DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2836 szerző 38131 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György Károly
  Régi, benső mozi
Új maradandokkok

Tóth János Janus: Úgysincs fények
Bátai Tibor: zászlóm ∙ felségjelem
Szilágyi Erzsébet: Gyökerektől
Kosztolányi Mária: elköltött nyár avagy emlékezés az első fizetésemre
Vasi Ferenc Zoltán: Jezsámen
Gyurcsi - Zalán György: oximoron
Szilasi Katalin: Már csak
Miskolczi B. László: Meglepetés
Karaffa Gyula: Költőnek...
Kiss-Teleki Rita: ideillő szavak (jav.)
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 5 órája
Cservinka Dávid 12 órája
Kocsis Nóra 16 órája
Tóth Gabriella 17 órája
Vezsenyi Ildikó 17 órája
Nagyító 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Kiss-Teleki Rita 2 napja
DOKK_FAQ 3 napja
Tóth János Janus 3 napja
Vasi Ferenc Zoltán 4 napja
Szilasi Katalin 5 napja
Csapó Angéla 5 napja
Misinszki Hanna 5 napja
Zsolt Szakállas 5 napja
Kele Fodor Ákos 6 napja
Tamási József 7 napja
Szilágyi Erzsébet 8 napja
Karaffa Gyula 11 napja
FRISS NAPLÓK

 Conquistadores 8 órája
Hordalék 8 órája
Hetedíziglen 11 órája
mix 13 órája
ELKÉPZELHETŐ 22 órája
A HÁRMAK 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Zúzmara 1 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
Janus naplója 3 napja
nélküled 4 napja
Szőnyeg 6 napja
A vádlottak padján 6 napja
Ötvös Németh Edit naplója 8 napja
Polgári perem peremtörténete 10 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: A VERS LEGYEN VELETEK
Legutóbbi olvasó: 2022-09-25 21:46 Összes olvasás: 26982

Korábbi hozzászólások:  
273. [tulajdonos]: MAJD MEGÍRJÁK2022-09-07 21:04
Az idézésen szóló időpontban kell majd megjelenni.

Olvasói hozzászólások nélkül
272. karaffagye: tudom[tulajdonos]: FELÜL NYITOTT EMELKEDÉS KELL2022-08-22 12:42
Nem tudom, mikorra készüljek a tárgyalásra, a Markóban?

271. [tulajdonos]: FELÜL NYITOTT EMELKEDÉS KELL2022-08-22 11:48
Aki a költészetet komolyan veszi annak élethosszig tartó - felül nyitott - emelkedés kell!
Nem álmennyezet, alibinek mázolt "szentképpel".

"A politikai kereszténységben bizonyos mértékű intolerancia van, felsőbbrendűségi tudat és hódítási vágy, gyakori visszaélés a bibliai metaforákkal. Egészen a blaszfémiáig menően vissza lehet élni Isten nevével, Istenre való hivatkozással". (Fabinyi Tamás ev. lelkész. A kötetem 56. oldaláról idézem, ahol a jobboldali radikalitásról szóló Rémhúsvét - 2011 című versem bevezetője.

Írni kezdtem egy esszét Ady "Jöjjenek a tilinkós álparasztok" verssorának ("Búcsú sikerasszonytól") mai aktualitásáról, de nekem nem sürgős - ahogy az igazi művészeten kívül semmi sem az. Előbb-utóbb azért itt lesz majd.
De közben (vagy előbb?) több hetes szabadságra utazom. A londoni nagyobb fiam a hetekben nősül..., a kisebbik Berlinben most diplomázik...
Itt is ott is "hivatalos vagyok".
(Beszélnem kell mind a két nyelvet, az egész európai kultúrát a magaménak tekintve, hogy végül - áttételesen - továbbadhassam.)
Úgyhogy megritkulnak a Dokk-on a megszólalásaim.
Majd jön néhány Whitman vers, szabadvers elmélet, talán új novella.

Most egy görög vers következik a felül nyitott emelkedésről - szemben minden kisszerűvel és provinciálissal.

