DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2837 szerző 38148 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szakács Eszter
  Ébredések
Új maradandokkok

Busznyák Imre: Láda február havában
Debreczeny György: mintha valakinek mondanám :
Tóth Gabriella: sóhaj
Egry Artúr: kilenc dal a gát utcából
Tóth János Janus: Tó-part-fény (reflexvers)
Bátai Tibor: Fülszöveg [E/2-ben]
Kiss-Teleki Rita: De jó is lehetne
Zsolt Szakállas: NEM BAJLÓDOM ÉN
Tóth János Janus: Maga ellen (reflexvers)
Bara Anna: ámítás
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 7 órája
Markovics Anita 1 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Busznyák Imre 2 napja
Bara Anna 2 napja
Tóth János Janus 3 napja
Fűri Mária 3 napja
Albert Zsolt 3 napja
Bátai Tibor 3 napja
Kiss-Teleki Rita 4 napja
Francesco de Orellana 6 napja
Kosztolányi Mária 6 napja
Dudás Sándor 6 napja
Egry Artúr 8 napja
Valyon László 11 napja
Ötvös Németh Edit 11 napja
Karaffa Gyula 13 napja
Gyors & Gyilkos 13 napja
Szilasi Katalin 15 napja
Konta Ildikó 17 napja
FRISS NAPLÓK

 Szuszogó szavak 4 órája
az utolsó alma 4 órája
az univerzum szélén 6 órája
Etzel Mark Bartfelder 6 órája
Baltazar 7 órája
Hetedíziglen 9 órája
hozzá lehet szólni 13 órája
Oswald Chesterfield Cobblepot 16 órája
mix 17 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
Conquistadores 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
Paricska. Életmű 2 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: A VERS LEGYEN VELETEK
Legutóbbi olvasó: 2022-05-28 23:33 Összes olvasás: 25955

Korábbi hozzászólások:  
265. [tulajdonos]: GYŐZTÜNK2022-04-04 18:24
https://twitter.com/PalocziAntal/status/1511007963376500739/photo/1

264. [tulajdonos]: KRITIKA A KÖTETEMRŐL2022-02-02 11:24
Hörcher Eszter
A MÁSKÉNT MŰKÖDÉS LÉLEKTANA

