DOKK

 
2782 szerző 35411 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Czifrik Balázs
  Szerelmem egy totemállat
Új maradandokkok

Vajdics Anikó: Falak, ajtók, ablakok
Francesco de Orellana: Két izé 1996-ból
Petz György: Széppoétika hozott anyagból
Iványi Mónika: anyu szerint
Tiszai P Imre: Szufiták fénye
Bakkné Szentesi Csilla: kéregidőm-
Zsuzsanna Grande: Haikura hangolva (2/1)
Láncz Eszter: Lépés #
M. Kiss Gábor: gomoly
Bátai Tibor: viszonylatok
FRISS FÓRUMOK

Szoboszlai Judit 1 órája
M. Karácsonyi Bea 2 órája
Tóth Gabriella 2 órája
Mórotz Krisztina 4 órája
DOKK_FAQ 13 órája
Szilágyi Erzsébet 14 órája
Kiss Anna Mária 14 órája
Nagyító 1 napja
Nyári László 1 napja
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Oláh Imre 1 napja
Pálóczi Antal 2 napja
Balogh Robert 2 napja
Kosztolányi Mária 2 napja
Bara Anna 2 napja
Tiszai P Imre 3 napja
Szikora Erzsébet 3 napja
Gyors & Gyilkos 3 napja
Albert Zsolt 3 napja
Zsuzsanna Grande 3 napja
FRISS NAPLÓK

 efmintszerint (Sági Ferenc) 8 perce
Zúzmara 26 perce
weinberger 45 perce
Ketrecharc-jelszó hiddenfolder 1 órája
Sorrento 2 órája
Bátai Tibor 2 órája
Graffiti 5 órája
Volt egy pillanat 5 órája
mix 6 órája
nélküled 7 órája
Conquistadores 7 órája
az utolsó alma 7 órája
Apa levelei 18 órája
Felvil.levelek (feladó:random) 22 órája
szeressétek... 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: A VERS LEGYEN VELETEK
Legutóbbi olvasó: 2018-08-17 20:45 Összes olvasás: 7080