---------------------------------


Kavafisz Kosztandinosz

ITHAKA


Ha majd elindulsz Ithaka felé,
válaszd hozzá a leghosszabb utat
mely csupa kaland és felfedezés.
A Küklopszoktól és Laisztrügonoktól
s a haragvó Poszeidóntól ne félj.
Nem kell magad védened ellenök,
ha gondolatod tiszta és egyetlen
izgalom fűti tested s lelkedet.
A Laisztrügonokkal, Küklopszokkal, a bősz
Poszeidónnal sosem találkozol,
hacsak lelkedben nem hordozod őket,
hacsak lelked nem áll velük utadba.

Válaszd hozzá a leghosszabb utat.
Legyen minél több nyári hajnalod,
mikor - mily hálás örömmel! - először
szállhatsz ki sose-látott kikötőkben.
Állj meg a föníciai pultok előtt,
válogass a jó portékák között,
ébent, gyöngyházat, borostyánt, korallt
és mindennemű édes illatot,
minél többet az édes illatokból.
Járj be minél több egyiptomi várost,
s tanulj tudósaiktól szüntelen.

Csak minden gondolatod Ithaka legyen;
végső célod, hogy egyszer oda juss,
de ne siess az úttal semmiképp.
Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út,
hogy évekkel rakva szállj ki a szigeten,
az út aratásával gazdagon,
s ne várd, hogy Ithaka majd gazdagon fogad.

Neki köszönd a szép utazást,
mit nélküle sosem tehettél volna meg,
hát mi mást várhatnál még Ithakától?

Nem csaphat be Ithaka, ha szegény is:
a szerzett tudásból s tapasztalatból
máris megtudhattad, mit jelent Ithaka!

270. [tulajdonos]: KORR 2.2022-08-12 11:04
Ja és persze az elütés:
"Arisztotelész a Politica című könyvében máig érvényesen tekinti át az összes államformát."
Így helyes.
A Poeticában a művészeti hatásokat elemzi. Ahogy később kitérek erre.

Ez a javítás a Bártfai naplóban megjelent rövidített verzióra és szól.

269. [tulajdonos]: KORR2022-08-12 10:12
Rosszul fogalmaztam! Nem Salif Keita dallamát akarom ellopni, hanem a szabadverséneklés tőle tanult "őstechnikájával" szeretném a magam dallamát és szövegét létrehozni.

268. [tulajdonos]: EMELKEDNI!2022-08-12 10:00
Bártfai Attila Márk  E.M.B. naplójában Emile Faquet A kontárság kultusza című művéből idézi:

"A nép nem tűri a mesterségesen létrehozott egyenlőtlenségeket, amilyen a születéssel szerzett nemesség, a király kegye és a születéssel szerzett gazdagság - tehát a nemesség, a királyság és az örökösödés eltörlését kívánja. De nem kedveli a természetes egyenlőtlenségeket sem, vagyis azt, ha az egyik ember értelmesebb, tevékenyebb, ügyesebb és tehetségesebb mint a másik. Ezeket az egyenlőtlenségeket ugyan nem képes megszüntetni, de képes semlegesíteni oly módon, hogy tehetetlenségre kárhoztatja őket azzal, hogy távol tartja őket azoktól a hivataloktól amelyek felett rendelkezik. Egészen természetes módon s szinte erőszakosan arra törekszik, hogy a hivatottakat - éppen azért, mert hivatottak - távol tartsa, vagy amint ő mondaná: nem azért, mert hivatottak, hanem azért mert egyenlőtlenek; vagy másként: nem azért, mert egyenlőtlenek, hanem azért, mert mint egyenlőtlenek, hanem azért, mert mint egyenlőtlenek gyanúsíthatók azzal, hogy egyenlőségellenesek. Arisztotelész ezt úgy fogalmazta meg, hogy ott van demokrácia, ahol az érdemeket megvetik."

