Tibor, ha az én berzenkedésemet a csalással, lopással, erkölcstelenségekkel, szabálytalankodásokkal stb. ideológiai, politikai ellentétnek látod a magad nézeteivel szemben, akkor nemhogy nem foguk egyetérteni, de még bántana is a dolog.
Egyébként amíg a politika határozza meg mindennapjaimat, addig nem mondok le a jogomról, hogy verseimben, írásaimban hangot adjak saját véleményemnek, legalább olyan súllyal, amilyen hatással van a politika az életemre.
Az irástudóknak nem csupán lehetőség a gondolatok közlése, de felelőssége is. Aztán lehet ez alól kibújni, de akkor – a sportolók mintájára – én parairodalmárnak hívom az ilyet. Én Egry Artúr legkarakteresebb versét is többre tartom, mint azt a házmestertempót, amit Te csinálsz.
A Dokk irodalmi kikötő, és nincs az IMPI-ben, hogy a választott témák korlátozva lennének, hogy Radnóti, Petőfi, József, Faludy – nem sorolom – versei közül néhányat szíve szerint kitiltana egy éppen ispekciós Horger Antal.
Amíg a politika a repedéseken, a kulcslyukon, a postaládámon, a TV-csatornákon, a bankszámlámon, az egészségügyi ellátásomon – és így tovább – betüremlik az életembe, nincs az a szabály, ami elvonhatná tőlem a szabad írást, és az az önjelölt cenzor se, akit ne sajnálnék le magasról.
A Dokk résztulajdonosa vagy – bár ki van írva, hogy hanyadrészé, és tudjuk, hogy az mennyi is ér -, tegyél ellene! És írasd ki a főoldalra azt is, hogy csak széplelkű költők írhatnak színes lepkékről, a szerelemről, a halálról, meg arról, hogy a tavaszi szellő borzolja az üdezöld leveleket a vén tölgyek fiatal, életigenlő hajtásain, a többi meg húzzon el a repedt faszba!
De addig fölösleges a hisztid, a toporzékolásod - hacsak nem szeretnél Demetertől valami vállveregetést -, és sajnálkozz Nagy Feró szavaival: „ - A mostani kultúrpolitika nem tud korlátlanul uralkodni a kultúrán, a Fidesz ott még nem vette át teljes egészében a hatalmat.”
. . Sajnálom, hogy rendre csalódnod kell bennem, de azt remélem, majd csak sikerül valahogy együtt élnem ezzel a tudattal.
Mindazonáltal meghajtom a fejemet és összes zászlómat megrendítő erejű érveid előtt, miszerint NEM SZÁMÍT ÉRVNEK, ha visszatérően rámutatok, hogy A DOKK NEM A POLITIKAI-VILÁGNÉZETI VITÁK LEFOLYTATÁSÁNAK FÓRUMA, ÉS NEM A KORMÁNY-, VALAMINT RENDSZERKRITIKUS (vélt és valóságos) SÉRELMEK "PANASZFALA".
SUNYIN ÉS ALATTOMOSAN úgy teszel, mintha nem értenéd -- és így TUDOMÁST SEM VESZEL RÓLA --, hogy többször is feketén-fehéren leírtam: NEM KÍVÁNOK ÉS NEM FOGOK RÉSZT VENNI A DOKKON SEMMILYEN DIREKT POLITIKAI ÉS/VAGY IDEOLÓGIAI VITÁBAN, MERT ANNAK SZERINTEM VÉLETLENÜL SEM ITT VAN A HELYE!
A magam részéről felfogtam, hogy MINDERRE MAGASRÓL TESZEL, PONT ERRŐL SZÓLT, AMIT A NAPLÓDBAN TETT ELŐZŐ BEJEGYZÉSEMBEN "VÉGSZÓNAK" SZÁNTAM.
Nem kell közzétenned, sőt ARRA KÉRLEK, NE (is) TEDD KÖZZÉ EZT A POSZTOMAT -- megjelentetem majd a saját naplómban --, mert NEM KÍVÁNOK TÖBBÉ MEGNYILVÁNULNI AZ OLDALADON, MIVEL NEM SZERETNÉM azt a LÁTSZATOT KELTENI, hogy 1.) a fent leírt témakörökben tartalmi vitába bocsétkoznék veled; 2.) elfogadnám fölöttébb etikus, nyílt és őszinte, minden hátsó szándéktól mentes "érvelési" módszeredet.
Tibor, őszintén, nagyon csalódtam! (Na, azért olyan nagyon nem, de így jobban hangzik.)
Ismét írásom utolsó mondatára reagáltál csupán, ha ez előbb tudatosul bennem, nem pazarlom az időt, csak az utolsó mondatokra koncentrálok.
Most is. Jóhiszeműen felajánlottam, hogy nyilvánossá teszem zárszavad aztán mindenki mehet a dolgára, és tessék, SUNYIN visszaélve ezzel, idezúdítottad a naplómba azt a – már többször használt – kész panelodat, aminek egyébként nem lenne helye a naplómban.