Korábbi hozzászólások:  
119. [tulajdonos]: ÉLNI VAGY ÍRNI?2018-08-16 11:26
Egy leendő alperes, aki engem azzal fenyeget, hogy "tönkre tesz a Dokk-on", s néhány nappal később, mintha csak ezt a fenyegetését akarná valóra váltani, valóban rasszistának nevez és megpróbál nyilvánosan megalázni, az ne tüntessen azzal, hogy utána (félre)értelmezni próbálja a Mórotz Krisztina kapcsán a Dokk-ról mint költőiskoláról és az antiszociálisnak vélt magatartásról írottakat.
Idézem:
Azt olvasom, hogy P.A. nem tekinti gondnak, ha valaki magánemberként kibírhatatlan, de egyébként tehetséges, és művészit alkot. Petőfit hozta példának, akiről Jókai is elítélőleg nyilatkozott.
Mielőtt szó érné a ház elejét, lehet, hogy szó szerint nem ez volt leírva, de a lényeg ez volt. Meg, hogy nem azzal kell törődni, ha valaki idegileg túlfeszített vagy labilis, hiszem jó pillanataiban meg kiválót alkot.
Idézett szakasz vége.
Válaszom:
Nem ez volt a lényeg.
Hanem az, hogy az antiszociális magatartás betegségre is utalhat, viszont itt egyikünk sem orvos. Nincs jogunk beteggé nyilvánítani valakit. Beteget viszont nincs jogunk "normális emberként" megfegyelmezni akarni. Hiszen lehet, hogy antiszociális magatartása mögött betegség rejlik. (Sőt, legtöbbször valószínű. A TBZ - a társadalmi beilleszkedési zavar is az, vagy majdnem... határeset, de az intézetekben, a viselkedni nem tudó gyerekeknek például Ritalint kell szedniük.)
De innen inkább idézem a tegnapi szövegemet, amit Gyurcsi Zalán György "szakaszosan" tud csak értelmezni, mert nem akarom minden nap falra hányni a borsót.
"Talán a tulajdonosok szavazhatnának arról, milyen mértékben felhalmozott "probléma szint után" tanácsoljunk el valakit a Dokk használatától.
De akkor adott esetben ki kell mondani azt a (szükséges rossz, bár embertelen) megindoklást is, hogy az illető a Dokk számára - gyaníthatóan - úgymond "túl beteg".
S akkor ott a következő probléma: ez egy művészeti oldal. S a kortárs művészetben néha a betegség határán imbolyogva érték el egyes alkotók kimagasló teljesítményeiket. Nem a betegség, hanem az egészséges pillanatok ajándékaként. De amit a beteg szakaszok követtek, amikor az illető sem alkotni, sem viselkedni nem tudott. Festők, költők, írók, zeneszerzők... Olykor ma legnagyobbnak tartott költőink viselkedtek alkalmanként beszámíthatatlanul. Még ha egészségesek voltak is. Mint Petőfi. Híres anekdota, hogy Herczeg Ferenc, ifjú újságíró korában azzal a kérdéssel ostromolta a lépcsőn épp a nappaliba lejövő, már nagyon öreg (bár frissen újraházasodott) Jókait!
- Mester! Mondjon valamit Petőfiről! Milyen ember volt?
Mire Jókai, kiabálva: - Szörnyű! Szörnyű!
És nem volt hajlandó többet mondani."
Most pedig a mai kiegészítés.
Nem kell összetéveszteni a szezont a bozonttal, Gyurcsi! Ez egy költészeti iskola! Vagyis a Dokk Irodalmi Kikötő. Nagyon kellemetlen, mindannyiunknak, amikor egy úgymond antiszociális ember "élni: társaságba, csevegésbe, smúzolásba, vitatkozásba" jön ide (mert otthon magányos), ahelyett, hogy a verseit hozná. vagy csak ritkán hozza.
Van azonban egy másik veszély is.
Amikor az úgynevezett szociális ember jön ide "élni: társaságba, csevegésbe, smúzolásba, vitatkozásba. Mint például te. S nem a verseit hozza. Vagy ha igen, akkor azok "szociális" - rendi, szájba rágott formájú, közepesen érdektelenül "derék" - vagyis például engem - fájdalom, semmire sem inspiráló, bár alapjában rendben lévő, ráadásul jól elmondott műveit hozza.
Ezek közül kiemelkedik a tengerészti prózád, amit dicsértem.
Nos, ha most nekem választani kéne, hogy egy kellemes emberrel "legyek-e együtt" a Dokkon, aki közepesen érdektelen és "derék", vagy egy elviselhetetlen antiszociálissal, akinek még a rossz versei is inspirálnak, mert olyan nézőpontból és sosem láthatom a dolgokat, akkor itt, e költőiskolában, ezt külön kihangsúlyozom, s nem mondjuk egy polgári munkahelyen, vagy egy családban, nos - itt tehát - én a kellemetlen inspirátort kéne hogy válasszam, ha irni szeretnék.
(S nem pedig mondjuk "lakomákra járni", ahol a házigazda nem tervez felolvasást. Hiszen az egész eddigi életem arról szólt, hogy sehol - a Dokk-on és az irodalmi körökön kívül - SEHOL. DE SEHOL
nem
terveztek
felolvasást.
Csak mindig és örökösen mindenféle lakomákra kellett járnom.
Anélkül, hogy szerző lehettem volna.
A hátralévő életemben ezért, de főleg itt a Dokk-on, velem ez többé nem fordulhat elő!)

