NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-05-05 12:12 Összes olvasás: 31734| 64. | [tulajdonos]: ... | 2020-07-20 23:40 | 2020. július 20.
2002-ben, amikor a szepezdi községi könyvtárat felszámolták 100 forintjával vettem a kiselejtezett könyveket (a család egy doboznyit engedélyezett, máig sajnálom, hogy nem álltam jobban a sarkamra, most meg tudnám tenni, 18 éve – a középső fiam születése után másfél évvel – még nem voltam olyan bátor, mint most, takarítottam, ebédet főztem, pelenkát cseréltem, örültem, ha meghúzhattam magam valahol, pl. a felszámolás alatt álló könyvtárban, kisgyerekkel is, de főleg a nagyobbikkal, aki akkor már nyolc éves volt). A Pokolkő című kötetet is akkor vettem, még benne van a ceruzával írt ár: 100 Ft. Mai angol elbeszélők, Európa Zsebkönyvek, 1971. Hét éves voltam, amikor kiadták, és most 55 évesen lapoztam bele: tegnap késő éjszaka, amikor már nem bírtam tovább a munkát. Végignéztem a tartalomjegyzéket, V. S. Naipaul novellájának címén akadt meg a szemem: Éjjeliőri ténynapló. „November 21. 22ó.30p C. A. Cavender szolgállatra jelentkezek a C-szálóba minden rendbe.” Ezzel a bejegyzéssel kezdődik az elbeszélés. A bejegyzés addig ismétlődik kis változtatásokkal, majdnem ugyanígy, amíg Cavandert le nem váltják, mert kiderül, hogy szolgálat helyett alszik Az új éjjeliőr azt a parancsot kapja a szállodaigazgatótól, hogy a könyvecskét, amelyben az egymásnak üzengetés zajlik, tekintse ÉJJELIŐR TÉNYNAPLÓ-nak. „Elvárom, hogy részletes jelentés álljon benne mindenről, ami az éjszaka folyamán a Szállóban történik. Lebegjen a szeme előtt Cavander Volt–Éjjeliőr elrettentő példája.” -- írja az igazgató, és elkezdődik a levélváltás, amely során a csapnivaló helyesírású, néger éjjeliőr vért izzadva, de egyre több dologról számol be, a végén már több oldalas történetei vannak. A szemünk láttára válik storyteller-ré, de mire a rettenetesen helyesírásával és a nem éppen irodalmi fordulataival kibékülő olvasót érdekelni kezdené a történet, és várná a folytatást, az igazgató megbetegszik. A helyettese a következő üzenetet hagyja a TÉNYNAPLÓBAN: „… örülnék, ha a bejegyzéseit olyan rövidre fogná, amennyire csak lehet”. A válasz: „Bár csukva minden rendbe jelentés: semi.” (Géher István fordítása)
| |
| 63. | [tulajdonos]: ... | 2020-07-20 09:46 | | Kezdődik. | |
| 62. | [tulajdonos]: ... | 2020-07-19 15:48 | Augusztus 17-én volt Mama születésnapja. Ma jutott eszembe. Pedig az aznapi álmom figyelmeztetett rá. Nagyobb tisztelettel kellene tekintenem erre, hogy valamit akkor is tudhatok, amikor észre sem veszem, hogy tudom. Még nagyobb tisztelettel, mint eddig. Holnap ünnepeljük Sónya 85. születésnapját, itt Dzepezsen. A Covid-gyorsteszt eredménye negatív. Fejenként 15 ezer forintunkba került, de kaptunk cserébe egy-egy szájmaszkot.