Erre válaszoltam az alábbiakat - ott rövidítve, itt teljes tartalommal:
Máshol Arisztotelesz úgy fogalmazza meg ugyanezt, hogy a kimagasló kalászt a többivel egy magasra akarják nyesni. A Poética című könyvében máig érvényesen tekinti át az összes államformát - és mindent, amit ma a politikában "tudni kell".(Busznyák Imre félreértett, amikor egy hetes "hivatalos" szerkesztői munkám során Kukorellyt idéztem neki,  versének elbírálásakor. "Csak klasszikusokat Amice!"  Nem értette, hogy szerkesztői jószándékkal - felmérve Busznyák politikusi attitűdjét - egy "újreformkori" magyar "újpolitikai" verselés kifejlesztésére ajánlottam a lejobban ajánlhatót. Azt hitte, okoskodási fölényeskedést olvas. Pedig amikor írok, verset bírálok vagy szerkesztek, ennél "följebb vagyok". Most is.)
Arisztotelesz annyira "modern" - és itt kapcsolódnék eggyel korábbi bejegyzésedhez, ahol Puzsér "poétizál", aki a költészetnél a filmhez sokkal jobban ért - hogy az amerikai újfilmművészet egyenesen Arisztotelész egy másik főművére, a "Poéticára" támaszkodva újította meg magát.

A filmgyár egyik filmforgatókönyvírói kurzusán tanították ezt, vagyis a következőt. Amikor a francia és az olasz, sőt, a cseh filmes újhullám a '60-as években legyőzte az amerikai filmet, vagyis francia megfogalmazásban a "papa-moziját", az amerikai filmesek összeültek az amerikai írókkal, hogy megvitassák a teendőket. S utóbbiak Arisztotelész Poétika című művének 2dramatikai hatásmechanizmusát" hozták fel. A görög polihisztor ugyanis tíz percben határozta meg azt az időtartamot, ameddig a görög drámákban a cselekménynek zajlani szabad, s rögtön utána új elem, új mozzanat, új történés, effektus kell - lévén az ember koncentráció és figyelem ezt követeli - különben lankad a figyelem. S így fejlődött ki az újtípusú forgatókönyvírás, amelyben kötelezően a megfelelő pillanatokban lép be az újabb és újabb effektus - cselekmény elem, ellenpont, bármi - illetve nem bármi - hanem a MEGTERVEZETT VALAMI - úgy, hogy a néző észre se vegye: "vezetik".
----
Puzsér nem érti, hogy a verseskötet nem a verseink gyűjteménye. Hanem egy új könyv, a világ eddigi könyvei között. (Mondja, hogy a modern költők ma már nem kötetbe írnak, hanem szavalnak.) A kötet az egy külön alkotás. Igényes szerzőnél. Ciklusok ívelnek benne, válaszolnak egymásnak - fejlődnek - ellentétjükbe váltanak - akár mint tézis, antitézis - végül szintézis - én is erre törekedtem, másnak is ezt javaslom - ezt én a legnagyobbaktól - például Walt Whitmantól - tanultam.
S mindjárt itt az antitézisem utáni szintézis:
NEM BIZTOS, HOGY TÖBB KÖTETRE VAN SZKSÉGE A KÖLTŐNEK
AZ EGYETLENNÉL!

Walt Whitman híres könyve a Fűszálak - az egyetlen kötete. Amit az újabb és újabb részek megszületése után az eredeti első részhez kapcsolt és változatlan címmel újra és újra kiadta, egyre bővítettebben. Míg végül kész nem lett.
Titokban én ugyanezt szeretném.

Hány Petőfi kötetet ismerünk?
Egyet.
Hány József Attila kötetet?
Egyet (ha tudjuk is néhánynak a külön címét).

Nem illetlenség ennyire nagy nevek közé sorolni az én első kötetemet?
Nem.

Legfeljebb én leszek "Eddie a sas".  
A valahai síugró olimpikon, aki önerőből jutott el élete csúcsára, és leugrott a nagysáncon az éppen esedékes olimpián.
És utolsó lett.
De mint olimpikon: -  beteljesítve küldetését.
És mint "Eddie a sas" - mémmé vált. Íme, én is vele példálózom.

