NAPLÓK: KUTYAMELEG Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 10:38 Összes olvasás: 7783| 9. | [tulajdonos]: Csak élni | 2017-02-13 18:58 | Másnap reggel nem bír felkelni az ágyból. Mintha lebénult volna. A plafont nézi, a szellőző nyílásait számolja újra és újra.
- Beteg vagy, Drágám? – aggódik Magdi.
- Nem tudom.
- Jól érzed magad? – simít végig Márk tüskehaján.
Nem felel.
- Felhúzhatom a redőnyt? Már mindjárt dél. Minden pasi ellustul idővel.
- Tőlem felhúzhatod.
- Reggelit vagy ebédet kérsz?
- Egyiket se.
- Nincs étvágyad?
- Nincs.
- Hányinger?
- Nincs.
- Fáj a torkod?
- Nem fáj semmim.
- Hát akkor?
- Csak jó még feküdni.
- Bújjak melléd?
Semmi válasz, a csendet igennek értelmezi. Felemeli a takarót és szemügyre veszi a fiút.
- Sápadt vagy – jegyzi meg.
- Lehet.
- Hozzak egy kávét?
- Nem kávézok, hányszor mondjam még!
- De goromba tetszik lenni a fiatalúr! Az ember kiteszi érte a lelkét és…
- Bocsáss meg.
- Na azért! Kérsz gyógyszert?
- Nem kell.
- Semmi se kell?
- Semmi.
- Én se?
- Nem tudom.
- Mindenre nem, vagy nem tudom a válasz. Hová lett a kezdeti vagányság?
Vállat von.
Most már a nő is a mennyezetet nézi. Együtt számolják a lyukakat. Víz csöpög belőlük. Márk rágyújt, nem kínálja Magdit. A padlóra hamuzik.
- Felgyújtod a lakást! – szól rá.
- Na és?
A nő tanácstalanul csóválja a fejét és meghúzza a kéz mellé helyezett rövides üveget. Vár egy órát, szerelme hátha fel méltóztatik kelni. De nem. Ez még a dackorszakban van, kellett nekem gyerekkel kezdeni- gondolja. Kicsoszog. Hamarosan íncsiklandó illat tölti be a szobát. Márkot nem érdekli. Csak azután kóstolja meg az ételt, mikor már kihűlt, és miután Magdi elment dolgozni. Hamarosan egy színházban lép fel, ahol Márk mindig szeretett volna felolvasni a verseiből, nagyközönség előtt. Fel se ajánlja, hogy vele szerepeljek! – dohog – Talán igaza van pap haveromnak, ki kéne használnom!
Bántja, hogy ilyesmi egyáltalán eszébe is jut, meg az is, hogy annyira se tökös legény lenni, hogy megkopasszon egy libát. Nagyanyja udvarában öt évesen lett volna rá módja, de csak nézte a vágást. Passzív most is, mint akkor. El se látja az asszony baját, csak bámulja, csak döglik mellette és magába tömi a főztjét. Miért vagyok vele? Miért? – üti a saját fejét.
Csinos, gazdag, befolyásos barátnői voltak. Egyiket se tette a magáévá. Egyiktől se fogadott el semmit. Ő tehet róla! Abban se biztos, szerette-e őket. Ők szerették. Magdi is. De már egyre kevésbé hiszi el. Magában is egyre kevésbé bízik. Hogyan is tehetné, mikor naponta ötször változik a véleménye? Hogy döntsön, ígérjen így bármit is? Minden lépését megbánja, mindenkit megbánt. Túl sokat várnak el tőle, olyasmit, amire képtelen. Legyen egyszerre macsó és hűséges! Kötelezze el magát húsz évesen. Sokszor próbálta, de belefáradt. Jó lenne csak úgy élni bele a világba, nem törődni senkivel, önmagával se. Minden és mindenki visszahúzza. Az események ismétlődnek, és ő úgy érzi, rajta kívül történnek, nem vele. Az élet magasabb rendű céljáról prédikálnak a tévében, az iskolában, a templomban, még a szülei is. És ha nincs is célja? Akkor nincs kötelessége se, úgy képzeli, a semmi felé akadálymentes az út. Aznap meghozta első komoly döntését: hogy nem dönt, csak sodródik, lesz, ami lesz, tart ameddig tart. Csak élni akar.