A kis fehér templom tele volt ma. A szőlősgazda példázatát magyarázta az operaénekesi orgánummal rendelkező lelkész jobban, mint eddig bárki más. Vagy én vagyok rá minden eddiginél fogékonyabb | |
| 61. | [tulajdonos]: ... | 2020-07-17 12:46 | „Dieciocho años.” Ezzel ébresztett ma a Hang. Egy függőleges skála lebegett előttem álmomban, olyan volt, mint egy hőmérő, csak sokkal nagyobb, legalább fél méter magas lehetett, de nem volt viszonyítási alapom, talán csak elém tartotta valaki/valami, ezért láttam nagynak. Korán volt még, egy kicsit visszaaludtam. Egy tömeg közepén találtam magam, valamit osztogattak, nem láttam, hogy mit, még azt sem tudtam megállapítani, hogy szilárd vagy folyékony anyag. "Negáda", mondta egy hang (nem az ébresztő hangom), aztán a tömegre mondta bennem valaki, hogy "csőcselék". Így, kimondva a szót, mint egy meghatározást. Előtte, vagy utána – ez sokszor megállapíthatatlan, mert van, hogy legyártok magamnak utólag egy előálmot, amit korábbinak érzékelek – , Mamánál aludtam a „nagyszobában”, de úgy, mintha én magam lettem voltam a Mama, feküdtem az ágyon, és amikor felébredtem, patyolat rend volt körülöttem. Ez hiányzik nekem, Mama, mondtam, és sírni kezdtem. Van egy saját értelmezésem a Kiment a ház ablakon-ra: a ház az élet, az megy ki úgy az ablakon, mint a víz a halászháló szemein át. A zsúp a hátunkon az, amivel a halálba indulunk, visszük a „vásárra”, mint ki-ki a maga bőrét.
| |
| 60. | [tulajdonos]: ... | 2020-07-16 10:46 | 2020. július 16.
Ma azzal a határozott gondolattal tettem-vettem ma a konyhában ébredés után, hogy meg kell néznem, mit jelent a Kiment a ház az ablakon című népdal szövege. A Régi magyar szólások és közmondások szerint: „Megtudták mi történt a házban.” Lukácsy András Költészet és játék című könyvében: amikor a halászok kiemelik a hálót, kimegy a lyukakon a víz, de benne marad a hal. Murvai Olga is ezt az értelmezést adja A szöveg szintaktikai és szemantikai dimenziójáról c. írásában: „A víz kifolyik a halászhálóból -- ez a hal háza –, de fennakad a vidékenként vénasszonynak is nevezett ponty.” Szabó Vilma (Magyar Néprajz V. Folklór 1): „Háznak nevezik a halászok a hálóval körülzárt vizet. Az kifolyt az „ablakon”, vagyis a hálószemeken. Benne maradt a nagy hal, amit zsup közé kötve vittek szekéren a vásárra.” A Csibészke Magazin viszont megint ezt írja: „Nagy a rendetlenség a házban, illetve kiszivárgott egy féltve őrzött titok a házból.” Elképzelésem sincs, miért fontos ez most nekem. Belemagyarázni sok mindent tudnék, de erre most nincs időm.
Esőcsepp esett ma reggel a homlokomra, ez ébresztett, nem a Hang. Ezért (is) érdemes kint aludni.
| |
| 59. | [tulajdonos]: ... | 2020-07-15 15:07 | | A Vízáldozatok 44. fejezetének címe: A három hullám. Egy legendára utal, amelyben a tenger hullámai játsszák a főszerepet. A sors -- csak magyarul érzékelhető -- iróniája, hogy a gyilkosunknak addigra már pont három hullája van. Óriási önfegyelemre van szükségem, hogy ezt a kártyát ne játsszam ki. (Ha én lennék Karinthy... De nem én vagyok.). Előre látom viszont, hogy a magyar olvasó felvisít ugyanúgy, mint én. Lehetetlen, hogy ne vegye észre, hogy a menyét már megint magával vitte a menyét. | |
| 58. | [tulajdonos]: ... | 2020-07-15 11:21 | 2020. július 15.
Egy hatalmas hajó teste vonult el előttem ébredés előtt ablakok, emeletek, minden nélkül, egyetlen sima felület volt az egész, szürkésfehér semmi. A látvány alapján akár fal is lehetett volna, de én tudtam, hogy nem az. Hajó – néztem lenyűgözve, mint egy kisgyerek, amikor először lát autót vagy vonatot. Nem volt eleje, se vége. Honnan tudtam, hogy halad?
| |
| 57. | [tulajdonos]: ... | 2020-07-14 11:51 | 2020. július 14.
