NAPLÓK: Baltazar
Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 14:19 Összes olvasás: 5355202692. | [tulajdonos]: Irodalmi Jelen | 2017-09-07 20:50 |
Vörös és fehér (képeslap M-nek egyszerre mindenhonnan) Még tart a nyár – kezében vagyok, szorítja torkom, mellkasom, a sajgás hullámaiban úszok, kapkodva a levegő után, melyben a te szavaid öltenek testet valahol messze innen. A dolgokra itt valaki sárga cédulákat ragasztott, mintha csak jelezni akarná: közötök volt hozzá. Szurdok, szőlőhegy, présház. Tányér, pohár, ágy. Ami Takács Zsuzsa versében parázslik, attól az én arcom is láng borítja el, pedig a feledésben reménykedem; mióta is? Erre, tessék, a lelkem még ronggyá-szedettebb, miattad örök harcban ég. Pizsamám lassan elalszik helyettem. Én még várok, amíg már nem csaphatom be magam, és aludni térek, mert holnap is nap lesz, hosszú nélküled-nap, s a mezőkön nyargaló forró szél fehérre izzítja a kötélen száradó vörös ingem és sálam. Ők lesznek rajtam, amikor innen távozom. Egy kérdést viszek magammal, mely belőled maradt: Köldököd mélyén mi van? Nem válasz, de jó lesz utolsó sornak: Egy illat soha szét nem pattanó buboréka. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!