Tehát a költészet egészéről gondolkodni, a kötet jelentőségét átgondolni - ezt Puzsér elmellőzi - emelkedettebben kell! Egyébként mit is mond? Lényegében azt, hogy nem kell Homérosznak "lejegyezni" az Odüsszeiát meg az Iliászt! Meg a kirgizek őseposzát a Manaszt, ami a legkésőbb - csak a múlt században - leírt költészeti alkotás. Elég ha a modern manaszcsik (így hívják a Manasz-énekeseket) szóban adják át.
SAJNOS NEM ELÉG!
Ha elég lett volna, akkor a magyar őseposzt, amit a magyar eposzénekesek tartottak fejben (ha a kirgizeknek /Manasz/, finneknek /Kalevala/ volt, akkor nagy valószínűséggel nekünk is volt) nem tudta volna elpusztítani Szent István királyunk inkvizíciója, amely kiirtotta a magyar dalnokokat. S velük együtt a magyar őseposzt is - mert nem volt leírva "kötetben" (vagy rovásírással, mint az ótürk orkhoni felirat "Körür közüm körmezteg/ billir billigim bilmezteg, bolti”. Képes Géza fordításában: „Szemem szemlél szemetlen/ értő értelmem értetlen/ ámul.” Így siratja elesett öccsét Bilge kagán. Figyeld a pompás alliterációt! Ezt az eszközt a magyar költészet nem a görög-római kultúrából vette át! Ha mégis - mert innen kiirtották a Keletről hozottat, akkor az is a mesterséges "kötettelenítés", értsd "rovástalanítás - hátha bekarcolva egy-két része mégis megvolt - bűne. Egyébként mint már mondtam, maga az írni szavunk is ótörök eredetű. Igaz, hogy ma törökül yaz-mak az Ír-ni, az író is Yazior. De az ótörökben még Ir-mak volt az Ír-ni. S ez a szavunk van benne az ir-dal (halat bevagdos) szavunkban. Vagyis az írni valaha egyenlő volt a bevagdosással - rovásírással.
Tehát vissza az orális költészethez?
Majdnem jól mondja Puzsér!
Sőt!
Megint énekelni kéne a műveket - ahogy régen az Iliászt az Odüsszeiát, s ma mindig a Manaszt. Illetve - BREAKING - van egy dokkerünk, aki épp az énekelt eposz költészetet újítja meg, igaz archaikus formában, Deák-Sárossi László.
Ez a "megszüntetve megőrzés" is megújulás - HÍD A ZAVAROS FOLYÓ FÖLÖTT - dokumentálni viszont muszáj, különben a mű úgy járhat, mint a magyar ősköltészeti emlékeink, amelyek elvesztek.
Én kortárs témát szeretnék történelem előtti énekelt eposz formába tenni. Kisfiú koromban a Balaton partján például állandóan "néger" voltam. Barnára sült színesbűrű bennszülött, a "fehérbőrű" Balaton-ügyetlen pesti gyerekek között. S mivel minden ember magát az emberi fejlődést járja végig - ősemberből válik kultúremberré - erre a dallamra szeretném ráénekelni ezt a korai gyeremekkoromat. Ez a dal is "kötet nélküli" korszakból való. Egyenesen a kőkorszak mélyéről. Hogy ennyire szép kortárs körítést tudtak komponálni köré a zeneszerzők, az sem őket, hanem az eredeti mű poétikai mélységét dicséri. Vagyis kell is kötet meg nem is, Puzsér, de dokumentálni muszáj!  
 
https://www.youtube.com/watch?v=6tZnryr8UHk

267. [tulajdonos]: KORR2022-06-18 09:40
Ez a jó link a Kukorelly képhez.

https://twitter.com/PalocziAntal/status/1538063399648739328/photo/1

266. [tulajdonos]: KÖNYHÉT2022-06-18 09:33
A képen 2019-ben Kukorelly Endre író tartja kezében a kötetemet.

Most Szabó T. Anna költőnek és Grecsó Krisztán írónak is adtam egy-egy példányt, amikor a könyvhéten vett köteteiket dedikáltattam magamnak velük.