Pálóczi Antal fiatalkorából és jelenéből származó versei a megélt minőségeket, ellentéteket, azok kiéleződését ábrázolják és az ellentét-érzetek kifejeződésén alapulnak. A szövegek felépítése naplószerű, életfoszlányokat láttató, önéletrajzi elemeket felvázoló visszaemlékezés (Kutyát karácsonyra), meseszerű jelleggel (Szegény ember). Ebben az ellentéteződésben a legbensőbb érzések maradnak a legigazabbak, a Másik a legszorosabb jelenlétében is idegen marad valamilyen szinten. „Én nem minden nap ébredek fel bennem / néha csak a munkába megyek / s ami a leginkább én vagyok, belül / az tovább alszik munkába menet… Egyetlen verssort, egyetlen mondatot sem / pedig ott fészkelnek bennem legbelül, / mint az olyan kaptárban a méhek / amit majdnem megfojt a hó felül… Az egészet mindjárt hagyom a fenébe / pornót nézek majd és ennyi az egész.” (Pornó).
A Te és a Sok kölcsönhatása, illetve a Tenek a Sokból való kiemelése érdekes és fontos megoldás lesz; a mód is, ahogyan a lírai alany képes kiemelni a Tet onnan. A szeretett lényt a maga különlegességében és a maga átlagosságában is szereti. Kölcsönhatásban marad vele, az adódó keserűségek ellenére is („a megontott / vér öröme kellett… de „te jó vagy” – Egy Miskin). A viszonyrendszerben az értések és félreértések kettősségei meghatározóak. Az élet maga válik rosszul sikerült fényképpé, rosszul beállított blendévé (Barátom), és az emberek ebben a verbális és fizikai csatatérben mind puszta szereplők maradnak (John Arden: Élnek, mint a disznók). Az egyén és a sokaság ellentéte olykor szó szerint, nemcsak lelki, hanem fizikai ellentéteződésként, az erőviszonyok változásaként is leírható (Polgári per, Pillanat).
A konfrontálódás, a testi-lelki másként működés az élet minden pontjára érvényes lesz, gyerekkortól felnőttkorig (Költők gyermekkora). A fentiekhez kapcsolódó eltárgyiasulás folyamata a kezdetektől érvényes (Tüskevár).
Ezzel együtt az én a sikeresség útjára lép, elér egy határhoz, ahol a külső vonalak, a verselés, a költővé válás folyamata elindul, míg a belső, magánéleti vonal viszont egy másik, meghatározó irányban halad tovább. Minden relatív módon kerül megítélésre, véleményezésre (Amikor a gazda). Nincs egység, és talán soha nem is volt igazán, de a kötelék megmarad (A tévedés). Az állóképek, események egyszerre válnak lendületes és csendes élménnyé (Kerthelyiség Prágában). Legkisebbként, a szegénységet nem csak egzisztenciális értelemben érti, hanem a lélektana részeként fokozatosan körvonalazódik az elveszettségérzés, a magányosodás. Ebben az őt körülvevő egységben próbál megmaradni: „és láss csodát […] „nekibátorodó lettem akár az élők” (Szegény ember). Az élet meséjében eddig minden más volt, és más lesz, a jelen pedig örök alakulásaink áttekintése, változásaink intervalluma (filozófiai és nem természettudományi értelemben, hiszen a jelen, mondják, egyetlen pillanat csak). Az esküvői fényképek xeroxfeldolgozásának (33., 86., 87., 99. oldal) Warfare, War, Háború felirata ezt az ellentét-ragaszkodás kettősséget egyértelműsíti. Ez a képi adalék elvonatkoztatható a versek szövegétől, de egyben nyilvánvaló függeléke is azoknak. Önmagukba rejtik jelentésüket. A változásokat, az átalakulást az én komolyan akarja. Még vajas kenyér is szívesebben lenne, mint ember (Halálvágy, tájban), és ebben a gondolkodásában az ember általános helyzetét illusztrálja – mindannyian volnánk inkább olykor vajas kenyerek, mint emberek. A (fényképen lévő és a világban létező) két alak egybefonódása és elszakadása egyszerre jelenti a változásban a szépséges metamorfózist, és egyben a sors iróniájából adódó átalakulást, minőségvesztést, romlást is. Kifejezi, mik vagyunk, mik lehetünk, mik akarunk lenni. A tárggyá változás lényege, hogy a másik azt tesz az eltárgyiasítottal, amit akar. Játékszer, eszköz, használati tárgy lesz a másik kezében, jelenlétében, illetve bármi, amit akarat, vágyak, célok, érzelmek, gondolkodás vagy gondolatok nem vezérelnek többé. Nincs ellenállás ebben a viszonyban, csak egyoldalú kiteljesedés: „S