„Otthon” jártam álmomban, de nem abban a házban, amelyikben Unya most lakik, hanem a gyerekkoriban. Csökönyösen ragaszkodom ahhoz a házhoz, mintha vissza lehetne oda térni. Ha kell, átalakítom, hogy véletlenül se jöjjek rá, mekkora hazugság az egész. Hogy újra ott(hon) lehetek. Most például azt álmodtam, hogy a szobát, ahol gyerekkorunkban aludtunk, a férjem rendezte be, a fürdőszobában pedig olajzöld színű a kád, a mosdókagyló és a vécécsésze, mint itthon. Itthon, otthon. Bárhol. Sehol. Reggel fényképezőgép-kattanásra ébredtem. A férjem meg akarta örökíteni, hogy kint fekszem a teraszon a tüllfüggöny alatt nyakig beburkolózva.
Volt egy másik álmom is, amelyből csak foszlányokra emlékszem. Három csónakos férfi várt rám egy tó közepén. Be kellett hozzájuk úsznom, hogy elvigyenek valahová messze, ahová muszáj volt eljutnom., de hogy miért, az nem derült ki. A regényben, amit fordítok, szó esik az ún. csuklyás szellemekről (Genii Cucullati); ők az „őrzők”, a termékenység védelmezői. Elalvás előtt annál a résznél fejeztem be kontrollszerkesztést, ahol ez szóba kerül. Utánanéztem a neten ezeknek a csuklyás alakoknak. A kapucniba bújtatott fejeknek a legtöbb ábrázolásban fitymaszerű alakja van. Nem tudom, mi közöm ezekhez a f.fejekhez, de ha már így bekerültek az álmomba, mostantól az írói termékenység védelmezőinek tekintem őket. | |
| 56. | [tulajdonos]: ... | 2020-07-13 12:19 | 2020. július 13.
Csak egy mozdulat az egész – magyarázta ébredés előtt a Hang, mintha egy Kezdőhöz beszélne. Ébredés előtt egy hatalmas tüllfátyollal bajlódtam, pehelykönnyű volt. Szét akartam teríteni a körülöttem lévő tájon, valahonnan fentről, mint egy nyári Holle anyó, akinek hó hiányában az a dolga, hogy fátylat borítson a világra a szúnyogok, vagy mi ellen. Lehetetlen vállalkozásnak tűnt, mégis elfogott az omnipotencia érzése. Mint a kisgyereket, aki lufit ütöget: egyetlen mozdulat, és már repül is a magasba az a „hatalmas” gömb. A korábbi álomban egy kislányt kellett volna hazavezetnem az erdőn keresztül, de már esteledett, nem akartam, hogy féljen, ezért inkább beálltam a sorba egy pénztár előtt, hogy jegyet vegyek valami HÉV-szerűségre, pedig jól ismertem az utat, akár álmomban is hazataláltam volna – lehet, hogy ezt nem mertem bevállalni, hogy álmomban újra álmodni kezdjek.
| |
| 55. | [tulajdonos]: ... | 2020-07-12 15:21 | 2020. július 12.
A középső fiam naplót vezet. Titkos naplót, kézzel, töltőtollal, amit egyenesen erre a célra vett. Ha túl későn fekszik le (buli vagy bármi miatt), képes korábban felkelni, hogy az elmaradt bejegyzést pótolja. Napok óta azon tűnődöm, nem kellene-e követnem a példáját. Ez a közszemlére kitett változat túlzott öncenzúrát igényel, a képzelt olvasóhoz fűződő viszony óhatatlanul is beleszövődik a szövegbe; ha kiteszem a szennyest, valóságshow-szaga lesz, ha csak a tiszta ruha kerül ki (folt nélkül, illatosan), az meg csak kirakat. Bármelyik megoldást választom, így is, úgyis az az érzésen, hogy csak a világ hiábavalóságait gyarapítom.
Tegnap éjszaka végére értem a könyvnek. Már csak a Köszönetnyilvánítás van hátra. Két oldal. Aztán újraolvasni az egészet. Kétszer legalább. Addig nem lankadni.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
