NAPLÓK: KUTYAMELEG Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 07:38 Összes olvasás: 7690| 9. | [tulajdonos]: Csak élni | 2017-02-13 18:58 | Másnap reggel nem bír felkelni az ágyból. Mintha lebénult volna. A plafont nézi, a szellőző nyílásait számolja újra és újra.
- Beteg vagy, Drágám? – aggódik Magdi.
- Nem tudom.
- Jól érzed magad? – simít végig Márk tüskehaján.
Nem felel.
- Felhúzhatom a redőnyt? Már mindjárt dél. Minden pasi ellustul idővel.
- Tőlem felhúzhatod.
- Reggelit vagy ebédet kérsz?
- Egyiket se.
- Nincs étvágyad?
- Nincs.
- Hányinger?
- Nincs.
- Fáj a torkod?
- Nem fáj semmim.
- Hát akkor?
- Csak jó még feküdni.
- Bújjak melléd?
Semmi válasz, a csendet igennek értelmezi. Felemeli a takarót és szemügyre veszi a fiút.
- Sápadt vagy – jegyzi meg.
- Lehet.
- Hozzak egy kávét?
- Nem kávézok, hányszor mondjam még!
- De goromba tetszik lenni a fiatalúr! Az ember kiteszi érte a lelkét és…
- Bocsáss meg.
- Na azért! Kérsz gyógyszert?
- Nem kell.
- Semmi se kell?
- Semmi.
- Én se?
- Nem tudom.
- Mindenre nem, vagy nem tudom a válasz. Hová lett a kezdeti vagányság?
Vállat von.
Most már a nő is a mennyezetet nézi. Együtt számolják a lyukakat. Víz csöpög belőlük. Márk rágyújt, nem kínálja Magdit. A padlóra hamuzik.
- Felgyújtod a lakást! – szól rá.
- Na és?
A nő tanácstalanul csóválja a fejét és meghúzza a kéz mellé helyezett rövides üveget. Vár egy órát, szerelme hátha fel méltóztatik kelni. De nem. Ez még a dackorszakban van, kellett nekem gyerekkel kezdeni- gondolja. Kicsoszog. Hamarosan íncsiklandó illat tölti be a szobát. Márkot nem érdekli. Csak azután kóstolja meg az ételt, mikor már kihűlt, és miután Magdi elment dolgozni. Hamarosan egy színházban lép fel, ahol Márk mindig szeretett volna felolvasni a verseiből, nagyközönség előtt. Fel se ajánlja, hogy vele szerepeljek! – dohog – Talán igaza van pap haveromnak, ki kéne használnom!
Bántja, hogy ilyesmi egyáltalán eszébe is jut, meg az is, hogy annyira se tökös legény lenni, hogy megkopasszon egy libát. Nagyanyja udvarában öt évesen lett volna rá módja, de csak nézte a vágást. Passzív most is, mint akkor. El se látja az asszony baját, csak bámulja, csak döglik mellette és magába tömi a főztjét. Miért vagyok vele? Miért? – üti a saját fejét.
Csinos, gazdag, befolyásos barátnői voltak. Egyiket se tette a magáévá. Egyiktől se fogadott el semmit. Ő tehet róla! Abban se biztos, szerette-e őket. Ők szerették. Magdi is. De már egyre kevésbé hiszi el. Magában is egyre kevésbé bízik. Hogyan is tehetné, mikor naponta ötször változik a véleménye? Hogy döntsön, ígérjen így bármit is? Minden lépését megbánja, mindenkit megbánt. Túl sokat várnak el tőle, olyasmit, amire képtelen. Legyen egyszerre macsó és hűséges! Kötelezze el magát húsz évesen. Sokszor próbálta, de belefáradt. Jó lenne csak úgy élni bele a világba, nem törődni senkivel, önmagával se. Minden és mindenki visszahúzza. Az események ismétlődnek, és ő úgy érzi, rajta kívül történnek, nem vele. Az élet magasabb rendű céljáról prédikálnak a tévében, az iskolában, a templomban, még a szülei is. És ha nincs is célja? Akkor nincs kötelessége se, úgy képzeli, a semmi felé akadálymentes az út. Aznap meghozta első komoly döntését: hogy nem dönt, csak sodródik, lesz, ami lesz, tart ameddig tart. Csak élni akar.
Felpattan az ágyból, a takaró a sarokban landol. Ott is marad. A szekrényt is nyitva hagyja, miután kivette szürke öltönyét. Becsapja az ajtót, nagyot szippant a kinti levegőből. Első útja a férfi divatboltba vezet. Hosszasan válogat a nyakkendők között. Vesz egy pirosat, és egy csillogó ezüstöt. A pirosat magán is hagyja. Magdi tárcájából fizet. Sétálgat a belvárosban, a templomot messzire elkerüli. Katolikus általánosba és gimnáziumba járt. Kitaszította az egyházat, mielőtt az kitagadta volna. Sose akart jó lenni, és most végre mer más utat választani.