míg EZ partot érve szarvassá szaladt, / AZ ott maradt” (Halálvágy, tájban). Pálóczi az átalakulásnak a folyamatait ügyesen ábrázolja. Az ellentéteződés és elidegenedés mellett az iszonyat megformálásának is helyet ad. Az élet és a halál együttes akarásának is halmazai a szövegek, a verseket mindvégig áthatja a kettősség. Az én magára maradásának (illetve a magányosodástól való félelem) egyik formája lesz az a megoldás, amikor a költő rémálomszerű képeket vázol (Csak ne halál). Az élettől azonban még sokat vár. Még nem akar a döglött macskához, rongyhoz, göröngyhöz hasonlítani (Csak ne halál). Legalábbis ne szerves dolog, ne élőlény legyen (amit lát, amivé maga is válna), inkább tárgy legyen. Ami (tovább) tárgyiasítható, magától tovább tárgyiasuló jelenség marad a világban.
A kitörni akarás, a változás akarása a visszahúzó elemek ellenében reményteljesen erősödik (Száz hét magány), de határok között van, nincs teljessége. Pálóczi ábrázolásában a Másik sokféle. Lehet a Másik többek között oda nem illő, szinte zavaró, az idillbe beékelődő Másik, vagy valami oda nem illő fenyegetés képe (Polgári per). „Az árnyak megálltak / szél se ring / lecsüngő szárnyak az ágak / fehér ruhás statiszták járnak / az őszi asztalok közt a terítőt fosztják / bánlak” (Kerthelyiség Prágában). A szélcsend a hadakozásban megálló kevéske időt, a teljesség hiányát jelenti, a ki nem teljesedés lehetőségének akadályát. A teljesség elérése ugyanakkor egy-egy periódusnyira megadatik, ugyancsak (különös) kettősséget sugallva: az alany a fegyverét merre is tartsa, a szeretett lény vagy a közelgő vadászgép felé (Onan). A teljesség és tökéletesség a mértékek és mércék függvényévé válik. Mitől lesz valami tökéletes – és annak kell lennie, mert ha valami nem az, akkor nagyon is tud zavarni a tény, hogy nem az… Tehát, a tökéletesség (elérése, keresése) Pálóczi szimbolikus rejtjeleiben, színekben, tárgyakban, pillanatokban körvonalazódik, eléri a tér minden pontját (Ragadozó, Onan). Ezekben a pontokban mutatkozik meg az áhítat, a katarzisélménynek (tökéletességélménynek) a megközelítettsége, mely mégsem lehet teljes (Csalá/s/d).
Az ember és ember ellentéteződését az ember és természet kettősségére is kivezeti a költő. „mert közeleg immár a növények / és az állatok feltámadásának ideje” (Az ember úgy fáj a Földnek). A metamorfózis egy idő után a maga spontaneitásában válik megfelelő, az ember számára is akart folyamattá. Az átalakulás legyen teljes, visszafordíthatatlan (tökéletes a maga teleológiájában). Az ember találjon rá a saját szabadságára (Ősz lesz megint). Az átalakulása ne csak fizikai legyen(!), és igen, változzon szarvassá (Halálvágy, tájban), legyen madár (Amikor a szív vérzik), vezesse ő a világ útjait, ahelyett, hogy a világ határozza meg őt, és váltsa meg magát. A test szabadsága egyfelől jelentse a test valódi szabadságát, a kendőzetlenségeket, a megnyilvánulás szabadságát – sugallja Pálóczi, és az ember jelentse magát a teljes szabadságot saját maga számára. A költő elmozdul betokozódott, tárgyiasult léte felől felfedezett szabadsága felé, de ez a folyamat a visszafelé irányt is magába foglalja, a palackokba zárt szenvedélyek (Ősz lesz megint) jelenlétével. A test nemcsak a szexualitás élvezeti eszközeként jelenik meg, a hús képességei, lehetőségei mentén (Vörösalakos váza, Nudista strandon, Funkcióöröm), de fizikai tükörként is, képességeink mércéjeként is (Album). „Észérveket keresünk ellene. Mert az arányok valódiak, / s valódinak kell tartanunk a tőkésréce elejtésének tényét is. / Hirtelen eszünkbe jutnak testi fogyatékosságaink, / és ekkor lapozunk tovább.”
