológián. Isten, angyalok, arkangyalok, démonok, és a többi blabla. Leszállt hozzád a Szent Szűz? Lehet ufó volt nem? Alacsony szürke, vagy magas szőke?
- Ez nem vicc.
- Szexi volt legalább? Csak jó bige lehetett, ha Isten felcsinálta!
- Haha. Marha jó a humorod. Itt nem csajokról, hanem számokról van szó.
- Matekbuzi lettél, a számokra gerjedsz?
- A tizenegy. Mi jut erről eszedbe?
- Tizenegy, tizenegy… Semmi. Minek kellene?
- Semminek, csak úgy kérdeztem.
- A Bibliában miből van tizenegy?
- Vizsgáztatsz? Tudja a tököm.
- Bocs. Csak megpróbáltam, hátha.
- Nem értem, mire jó ez az egész.
- Én se.
- Ismerek egy dilidokit, a nővéremet kezeli, mert belebetegedett a pattanásaiba. Bemutassalak neki?
- Elég! – csattan fel Márk – Itt valami nincs rendben!
- Épp azért…
- Magdi megért!
- Még okos is a pénzes buksza, ezt nevezem! – füttyent Peti.
- Ha nem hagyod abba, nem mondok semmit. Végig se hallgatsz.
- Ki vele!
- Minden ismétlődik!
- Ez evidens.
- Találkoztam egy Mágussal.
- Fekete legalább?
- Nem, azt hiszem… Jó indulatúnak tűnik.
- Biztos?
- Aha.
- És? Ő keverte meg a fejedet?
- Nem. De bogarat ültetett a fülembe. Hogy nem csak ez a világ létezik, és hogy minden okkal van.
- Nem t’om. Papolnak ilyenekről nálunk is. De előttem olyankor az egyházi verda lebeg, és számolom vissza a perceket kicsöngetésig.
- De mégis? Szerinted léteznek ilyen dolgok?
- Létezhetnek. Mondd, mennyit fizetsz a manusznak a fejtágításért?
- Semennyit.
- Meg se dug?
- Fujj!
- A helyedben elgondolkoznék, akkor miért foglalkozik veled. Az emberek semmit nem csinálnak a semmiért. Ezt tartsd szem előtt.
- Nem mindenki olyan, mint te!
- De. Vagy aki nem, az olyan lesz.
Márk dühösen faképnél hagyja Pétert. Taxiba pattan. A szélvédőn lefolyó esőcseppek mintha szuggerálnák, bámulja őket. Csak arra figyel fel, hogy megelőzi őket egy fekete kocsi. Mint Schwarzé. Tényleg, a Schwarz nem feketét jelent? Megborzong. Tíz perc múlva kiszáll. A sofőrnek ad egy ötszázas borravalót is. Magdi tárcájából.

Barátnőjét nem találja otthon. Nem emlékszik, hogy említette volna, hová megy. A Facebook kiírja, hogy ma van Magdi egyik exének születésnapja. Talán oda ment. Márk nyel egy nagyot, de beletörődik. Ahogy abba is kénytelen, hogy szerelme hetente többször lefekszik a dílerrel, azzal a százhúsz kilós, csimbókos hajú, tetovált rockerrel. Meg is veri, ilyenkor ő ápolgatja körömvirág kenőccsel. Estig vár rá, majd megunja. Ha eddig nem jött, hajnal előtt nem vetődik haza. Piás lesz. Most kéne megtenni vele, ha nem sikerül se fog rá tisztán emlékezni. Hullarészeg. Merevrészeg. Mindkettő a halálra asszociáltat. Kamaszkorában gyakran fantáziált arról, hogy a fák közül kifigyeli erdő melletti házban lakó szerelmét, megvárja az alkalmas pillanatot, hátulról rátámad, kloroformos vattával elkábítja, és ott helyben közösül vele. Mondani se kell, férfiként. Az ábránd másik verziója, hogy a nőt örökre elaltatja, tehát finoman, hogy az áldozat ne tudja ki volt, megöli, és aztán szexel vele. Vagy, hogy rabságban tartja egy pincében, míg éhen nem pusztul. Most már ilyen vágyakat nem táplál, elnyomta magában. Talán mert már szeretik. Vajon ő szereti Magdit? Vagy továbbra is csak tiszteli, rajong érte? Nem ugyanaz. És vajon lehet-e tisztelni valakit, aki ennyire függ tőle és egy mesterséges anyagtól? Töprengését kopogás szakítja félbe.