Beül egy olasz étterembe, ahol kubai libré koktélt rendel. Az egész napot ilyen helyeken múlatja, meg is vacsorázik: lazacot vaníliaöntettel. Lányok veszik körül, mint mindenkit, akinél pénzt szimatolnak. Jóvágású is, sima bőrű, kisfiús ábrázatú, vékony. Ölébe ülnek, nyakkendőjét csavargatják, hízelegnek, dörgölőznek. Márk elhatározza, hogy egyikükkel elmegy, gyakorlásképp, mielőtt megtalálná az igazat, aki akár Magdi is lehet, bár ennek csekély a valószínűsége. Nála szebbet is talál.
- Mennyi? – kérdez meg egy latinos típusú, feltűnően öltözött, miniszoknyás hölgyikét.
- Óránként százhúsz.
- Ezer?
- Aham.
Karon fogja a prostit és meg se állnak a fél utcányira levő szállodáig. Szoba nincs harminc alatt, fizet. Átszámolja, még marad money, holnap meglepheti Magdit egy fülbevalóval, vagy karkötővel. Nyakláncra már nem telik.
Brigitta - ez lenne a lány „művészneve” – vetkőzik. Szexisen megkomponált mozdulatokkal veti le fekete harisnyakötőjét. Mintha egy pornófilmből lépett volna elő. Márk egészen beleéli magát, kigyúrt fekete pasasnak képzeli magát. De mit fog mondani, ha lekerül a nadrág?
Brigitta nem sieti el, a kuncsaftnak van ideje ráhangolódni a dologra. Csókolóznak, megjegyzi, milyen jól csinálja.
Eddig megvolt – törli le homlokáról a veretéket a fiú.
Nyakát szívogatja, nyakkendőjét húzgálja. Kész show. Szép látvány, csak épp egyáltalán nem izgatja. Őt, akit egész baráti köre nagy kujonnak tart, hidegen hagyja a tökéletes alakú, pompás hajú nő közelsége. Mintha egy képernyőt nézne. Megiszik két pohárral az előre odakészített pezsgőből, hátha betüzesedik.
- Figyelj, ne haragudj, megkapod a fizetséged, de én nem tudok…
- Dehogynem Cicus! Szűz vagy?
Bólint.
- Imádom a szűz fiúkat, gyere csak, hadd szopogassam a fütykösödet!
Ettől émelyeg. Főleg mikor a lány letérdel elé és kicsatolja az övét. Kedve lenne ráhányni a fejére.
- Elég! – löki el Brigit, aki káromkodásrohamot kap.
- Buzi vagy?
- És ha az vagyok, he?! Kotródj innen, kurva, vagy beléd töröm ezt az üveget!
Ruhái felét otthagyva menekül.
Mit tettem? – kesereg Márk a zuhany alatt. – Itt volt az alkalom. A következőtől nem futamodok meg!
Gyors törülközés és öltözés után továbbáll. Sajnál ennyi pénzt kiadni egy prostira, ezért a sarkiakhoz igyekszik, kevésbé luxus kivitelezés, de próbának az is megteszi. Taxival megy a helyszínre. Ócskábbnál ócskább nők integetnek neki.
- Fiatalúr, ha rám hallgat, ezekkel nem kezd, csak beteg lesz! – így a taxis.
- Már az vagyok.
- Én is, szifiliszes.
Márk undorodva száll ki. Ha már eljöttem, szerencsét próbálok! – szögezi le.
Egyszerre öt lány akaszkodik rá. Förtelmesen fiatalok, talán még nem is nagykorúak. Az egyik elég csinos, de szőke, kék szemű, nem az esete. Egy kilométerről lesír róluk, hogy drogosok és alkoholisták. Olyanból elég egy is, Magdi, aki már biztosan aggódik érte. Mennyivel egyszerűbb lenne hazamenni, mint itt rostokolni rosszabbnál rosszabb nők közt. Egyik se szereti, egyik se akar tőle többet pár ezresnél, amiből újra kiütheti magát. Hogy elviselje a következő kuncsaftot. Magdinak ő a drogja. Pont ez a baj vele. Túlságosan ragaszkodik, túl komolyan tervez vele. Nyomasztó. Adni akar neki az ágyban, de ő nem hagyhatja, míg máson meg nem tanulta a technikát. Mit fog szólni, ha elárulja, hogy valójában nem is fiú? Magdi heteró.
Végigmegy a kocsisoron, míg végre talál egy elfogadható nőt. Igéző szemű, kedves arcú, ápolt küllemű. Ötezerért orálozik, nyolcért közösül. Bárhol megoldható, akár az autóban is. Ha az nincs, akkor egy kapualjban.
- Te srác, mindjárt beléd esek, olyan jóvágású vagy!
- Nem éri meg. Csak csináljuk és megyek.
- Okés, támaszkodj a falnak. Arrébb, ott rád esik az eső! – húzza arrébb Lili.
Merthogy közben az is elered.
Az alacsony árba nem tartozik petting, így rögtön a lényegre tér. Letolja Márk nadrágját és… Felsikolt.