Az iszonyat, és tovább vezetve a halálkép szerves részeként jelennek meg a kórházi képek, valamint a háborús, harci terepek és helyszínek (Felállva orvosi székből, Anyasötét, Menekült, Csak egy repülő, Ragadozó). Az elkerülhetetlenséget humorral kezeli Pálóczi is, ahogyan a halálképhez szinte már kötelezően hozzárendelődik a (magyar) jókedély, hogy elviselhetőbb legyen a létezés. De nemcsak a Pálóczi által ábrázolt saját világ, hanem ezen keresztül a sokunk által érzett és megtapasztalt események halmaza is. Az öregség, a temető megformálása egyértelmű utalásként jelenik itt meg (Menekült), de lehet a háborús helyzet, a megöregedés és a temető képe a saját énjének egy átvitt értelmű ábrázolása. A Másikkal való harcolást, hadakozást, és az ebbe való beleöregedést, belefáradást, majd a test eleven sírkővé dermedésének metamorfózisát írja meg (Menekült). Más elbeszélt eseménynél a kettősség különleges módozatot kap: „A legboldogabb napom volt az / az úttörőavatás!” (Csalá/s/d), mely valóban lehetett gyermekkora legboldogabb napja, de lehet eddigi egész életének legboldogabb napja is. A boldogabb életélmények mellé a fájdalmat is hozzárendeli. A fájdalom a testet és a pszichét egyszerre körbejáró jelenségként körvonalazódik. A költő iróniával, humorral közelíti meg a fizikai romlás ábrázolását: „Ó halál, te mindig igazságos lándzsás / ma kiütötted a fogam…” (Felállva orvosi székből). Lényeges adalék a megfogalmazott hallgatás, a félremagyarázás és félreértés jelensége, halmaza a kötetben (Nyugalom, Korom, Alsónadrágom, Bakony). Ilyen dolgok mindig történnek az emberrel, és az ember mindig helyzetbe kerül, ami szükségszerűen hozza magával a(z) (el)hallgatás cselekményét. A ma történt eseményeket egy mindenkori ma eseményeiként lehet érteni, az emberek mindig hallgatni fognak valamiről, valamiből mindig tabut csinálnak. Ez lehet kényszer vagy általános megállapodás két személy között, egyfajta kegyes hazugság is. Ahogyan a költői személy esetében is, vonatkozik ez a mindenkori kölcsönviszonyokra („Elhitted amit rólam hazudtak; / védted azt, ki félremagyarázta” – Korom). A hallgatás és kimondás közötti egyensúly alapvető lépték; a szó nélküliség kifejez, a sok beszéd csendet hoz magával. Szimbolikus elemeket, képiséget, nyelvi megoldásokat alkalmaz, melyek egyszerre lesznek a szépség vagy a kiüresedett semmi képei: „szél borzol füst száll ó isten / veled” (Selmecbánya). A halál megjelenítéséhez, mely elengedhetetlen motívum itt, a fiatalság és az élettelenség kettőse társul: „harmincöt éves hullák / csókjait” (Ki látja). Ilyen az „irgalom elevenen boncolt milliók / ha a sikoly már csak úgy erősbödik / hogy bugyborékolva elhal” (Száz hét magány). Pálóczinál az érzelmi és hangulati végletek ebben a nyelvi formában is jelentős szerepet kapnak. A legsötétebb vizuális elemekhez könnyedén társul az irónia, mellyel a költő saját magát kíséri, és a hozzá tartozókat is bevonja az ironikusság körébe (Az ember úgy fáj a Földnek, Csak egy repülő, Szóbeszéd). A (nyelvi) humor és 51 az irónia összefonódik: „a golyó általi a klasszikus halál / erre akartam kilyukadni” (Szóbeszéd). A szimbolikusságot a történelmi időkre is kivetíti, az életben eltöltött évek száma (az életben eltörött évek számával megegyezően?) és a valós történeti-politikai szálakra (Búcsú a szonettől, Kondor festménye előtt) is vonatkoztatja: „ezt a múlt századi vizes szép omlatag villát / ahol én voltam / az utolsó lakó” (Polgári per). A történetiség a saját életben megjelenő évek különbségét is jelenti (Meghalsz, nagyi!, Megőszült asszony). Az egykor volt személyek eltűnnek. A nagymama megtartásának szimbolikája kifejezi, hogyan képes az ember megtartani, mikor jön el az utolsó lépés, lehetőségeinek utolsó fázisa. A fájdalom itt is jelen van, a test ereje és fáradalmainak kettőssége jelenik meg. Az eltávolodás képe (Kávéház, és te) és a változás képe, az én változásának, alakulásának képe(i) egyszerre lesznek a megtartó és megtartott én, a magát hátrahagyni akaró, de önmagát egyben nosztalgikusan is felmutató én képei. Az ő világa, az ő szerelme, az ő élete, az ő hadszínterei a mi szépséges és gyötrelmes világunk is lesz egyben. „ablakain és kirakatüvegén látom viszont magam / egy páncélos tetejéből kibújva hús- / arcú vaskentaurként” (Svejk, avagy amikor egy éjszakán azt hittem). Emiatt fontosak ezek a költemények.
(Pálóczi Antal: A paráznabillegető, Budapest, Garbo Könyvek, 2019)
Hörcher Eszter