- Ki az? – kérdezi.
- Én!
Kedvese hangja.
- Nyitom.
- Nem találom a kulcsot.
- Mert annyira be vagy állva.
- Nem is.
Tényleg nem tűnik kómásnak.
- Nincs a táskádban?
- Csomószor végignéztem, ki is borítottam, nincs.
- Kiejthetted valahol?
- Nem hinném, hallottam volna a csörrenését. Tudod, jó a fülem.
- Ellopták?
- Ugyan ki?
- Aki bármikor elérhetővé akar tenni a maga számára.
- A díler – csúszik ki a nő száján.
- Nála voltál?
- Nem.
- Nem haragszom, légy őszinte, Kicsim.
- Megdugott – nyöszörgi és sírva fakad.
Már a mellére vonja és megpuszilja ázott haját. Így elrejtheti gyilkos ábrázatát. Simogat, mikor legszívesebben fojtogatna.
- Feküdj le! – mutat a franciaágyra.
- Te is megkefélsz? – kérdezi reménykedve az asszony.
- Csak megvizsgállak.
- Szétrepedtem, vérzek. Ez tetszik, mi? Hogy felragyogott a szemed. Vérfarkas!
- Miket beszélsz? Hol a fertőtlenítő?- tereli el a szót, és már nyúl is a Betadine-ért.
- Le is nyalhatnád!
- Senki mocskát nem pucolom ki!
- Jól van, na, ne húzd így fel magad. Miattad teszem. Ha pénzt kérne a szerért, elveszteném a lakásomat, hol élnénk együtt? Miből vennék neked karórát? Egy-kettőre itt a karácsony.
A fiú rohan a mosdóra, de nem tud hányni. Azért egy Rolex nem lenne rossz. Egy koszos kurvától se. Nincs szaga.
- Ettél? – kérdezi a nő.
- Nem.
- Pizzás meleg szendvics jó lesz?
- Ma én készítek neked vacsit. Maradj ágyban, Kedvesem.
Így könnyeit a hagymára foghatja. Megnézik a Bunkó vagyok, így hódítok című amerikai vígjátékot. Megszavazzák, hogy holnap valami thrillert vagy horrort fognak.

15. [tulajdonos]: Tizenegy tizenegy2017-03-19 01:20

Másnap egy baráti találkozóról hazafelé menet lerobban alatta a busz. Próbálja elhessegetni az érzést, hogy ő már előre tudta. Legalábbis sejtette, ezért nem akart rá felszállni, de a következő egy óra múlva jött volna csak. Végig karamboltól rettegett, ám csak egy kis fékhiba lett a dologból. 11-es számú busz. Felírja a noteszébe.
Hazaérve azonnal kidől a heverőn.
- Rosszul vagy?- kérdezi a belépő Magdi.
- Mert?
- Egy: ilyenkor még nem szoktál lefeküdni. Kettő: nem cipőstől, kabátban.
Leveti.
- Na azért! Ne idegelj te is, nem jutott hely a vonaton, pedig kifizettem előre. Inkább leszálltam, vártam másfél órát és vettem új jegyet.
- Mutasd!
- Miért? Nem hiszel nekem? Mit hiszel, azért késtem, mert mással enyelegtem?
- Dehogy, csak kérem.
Márk elveszi tőle, és megnézi: 11-es kocsi, 11-es hely.
- A másik?
- Eldobtam.
- Nem emlékszel, hova szólt?
- Budapestre, hát hova?
- Nem úgy! Hányas kocsi, hányas hely.
- Megőrültél? Kalauzosdit játszol?
- Nem tudom már. Legkisebb gondom is nagyobb volt annál, mint hogy…
- Hánykor indult?
- Tizenegy tizenegykor.
- Neee! – tépi saját haját Márk.
- Te beszedtél valamit?
- Idefigyelj. Á, hosszú, őrültnek tartanál…
- Annak tartalak. Én is az vagyok. Két lökött egy pár.
- Ez most komoly.
Reggelig beszélgetnek a Mágusról, a buszról, a számokról. A várakozással ellentétben Magdi nem röhögi ki.
- Mindkettőnké ugyanaz, egymáshoz illünk! – lelkendezik a nő.