- Leszbit nem vállalok! Szólnod kellett volna! Jaaj, fúúúj!
Márk sírva fakad. Lili után dobja egy ötezrest, amit a viharos szél egyenest a csatornába fúj.
Csuromvizesen loholja be a fél várost, eszébe se jut, hogy buszra szálljon. Öltönye és fekete a sártól, mire hazaér.
- Magdi, Magdi, ne haragudj! – barátnője vállán folytatja a zokogást, és nem is szégyelli. Előtte a szellentést se.
- A kedvencedet főztem vacsorára, kínai csípős levest! Tusolj le, addig tálalok.
Mindig ilyen odaadó szolgalélekről ábrándozott, és most, mikor itt van, mindenféle csatakos, érzéketlen kurvákhoz jár. Aznap este komolyan azt hiszi, senki más nem kell neki ezután, csak Magdi.
- Még te sem ettél? – kérdezi a levest szürcsölve.
- Vártalak.
- Honnan tudtad, hogy jövök?
- Női megérzés, de ti férfiak, azt nem értitek.
- Megnézzük a Titanicot? – kérdezi Márk, aki ritka, romantikus pillanatai egyikét éli.
- Tényleg! Még múlt héten letöltöttem. Most látom harmadjára.
- Én ötödször.
Nevetnek. Márk szeretne igazi férfivá válni, és feleségül venni Magdit. Ám ez lehetetlenebb, mint Pinokkiónak igazi kisfiúvá változni.
Egymást átkarolva fekszenek. Leonardo Di Caprio és Kate Winslet, azaz Jack és Rose szeretkezik.
- Olyan jó lenne, ha mi is…- sóhajtozik Márk.
- Mi akadálya?
- Ez hosszú…
- Velem őszinte lehetsz, szeretlek, mindennél jobban.
- Tudom, én is, azért nem mondom el, elhagynál.
- Kéjgyilkos vagy? Akkor is kellesz.
- Nem, de még lehetek.
- Van valami testi hibád.
- Hát, úgyis felfogható, de nincs.
- Rébuszok. Nem faggatlak, ha már bízol bennem, úgyis megtudom.
- Bízok. Senkiben jobban.
- A férfi lélek kikutathatatlan.
- A női is - azzal átfordul a másik oldalára és elalszik.
Magdi még végignézi, ahogy elsüllyed a hajó.
Reggel öklendezésre ébred. Márk a vécébe kapaszkodva öklendezik.
- Mi a baj Szívem?
- Semmi.
- Megártott a kínai kaja? Az én hibám!
- Dehogy.
- Csurom víz vagy, várj, segítek levetni a pólót!
- Neee! – üvölti Márk, aki ruhája mell-leszorító topot hord.
- Ejnye, akkor békén hagylak, úgyis mennem kell próbálni, nyakamon az előadás. Légy jó, Kicsim!
Márkot nem vigasztalja semmi. Ő Márk és nem Márta. Évek óta nézegeti a különböző plasztikai sebészeti klinikák kínálatát. Árlistákat és képeket a kész eredményről. Ő olyan elfuserált nemi szervet nem akar, inkább maradjon, ami van. Egy olyantól nem lesz igazi férfi. És bármi mellékhatás előjöhet: gyulladás, hegek, trombózis, halál. És egy csomó fájdalom. Mi lesz egy Magdival és vele? Itt már csak a csoda segíthet. Eszébe jut a mágus. Elhatározza, hogy felkeresi.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7. | [tulajdonos]: A jó tanítvány | 2017-02-12 20:50 | Az ügyvéd háza minden vágyát felülmúlja. Kétségkívül a modern építészet egy kiemelkedő remeke. Egyszerre pazar és minimalista. Otthonos és rideg. A fémkeretes márványasztalon mezei virágcsokor. Színes és szürke. A falon óriási kubista festmények. A szoba utcára néző fele üvegből van. Dr. Schwarz bejárónője diszkréten csukja rájuk az ajtót. A bizalmasság légköréhez az is hozzájárul, hogy már tegezi.
- Azt ugye tudod, hogy bennem megbízhatsz. Eljössz hetente ide, és a kutyád se lesz sánta. Értesz.
- Azt hiszem. Köszönöm.
- Kérdezz!
Legszívesebben ezt kérdezné: Miért mindenkit csak a szex érdekel? – de inkább hallgat.
- Elvitte a cica a nyelvedet? Hiszen cicába nem is szoktad dugni.
- Honnan veszi ezt?
- Olyan lányos arcod van!
- Mert lány vagyok!
- Á, a kis transzi.
- Az vagyok, transzexuális. Rossz testbe születtem.
- Nagyon is csinos testecskébe!- nyalja körül száját az ügyvéd.
- Nem érti? – fakad ki Márk – Nem vagyok jó magának, mert nincs farkam!
- Levágattad? Ejnye-bejnye. Pedig de megszopogatnám. Hadd nézzelek – közelebb húzza.
- Ne! – löki el a fiú (aki valójában lány).
- Vesd le a nacid!
- Nem fogom!