118. [tulajdonos]: UGYE,UGYE?2018-08-15 16:28
Bátai Tibornál írtam, de kérte, hogy inkább az én naplómban jelentessem meg.
Egy sor módosítással meg is teszem. Íme:
-----
Nem értek egyet ezzel a megfogalmazásoddal. Alább megindoklom miért:
"Azt is gondolom továbbá, hogy az antiszociális magatartás tolerálhatóvá stilizálása, elfogadásának követelményként vagy akár csak igényként történő megfogalmazása hosszabb távon főként éppen az antiszociális személyiség számára okoz nehézségeket azzal, hogy szükségképpen újra meg újra gyakorlatilag feloldhatatlan konfliktusos helyzetekbe sodorja."
Idézet vége.
Antiszociális magatartás? Miért nem mondjuk: betegség?
És hirtelen ott a kulcs: közülünk senki sem orvos, hanem mindenki pályatárs. Talán a tulajdonosok szavazhatnának arról, milyen mértékben felhalmozott "probléma szint után" tanácsoljunk el valakit a Dokk használatától.
De akkor adott esetben ki kell mondani azt a (szükséges rossz, bár embertelen) megindoklást is, hogy az illető a Dokk számára - gyaníthatóan - úgymond "túl beteg".
S akkor ott a következő probléma: ez egy művészeti oldal. S a kortárs művészetben néha a betegség határán imbolyogva érték el egyes alkotók kimagasló teljesítményeiket. Nem a betegség, hanem az egészséges pillanatok ajándékaként. De amit a beteg szakaszok követtek, amikor az illető sem alkotni, sem viselkedni nem tudott. Festők, költők, írók, zeneszerzők... Olykor ma legnagyobbnak tartott költőink viselkedtek alkalmanként beszámíthatatlanul. Még ha egészségesek voltak is. Mint Petőfi. Híres anekdota, hogy Herczeg Ferenc, ifjú újságíró korában azzal a kérdéssel ostromolta a lépcsőn épp a nappaliba lejövő, már nagyon öreg (bár frissen újraházasodott) Jókait!
- Mester! Mondjon valamit Petőfiről! Milyen ember volt?
Mire Jókai, kiabálva: - Szörnyű! Szörnyű!
És nem volt hajlandó többet mondani.
(Vessed össze Tibor, Petőfi és Arany barátságával.)

117. [tulajdonos]: KORR2018-08-15 16:20
Amit sokall - s ehhez joga van.

116. [tulajdonos]: TÉVEDÉSEK VÍGJÁTÉKA2018-08-15 16:16
Nekem például már ez is betegség tünetnek hat: ennyire felspilázni a "semmit". (Noha tudom: nem vagyok orvos.)
Szokolay azonban nem elég, hogy tévesen (mert túlzóan) reagál egyik dokkerünk "itt túl sok a giccs" meglátására, ezt a giccsről - általánosan, mert senkit megbántani nem akaróan, csak mintegy életérzésként fogalmazó - dokkert már-már le is fasisztázza.
Legalábbis a szerdai naplójában írottak szerint:
"Általánosságban véleményt mondani = fasizmus. Művelték persze a kommunisták is (József Attila pontosan látta: „Talán dünnyögj egy új mesét, / fasiszta kommunizmusét.”), de különösen kedvelt módszer ez a mai médiadiktatúrában.
Általánosságban véleményt mondani a legaljasabb, legalattomosabb bűnök egyike. Aki ezt teszi, két részre osztja embertársai halmazát: jókra és rosszakra, anélkül, hogy bárki tudhatná, kit hová sorol."
Idézett szakasz vége.
Nos: van itt egy alapvető tévedés, de nem az, hogy a "giccskárhoztatónk" valójában senkit nem akart sorolni sehová, mert nem a személyekkel foglalkozik, hanem a formabontó szárnypróbálgatásai szempontjából különösen (jobban, mint a "rendik" számára) szembetűnő "giccsterméssel". Amit sokkall - s ehhez joga van. Nem. Az alapvető tévedést Szokolay fasizmus felfogásában érzem.
Mintha nem tudná: mi is az.
Hogy egy magányos, magára utalt, szövetségeket nem kereső, s ha keres sem találó alkotó tulajdonképpen nem lehet fasiszta...
Miért nem?
Majd mindjárt megindokolom.
Először a szó eredetéről: nem a német fasírozottból (amely vagdalthúst jelent) hanem az olasz fascióból származik (ami szövetség olasz neve). A római fasces, vesszőnyaláb, az élével kifelé fordítva belekötött bárddal, Róma hatalmi jelvénye volt. Amely a szövetség erejét és megtorló hatalmát egyszerre szimbolizálta.
Ezt azért fontos tisztázni, mert elterjedt az a közkeletű tévedés, hogy az a fasizmus, amikor a németek bántalmazzák a zsidókat.
Az - is. De minden más - is - az, ahol valamilyen társadalmi szövetség jön létre, amelyik odáig jut, hogy a kirekesztettjeivel szemben alkalmazhassa a magtorló hatalmat.
Például egy feminista net-csoportosulás is lehet fasiszta, amennyiben a "másként gondolkodókkal" szemben a megtorló - például törléssel kizáró - hatalmát alkalmazza. Ha nem alkalmaz megtorló hatalmat, csak szövetkezik, akkor még nem...
Vissza magányos giccskárhoztatónkhoz: mivel nála sem a szövetség, sem pedig a megtorló hatalom veszélye sehol, vele szemben a fasizmus vádja egyáltalán NEM áll meg. (Nem kiabálok, csak kiemelek, mert nincsen félkövér.)
Annál furcsább, hogy az illetővel szemben, Szokolay tucatnyi nevet sorol fel - alkalmi szövetségeseinek nevét, akikkel fasciót alkot, s e "szövetség" megtorló hatalmát gyakorolva a giccskárhoztatót nyilvánosan igyekszik megszégyeníteni.
Ez az eljárás - a fentiek szellemében - vajon minek minősíthető?