Felpattan az ágyból, a takaró a sarokban landol. Ott is marad. A szekrényt is nyitva hagyja, miután kivette szürke öltönyét. Becsapja az ajtót, nagyot szippant a kinti levegőből. Első útja a férfi divatboltba vezet. Hosszasan válogat a nyakkendők között. Vesz egy pirosat, és egy csillogó ezüstöt. A pirosat magán is hagyja. Magdi tárcájából fizet. Sétálgat a belvárosban, a templomot messzire elkerüli. Katolikus általánosba és gimnáziumba járt. Kitaszította az egyházat, mielőtt az kitagadta volna. Sose akart jó lenni, és most végre mer más utat választani.
Beül egy olasz étterembe, ahol kubai libré koktélt rendel. Az egész napot ilyen helyeken múlatja, meg is vacsorázik: lazacot vaníliaöntettel. Lányok veszik körül, mint mindenkit, akinél pénzt szimatolnak. Jóvágású is, sima bőrű, kisfiús ábrázatú, vékony. Ölébe ülnek, nyakkendőjét csavargatják, hízelegnek, dörgölőznek. Márk elhatározza, hogy egyikükkel elmegy, gyakorlásképp, mielőtt megtalálná az igazat, aki akár Magdi is lehet, bár ennek csekély a valószínűsége. Nála szebbet is talál.
- Mennyi? – kérdez meg egy latinos típusú, feltűnően öltözött, miniszoknyás hölgyikét.
- Óránként százhúsz.
- Ezer?
- Aham.
Karon fogja a prostit és meg se állnak a fél utcányira levő szállodáig. Szoba nincs harminc alatt, fizet. Átszámolja, még marad money, holnap meglepheti Magdit egy fülbevalóval, vagy karkötővel. Nyakláncra már nem telik.
Brigitta - ez lenne a lány „művészneve” – vetkőzik. Szexisen megkomponált mozdulatokkal veti le fekete harisnyakötőjét. Mintha egy pornófilmből lépett volna elő. Márk egészen beleéli magát, kigyúrt fekete pasasnak képzeli magát. De mit fog mondani, ha lekerül a nadrág?
Brigitta nem sieti el, a kuncsaftnak van ideje ráhangolódni a dologra. Csókolóznak, megjegyzi, milyen jól csinálja.
Eddig megvolt – törli le homlokáról a veretéket a fiú.
Nyakát szívogatja, nyakkendőjét húzgálja. Kész show. Szép látvány, csak épp egyáltalán nem izgatja. Őt, akit egész baráti köre nagy kujonnak tart, hidegen hagyja a tökéletes alakú, pompás hajú nő közelsége. Mintha egy képernyőt nézne. Megiszik két pohárral az előre odakészített pezsgőből, hátha betüzesedik.
- Figyelj, ne haragudj, megkapod a fizetséged, de én nem tudok…
- Dehogynem Cicus! Szűz vagy?
Bólint.
- Imádom a szűz fiúkat, gyere csak, hadd szopogassam a fütykösödet!
Ettől émelyeg. Főleg mikor a lány letérdel elé és kicsatolja az övét. Kedve lenne ráhányni a fejére.
- Elég! – löki el Brigit, aki káromkodásrohamot kap.
- Buzi vagy?
- És ha az vagyok, he?! Kotródj innen, kurva, vagy beléd töröm ezt az üveget!
Ruhái felét otthagyva menekül.
Mit tettem? – kesereg Márk a zuhany alatt. – Itt volt az alkalom. A következőtől nem futamodok meg!
Gyors törülközés és öltözés után továbbáll. Sajnál ennyi pénzt kiadni egy prostira, ezért a sarkiakhoz igyekszik, kevésbé luxus kivitelezés, de próbának az is megteszi. Taxival megy a helyszínre. Ócskábbnál ócskább nők integetnek neki.
- Fiatalúr, ha rám hallgat, ezekkel nem kezd, csak beteg lesz! – így a taxis.
- Már az vagyok.
- Én is, szifiliszes.
Márk undorodva száll ki. Ha már eljöttem, szerencsét próbálok! – szögezi le.
Egyszerre öt lány akaszkodik rá. Förtelmesen fiatalok, talán még nem is nagykorúak. Az egyik elég csinos, de szőke, kék szemű, nem az esete. Egy kilométerről lesír róluk, hogy drogosok és alkoholisták. Olyanból elég egy is, Magdi, aki már biztosan aggódik érte. Mennyivel egyszerűbb lenne hazamenni, mint itt rostokolni rosszabbnál rosszabb nők közt. Egyik se szereti, egyik se akar tőle többet pár ezresnél, amiből újra kiütheti magát. Hogy elviselje a következő kuncsaftot. Magdinak ő a drogja. Pont ez a baj vele. Túlságosan ragaszkodik, túl komolyan tervez vele. Nyomasztó. Adni akar neki az ágyban, de ő nem hagyhatja, míg máson meg nem tanulta a technikát. Mit fog szólni, ha elárulja, hogy valójában nem is fiú? Magdi heteró.