- Akkor mindenki megtudja, hogy kinyírtad azt a némbert, és nem lesz, aki megvédjen! Pláne ingyen.
- Nem öltem meg senkit!
- De meg fogsz.
- Micsoda?
- Múltkor csak majdnem.
- Ezt meg honnan…? Maga a szeretője?
- Nem is ismerem.
- Akkor honnan?
- Mert benne van a sorsodban! A sorsod pedig a szemedben.
Már készül elfutni, mikor a férfi az ajtónak támaszkodik.
- Nem rohansz el. Eddig megtehetted, hogy megfutamodtál a feladatok elől, most nem fogsz.
- Mi a feladatom?
- Nem jöttél még rá, buta kislány?
- Most már elhiszi, hogy lány vagyok?
- Eddig is tudtam, nem kell ahhoz a gatyádba néznem. Nőnek születtél, de nem vagy se nő, se férfi.
- Akkor mi vagyok?
- Egy papírlap, amire láthatatlanná váló tintával írtak.
- Nem értem.
- Majd megérted. Ahhoz írnod kell.
- Írok!
- És élned.
- Élek.
- Csak úgy teszel, mintha élnél. És mikor végre valaki megtanítana élni, te elpusztítanád. Magad ölnéd meg vele. Mert nem mersz önmagad lenni.
- Maga mágus?
- Boszorkányok, táltosok, mágusok csak a mesékben vannak, meg az Uri Geller showban. Én valóban látom azt, amit más nem.
- Én miért nem látom?
- Mert még nem láttál eleget.
- Ez nekem magas. Magyarázza el! – könyörög.
- Nem lehet. Át kell élned.
- Hogy kezdjek hozzá?
- Már hozzákezdtél. Senki sem születik hiába, senki sem hal meg hiába. Senki nem kerül az utadba véletlen. Ezt jegyezd meg és menj, lódulj! – rúgja fenéken.
- Nem akar velem lefeküdni?
A Mágus dühösen vágja hozzá a víztől csöpögő csokrot.
- Azt bárkitől megkaphatnám a pénzemért! A jó tanítvány ritka. Válj azzá! Még az állatok szintjén állsz, az ösztöneid uralnak. De tudod mit? Használd fel az állatot ahhoz, hogy emberré légy!
Márknak ez egyszerre túl sok, fejét rázogatva megy. Még nem döntötte el, hova.
Halkan kopogtat Magdi ajtaján.
- Tudtam, hogy visszajössz – ugrik a nyakába.
Teljesen nyugodtnak tűnik. Ez különös a történtek után. Kávét főz.
- Nem szeretem a kávét – így Márk.
- Te mindig csak azt csinálod, amit szeretsz?
- Néha olyat is teszek, amit nem szeretnék.
- Ó…
- Meg van bocsátva. Először és utoljára.
Mert legközelebb már nem lesz rá módod – gondolja Márk, és felképeli magát, mintha a kisördögnek adna egy taslit.
| |
| 6. | [tulajdonos]: Az ügyvéd | 2017-02-12 20:49 | Telefonál. Perceken belül megérkezik a fekete autó. A negyven körüli, öltönyös férfi nem száll ki, csak lehúzza az ablakot és int. Márk bepattan mellé.
- Eljössz velem a Duna partra? – kérdezi az ügyvéd.
- Ha ott jobban tudunk tárgyalni, miért is ne?
- Tudok egy beülős helyett, ott senki nem fog minket zavarni.
- Rendben.
Negyed óra kocsikázás után megérkeznek.
- Ugye milyen szép környék?
- Nagyon – így Márk.
- És hogy csillog a nap a víz felszínén!
- Már majdnem romantikus – morogja a foga közt.
A férfiról lesír, hogy ki akar kezdeni vele. Neki azonban csak ügyvédként van szüksége rá.
Leülnek egy ernyős, panorámás standra. Dr. Schwarz bizalmaskodóan hajol közelebb ifjú ügyfeléhez.
- Nos, miben segíthetek? – kérdezi nyájas hangon.
- Egyelőre csak lenne pár kérdésem.
- Tessék!
- Nem is tudom, hogy kezdjem el.
- A helyzet vázolásával.
- Bonyolult lenne.
- Térjen a lényegre, akkor biztos értjük egymást!
- Rendben. Szóval. Mennyiért védene tárgyaláson egy gyilkost?
Az ügyvéd torkán akadt a bagófüst, köhögni kezdett.
- Tudomása van esetleg egy ilyenről a környezetében?
- Nem egészen.
- Csak nem maga?
- Nem. Egy iskolai feladathoz kell tudnom.
- Na ne, hogy ilyet adnak fel manapság a diákoknak?
- Megmondom az igazat: egy könyvhöz kellene. Most írom az első regényemet. Legalábbis megkísérlek összehozni valamit.
- A kis művészlélek! Miért nem ezzel kezdte? Magam is írtam valaha verseket.
- Krimi lesz?
- Nem éppen. De egy jó könyvből nem maradhat ki a gyilkosság.
- És a szex.
- Az se fog.