115. [tulajdonos]: EZT A BLUEST AZ ÉLET ÍRTA NEM 2018-08-15 11:03
Szokolay Zoltán álmában két macska volt (egy fekete és egy fehér), s játszott egymással.
És már megint a fekete maradt felül.
Nem szokatlan ez nála.
Mórotz Krisztinának írt kommentjéről, s arra adott (réztulajdonosi - ő fogalmazott így) válaszomról írja:
"A Dokk egyik legrégebbi szerzőjének állítása szerint tele van giccsel ez az oldal. Ehhez a véleményhez joga van, csak azt nem értem, hogy ha így gondolja, miért törekszik mégis a Dokkon való elismertségre.
Amikor megkértem, hogy konkrétan nevezze meg, kiknek a költeményeire gondol, mint giccsekre, durván rám támadt. Lihegve csatlakozott hozzá az egyik réztulajdonos is.
Válaszomat aligha fogja megjelentetni, ezért itt is közzé teszem.

Eszem ágában se volt Mórotz Krisztinát megszégyeníteni. Nem is feltételeztem, hogy van egyáltalán szégyenérzete.
Mórotz Krisztina tett egy kijelentést, miszerint „tele giccsel ez az oldal”.
Nem vitatom, hogy ehhez a véleményhez joga van. Még ehhez a sommás ítélethez is.
Abba viszont nem gondolt bele, hogy ez sérti a Dokk szerzőit, szerkesztőit, sőt talán a tulajdonosok legtöbbjét is (kivéve a réztulajdonost).
Ha ez a versportál a giccsek gyűjteménye (Mórotz Krisztina szerint az), akkor abba beletartoznak az én verseim is, Vajdics Anikóé is, Bátai Tiboré is, Kelebi Kiss Istváné is, Böröczki Mihályé is, Petz Györgyé is. Iványi Mónikáé, Markovics Anitáé, M. Kiss Gáboré, Komor Zoltáné, Bakkné Szentesi Csilláé, M. Szabó Mihályé, Kosztolányi Máriáé, Bártfai Attila Márké, Kiss Anna Máriáé, M. Szabó Mihályé, Szakállas Zsolté, Karaffa Gyuláé, Seres Lászlóé, Paál Marcellé, Gyurcsié, Duma Györgyé, Sági Ferenc Dénesé, M. Karácsonyi Beáé, Fodor Fanni Dóráé, Ilies Renátáé, Siska Péteré, Bakos Fannié, Oláh Imréé, Czékmány Sándoré és még sorolhatnám. Jónás Tamásé is.
Ezek mind giccsek?
A 2782 szerző 35405 verséből mennyi a giccs?
Mert hogy M.K. szerint „tele giccsel ez az oldal”
Mórotz Krisztinának meg kell neveznie, hogy kiknek a költeményeire gondolt, amikor megfogalmazta a véleményét. Azt sem ártana tisztázni, hogy a saját műveire (beleértve az ámokfutásokat is) gondolt-e, mint giccsekre. Mert hogy azokkal is „tele van a Dokk”.
Idézet vége.
Most haladjunk bántalmazásonként.
1.)
"Eszem ágában se volt Mórotz Krisztinát megszégyeníteni. Nem is feltételeztem, hogy van egyáltalán szégyenérzete." - írja Szokolay.
Válaszom:
De, mint minden embernek, nyilván Mórotz Krisztinának is van szégyenérzete.
2.)
"Abba viszont nem gondolt bele, hogy ez sérti a Dokk szerzőit, szerkesztőit, sőt talán a tulajdonosok legtöbbjét is (kivéve a réztulajdonost)." Mármint az, hogy Mórotz Krisztina szerint tele az oldal giccsel, noha előtte Szokolay elismeri, hogy joga van ilyen sommás véleményt alkotni.