Végigmegy a kocsisoron, míg végre talál egy elfogadható nőt. Igéző szemű, kedves arcú, ápolt küllemű. Ötezerért orálozik, nyolcért közösül. Bárhol megoldható, akár az autóban is. Ha az nincs, akkor egy kapualjban.
- Te srác, mindjárt beléd esek, olyan jóvágású vagy!
- Nem éri meg. Csak csináljuk és megyek.
- Okés, támaszkodj a falnak. Arrébb, ott rád esik az eső! – húzza arrébb Lili.
Merthogy közben az is elered.
Az alacsony árba nem tartozik petting, így rögtön a lényegre tér. Letolja Márk nadrágját és… Felsikolt.
- Leszbit nem vállalok! Szólnod kellett volna! Jaaj, fúúúj!
Márk sírva fakad. Lili után dobja egy ötezrest, amit a viharos szél egyenest a csatornába fúj.
Csuromvizesen loholja be a fél várost, eszébe se jut, hogy buszra szálljon. Öltönye és fekete a sártól, mire hazaér.
- Magdi, Magdi, ne haragudj! – barátnője vállán folytatja a zokogást, és nem is szégyelli. Előtte a szellentést se.
- A kedvencedet főztem vacsorára, kínai csípős levest! Tusolj le, addig tálalok.
Mindig ilyen odaadó szolgalélekről ábrándozott, és most, mikor itt van, mindenféle csatakos, érzéketlen kurvákhoz jár. Aznap este komolyan azt hiszi, senki más nem kell neki ezután, csak Magdi.
- Még te sem ettél? – kérdezi a levest szürcsölve.
- Vártalak.
- Honnan tudtad, hogy jövök?
- Női megérzés, de ti férfiak, azt nem értitek.
- Megnézzük a Titanicot? – kérdezi Márk, aki ritka, romantikus pillanatai egyikét éli.
- Tényleg! Még múlt héten letöltöttem. Most látom harmadjára.
- Én ötödször.
Nevetnek. Márk szeretne igazi férfivá válni, és feleségül venni Magdit. Ám ez lehetetlenebb, mint Pinokkiónak igazi kisfiúvá változni.
Egymást átkarolva fekszenek. Leonardo Di Caprio és Kate Winslet, azaz Jack és Rose szeretkezik.
- Olyan jó lenne, ha mi is…- sóhajtozik Márk.
- Mi akadálya?
- Ez hosszú…
- Velem őszinte lehetsz, szeretlek, mindennél jobban.
- Tudom, én is, azért nem mondom el, elhagynál.
- Kéjgyilkos vagy? Akkor is kellesz.
- Nem, de még lehetek.
- Van valami testi hibád.
- Hát, úgyis felfogható, de nincs.
- Rébuszok. Nem faggatlak, ha már bízol bennem, úgyis megtudom.
- Bízok. Senkiben jobban.
- A férfi lélek kikutathatatlan.
- A női is - azzal átfordul a másik oldalára és elalszik.
Magdi még végignézi, ahogy elsüllyed a hajó.
Reggel öklendezésre ébred. Márk a vécébe kapaszkodva öklendezik.
- Mi a baj Szívem?
- Semmi.
- Megártott a kínai kaja? Az én hibám!
- Dehogy.
- Csurom víz vagy, várj, segítek levetni a pólót!
- Neee! – üvölti Márk, aki ruhája mell-leszorító topot hord.
- Ejnye, akkor békén hagylak, úgyis mennem kell próbálni, nyakamon az előadás. Légy jó, Kicsim!
Márkot nem vigasztalja semmi. Ő Márk és nem Márta. Évek óta nézegeti a különböző plasztikai sebészeti klinikák kínálatát. Árlistákat és képeket a kész eredményről. Ő olyan elfuserált nemi szervet nem akar, inkább maradjon, ami van. Egy olyantól nem lesz igazi férfi. És bármi mellékhatás előjöhet: gyulladás, hegek, trombózis, halál. És egy csomó fájdalom. Mi lesz egy Magdival és vele? Itt már csak a csoda segíthet. Eszébe jut a mágus. Elhatározza, hogy felkeresi.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