- Én azon az állásponton vagyok, hogy jó író csak az lehet, aki meg is éli, amiről ír. Tapasztalat! Utazás, szerelem.
- Utazni nincs pénzem.
- Szerelmes attól még lehet. Ha nem vagyok túl indiszkrét: volt már szerelmes?
- Nem tudom.
- Hogyhogy? Akkor nem volt.
- Egyre kevésbé tudom, mi a szerelem.
- Bár megtaníthatnám. Ingyen leckéket adnék Önnek a budai villámban.
Erre felcsillan Márk szeme. Sose élt jó módban, és bár szülei minden tőlük telhetőt megadtak neki, ő mindig többre vágyott. Csakhogy semmit nem tett álmai megvalósításáért. Itt az alkalom! Tetszik a férfinek. Ő nem vonzódik a hímneműekhez, ám ha kap érte valamit. Nem pénzt, akkor prostinak érezné magát. De valamit… Mert sokat akar az élettől, de dolgozni azt nem. Semmi dolga nem volt otthon. Diákmunkára szülei nem engedték, a háztartásba nem volt hajlandó besegíteni. Ezért önállósága tizennyolc éves korára nem sokkal haladta meg egy óvodás szintjét. Ők, akik szeretetből kímélték, mindennapokban való járatlanságát gyerekük lustaságának, semmirekellőségének számlájára írták. Mintha nem miattuk lenne olyan, amilyen. Azzal fenyegették, hogy ha így folytatja, nem lesz belőle normális ember. Nem viszi semmire, akkor pedig kár volt megszülni. Most huszonegy éves, keres valakit, bárkit, aki elfogadja olyannak amilyen, és aki talán – megváltoztatja.
| |
| 5. | [tulajdonos]: A mosoly | 2016-12-28 16:18 | - Vártalak! – öleli át a nő.
Szájon csókolja a fiút. Alkohol íze van.
- Hiányoztál! – így Márk, aki egy pillanatra elgondolkozik, őszintén beszélt-e.
- Nélküled csak iszom, iszom – panaszkodik, és reszkető kézzel tölt.
- Velem is.
- De együtt minden szebb! A galambok is kettesével ülnek a fán.
Márk, aki utálja a nyálas közhelyeket, inkább nem szól semmit. Nézi a nőt. Idősödő, sovány. Nem szép. Híres, gazdag. Jó ember. Talán.
Péter előtt csak felvágott, nem feküdtek még le. Ő, a Casanova fél. Mindenki nőcsábásznak hiszi, pedig még nem is volt senkivel. Idáig könnyű volt játszani a szerepet. Magdi más. Úgy érzi, átlát rajta, mégis elfogadja. Mint egy anya.
- De elbambultál! Mire gondolsz? – bújik hozzá Magdi.
- Semmire… Öh… Rád.
- Végre tegezel!
- Ó, bocsánat…
- Miért kéne bocsánatot kérned? Egy pár vagyunk.
- Tiszteletből.
- Ó, te drága jól nevelt kisfiú! – súgja a fülébe.
Szereti, ha így hívják, otthon folyton azt hallotta, hogy ő nem fiú, hanem lány. Nem férfias, mert ügyetlen, gyenge és életképtelen. Nem tudna eltartani egy családot. Valóban nem.
- Leszoksz? – kérdezi komolyan Márk.
- A kedvedért akár.
- Ne a kedvemért, magadért! Mert tönkretesz, megöl.
- Félsz, hogy egyedül maradsz Kicsim? Nem fogsz, vigyázok rád. Nem a piától mennek ám tönkre az emberek, hanem az élettől. Azt pedig nem lehet megúszni.
A kamasz fiú csodálja a középkorú nőt bölcsességéért.
- Ne kenődj el, hadd okozzak neked örömet! – és már nyúl is a sliccéhez.
- Ne! – tolja félre a kezét.
- Hiszen már egy hete együtt vagyunk! Szűz vagy még? Nincs ezen mit szégyellni.
- Nem vagyok szűz.
- Akkor? Korainak érzed?
- Talán.
- Titokzatos királyfi. Gátlásos vagy?
- Lehet.
- Nem vagy megelégedve a testeddel?
Erre nem felel.
- Nem a pornószínészekhez kell viszonyítania fütyiméretet!
Márk nevet.
- Jól van, na, ha nem osztod meg velem, csak találgatni tudok.
- Úgyse találod ki.
- Akkor nem próbálkozom az elmélettel, jöjjön a gyakorlat!
- Később!
- Hárítasz. A fiúkat szereted?
- Dehogy.
- Ha beteg vagy, menj orvoshoz.
- Semmi bajom.
- Ha nem kívánsz, miért kezdtél ki velem? – fakad ki a nő.
- Nem kezdtem ki veled!
- Hát? Talán én smároltalak le ismeretlenül mindenki szeme láttára?
- Nem, de…
- Akkor meg? Utána se hagytál békén napokig cseten, míg nem feleltem.
- Miért válaszoltál?
- Mert megsajnáltalak.