Válaszom: persze, hogy joga van, de csakis így van joga - általánosságban kifejezett életérzésként megfogalmazva. Legalábbis a www.dokk.hu nevű költőiskolában. S nem személyekre lebontva, személyeket sértve. Hiszen úgy, ahogy írta, valójában senkit nem sért, mert mindenki azt gondolhatja, hogy a Dokk giccsíróinak verseiről van szó, s be kell látni vannak ilyenek, nem az ő költészetükről.
3.)
S íme Szokolay így próbál mesterségesen ellentétet kavarni a senkit bántani nem akaró Mórotz és a pályatársak között, hogy rögtön maga hoz fel neveket, akiket "a maga oldalára állít". Mintha Mórotz úgymond őket nevezte volna meg és szemben állna velük.
Idézem:
"Abba viszont nem gondolt bele, hogy ez sérti a Dokk szerzőit, szerkesztőit, sőt talán a tulajdonosok legtöbbjét is (kivéve a réztulajdonost).
Ha ez a versportál a giccsek gyűjteménye (Mórotz Krisztina szerint az), akkor abba beletartoznak az én verseim is, Vajdics Anikóé is, Bátai Tiboré is, Kelebi Kiss Istváné is, Böröczki Mihályé is, Petz Györgyé is. Iványi Mónikáé, Markovics Anitáé, M. Kiss Gáboré, Komor Zoltáné, Bakkné Szentesi Csilláé, M. Szabó Mihályé, Kosztolányi Máriáé, Bártfai Attila Márké, Kiss Anna Máriáé, M. Szabó Mihályé, Szakállas Zsolté, Karaffa Gyuláé, Seres Lászlóé, Paál Marcellé, Gyurcsié, Duma Györgyé, Sági Ferenc Dénesé, M. Karácsonyi Beáé, Fodor Fanni Dóráé, Ilies Renátáé, Siska Péteré, Bakos Fannié, Oláh Imréé, Czékmány Sándoré és még sorolhatnám. Jónás Tamásé is.
Ezek mind giccsek?"
Összegzés:
Így válik teljessé Szokolay netbántalmazása. Ördögivé az "ördögi kör", miközben valójában szó sem volt arról, hogy Mórotz, a szabálytalan, csapongó s néha-néha jó verseket is író dokker, bárkit bántalmazni, kritizálni akart volna a felsoroltak közül. (Miközben egyiküket, a veresegyházi Gyurcsi-vacsorára készülő Vajdics Anikót, nemrég még maga Szokolay akarta "átvizsgálni" - aztán megsértődött, amikor a többgyerekes Vajdics nem díjazta a poént.)
Visszatérve a nyilvánvalóan eltúlzott észrevételre: "tele van a Dokk giccsel", ez nyelvtanilag sem azt jelenti, amit Szokolay tulajdonít a kijelentésnek: "a Dokk csak giccsel van tele". A tele van a város szeméttel túlzás sem azt jelenti, hogy csak szemét lenne a városban, épületek, utcák, villamosok már nem...
---
Mindezzel az a legfőbb bajom, hogy Szokolay Zoltán mint volt hálózati személy, már megint egy "jelentést" konstruált és küldött be valakiről, csak most nem a tartó tisztnek, hanem - helyette - a művelt közvéleménynek.
Olyan lenne ez, mint az ujjszopás?
Nem lehet leszokni róla?
És akkor ez már-már azt jelentené, hogy egy volt hálózati személy, egész hátralévő életében nem élhet "normális életet"?
Nem tudom, de ez egy nagyon fontos kérdés, amit A szerkesztőségi főemlős etológiája című regényemben is megvizsgálok majd.
A jelek szerint, fájdalom, Szokolaynak ez nem nagyon sikerül.
Talán nem véletlen, hogy a törvény is tiltja, hogy volt hálózati személyek a hátralévő életükben vezetők, például vezérigazgatók lehessenek.
Én pedig, az ilyenféle "funkcióöröm megnyilvánulások" láttán, kezdem azt hinni, hogy véleményvezéreknek sem szabadna lenniük, ha a törvény meg is engedi.

