NAPLÓK: KUTYAMELEG Legutóbbi olvasó: 2024-05-17 03:47 Összes olvasás: 7818| 13. | [tulajdonos]: Heroin | 2017-02-22 00:57 | Otthon bőven kárpótolják magukat evés-ivás tekintetében. A véres nadrágról nem esik szó többet. Magdi előveszi önmaga elől rejtegetett italtartalékait. Sörrel kezdik. Márk nem mer gyümölcsöset kérni, mert az egyes haverjai szerint csajos flanc. Egymás után legyűr két üveggel, fintorogva a keserűségétől. Neki már ennyi is megárt, de nem akar szégyenben maradni, így folytatja: bor, vodka, pálinka. Csak még egyet – biztatja az elején barátnője, majd: Elég, hallod, itt állj meg! Baj lesz!
De már késő, ha a gyerek belevadul a játékba, nem egykönnyen hagyja abba. A baj pedig legkevésbé se érdekli. Mi lehet nagyobb baj annál, mint hogy nem önmagának született?!
Vad Fruttik szól a laptopról, mindketten szeretik, de ebben az állapotban bármit élveznének. A részegség mértékével fordítottan arányos a zene minősége. Hajnalban már lakodalmas szól, arra ropnák, ha még tudnának táncolni. Ám már az ülés is problémás.
- Ha megbocsátasz, lövök egyet – emeli fel elnehezült fejét Magdi.
Már maga se tudja, hány éve heroinozik, úgy fél évtizedre saccolja, de az idő múlását nem érzékeli azóta. Mikor épp nincs fellépés, vagy próba, nem alszik, csak az elfüggönyözött lakásban injektálja magát, nappalok és éjszakák összefolynak. Azt mondja azért jó így, mert nem kell gondolkozni, úgy él, akár egy csendes és nyugodt szobanövény. Életformáján Márk iránt érzett szerelme módosított némiképp: már nem csak az anyagtól, hanem a fiútól is függ. Fiatal barátja még sose drogozott. Úgy nevelték, hogy a diszkóban idegen pohárból ne is igyon, mert ki tudja mit cseppentettek bele. Csakhogy ő még diszkóban se járt soha. Úgy érzi, mindenből kimaradt, amin már a nála több évvel fiatalabbak is túl vannak. Magdi tapasztaltsága kíváncsivá teszi, vonzza, ugyanakkor megrémiszti. Többet tud, mint ő, mi van, ha olyan sokat, hogy átlát rajta?
Kanál, öngyújtó, fecskendő, tű, alufólia, anyag. Ezek a heroinozás kellékei. Jó, ha van egy érszorító is kéznél, kitűnően pótolja egy öv, jobb híján egy madzag is megteszi. Márk nem érti, hogy képes valaki megszúrni magát. Nem bír odanézni, mikor a nő eret keres, kitapintja, belebök, újabbat keres, és az így megy sokáig, míg végül a nyakánál, fülénél, vagy az ágyékánál köt ki. A haja alatt is csupa seb. Igyekszik rejtegetni, míg lehet. Márk azon tűnődik, vajon őt, vagy a kábítószert szégyelli jobban nyilvánosság előtt. Anyag nélkül nem tud élni. Nélküle vajon tudna?
- Meddig csinálod még ezt?- kérdezi.
- Ameddig élek.
- És velem mi lesz?
- Önálló, felnőtt ember vagy, nem?
- Nem éppen. Nem úgy volt, hogy a kisfiúságomba szerettél bele?
- De. De ha nem nősz fel hozzám…
- El vagy szállva magadtól. Még hogy felnőni hozzád? Fajj! – köp.
- Nem úgy értettem, butus.
- Nem vagyok hülye! Lenézel!
Kedve lenne megszorítani a nő gigáját, és el se engedni többet. Nem, nem teheti, nehogy igaza legyen a Mágusnak, hogy akkor nem ölte meg, majd legközelebb. Ezért visszafogja magát, míg bírja.
- Különben is, több, mint kétszer annyi idős vagyok, mint te. Majd akkor adj tanácsokat, ha ennyit leéltél!
- De te azt már nem éred meg!
- Fenyegetsz?
- Nem, de ha így folytatod…
- Akkor kinyuvasztasz?
- Magadat ölöd meg, hát nem érted?
- Dehogynem. Akkor is pszichopata vagy, látom a hideg, gyilkos fényt a szemedben. Egy barátnőm, akinek mutattam képet rólad, mikor megismertelek, óva intett tőled. Túl finom, túl szép vagy, túl higgadt, és szürke a tekinteted.
- Majd szólok, mielőtt aprítós kedvem támad – nevet Márk.
- Látod, ezen nevetsz… Félek tőled. Szólj, ha megírhassam a végrendeletem, amiben mindenem rád hagyom.
- Vígrendelet.
- Neked az lesz, de várd ki.
- Nem esett még le, hogy azt akarom, minél tovább élj, légy velem!
- Addig is van, aki kitart. A kártya is azt mutatja, hogy valaki élősködik rajtam.
Csatt.
- Nesze, rohadt, horgas csőrű boszorkány!
Magdi vérző orrát tapogatja. Egyenest a szájába folyik. Sír.
- Ennyire fájt? – kérdezi Márk.
- Nem a pofon – szipogja – hanem, hogy nem szeretsz olyannak, amilyen vagyok. Próbálok változtatni azon, ami nem tetszik, de nem megy rögtön. Á, de úgyse érted, miről beszélek.
- Nekem is lenne számodra egy-két meglepetésem.
- Figyeld meg, egyszerre mutatjuk meg egymásnak a titkunkat!
- Én aztán nem!
- Úgy hozza az élet, minden arra mutat, a jelek…!
- Meghibbantál a sok herointól, feküdj le inkább.
- Veled!
- Velem nem. A másikban alszom – mondja a fiú.
- Szerelmem! – nyújtja felé szitává lyuggatott kezét a nő.
- A te szerelmed a drog – mondja, azzal ellöki a kezet. Majd azt kérdi, nem ütötte-e meg nagyon.
Álmában vadállatok – párducok, medvék – marcangolják, és ő hagyja.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
