NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-05-17 13:53 Összes olvasás: 128207| 1122. | [tulajdonos]: Elnézést! | Bátai Tibor: RE: #1120 | 2023-02-14 15:15 | Kedves Tibor!
Belátom, nem a tőlem elvárható gondossággal jártam el, és nem az általad művészeti-irodalmi portálnak tartott Wikipédián kutakodtam.
Vétkemet megmagyarázni nem lehet, de azért magyarázkodnék csöppet, hátha javít némileg megítélésemen, a YouTube-ra léptem fel, ahova – nem olyanok, mint én, hanem – igazi költők is felteszik verseiket, ahogy Te, vagy jónéhány közös ismerősünk.
Éppen beírtam a keresőbe, hogy „kortárs magyar költők”, de már az enter leütése előtt a szemembe ötlött „A magyarok döntöttek” -cím - némileg hajaz a Nemzeti dalra -, na, mondom, ez a portál egyre okosabb, eddig kellet néhány betű, hogy befejezze helyettem a szót, és lám, már a gondolataimat is kitalálja, már ágyaztam is be a naplóba.
Aztán néztem csak meg a videót, mindegy most már, nagy bajom csak nem lehet belőle, rajtam kívül a YouTube szerint 2,2 millióan látták már – pedig csak két hete tették fel -, és 116 (egyszáztizenhat) lájkot szedett össze.
Biztosan van a matematikának olyan kevéssé ismert szabálya, amely alapján ebből is kijön a 97%, de én csak szigorlatoztam matekból, azt is ötven éve, fejlődik ez a tudomány is, lemaradtam.
Látom kedves Tibor, hogy Te már háromnegyedkilenckor írtál rám, ne haragudj, hogy csak most reflektálok! Le kellett mennem a műhelybe, biztosan rosszul teszünk valamit, úgy hallottam, hogy a nyugdíjak megőrizték a vásárlóértéküket, de a nejem – diplomás, lánykorától dolgozott egész életében – nyugdíja még most, az emelés után se éri el a százezret, valahogy nem fedezi ugyanúgy a vásárlásainkat, mint akár egy éve, így aztán hetvenegy évesen is verem a vasat mint a magányos kamasz a faszát, nem panaszként mondom, szívesen dolgozom, a szeplő a dolgon az, hogy akkor is kéne, ha nem szívesen csinálnám.
Kedves Tibor, ismerjük egymást évek óta, tudom, hogy amennyiben válaszolsz erre, az valami sommás lesz, és a végére odaírod, hogy a magad részéről lezárod az ügyet, és többé nem reflektálsz.
Én ebbe – ha szomorúan is – de belenyugodnék, bár felesleges lenne, ha valaki a jövőben bármi olyat ír, aminek a tartalmával nem értesz egyet, ugyanúgy ráugrasz majd, és bár elismert költő, ráadásul egy irodalmi portál résztulajdonosa vagy, nem verstanilag értékeled, hanem sommásan és politikailag, ráadásul a tőled már megszokott, véleményem szerint sunyi módon.
Nem hiszem, hogy alaposabban bele kéne mélyednem a témába, bár megtehetném, de semmi kedvem hozzá. Ha valaki lelkesen tapsikol egy olyan hatalomnak, amelyik engem – nem más nevében beszélek! – folyamatosan szegényít, egyre mélyebbre taszít, naponta megaláz (szégyenszemre csak az áruló 3%-ba sorol stb.), képes naponta az arcomba hazudni, hadnagyain keresztül rámpirít, ha neki nem tetszőt mondok, nos, azzal legfeljebb nem leszünk barátok. Ez meg már nem oszt, nem szoroz, amikor az embert a szakadék felé lökdösik, nem számít, ha közben valaki még szidja is. Az már csak annak számíthat, manapság ilyenekből akár egy Kossuth-díj is összejöhet.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