Mindkettőjüket arra kértem, azt írják be, hogy sok kitartást kívánnak az íráshoz! (Mert most erre van a legnagyobb szükségem.)

Annának azt is mondtam, hogy most épp az egyik költeményén, a MEGÖLT FEKETERIGÓ-n tanítom a szabadvers szerkezetrajzát a Dokk-on. Azt felelte, hogy a férje Dragomán György már mondta ezt neki. Majd ezzel a mondattal fejezte be a dedikációt: "Örülök nagyon a könyvnek! Még élnek a rigók, sokan."

https://twitter.com/PalocziAntal/status/1538055910878224385/photo/1

265. [tulajdonos]: GYŐZTÜNK2022-04-04 18:24
https://twitter.com/PalocziAntal/status/1511007963376500739/photo/1

264. [tulajdonos]: KRITIKA A KÖTETEMRŐL2022-02-02 11:24
Hörcher Eszter
A MÁSKÉNT MŰKÖDÉS LÉLEKTANA

Pálóczi Antal fiatalkorából és jelenéből származó versei a megélt minőségeket, ellentéteket, azok kiéleződését ábrázolják és az ellentét-érzetek kifejeződésén alapulnak. A szövegek felépítése naplószerű, életfoszlányokat láttató, önéletrajzi elemeket felvázoló visszaemlékezés (Kutyát karácsonyra), meseszerű jelleggel (Szegény ember). Ebben az ellentéteződésben a legbensőbb érzések maradnak a legigazabbak, a Másik a legszorosabb jelenlétében is idegen marad valamilyen szinten. „Én nem minden nap ébredek fel bennem / néha csak a munkába megyek / s ami a leginkább én vagyok, belül / az tovább alszik munkába menet… Egyetlen verssort, egyetlen mondatot sem / pedig ott fészkelnek bennem legbelül, / mint az olyan kaptárban a méhek / amit majdnem megfojt a hó felül… Az egészet mindjárt hagyom a fenébe / pornót nézek majd és ennyi az egész.” (Pornó).
A Te és a Sok kölcsönhatása, illetve a Tenek a Sokból való kiemelése érdekes és fontos megoldás lesz; a mód is, ahogyan a lírai alany képes kiemelni a Tet onnan. A szeretett lényt a maga különlegességében és a maga átlagosságában is szereti. Kölcsönhatásban marad vele, az adódó keserűségek ellenére is („a megontott / vér öröme kellett… de „te jó vagy” – Egy Miskin). A viszonyrendszerben az értések és félreértések kettősségei meghatározóak. Az élet maga válik rosszul sikerült fényképpé, rosszul beállított blendévé (Barátom), és az emberek ebben a verbális és fizikai csatatérben mind puszta szereplők maradnak (John Arden: Élnek, mint a disznók). Az egyén és a sokaság ellentéte olykor szó szerint, nemcsak lelki, hanem fizikai ellentéteződésként, az erőviszonyok változásaként is leírható (Polgári per, Pillanat).
A konfrontálódás, a testi-lelki másként működés az élet minden pontjára érvényes lesz, gyerekkortól felnőttkorig (Költők gyermekkora). A fentiekhez kapcsolódó eltárgyiasulás folyamata a kezdetektől érvényes (Tüskevár).
Ezzel együtt az én a sikeresség útjára lép, elér egy határhoz, ahol a külső vonalak, a verselés, a költővé válás folyamata elindul, míg a belső, magánéleti vonal viszont egy másik, meghatározó irányban halad tovább. Minden relatív módon kerül megítélésre, véleményezésre (Amikor a gazda). Nincs egység, és talán soha nem is volt igazán, de a kötelék megmarad (A tévedés). Az állóképek, események egyszerre válnak lendületes és csendes élménnyé (Kerthelyiség Prágában). Legkisebbként, a szegénységet nem csak egzisztenciális értelemben érti, hanem a lélektana részeként fokozatosan körvonalazódik az elveszettségérzés, a magányosodás. Ebben az őt körülvevő egységben próbál megmaradni: „és láss csodát […] „nekibátorodó lettem akár az élők” (Szegény ember). Az élet meséjében eddig minden más volt, és más