NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE
Legutóbbi olvasó: 2026-01-13 20:42 Összes olvasás: 42343| 57. | [tulajdonos]: ... | 2020-07-14 11:51 |
2020. július 14.
„Otthon” jártam álmomban, de nem abban a házban, amelyikben Unya most lakik, hanem a gyerekkoriban. Csökönyösen ragaszkodom ahhoz a házhoz, mintha vissza lehetne oda térni. Ha kell, átalakítom, hogy véletlenül se jöjjek rá, mekkora hazugság az egész. Hogy újra ott(hon) lehetek. Most például azt álmodtam, hogy a szobát, ahol gyerekkorunkban aludtunk, a férjem rendezte be, a fürdőszobában pedig olajzöld színű a kád, a mosdókagyló és a vécécsésze, mint itthon. Itthon, otthon. Bárhol. Sehol. Reggel fényképezőgép-kattanásra ébredtem. A férjem meg akarta örökíteni, hogy kint fekszem a teraszon a tüllfüggöny alatt nyakig beburkolózva.
Volt egy másik álmom is, amelyből csak foszlányokra emlékszem. Három csónakos férfi várt rám egy tó közepén. Be kellett hozzájuk úsznom, hogy elvigyenek valahová messze, ahová muszáj volt eljutnom., de hogy miért, az nem derült ki. A regényben, amit fordítok, szó esik az ún. csuklyás szellemekről (Genii Cucullati); ők az „őrzők”, a termékenység védelmezői. Elalvás előtt annál a résznél fejeztem be kontrollszerkesztést, ahol ez szóba kerül. Utánanéztem a neten ezeknek a csuklyás alakoknak. A kapucniba bújtatott fejeknek a legtöbb ábrázolásban fitymaszerű alakja van. Nem tudom, mi közöm ezekhez a f.fejekhez, de ha már így bekerültek az álmomba, mostantól az írói termékenység védelmezőinek tekintem őket. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