Márk irigyli optimizmusáért. Őt nem hagyja nyugodni, hogy a busza meghibásodott, a vonaton pedig nem volt hely. Ahhoz túl büszke, hogy rohanjon Schwarzhoz.

14. [tulajdonos]: Babona?2017-03-09 11:35
Néha még nehezére esik megállni, hogy ne sminkeljen. Legalább a száját. Előfordul, hogy fiúruhát visel élénkpiros szájjal. Ilyenkor a középkorú buzikat vonzza, akik úgy ragadnak rá, mint a legyek a mézaromájú légypapírra. Lánynak is alacsony, nem még fiúnak. Magdit nem zavarja, igaz ő még nála is kisebb termetű. Meg kéne becsülni ezt a nőt, jobb úgyse jön! – gondolja, és közben a közel két méteres cicababákat szemlézi az utcán. Némelyik rákacsint, de ennyi. Volt pár ilyen barátnője, nem a magassága miatt hagyták el, hanem mert nem azt nyújtotta, amit elvártak. Pontosabban szólva semmit. Pedig szeretett volna, semmit se jobban. Ahogy most is. Magdi nem egy szépségkirálynő, de attól még akad konkurencia bőven. És bármelyik buta tahó többet érhet a szemében, aki megdugja. Főleg, ha kis kegyeltje nem is kedves hozzá. Nem érti mi ütött belé, miért bántotta az asszonyt, aki anyja helyett anyja, aki feltétel nélkül elfogadja. Féltékenységből? Mert a kábszerrel többet törődik, mint vele. Ez nem igaz, és különben is, akkor súlyosbodott el a függősége, mikor összejöttek. Vajon miért? Ennyire nyomasztja szerelmét? Neki is megvannak a saját démonai, talán az övé már túl sok neki. Démon! Ez az! – bevillan neki a Mágus telefonszáma. Hívja.
- Szervusz Márkom!
- Honnan tudtad, hogy én vagyok? Nem is adtam meg a…
- Nekem nem kell ahhoz tudnom a számod. Jut eszembe, neked mi a számod?
- Miféle szám?
- Ami ismétlődik az életedben. Annak jelentősége van.
- Nekem nincs ilyen.
- Na ne mondd!
- A strandon a fülkeszámod mi volt?
Márknak le kell ülnie.
- Honnan…?
- Beletrafáltam?
- Babonás szám. De a babonáknak semmi értelmük.
A fiú felsóhajt.
- Ha valami rossz történt aznap, nem amiatt.
- Hanem? – kap rá Márk.
- Mert úgy kellett történnie. Az út elvezet valahova. Ahova kell. Minden esemény egy közlekedési tábla, és kövek, meg a balesetek sem véletlenek.
- Mi értelme lehetett?
Szégyenkezik, hogy a Mágus talán maga előtt látja a cikis nadrág-jelenetet.
- Azt neked kell tudnod, a te életed.
- Mindenki ezzel traktál: hogy az én életem.
- Igazuk van.
- Lusták törődni velem.
- Csak a sérelmeiden rágódsz, ahelyett, hogy cselekednél!
- De mit tegyek?
- Amit kell.
- De mit kell?
- Megint oda jutunk vissza, hogy csak te tudhatod.
Márk lecsapja a kagylót, majd újratárcsáz, hogy bocsánatot kérjen. Nem veszi fel.
Biztos azért szórakozik velem, hogy ezzel is neveljen. De mire? Sms-hang. „A tetteknek következménye van.” Ez áll benne. Ordítani lenne kedve, de inkább kinyitja az ablakot, hogy tüdejét megtöltse friss esőillattal.
- Még hogy mi a számom? Ha legközelebb kérdezi, kamuzok egyet, ami először eszembe jut. Vagy felírom a számokat egytől tízig, és kihúzom egy kalapból, csukott szemmel. Az csak véletlen lehet.

13. [tulajdonos]: Titkok2017-03-06 21:25
- Mit csinálsz mindig hajnali négytől hatig? – kérdezi Magdi pirítóssütés közben.
- Könyvet írok.
- Miért olyan korán?
- Mert akkor nem zavar senki.
- Szóval én volnék a zavaró tényező.
- Nem, csak egyedül jobban megy.
- Ebből nem mosod ki magad. Elolvashatom legalább?