- Engem nem kell sajnálni! – csap az asztalra Márk.
- Másban lennél ilyen heves selyemfiúkám! Férfi vagy egyáltalán?
- Megmutassam? Úgy elbánok veled, hogy még az ágy is érezni fogja!
- Hála az égnek! Épp itt az i… - Már nem folytathatja, mert a fiú torkon ragadja.
- Er…
- Eresszelek? Nem! Egye fene, egy pillanatra.
- Sz-szólhattál volna, hogy a fojtogatós szexet szereted! – nyöszörgi.
- Semmilyen szex nem érdekel.
- Impo…
Ám mielőtt kimondhatná volna, hogy impotens, újra nyaka köré szorul a gyerek vékony, de erős marka. Szorítja, addig, míg már nem ellenkezik. A test tehetetlenül nyúlik el a földön. Márk riadtan vizsgálgatja, vajon meghalt-e. Szemei üresen merednek a semmibe. Lélegzik. A majdnem-gyilkos letolja nadrágját, fölé guggol, és az arcára vizel. A fél-hulla szája mosolyra húzódik.
| |
| 4. | [tulajdonos]: Csak belekeveredtem | 2016-12-28 16:16 | - Ki volt az a csaj tegnap? – kérdezi Péter.
- Milyen csaj? – így Márk.
- Akivel együtt sétáltatok a Templomtéren.
- Ja, az!- csap a fejére – Senki.
- Annyira senki, hogy tegnap is láttam a tévében! Énekelt, aztán a műsorvezető a magánéletéről faggatta.
Márk szeme elkerekedik.
- És mit mondott?
- Hogy megtalálta az igazit egy fiatal fiú személyében. Csak nem?
- Nem! – vágja rá hevesen – Én egy ilyennel?
- Milyennel?
- Ronda, mint a világháború.
- Hát nem mondom, hogy szép, de… Akkor miért vagy vele?
- Nem vagyunk együtt.
- Csak épp most keltetek egybe Misi atya és a Jóisten előtt.
- Csak megmutattam neki az itteni templomot. Bigott picsa.
- Szerintem mást is megmutattál neki.
- Alig ismerem!
- Nem kell ahhoz ismerni.
- Hányszor mondjam még?
- Nekem mondhatod, láttam, amit láttam.
- Te leskelődtél? – csattan fel Márk.
- Bárki láthatta, a nyílt utcán csináltátok. Kézen fogva sétáltatok.
- Persze, csont részeg volt, haza kellett kísérnem.
- Hmm. És jó volt?
- És ha jó volt, akkor mi van?
- Gratulálok. Én is meggyömöszölném, a teste nagyon ott van! A pofáját le lehet takarni.
- Neked nem szabad, papnak készülsz.
- Neked meg nincs is mivel, lapos a gatyád. Mit vágsz olyan sértődött képet, csak vicceltem!
- Szép kis vicc, mondhatom - dörmögi.
- A nők a lányos fiúkra buknak. Azért nincs esélyem náluk. Nem tudok benősülni, nem jövök be a pénzes tyúkoknak. Ezért az Egyházhoz kényszerülök. Tényleg, most akkor már elárulhatod, mit kerestetek a templomban.
- Az a heppje, hogy addig nem fekszik le velem, míg össze nem házasodtunk. De mivel én nem akarok nősülni, megdumáltam az atyával, hogy adjon össze, tanúkat is szerveztem be.
- És a papírok?
- Minden megoldható. Legjobb haverom perfekt hamisít. Buszjegyet, rokkantságit, nyelvvizsgát, diplomát, bármit.
- Mázlista!
- Ne hidd! Tudnád, milyen egy ilyen rémség mellett ébredni.
- Legalább jól fizet?
- Mi vagyok én, hímringyó?
- Hát akkor? Ki kényszeríti rád, anyádék?
- Senki.
- Egyre kevésbé értelek.
- Én se értem. Csak belekeveredtem.
- Te kis ártatlan, mindig csak úgy belekeveredsz valamibe. A tőgyes tehén meg a lófogú és a bombabarbi is véletlen volt? Ott se voltál, mikor megdugtad?
- De. Hogy magyarázzam el? Nem tetszik, mégis vele vagyok egy hónapja.
- Jól szop?
- Jól, de nem ezen múlik.
- Hát?
- Mióta ismerem, valami megváltozott. Minden más.
- Szerelmes vagy, te hülye! – csapja hátba Péter.
- Nem vagyok! Csak hatással van rám. Belém fészkelte magát. Úgy hogy nem akarom. Azóta mintha nem én lennék.
- Megszállt a dééémon, húúú!
- Marha humoros. Ha te is átélnéd, amit én!
- Kicsalnám a moneyt, nyelvet öltenék a püspökre, vennék egy jó kocsit és mennék egyenest Hawaira. Pénzes legalább?
- Mit tudom én.
- Derítsd ki sürgősen!
- Nekem nem kell tőle semmi. Csak ő maga. De ez nem szerelem.
- Hát te meghibbantál!
- Épp ez az, hogy meg.
