NAPLÓK: A VERS LEGYEN VELETEK Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 12:25 Összes olvasás: 32435| 32. | [tulajdonos]: VISSZA A SAJÁT HANGHOZ | 2018-01-08 01:14 | A "Csak egy repülő" részleges visszatalálás az igazi hangomhoz, amely midig is megvolt (például a Szép versek '89-ben) eltekintve a rímes verseim Élet és irodalomba történő bejuttatásának rövid vitakorszakától. Amikor nem volt meg. Nevetséges, hogy egy szabadvers korszakban még mindig azzal vádaskodik Szokolay, hogy aki szabadverset ír, az esetleg nem tud rímeset. Pedig esetleg tud. (Lásd az ÉS-ben a három rímes versemet.) Viszont rímes verset írni teljesen másféle működés, teljesen másféle attitűd. Erről majd részletesen a Szabadverstan-ban, amit folytatnom kell - akkora a felkészületlenség ezen a téren. Például még mindig nem vált társalgási minimummá itt, hogy mi a vers és mi a költemény - pedig az ELTE anyagát, zanzásítottan, már többször "leadtam". Nem lehetséges, hogy a szabadvers fogalmát még mindig a Szepes-Szerdahelyi "nagyverstanból" határozza meg valaki. Miközben, harminc éve, maga a szerzőpáros egyik tagja, Szepes Erika kötelezett bennünket arra, nehogy a Szepes-Szerdahelyi-ből készüljünk - tessék a Vers hangzásvilága című Kecskés András könyvből készülni - követelte. (Abban 20 oldal szól a szabadvers hatásmechanizmusáról és fajtáiról, míg a "nagyverstanban" csak 3 oldal.) Óriási melléfogást követ el, aki szólamokból álló "nem verset" prózaként határoz meg. Szepes Erikánál megbukna. Hogy mik is a szabadvers szólamok, arról hamarosan a Pálóczi szabadverstanban. Addig csak emlékeztetőül: minden vers költemény, de nem minden költemény vers. A laikus felfogás költeménynek valójában "a versebb verset" akarja meghatározni. De ez részigazság. Ugyanis egyetlen darab versre emlékeztető elem nélkül is költemény lehet egy szöveg. Sőt, például a német nyelv drámaköltőnek, zeneköltőnek mondja a drámaírót és a zeneszerzőt is - sokkal közelebb járván az irodalomelméleti igazsághoz, mint az, aki "magyar logikával" gondolkodik erről. Hölgy, hölgyemény, vers, versemény - így kéne a "versebb verset" meghatározni, nem úgy, hogy vers, ha pedig "még versebb", akkor költemény. "Ez már költészet!" Nem! Ha rímes versről van szó, akkor versészet! Itt vannak ezek a korábbi elbeszélő költeményeim. Egy versre emlékeztető mozzanatuk sincs, mégis költemények, s van bennük költészet is, szokatlan, egyéni hatáselemekkel, de versészet nincsen - sőt, kortárs hatás sincs. Senki nem ír így, sem Kassák, Sem Whitman, sem a kortársak. Illetve egy nemes hagyományt azért követek: Walt Whitmanról írja Szerb Antal, hogy a dekadens polgári költészettel szemben ő volt az, aki "örülni tanította a múzsát". S Kassák is követte ezt a hagyományt. Nálam a korai természetélményből (balatoni gyermekkor) szintén ez következik. Lásd a Költők gyermekora című versem befejezését. "Még a pesti gyerekeknél is hangosabban ordítottam/ mikor bevitték őket a Balatonba./ Csak én mindig akkor/ amikor kihoztak." Vagyis az önsajnáltató gesztusok, a meghatóság előidézésének költői fogásai teljesen hiányoznak nálam. Ahogy a természeti népek költészetéből is hiányzik! Nálam az szereplőket "a bennünk lakozó nemes vadember" tulajdonságai jellemzik. Nem tévesztendők össze a bennünk lakozó nemtelen vademberrel, aki szerint ha valaki más, az ehető! (Vagy kisebbítendő - lásd Szokolay ellenem intézett kirohanását a Szerdai kávé naplóban - nem nevez meg, csak szóról szóra elismétli 10 éves irodalmi vitánk összes "tételét". Megvan az archivumomban.)
Elfogadom, hogy mindez némi idegenkedést vált ki, hiszen nem az "elvárás költészet" sablonjai szerint éreznek és szenvednek (pontosabban "nem szenvednek") a hőseim, hanem a maguk (illetve a természet) törvénye szerint. (Erotikus verseim hősei meg egyenesen úgy, mintha még nem űzettek volna ki a paradicsomból. De a hittérítő misszionáriusok még biztosan nem találtak rájuk - az ő, de az olvasóknak is a legnagyobb szerencséjére. Különös ez utóbbira visszatekinteni 62 évesen - amikor az erotikus közeledés már nem fontos "gyakorlatilag"- költészetileg viszont annál inkább, s lesz róla mit mondani, dús pásztoréveim emlékeiből merítve.
De most álljon itt ennek a szabadvers publikációnak a linkje. Ha valakinek érdeke, hogy megértse, mit miért és hogyan írok, mert mondjuk szerki, akkor nem árt, ha elmélyed ebben.
http://krater.hu/polisz/rovatok/a-tortenelem-faggatasa/paloczi-antal-versei | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