114. [tulajdonos]: KORTÁRS KÖLTÉSZET2018-08-14 08:54
És igen, jobb ha egy saját példát is felteszek a Weinberger által kárhoztatott, a központozás elhagyására bátorító meót "megvédő", 111. bejegyzésem újabb kiegészítéseként.

Íme egy szöveg, aminek "fele" az olvasó fejében jelenik csak meg - jó esetben) De ezt egy modern költőnek vállalnia kell.
Annál is inkább, mert két kortárs költő is rákérdezett "privátban" melyik is volt az a versem, amelyik annyira tetszett nekik (az Egyetemi lapokban jelent meg).
Az egyikük Tóth Krisztina volt, a másik Sumonyi Pap Zoltán.
-----------

Csak ne halál

ne döglött macska
vadnyúl kiskutya
csak egy rongy vagy papír
ne madár ne baromfi legyen
csak egy folt
anyajegy az úttest derekán
rakományzászló menszesz vatta
vagy valami rongy
vagy göröngy

113. [tulajdonos]: KORR2018-08-14 08:41
Korrigált mondat a 111. bejegyzésemhez.
Mit kell itt ALAPVETŐEN megérteni a modern versnél, az előző korok költészetéhez képest mint felfedezett korszak-újdonságot?

112. [tulajdonos]: KIEG2018-08-14 08:20
Weinberger naplójára válaszul írom az alábbiakat.

111. [tulajdonos]: AZ ÁRTATLANSÁG ELVESZÍTÉSE2018-08-14 08:14
Nem először olvasom érvényesnek szánt bírálói javaslatként nagyjából a következőket: „Próbálja meg elhagyni a központozó karaktereket, a nagybetűket: egységesebb lesz a szövegkép. Nem kell annyira mereven ragaszkodni a szigorú nyelvtani szabályokhoz.” Megszívlelendő tanácsok. Annyira ronda, amikor a szép tiszta szövegsorból petyhüdt vesszők lógnak le, vagy égbe törő nagybetűk ágaskodnak! Ahol lehet, érdemes egyszerűsíteni, hát nem? Hidat építesz? Ne szegecseket dugjál a furatokba, hanem műanyag tipliket. És nyugodtan figyelmen kívül hagyhatod a hőtágulási szabványt meg a szélterhelést.
Idézet vége.
Válaszom: "Nagyjából" ezt nem olvashattad sehol Weinberger. Mindig csak szó szerint idézve olvashattad és mindig egy adott vers adott szövegkörnyezetére vonatkoztatva.
Miért nem az adott esetet idézted?
S miért nem szó szerint?
Aki a Dokk-ra téved, az nem maradhat ennyire "szűz" a modern vers megértésének terén.
Mert miről van itt szó?
A megértés - és az ezzel kapcsolatos - belátás elsajátításáról.
Mit kell itt ALAPVETŐEN megérteni a modern, az előző korok költészetéhez képest mint felfedezett korszak-újdonságot?
Azt, hogy a jó modern vers sosem A SZÖVEG, önmagában. Hanem a hozzá társított képzettel együtt alkotja meg az EGÉSZET.
A leírt szöveg amúgy is "kotta" csupán, még nem "a vers". Ahogy a dal kottája sem "maga a dal". Azonban a modern vers egyik törekvése, hogy "hiányos legyen". Miért?
Mert az az újdonsága - szemben az előző korok versalkotóinak törekvésével -, hogy az olvasót társalkotóvá tegye.
De nem úgy, hogy "nem írja meg a verset", HÁTHA AZ OLVASÓ MAJD CSINÁL VELE VALAMIT. Ahogy a rossz drámaíró esetében a jó színész.
Hanem?
Hanem a modern költő szinte két verset ír - egyszerre. Egyszer "teljesen" - az olvasó megértésének, társalkotásának teljes értelmezése szerint, majd elkezdi visszabontani.
Hogy eljusson a végső formáig - ami csak sejlik majd.
Elkezd szövegrészeket törölni.
És ez az a szint a versírásban, ahol már zavarnak a központozások is. Mert lefogják a sejthetőséget.
Lehetne központozni valójában - de akkor teljes verset kéne.
Csakhogy az nincs ott a papíron.
Tehát mégsem lehet.
-------------
Vagyis a hídépítési hasonlat a modern versre teljesen téves. Rossz mechanikai példa, mechanikusan gondolkodó, a modernizmus fentebbi lényegét megérteni képtelen - vagy nem akaró (nem akarásnak nyögés a vége) dokker tollából.
Vegyük inkább példának a japán grafikát.
Vannak "hiányos" rajzok.
Néhány vonás - és ott a haj, a szemöldök, az arc jellege - s közte semmi. És mégis AZ EGÉSZET látjuk.
Mert úgy van megrajzolva (a hiány), hogy NE LEHESSEN ELTÉVESZTENI.
A rosszul megírt modern verset "el lehet téveszteni".
A jót: NEM.
--------------
Most vegyünk egy olyan példát, ami látszólag a weinbergeri dohogást támasztja alá: íme kell a központozás.
Igaz, hogy ez Pilinszky egyik "legmodernebb verse" s ilyenformán "kihagyásos modernizmusa" az általam elmondottakat támasztja alá (a vers "második fele" csak az olvasóban jelenik meg: nincs ott a papíron. Viszont úgy van "megrajzolva a hiány", hogy ne lehessen eltéveszteni.)
Mégis (Hungarian)
Látják a bejárati fényben
a szőlőlugast? A meszelt padot?
A levelek nyomasztó, viaszos zöld
távollétét? És mégis itt állt.