Mert ez egy panel, és - együtt a sommázással - arra jó eszköz, hogy ne kelljen gondolkodni, elemezni, érvelni.
Kibaszott könnyű ráhúzni az én írásaimra, hogy osztályharc.
Amikor mi vitázunk, az osztályharc? Nem két olyan - közel azonos korú - nyugdíjas vitája, akik különbözően értékelik a világot?
Vagy osztályharc, ha számonkérem azokon, akiket elvileg én kértem fel, hogy segítsenek hasznosan elkölteni a pénzemet, úgy látom, hogy nem jól teszik? Hogy nem a közös érdekünk irányába tesznek-vesznek? Ha együtt örülök velük, ha jó döntéseket hoznak, de haragszom, ha nem?
Osztályharc, ha szólok, hogy ne mondjanak a nevemben olyanokat, amilyeneket sose mondtam, sőt?
Én még egy írásomban se szóltam baloldalról, jobboldalról, pártokról, entitásként magam alakítom ki a véleményem, ha az valakiével éppen egyezik, attól még nem alkotok vele közösséget, ha meg ellenkezik, attól nem lesz az illető az ellenségemmé.
Az az önzés, a mások hátán és kárán való felkapaszkodás, a cinizmus, a tájékoztatás megtagadása – és utána a tájékozatlansággal való visszaélés -, a szociális érzékenység teljes hiánya, komplett szakmák ellehetetlenítése, az álságos hivatkozások, ezek felháborítanak. Függetlenül attól, hogy ezt melyik oldal lobogója alól teszik.
Tibor, ez nem osztályharc! Szerintem nem tudatlanságból – hiszen okos ember vagy -, csak kényelemből húzod rá ezt a sapkát arra, amit csinálok.
Én gyűlölöm a bűnös tevékenységet, és nem azért, mert évekig hivatásos bűnüldöző voltam, inkább azért lettem akkoriban azzá, mert egybeeshettek érzéseim a munkámmal. És áldom a sorsom, hogy manapság már nem kényszerülök abba a helyzetbe, hogy erkölcsi érzékemet sértő törvények betartására is kénytelen legyek rábírni másokat.
Mert sajnos az, ami régen egyértelmű volt – a lopás az lopás, a csalás az csalás, a zsarolás, az uzsora stb. – nem kapott törvényi kiskapukat, pláne nem olyan törvények által, amilyenek újabban lex-előtaggal nevekhez kapcsolódnak, és az előterjesztéstől a Közlönyben való megjelenésig csak órák telnek el.
Ha hangot adok felháborodásomnak egy károsnak gondolt esemény, intézkedés vagy megnyilvánulás kapcsán, az nem osztályharc. Ha kipellengérezem azokat, akik órákon belül érvelnek valami mellett és aztán ellene is, az nem osztályharc. Amikor szomorú vagyok, ha valaki nem hajlandó érvelni egy vitában, csak egy kalap alá tuszkol mindenki, aki akár csak egy dologban vélekedik másképpen, az nem osztályharc.
Az előző alkalommal gyanútlan voltam, visszaéltél vele, konzekvens naplómba egy oda nem illő tartalmat erőszakoltál be, de megjelentettem, hiszen megígértem. Igen, van olyan ígéret is, amit akkor is megtartanak, ha az nem kényelmes, egyébként az ilyet számonkérni se lenne osztályharc.
Most azt ajánlom fel, hogy nyilvánossá teszem, ha bármilyen ÉRVET írnál, bár, hogy őszinte legyek, nem igazán tartok ettől.
. . Én nem ITT (t.i. a Dokkon) vívom az osztályharcot. Te igen. Én EZT helytelenítem --- mivel ezeregy más fórum áll erre a rendelkezésetekre, de te és néhány társad múlhatatlanul szükségét érzitek, hogy ITT tegyétek közkinccsé fotelforradalmi felhívásaitokat. Semmi közöm hozzá, hogy mik a (politikai) nézeteid, de ha visszatérően ITT hozakodsz elő velük, elég fura, hogy zokon veszed, amiért ezt szóvá teszem, és mindennek a tetejébe személyes sértésnek tekinted, ha legalább részlegesen szembe állítom velük -- mondjuk, a(z ITTENI) jobb egyensúly kedvéért -- a magaméit. Sebaj. Ha már felkínáltad a lehetőséget -- köszönet érte! --, végszóként további jó szégyenkezést és társasjátékozást kívánok. . .
Beírásod megmelengette ki-kihagyó, egyre fáradtabban pumpáló öreg szívemet!
Írtam vagy másfél oldalt, és az egészből csupán egy szóval akadt problémád.
Tibor, mi akkor 97%-ban azonosan gondolkodunk, mi lehetne ez más, mint egy bimbózó kapcsolat kezdete, fogunk mi még egymás vállát lapogatva vidáman anekdotázni, katonaélményeket mesélni egy karaffa vörösbor mellett!