http://epa.oszk.hu/03000/03081/00018/pdf/EPA03081_varuccamuhely_2020_02_047-051.pdf

263. [tulajdonos]: HAJRÁ!2022-01-26 03:51
Látom szépen fejlődik "Petőfi" és "Arany" barátsága! Hajrá Gyurcsi! Most már az "Olvastam költő társ, olvastam művedet!" levél is megvan!

"Nézem a kollégák új verseit, és arra gondolok, mekkora kognitív disszonancia kell ahhoz, hogy valaki ilyen álságosan hazug ön- és népbutító baromságokkal próbálja egyenesbe hozni magát." (Baltazár 5062. bejegyzés)


262. [tulajdonos]: EZ JÓ2021-06-15 10:45
Tehát RABINDRA SANGEET.
Ilyen a Raindranat Tagore költő, festő zeneszerző nevét viselő daltípus - és így kell jól énekelni.
A youtube gyűjtemény, sajnos tele van giccsesre sikerült populáris megzenésítésekkel - nehéz közülük kiválogatni a jót.
Ez jó.
https://www.youtube.com/watch?v=uQcabSBaxKU

261. [tulajdonos]: RABINDRA SANG2021-06-13 18:50
Újabb szellemi kalandot hozott az angolul írt twitter poéma sorozat.
Találkoztam az indiai Rabindra sanggal.
Valójában maga a fogalom lepett meg. Így hívják angolul a Magyarországon, a balatonfüredi szívkórházban meggyógyított Nobel díjas indiai költő, Rabindranáth Tagore költemény-dalait.
A kortárs film is felfedezte ezeket. Illetve soha ki sem mentek a divatból.
S én pont ezeket az indiai zenéket szeretem.
Sőt, gyakorlom az éneklésüket, a légzéstechnikát és a dallamnyomatékokat - mert én is szeretnék ilyen dalokat létrehozni.
Mind tudjuk, Rabindranáth Tagore, az indiai költő, író, zeneszerző, festő, polihisztor, az első nem európai irodalmi Nobel-díjas 1929-ben Magyarországon, a balatonfüredi szívkórházban töltött 10 napot. Ő ültette Balatonfüreden a ma már az ő nevét viselő Tagore-sétány első fáját. Ahol mellszobra is van. S ezzel hagyományt teremtett. Több, szintén az ottani szívkórházban meggyógyult művész és költő ültetett újabb fákat. Köztük egy másik Nobel-díjas költő, az olasz Salvatore Quasimodo is, akinek a nevét azóta a minden évben újra kiírt balatonfüredi Quasimodo költői verseny viseli.
Hogy mi a Rabindra sang, azt Rabindra Sangeet címszó alatt kiadja és magyarra fordítja a google.
Hogy hogyan szól, azt itt meghallgathatjátok.
Ez kering a youtube-on, de csak egészen véletlenül találtam meg Czarina Russell amerikai énekesnő egyik indiai rajongójának twitter oldalán.
Megírtam a rajongónak, hogy mennyire tetszik (miután a zenei hallásom nem a Bach-féle félhangos, hanem az ősibb negyedhangos skálára érzékeny - mint az egész keleti világ zenei hallása. De valószínűleg az ősember is ilyen volt, mert az amerikai őslakosok 15 ezer éves (egyébként ázsiai eredetűen pentaton) dalaikban szintén kiéneklik a negyedhangokat.
Az indiai fiú arra kért, osszam meg a twitteren az általa feltett linket. Én azonban itt is szívesen népszerűsítem.
https://www.youtube.com/watch?v=F-LVoHrpIKY