----------
Csakhogy ez a vers központozás nélkül is TÖKÉLETES.

mégis
látják a bejárati fényben
a szőlőlugast a meszelt padot
a levelek nyomasztó viaszos zöld
távollétét

és mégis itt állt

--------

De hiszen így "érthetetlen" - vághatnád rá rögtön. Csakhogy ez nem igaz. Persze: nem érzékeljük a kérdőmondatokat. Rossz a vers. Nincs benne semmi.

És épp ez a modernizmus benne. ELSŐ LÁTÁSRA érthetetlennek lenni. A lustáknak, a fantáziátlanoknak nem mondani - direkt nem mondani - semmit! Miért? Mert a korszak fő élménye a mindent szánkba rágás.

Ezért!

És akkor? Akkor biztosnak kell lennünk abban - ha valódi költészettel állunk szemben, hogy KELL a műnek "nyitjának" lennie!

És a jó, kreatív olvasó nem nyugszik bele az "érthetetlenbe". El kezd keresni, mint valami régész - csak ő most modernász..., keres, keres, keres. Többször olvassa... Semmi. Talán félre is teszi (miközben már félig-meddig kívülről megtanulta az "érthetetlen" szöveget. És egyszer, talán napokkal később, álmából felkelve beugrik neki - DE HISZEN KÉRDEZNI KELL!

És igen. Ott van a mű nyitja. És amit akkor érzel, az a megvilágosodáshoz hasonlító érzület: nos ez a KORTÁRS VERSÉLVEZET csúcsa. Az egyik. A már meghódított magaslata. És a többi?

Azokat még nem fedezték fel, de minden bizonnyal lesznek még új lehetőségek. Egy elfelejtett "ősesztétikai" mozzanat: az egyik afrikai - csak szóban létező, orális, a francia kutatók által napjainkban először lejegyzett verset, egy altatót, úgy kell elmondni, hogy a vége egyre halkabb legyen, a végén már csak suttogás, majd az sem.

Miért?

Mert a kisbaba - közben - elaludt.

Ezt sem lehetne "központozással" kifejezni.