Egyébiránt köszönöm a felajánlott segítséget, nem kell helyettem szégyellni magad, mindkettőnknek van ezzel elég dolga magának is.
Nekem például azért, hogy nem tettem meg mindent. Nem emeltem szót kellő hangerővel, ha méltánytalanság ért, és nem tettem meg azok helyett se, akik erre képtelenek – a periféria, ahova szorultak, olyan messze van, hogy hangjuk elenyészik, mielőtt felérne a kolostor teraszára -, nem szembesítettem elégszer a felelősségükkel azokat, akik asszisztáltak egy ország kiközösítéséhez a civilizált világból.
Hogy neked milyen okod lenne a szégyenkezésre?
Nem írom le, felesleges, szemmel láthatólag előző írásomból is csak egy szóra volt reakciód. Pedig volt néhány téma, de úgy látszik, feldolgozható adagokban kellett volna csöpögtetnem, és én már nem pazarlom az időmet a kísérletezésre, ez már így marad, a megoldás nincs a bakancslistámon.
Kedves Tibor, tudom, ragaszkodsz az utolsó szó jogához, megígérem, hogy nyilvánossá teszem!
1.) A "nem akciózást" a magam részéről természetesen csak és kizárólag a Dokk felületeire értettem. 2.) A sunyiságra vonatkozó megjegyzésed miatt szégyenlem magam. Csak éppen HEL ETTED...
Belátom, nem a tőlem elvárható gondossággal jártam el, és nem az általad művészeti-irodalmi portálnak tartott Wikipédián kutakodtam.
Vétkemet megmagyarázni nem lehet, de azért magyarázkodnék csöppet, hátha javít némileg megítélésemen, a YouTube-ra léptem fel, ahova – nem olyanok, mint én, hanem – igazi költők is felteszik verseiket, ahogy Te, vagy jónéhány közös ismerősünk.
Éppen beírtam a keresőbe, hogy „kortárs magyar költők”, de már az enter leütése előtt a szemembe ötlött „A magyarok döntöttek” -cím - némileg hajaz a Nemzeti dalra -, na, mondom, ez a portál egyre okosabb, eddig kellet néhány betű, hogy befejezze helyettem a szót, és lám, már a gondolataimat is kitalálja, már ágyaztam is be a naplóba.
Aztán néztem csak meg a videót, mindegy most már, nagy bajom csak nem lehet belőle, rajtam kívül a YouTube szerint 2,2 millióan látták már – pedig csak két hete tették fel -, és 116 (egyszáztizenhat) lájkot szedett össze.
Biztosan van a matematikának olyan kevéssé ismert szabálya, amely alapján ebből is kijön a 97%, de én csak szigorlatoztam matekból, azt is ötven éve, fejlődik ez a tudomány is, lemaradtam.
Látom kedves Tibor, hogy Te már háromnegyedkilenckor írtál rám, ne haragudj, hogy csak most reflektálok! Le kellett mennem a műhelybe, biztosan rosszul teszünk valamit, úgy hallottam, hogy a nyugdíjak megőrizték a vásárlóértéküket, de a nejem – diplomás, lánykorától dolgozott egész életében – nyugdíja még most, az emelés után se éri el a százezret, valahogy nem fedezi ugyanúgy a vásárlásainkat, mint akár egy éve, így aztán hetvenegy évesen is verem a vasat mint a magányos kamasz a faszát, nem panaszként mondom, szívesen dolgozom, a szeplő a dolgon az, hogy akkor is kéne, ha nem szívesen csinálnám.
Kedves Tibor, ismerjük egymást évek óta, tudom, hogy amennyiben válaszolsz erre, az valami sommás lesz, és a végére odaírod, hogy a magad részéről lezárod az ügyet, és többé nem reflektálsz.
Én ebbe – ha szomorúan is – de belenyugodnék, bár felesleges lenne, ha valaki a jövőben bármi olyat ír, aminek a tartalmával nem értesz egyet, ugyanúgy ráugrasz majd, és bár elismert költő, ráadásul egy irodalmi portál résztulajdonosa vagy, nem verstanilag értékeled, hanem sommásan és politikailag, ráadásul a tőled már megszokott, véleményem szerint sunyi módon.
Nem hiszem, hogy alaposabban bele kéne mélyednem a témába, bár megtehetném, de semmi kedvem hozzá. Ha valaki lelkesen tapsikol egy olyan hatalomnak, amelyik engem – nem más nevében beszélek! – folyamatosan szegényít, egyre mélyebbre taszít, naponta megaláz (szégyenszemre csak az áruló 3%-ba sorol stb.), képes naponta az arcomba hazudni, hadnagyain keresztül rámpirít, ha neki nem tetszőt mondok, nos, azzal legfeljebb nem leszünk barátok. Ez meg már nem oszt, nem szoroz, amikor az embert a szakadék felé lökdösik, nem számít, ha közben valaki még szidja is. Az már csak annak számíthat, manapság ilyenekből akár egy Kossuth-díj is összejöhet.