- Kopasszad meg az énekesmadarat!
Hatalmas sóhaj a válasz.
- Mennem kell.
- Hozzá?
Gondterhelten nehéz fejjel bólint.
| |
| 3. | [tulajdonos]: Nagyböjt | 2016-12-28 16:12 | Nagyböjt van, ezért ártatlan heccből húst esznek. Reggelire baconos tojásrántottát, ebédre libamájat, vacsorára disznósajtot. Magdi sopánkodik, hogy el fog hízni, és akkor hogy mutat majd a húsvéti koncerten. A templom karzatán fog állni, és elénekli az Üdvözlégyet, idén is, mint minden évben. Annyi különbséggel, hogy most jazz helyett rock verzióban. Csak a technikát kéne megoldani, hogy mindenhonnan egyforma intenzitással hallhassák a playbaycket. Mert ugyebár a közönség nagyobbik fele nyugdíjas. Ettől aztán besistereg a hallókészülékük! Csak két hete élünk együtt, de már alig bírom ezt a zajt. Pedig zenekar nélkül próbál. A capella. Miközben Márk azt gondolja, ha a hamisság fájna… Azt mondja, édesem, ezt még az angyalok is csodálni fogják. Hát, ha csodálni nem is, de eljut hozzájuk, és mind lepotyognak az égből.
Így kezdődött. Az angyalok elképzelt röpténél. Így jutnak a nagyon is valós vérengzéshez. De ez még messze van. Még nem egymást sütögetik, csak egy darab tarját.
- Zöldségköret legyen hozzá, úgy egészségesebb! – okoskodik a nő.
- Így is, úgyis bűntett. Kétszeres.
- Mert?
- Mert a katolikusoknak böjt van, a zsidóknak meg alapból nem kóser a malac.
- Én már nem vagyok zsidó! – háborodik fel! – Levágattam az orromból! – mutogatja újdonsült nóziját.
- Ennél nagyobb volt? – hüledezik a fiú.
- Marha vicces.
- És szerinted Michael Jackson fehér ember lett?
- Hát… Az ördögbe is! Odaég a kaja! Miattad, katolikuskám!
- Kár, hogy rajtam nem segít a plasztikai sebész. – dörmögi Márk, miközben kevergeti a brokkolis répát.
- Te már gondolkoztál azon, hogy ami tilos, miért az? – kérdezi Magdi.
- Persze. Én semmit se tartok be, amit nem látok ésszerűnek. Csak azért nem, mert szabály.
- De hogy valami mitől lesz az?
- Változó. Valami csak egyesek érdekeit védi. Valami régről hozott megszokás. És van, ami tényleg úgy helyes.
- De hogy lehet megkülönböztetni őket?
- Érzi az ember, hogy süket duma, vagy tényleg van értelme.
- Például ölni evidens, hogy tilos.
Akkor ez még nem volt kérdés náluk. De hát változnak az idők, ahogy a tavasz után jön az ősz. Kis átmenettel. A szabályokat pedig néha mi írjuk, néha pedig mások döntenek felettünk. Csak beleegyezünk.
Delet harangoznak. Ráérnek sziesztázni. Nyávogni, ahogy ő nevezi, este is ráér. Márknak pedig semmi dolga nincs, mint írni a könyvét. Az előző regénye nem tetszik barátnőjének, mert szerinte az emberi természetnek csak a durva, állatias oldalát mutatja be. Ő az emelkedettebb olvasmányokat szereti.
- Te szeretnél egy másik világban élni? – kérdezi sóvárgó tekintettel.
- Attól függ, milyenben.
- Ahol teljes a harmónia.
- Olyan nincs! – vágja rá Márk.
- Hogy lehetsz ennyire pesszimista?
Mire csak legyint.
- A Földön is rend van, egy bizonyos értelemben, ha a nagy egészet tekintjük.
- Milyen filozofikus hangulatban vagy ma.
- Jól van, na! Csak szeretném, hinni, hogy minden okkal történik. Hogy mi találkoztunk.
- Bizonyára.
- Közös a sorsunk! Dolgunk van egymással! Fejlődni a másik által.
- Vagy visszafejlődni… - de ezt csak magában mondja ki, hogy legyen egy nyugodt délutánjuk.
Étteremben vacsoráznak.
- Szerinted mit válasszak? Fürjtojás levest vagy egy kóstolót minden leves-különlegességből?
- A szarvasgombába forgatott libamáj, vagy a camambert mártásos languszta a nyerőbb?
- Azt választasz, amit csak szeretnél, Édesem.
- Köszönöm, Szívem.
- Előételnek vegyes sajtínyencséget, vagy gesztenyés rusztlifalatkákat kérjünk? Mindegy, hozzanak ebből is, abból is.
- Még valamit Hölgyeim? Pardon: Hölgyem és Uram? – így a pincér, aki jobban már ki sem tudná húzni magát.
- A felsoroltakon kívül desszertként az elmaradhatatlan Gundel palacsintát.
- Valami italt?
- Egy palack Krug. Más valamit Kicsim?