260. [tulajdonos]: CSAK ÖNMAGÁHOZ HASONLÍT2021-06-12 08:56
Megint micsoda zene szépség - de ez most másféle - viszont megint CSAK ÖNMAGÁHOZ HASONLÓ.
Nem úgy mint a fekálsanzon.
Nem szabad fekálsanzont írni, előadni, játszani...
Ez egy "parancsolat" a számomra.
(Erősebb a "Ne lopj!"-nál - bár értelmileg hasonló. A hatások átvétele, önmagunkká átlényegítése nem lopás - hanem ízlésformálás.)
A térség jellegzetessége ott van ebben - a gitározás nem "spanyolozás", a kaval (pásztorfurulya) viszont MINDEN.
S az egészet egy északról jött észt karmester vezényli - de ő is csak "önmagához hasonlít".
https://www.youtube.com/watch?v=k9tfoY3wZko

259. [tulajdonos]: EZ NEM FEKÁLSANZON!2021-06-11 20:26
Megint ez a dal... Állandóan ráéhezem. Szeretném megtanulni. Próbálgatom a légzéstechnikát és a nyomatékokat
Az első egy fehér srác zenéje - hihetetlenül "ott van".
Ez nem fekálsanzon.
Egy költői mű megzenésítése.
A második link ugyanaz, de másféle felfogásban.
Nekem folynak a könnyeim ilyenkor - mert nem a "dalt hallom" hanem ez "életanyagot élem hozzá" újra, amivel - ha megtanulom ezt a dalt - majd én fogom elénekelni. Feltettem a twitterre is az alábbi szöveggel.
---
I will to learn singing this - that’s my old desire. As a journalist, I worked for a Roma magazine, as an institutional educator, I raised Roma children. I always said they are Indians. - And I will write this.
https://www.youtube.com/watch?v=YGa48WTyFts&t=3s
In the same different way.
https://www.youtube.com/watch?v=wGwHQYtvNRw

258. [tulajdonos]: ARCHAIKUS ATTITŰD2021-06-06 14:35
Most látom, hogy a "Búcsú a szonettől" című versem a Dokkon nincs fenn legújabb, a kötetben és az azonos című versklipen látható, két mottós verzióban.
Ezért címkorrigálással ide is fölteszem.
A közvetlen előzmény Zuckerberg mai videója a facebook-on. Nagyszerű íjászként mutatkozott be. Egy csigás íjjal egy egész sorozat célt nyilaz le a szabadban. Alatta felirat:
"If I were an Avenger, pretty sure I'd be Hawkeye." Vagyis:
"Ha Bosszúálló lennék, akkor egészen biztos, hogy Sólyomszem lennék."
Mire azt az üzenetet küldtem neki, hogy "Nem. Ha bozótlakó lennél, akkor nem halnál éhen." Majd gratuláltam és mellékeltem ezt a lovbasíjász klipet azzal, hogy e szonettben a zsidóságról is szó esik: az archaikus versalteregó őket is védelmezi a neofasiszta szélsőjobb ellen. S hogy milyen groteszk: Magyarországon jelenleg ez a szélsőjobb készül összefogni a baloldallal a jobbközép kormány ellen.
Most majd ezt az újólag feltett verset is linkelem neki: a facefordító majd lefordítja valahogy - (amennyire rosszul, az már a facebok fordító és a Zuckerberg sara.)
https://www.youtube.com/watch?v=3PzOk4f_v0M