- Nem! Még nincs kész! A legelején tartok, még be se indult a cselekmény.
- Én benne vagyok?
- Ahogy vesszük.
- Most akkor szerepelek benne, vagy nem?
- Te szerepelj inkább a színpadon.
- Köszi, kedves vagy. Te csak főzz, moss és kussolj! Ugye?
- Mindent túldramatizálsz.
- Mindent lerázol magadról, mint kutya a vizet! Engem is!
- Benne leszel, ha ez boldoggá tesz.
Boldogan ugrik a fiú nyakába és fülétől a nyakáig összecsókolja.
- Csupa nyál lettem! – fintorog Márk.
- Töröltesse le a bejárónőjével, Kis Herceg!
Ezt tetszik neki. Ő már az oviban is királyfinak akart öltözni királylány helyett. Persze nem engedték. Bosszúból eltörte az egyik királyfi seprűnyélből készült jogarát, egy másiktól meg kölcsönvétel címszóval elcsórta a koronáját.
- Az én bejárónőm királynőt játszik.
- Kíváncsi lennék, miket firkálsz rólam?
- Firkálok?! Ennyibe veszed?
- Míg ki nem adják…
- Ha nem feküdnél a menedzserrel, szar se adná ki a lemezeidet!
Ezt már nem tűrheti, mégse jut szóhoz. Fogja a laptopot, és földhöz vágja.
- Nesze, most írhatod újra a fosos, béna regényedet!
- Nem is abba írom, hülye picsa!
- Megkeresem!
- Ne üsd bele azt a nagy orrodat más dolgába! Mert letöröm.
- Törd, itt van, törd már, mire vársz! Vagy beléd vágom a tűt!
- Vágd!
Felkapja a párnája mellé készített töltött fecskendőt, és fenyegetően, kardként szegezi maga elé.
- Nem ismerek rád. Még hogy én vagyok a pszichopata. Te készülsz megszúrni. Igaz, aki magát is képes… Talán nem is vagy ember.
- Egyszer a női, másszor az emberi mivoltomban alázol meg! Nem elég, hogy ronda vagyok, már nem is veszel emberszámba!
- A rondát nem mondtam ki. Belelátsz a fejembe?
Még épp idejében kapja el a nő kezét. Kicsavarja belőle a méretes tűvel ellátott fecskendőt, és Magdi combjába szúrja. Egy nyomással oltja belé az egész tartalmát.
- Nem így kell, te barom! Lassabban, vénába! Be fog kékülni. Állat!
- És az emberi mivoltommal mi lesz?
A nő eszelősen nevet, és magára húzza a fiút.
- Olyan jólesett, újra bökjél meg!
- Sok lesz!
- Szer nélkül, üressel!
Márk dühös, de nem annyira, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül megtegye. Így azzal teszi meg.
- Hova kéred?
- Ne kérdezz, csak csináld! Különben ott jó, ahol az előbb, felizgat!
Szúr egyet, majd még egyet.
- Tövig! Hogy fájjon! – hörög a nő.
Betépve minden jólesik neki, az is élvezet, hogy kifújja az orrát, vagy a vécépapír végigszántja az aranyerét.
Az ötvenedik bökésig számolja.
- Olyan vagyok, mint egy vértanú! – örvendezik a vallásos önpusztító.
- Én pedig Jézus vagyok, és most már megkönyörülök!
- Ölj meg, három nap múlva támassz fel!
- Téged már most se lenne egyszerű feltámasztani.
- Haha – nevetése köhögésbe vált, majd hördülve zuhan álomba.
Márk nem érti, hogy juthattak idáig, hogy fajulhattak el ennyire a dolgok. Magdi olyan normálisnak tűnt. Olyan nőnek, aki két lábbal áll a földön, akire lehet számítani. Aki szereti. Talán az a baj, hogy még mindig nem feküdtek le egymással. Ám az nem lehetséges. Úgy nem, ahogy szeretnék, másképp meg nem érdemes. Mi lesz így? Meddig titkolózhat? Mi lesz, ha kiderül az igazság? És mi az, amit Magdi rejteget előtte?


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-29 11:52   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:45   Napló: az univerzum szélén
2024-03-29 11:42   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:12   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 11:07   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 10:35   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 22:38   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:12   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:07   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 20:31   Napló: Minimal Planet