lesz, a jelen pedig örök alakulásaink áttekintése, változásaink intervalluma (filozófiai és nem természettudományi értelemben, hiszen a jelen, mondják, egyetlen pillanat csak). Az esküvői fényképek xeroxfeldolgozásának (33., 86., 87., 99. oldal) Warfare, War, Háború felirata ezt az ellentét-ragaszkodás kettősséget egyértelműsíti. Ez a képi adalék elvonatkoztatható a versek szövegétől, de egyben nyilvánvaló függeléke is azoknak. Önmagukba rejtik jelentésüket. A változásokat, az átalakulást az én komolyan akarja. Még vajas kenyér is szívesebben lenne, mint ember (Halálvágy, tájban), és ebben a gondolkodásában az ember általános helyzetét illusztrálja – mindannyian volnánk inkább olykor vajas kenyerek, mint emberek. A (fényképen lévő és a világban létező) két alak egybefonódása és elszakadása egyszerre jelenti a változásban a szépséges metamorfózist, és egyben a sors iróniájából adódó átalakulást, minőségvesztést, romlást is. Kifejezi, mik vagyunk, mik lehetünk, mik akarunk lenni. A tárggyá változás lényege, hogy a másik azt tesz az eltárgyiasítottal, amit akar. Játékszer, eszköz, használati tárgy lesz a másik kezében, jelenlétében, illetve bármi, amit akarat, vágyak, célok, érzelmek, gondolkodás vagy gondolatok nem vezérelnek többé. Nincs ellenállás ebben a viszonyban, csak egyoldalú kiteljesedés: „S míg EZ partot érve szarvassá szaladt, / AZ ott maradt” (Halálvágy, tájban). Pálóczi az átalakulásnak a folyamatait ügyesen ábrázolja. Az ellentéteződés és elidegenedés mellett az iszonyat megformálásának is helyet ad. Az élet és a halál együttes akarásának is halmazai a szövegek, a verseket mindvégig áthatja a kettősség. Az én magára maradásának (illetve a magányosodástól való félelem) egyik formája lesz az a megoldás, amikor a költő rémálomszerű képeket vázol (Csak ne halál). Az élettől azonban még sokat vár. Még nem akar a döglött macskához, rongyhoz, göröngyhöz hasonlítani (Csak ne halál). Legalábbis ne szerves dolog, ne élőlény legyen (amit lát, amivé maga is válna), inkább tárgy legyen. Ami (tovább) tárgyiasítható, magától tovább tárgyiasuló jelenség marad a világban.
A kitörni akarás, a változás akarása a visszahúzó elemek ellenében reményteljesen erősödik (Száz hét magány), de határok között van, nincs teljessége. Pálóczi ábrázolásában a Másik sokféle. Lehet a Másik többek között oda nem illő, szinte zavaró, az idillbe beékelődő Másik, vagy valami oda nem illő fenyegetés képe (Polgári per). „Az árnyak megálltak / szél se ring / lecsüngő szárnyak az ágak / fehér ruhás statiszták járnak / az őszi asztalok közt a terítőt fosztják / bánlak” (Kerthelyiség Prágában). A szélcsend a hadakozásban megálló kevéske időt, a teljesség hiányát jelenti, a ki nem teljesedés lehetőségének akadályát. A teljesség elérése ugyanakkor egy-egy periódusnyira megadatik, ugyancsak (különös) kettősséget sugallva: az alany a fegyverét merre is tartsa, a szeretett lény vagy a közelgő vadászgép felé (Onan). A teljesség és tökéletesség a mértékek és mércék függvényévé válik. Mitől lesz valami tökéletes – és annak kell lennie, mert ha valami nem az, akkor nagyon is tud zavarni a tény, hogy nem az… Tehát, a tökéletesség (elérése, keresése) Pálóczi szimbolikus rejtjeleiben, színekben, tárgyakban, pillanatokban körvonalazódik, eléri a tér minden pontját (Ragadozó, Onan). Ezekben a pontokban mutatkozik meg az áhítat, a katarzisélménynek (tökéletességélménynek) a megközelítettsége, mely mégsem lehet teljes (Csalá/s/d).