110. [tulajdonos]: ITT IS KÖZZÉTESZEM2018-07-13 15:28
Komáromi Éva, Olaszországban férjhez ment volt gimis társam írja, a török nyelvtanulásom megkezdésével kapcsolatos posztomra a fészen, hogy szépnek találja a török nyelvet.
S valóban: a szép szó - törökül güzel. S hasonlóan cseng a magyar gazella szavunkhoz, ami egy valóban szép állatot jelent.
Sok ilyen szép hangzású szavuk van. Viszont akad itt számos furcsaság is, úgyhogy ezt válaszoltam. (Mivel mindez a magyar és török szavakról szól - és mert mindez érinti a jövőben tervezett műfordítói működésemet, itt is közzé teszem.)
----------
A török szép nyelv, igen, és néha mégsem - főleg nekünk magyaroknak. De ez e dolog diszkrét bájához tartozik. Ugyanis időnként illetlen hangzása van egyes török szavaknak. Néha avítt, esetleg pejoratív régi magyar szavakat idéznek. Vagy ellenkezőleg - ma hangzik illetlenül magyarul, míg valaha - 1000 éve - természetesen csengett. Például a török - bas - szó. Így kell mondani - basz - ahogy a magyarban. (Az - s- sz-nek ejtendő.) S mit jelent? Azt, amit eredetileg (nyilván pejoratív kicsengés nélkül, pláne egy nagyállattenyésztő kultúrában) a mi nyelvünkön. Nyom. Megnyom. Illetve a törökben: sajtol, szorít. De náluk a könyvnyomtatás is: "basi". A nyomdász pedig: "basici" /a sima c=dzs/. Vagyis magyar "rámutató" fordítással: ő (nem halász, vagy kanász, hanem) a baszász. De például a koca azt jelenti: férj. Ezt kissé nehezen tudtam megszokni, még akkor is, ha a c-t dzs-nek ejtik benne. Azonban a kos: koc', a kecske: kec'i, az alma: elma. A balta: balta. A ló: at, de a mén: beyjgir (pejkó). A teve: deve. A strucc (a lábait tekintve találóan:) "tevemadár". Vagyis: deve kus'u. (Kus': madár, amelyik ugye "huss" - és elrepül.) Egyébként az ökörszem neve törökül c'ali kus'u: "bokormadár". A c'ali= bokor, persze pont nélküli i-vel, amit ők már majdnem ü-nek ejtenek (magyarul: csalit). Viszont az ökör: öküz, a szem: göz, és ők is használják az ökörszem = öküz gözü szókapcsolatot, csak náluk ez egy nagyszemű szőlőnek neve. Talán a "kecskecsöcsű" szőlőt hívják így. Viszont náluk nem a kecskére nem szabad a káposztát bízni, hanem a macskára nem - a sajtot!
Több száz török eredetű szavunk természetesen nem a török hódoltság ideje alatt jött át, hanem egy 1000 évvel ezelőtti együtt vándorlás emléke, talán Nyugat-Ázsiából. Amikor még közös vallásunk, sámánisztikus egyistenhitünk volt. Egyébként a török nyelvben még annyira benne van, hogy egy valahai lovas nemzeté, hogy ők minden jármű használatát a "lóra szállni", lovat megülni igéjével fejezik ki. Megülni (binmek) a lovat (ata): Ata binmek. Biciklizni? Biciklete binmek. Vonatra szállni? Trene binmek. Repülőre...? Uc'akla binmek. Vagyis ők azt (a repülőt) még mindig "megülik" - csak már nem tudnak róla.



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2018-08-17 21:44 Vezsenyi Ildikó
2018-08-17 21:42 válogatott versek
2018-08-16 18:22 kedvenceimből
2018-08-14 19:14 Bátai Tibor szubjektív
2018-08-11 07:26 Bakkné Szentesi Csilla
2018-08-10 18:27 Szemezgető/Ivànyi Mònika
2018-08-10 18:21 Szemezgető
2018-08-06 22:46 hmm
2018-08-06 11:26 kedvenc versek
2018-08-03 11:00 KMara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2018-08-17 21:44   Kedvencek lista: Vezsenyi Ildikó
2018-08-17 21:42   Kedvencek lista: válogatott versek
2018-08-17 21:41   Napló: efmintszerint (Sági Ferenc)
2018-08-17 21:38   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2018-08-17 21:23   Napló: Zúzmara
2018-08-17 21:20   Napló: Zúzmara
2018-08-17 21:20   Napló: Zúzmara
2018-08-17 21:04   Napló: weinberger
2018-08-17 19:58   új fórumbejegyzés: Szoboszlai Judit
2018-08-17 19:52   Napló: Ketrecharc-jelszó hiddenfolder