257. [tulajdonos]: ÁTOKVERSET ÍRNI2021-06-01 08:10
Átok verset írni - ez közismert a magyar irodalomból. Íme, lentebb itt az egyik opusz. Vezsenyi Szabadon című "átokverse" tehát nem előzmények nélküli. Viszont nincsen még kész. S nem azért, mert rímek nélkül íródott. Hanem mert helyenként igénytelen a megfogalmazás. Be kell tenni a fiókba. Aztán úgy elővenni Vezsenyinek, mintha nem ő írta volna és már "nem érdekelné" (az adott indulat) - s ezek mögött magát a szöveget látná meg. (Versvaksága elmúltával.) Aztán akkor, igényesebb sorokkal, feljavíthatná - ha akarná. Ha mint szöveg, még mindig fontos neki. Vörösmarty Görgeyt tévesen (!) kárhoztató verse is átokvers. Vagyis a költő tulajdonképpen "hazudik" ebben a versében. Az most mindegy, hogy Kossuth szintén igazságtalan Görgeyvel és Vörösmarty őt "utánozza".
Aki a történelmi igazságra kíváncsi, előtte olvassa a linkelt történeti elemzést, amely azt bizonyítja, hogy Görgey valójában nem volt áruló. Sőt, helyesen cselekedett.
https://mult-kor.hu/20130912_?pIdx=4

Vörösmarty Mihály
ÁTOK

Görgeinek híják a silány gazembert,
Ki e hazát eladta cudarúl.
Kergesse őt az istennek haragja
A síron innen és a síron túl.

O százezernyi hős fiak vezére,
Dicső, ha győz, dicső, ha elesik,
Ki úr leendett, milyennél nagyobb nincs,
Meghajlott a lábtúrta fövenyig.

Kezében volt az ország szíve, kardja,
S ő mint pofon vert, megrugdalt inas,
Feladta gyáván mind e drága kincset,
Bérért vagy ingyen, mindenképen gaz.

Hallgatnak ágyuink, a puska nem szól,
E némaság oh mily réműletes!
A hajdu nem küzd, a megjött huszárnak
Kardján most nem vér - csak köny csergedez.

Harc nélkül, alku nélkül így elesni!
Egymásra néznek a bús harcfiak
S a hitszegő vezérre szíveikben
Kihalhatatlan átkot mondanak.

"Isten, vagy ördög - így kérdik magokban -
Melyik teremté ezt a Görgeit?
Ily férget isten soha nem teremthet,
Ezen megtörnék emberben a hit.

Hervadjon a fű, ahol megpihenne,
Akadjon fel, midőn a fára néz,
Enyhet ne adjon éhe, szomja ellen
A föld, s ne nyujtson soha emberkéz...

Kergesse őt a balszerencse, mint
Szilaj kutyák a felriadt vadat.
Éljen nyomorból, kínból mindhalálig
S ha elhal, verje meg a kárhozat."

Gebe, 1849. október 10.


256. [tulajdonos]: AMI AZ ÉLETBEN FONTOS2021-05-30 18:15
IGEN, EZ AZ.
Az érzelmi intelligencia - ami akkora hiánycikk itt, "Nyugaton". Ahol minden "fejben van meg".
Ha belegondolok a legtöbb fájdalmat életemben az érzelmi unintelligencia okozta.
Még itt a Dokk-on is. Azok részéről akiknél minden csak "fejben van meg".
Lassan lezárul az "angol ciklus" s folytatni fogom a török nyelv megtanulását, mert ez nekem nekem ez lesz a "lingua franca" nyelvem, a krími tatároktól egészen a kínai ujgurokig.
Bármit jelentsen is ez.
Ha valaki megnézi ezt a klipet felfoghatja - de csakis ÉRZELMI INTELLIGENCIÁVAL. Az ÉRTELMI INTELLIGENCIA mindenkit azonnal félrevezetne.
A töröklant "szava" itt mindent elmond, ami az életben fontos.
https://www.youtube.com/watch?v=zssyfxImX50


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2022-05-28 23:56   Napló: Szuszogó szavak
2022-05-28 23:44   Napló: az utolsó alma
2022-05-28 23:38   Napló: az utolsó alma
2022-05-28 21:47   Napló: az univerzum szélén
2022-05-28 21:41   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2022-05-28 21:32   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2022-05-28 21:23   NAGYÍTÓ /Pálóczi Antal:MŰKÖDIK/
2022-05-28 20:53   Napló: Baltazar
2022-05-28 18:45   Napló: Hetedíziglen
2022-05-28 14:37   Napló: hozzá lehet szólni