Az ember és ember ellentéteződését az ember és természet kettősségére is kivezeti a költő. „mert közeleg immár a növények / és az állatok feltámadásának ideje” (Az ember úgy fáj a Földnek). A metamorfózis egy idő után a maga spontaneitásában válik megfelelő, az ember számára is akart folyamattá. Az átalakulás legyen teljes, visszafordíthatatlan (tökéletes a maga teleológiájában). Az ember találjon rá a saját szabadságára (Ősz lesz megint). Az átalakulása ne csak fizikai legyen(!), és igen, változzon szarvassá (Halálvágy, tájban), legyen madár (Amikor a szív vérzik), vezesse ő a világ útjait, ahelyett, hogy a világ határozza meg őt, és váltsa meg magát. A test szabadsága egyfelől jelentse a test valódi szabadságát, a kendőzetlenségeket, a megnyilvánulás szabadságát – sugallja Pálóczi, és az ember jelentse magát a teljes szabadságot saját maga számára. A költő elmozdul betokozódott, tárgyiasult léte felől felfedezett szabadsága felé, de ez a folyamat a visszafelé irányt is magába foglalja, a palackokba zárt szenvedélyek (Ősz lesz megint) jelenlétével. A test nemcsak a szexualitás élvezeti eszközeként jelenik meg, a hús képességei, lehetőségei mentén (Vörösalakos váza, Nudista strandon, Funkcióöröm), de fizikai tükörként is, képességeink mércéjeként is (Album). „Észérveket keresünk ellene. Mert az arányok valódiak, / s valódinak kell tartanunk a tőkésréce elejtésének tényét is. / Hirtelen eszünkbe jutnak testi fogyatékosságaink, / és ekkor lapozunk tovább.”
Az iszonyat, és tovább vezetve a halálkép szerves részeként jelennek meg a kórházi képek, valamint a háborús, harci terepek és helyszínek (Felállva orvosi székből, Anyasötét, Menekült, Csak egy repülő, Ragadozó). Az elkerülhetetlenséget humorral kezeli Pálóczi is, ahogyan a halálképhez szinte már kötelezően hozzárendelődik a (magyar) jókedély, hogy elviselhetőbb legyen a létezés. De nemcsak a Pálóczi által ábrázolt saját világ, hanem ezen keresztül a sokunk által érzett és megtapasztalt események halmaza is. Az öregség, a temető megformálása egyértelmű utalásként jelenik itt meg (Menekült), de lehet a háborús helyzet, a megöregedés és a temető képe a saját énjének egy átvitt értelmű ábrázolása. A Másikkal való harcolást, hadakozást, és az ebbe való beleöregedést, belefáradást, majd a test eleven sírkővé dermedésének metamorfózisát írja meg (Menekült). Más elbeszélt eseménynél a kettősség különleges módozatot kap: „A legboldogabb napom volt az / az úttörőavatás!” (Csalá/s/d), mely valóban lehetett gyermekkora legboldogabb napja, de lehet eddigi egész életének legboldogabb napja is. A boldogabb életélmények mellé a fájdalmat is hozzárendeli. A fájdalom a testet és a pszichét egyszerre körbejáró jelenségként körvonalazódik. A költő iróniával, humorral közelíti meg a fizikai romlás ábrázolását: „Ó halál, te mindig igazságos lándzsás / ma kiütötted a fogam…” (Felállva orvosi székből). Lényeges adalék a megfogalmazott hallgatás, a félremagyarázás és félreértés jelensége, halmaza a kötetben (Nyugalom, Korom, Alsónadrágom, Bakony). Ilyen dolgok mindig történnek az emberrel, és az ember mindig helyzetbe kerül, ami szükségszerűen hozza magával a(z) (el)hallgatás cselekményét. A ma történt eseményeket egy mindenkori ma eseményeiként lehet érteni, az emberek mindig hallgatni fognak valamiről, valamiből mindig tabut csinálnak. Ez lehet kényszer vagy általános megállapodás