- Nem, köszönöm.
- Azért két kehely fagylalt még jöhet. Milyet szeretnél?
- Vegyes gyümölcsöset, ha lehet.
- Mindent lehet!
- Milyen öntet legyen rajta? Csoki, madártej?
- Madártej.
- Nekem belga étcsokoládé.
A fiú keze alatt szinte füstöl a jegyzetfüzet.
- Tetszik, hogy ilyen alapos- mondja újdonsült barátnője – rend a lelke mindennek. Ezen a helyen megadják a módját. Hogy egyes éttermekben milyen ízléstelen a teríték! És még illatos toalettpapír sincs a mosdóban.
- Ezek valóban fontos dolgok.
- A titok a részletekben rejlik.
- Ahogy az ördög is…
Ezen gurgulázón elkacagja magát. A fiút vonzza a nő felületessége. Olyan elegáns és könnyed.
Míg az előételre várnak elfoglalják magukat egy szívószállal. Márk Magdi gondosan rúzsozott szájába dugja, és befújja a levegőt hófehér porcelánfogsora közé.
- Szerinted a füstölt rákfarok fájna, ha beszorulna a nunimba? – kérdezi a nő.
- Inkább neked fájna. Különben is, nunijuk a kislányoknak van!
- Én kislány vagyok!
- Negyvenöt éves kislánykám, csak óvatosan, egészen összemaszatoltad magad!
- Épp azt szeretem! Mocskosnak lenni! És ne tagadd, hogy te is!
- De te finom úrinő vagy.
- Pont mi szeretünk leginkább belegázolni a sűrűjébe!
Azért az esti misét az úrinők is meghallgatják. Márk csak ül a padban, mikor kell, letérdel, de egész másutt járnak a gondolatai.
| |
| 2. | [tulajdonos]: Elő(utó?)játék | 2016-12-26 15:53 | - Dehogy akartam megölni! Csak felfalni. Miért? Erre nem tudok magyarázatot adni. Az események olyan maguktól értetődően követték egymást, hogy észre sem vettük, valami nincs rendben. Mintha másképp nem is történhetett volna.
Hogyan jönnek a képbe a kutyák? Hát sokféleképpen. Szeretem, ha Kutyulinak szólítanak. Valaki szerint ez megalázó, mert a női nemi szervre utal. Már akié olyan bundás, mint egy pulikutya… Nekem semmi bajom vele. Sem a pulisággal, sem a szőrös puncival. Jó, ha simogatnak. Törődésért cserébe szinte bármit megtennék. Önzetlenül semmit, ez az ölebtermészet. Mindig megtalálni a legkényelmesebb pozitúrát. Hízelegni. Szobapintyekre vadászni.
Én mindig a más kutyája voltam. Sose fogadtak el olyannak, amilyen vagyok, ezért mindig más akartam lenni. Agyondédelgetnek, majd kiseprűznek, és fordítva. Soha, semmi nem biztos és végérvényes. Kifejlődött bennem az alkalmazkodó képesség. Ha lázadok is néha, csak a figyelem kivívásáért teszem. Nekem mindenhogy jó. Legalábbis elviselhető. Nincsenek nagy igényeim. Egy puha fekhely, egy ideiglenes gazdi, egy tál meleg étel. Nem tudok bánni a pénzzel. Nem dolgozok, kitartanak. Bírom, ha megaláznak. Imádok térdelni. Hagyom, hogy büntessenek, én így büntetek. Lelkiismeret-furdalással. Amit legalább mindig kivívok, ha már megbecsülést nem. Hozzászoktam, hogy felügyelnek rám, és nekem semmire nincs gondom. Elég nagy baj a tétlenség, amiből csak a folytonos kalandok mentenek ki egy-egy percre. Hogy utána még üresebbnek érezzem az életemet, mint előtte. De mindez lényegtelen, amíg Szent Jakab kagylót vacsorázunk a Gundelben. A palacsinta már belénk se fér, visszavitetjük. A pezsgőt nyilvánosan locsoljuk egymásra, és a pincérek nem szólnak. Minden megvehető. Néha úgy érzem, én se vagyok más, mint egy árucikk csinos csomagolásban. Olyan kedves ajándék, ami nincs ingyen. Masnit kötnek rám, és hagyom, akkor is, ha a nyakkendőt jobban szeretem. Azt mondják, a kutya a gazdához ragaszkodik, a macska a házhoz. Nos, én egyikhez sem. Hűséget nem ismerek. A tulajdonosok kézről kézre adnak. Mintha afféle kölcsönjátékszer lennék, amit bérbe vesznek, használnak, majd eldobnak. Vagy én őket. Ez megy több, mint egy évtizede. Elegem lett. Fogadjon valaki örökbe! Nem baj, ha másik tíz eb mellé tizenegyediknek. Kutyaélet. Kurvaélet. | |
| 1. | [tulajdonos]: ... | 2016-12-26 15:49 | | A történet és a szereplők kitaláltak, a valósággal történő bárminemű egyezés csak a véletlen műve lehet. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