két személy között, egyfajta kegyes hazugság is. Ahogyan a költői személy esetében is, vonatkozik ez a mindenkori kölcsönviszonyokra („Elhitted amit rólam hazudtak; / védted azt, ki félremagyarázta” – Korom). A hallgatás és kimondás közötti egyensúly alapvető lépték; a szó nélküliség kifejez, a sok beszéd csendet hoz magával. Szimbolikus elemeket, képiséget, nyelvi megoldásokat alkalmaz, melyek egyszerre lesznek a szépség vagy a kiüresedett semmi képei: „szél borzol füst száll ó isten / veled” (Selmecbánya). A halál megjelenítéséhez, mely elengedhetetlen motívum itt, a fiatalság és az élettelenség kettőse társul: „harmincöt éves hullák / csókjait” (Ki látja). Ilyen az „irgalom elevenen boncolt milliók / ha a sikoly már csak úgy erősbödik / hogy bugyborékolva elhal” (Száz hét magány). Pálóczinál az érzelmi és hangulati végletek ebben a nyelvi formában is jelentős szerepet kapnak. A legsötétebb vizuális elemekhez könnyedén társul az irónia, mellyel a költő saját magát kíséri, és a hozzá tartozókat is bevonja az ironikusság körébe (Az ember úgy fáj a Földnek, Csak egy repülő, Szóbeszéd). A (nyelvi) humor és 51 az irónia összefonódik: „a golyó általi a klasszikus halál / erre akartam kilyukadni” (Szóbeszéd). A szimbolikusságot a történelmi időkre is kivetíti, az életben eltöltött évek száma (az életben eltörött évek számával megegyezően?) és a valós történeti-politikai szálakra (Búcsú a szonettől, Kondor festménye előtt) is vonatkoztatja: „ezt a múlt századi vizes szép omlatag villát / ahol én voltam / az utolsó lakó” (Polgári per). A történetiség a saját életben megjelenő évek különbségét is jelenti (Meghalsz, nagyi!, Megőszült asszony). Az egykor volt személyek eltűnnek. A nagymama megtartásának szimbolikája kifejezi, hogyan képes az ember megtartani, mikor jön el az utolsó lépés, lehetőségeinek utolsó fázisa. A fájdalom itt is jelen van, a test ereje és fáradalmainak kettőssége jelenik meg. Az eltávolodás képe (Kávéház, és te) és a változás képe, az én változásának, alakulásának képe(i) egyszerre lesznek a megtartó és megtartott én, a magát hátrahagyni akaró, de önmagát egyben nosztalgikusan is felmutató én képei. Az ő világa, az ő szerelme, az ő élete, az ő hadszínterei a mi szépséges és gyötrelmes világunk is lesz egyben. „ablakain és kirakatüvegén látom viszont magam / egy páncélos tetejéből kibújva hús- / arcú vaskentaurként” (Svejk, avagy amikor egy éjszakán azt hittem). Emiatt fontosak ezek a költemények.
(Pálóczi Antal: A paráznabillegető, Budapest, Garbo Könyvek, 2019)
Hörcher Eszter

http://epa.oszk.hu/03000/03081/00018/pdf/EPA03081_varuccamuhely_2020_02_047-051.pdf


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2022-09-26 00:04       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth Gabriella (üzenem az Úrnak)
2022-09-26 00:00       ÚJ bírálandokk-VERS: Bátai Tibor Final cut [igekötők kurzívval]
2022-09-25 23:59   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2022-09-25 21:27       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth János Janus didergő éhség (sorsvesztők)
2022-09-25 21:23       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth János Janos didergő éhség (sorsvesztők)
2022-09-25 20:51   Napló: Conquistadores
2022-09-25 20:36   Napló: Hordalék
2022-09-25 18:30   Napló: Hetedíziglen
2022-09-25 17:26   új fórumbejegyzés: Cservinka Dávid
2022-09-25 17:25   új fórumbejegyzés: Cservinka Dávid