NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2025-09-16 03:19 Összes olvasás: 92215| 34. | [tulajdonos]: köszi, Gyurcsi | 2018-06-30 11:39 | | A Quiet placeben (tegnap este láttuk) lábujjhegyen járnak, néma jelekkel kommunikálnak, egy asszony összeszorított szájjal szül, vagy az öklét harapja, ha már nem bírja a fájdalmat. A szörnyeknek (itt: emberfaló élieneknek) nincs szeme és nincs szaglása, csak a zajokra ugranak. Meg lehet szokni a csendben maradást. A gyereket is biztosan csendben csinálta az asszony a férjével, azt, sajnos, nem látjuk, csak az előjátékot, füldugóval hallgatják a zenét, amire táncolnak („Come a little bit closer…” -- Harvest Moon, Neil Young). Szép jelenet. Meg lehet szokni a hallgatást. De hogyan lehet rábírni egy újszülött csecsemőt, hogy ne adjon életjeleket? A filmben elintézik valahogyan, én nem lennék rá képes. Ott halnánk mind a ketten. Lépjünk tovább. Hogyan lehet rávenni az újszülött érzéseket, hogy ne adjanak életjeleket? Keresni kell egy véletlen vízesést, mint a filmben az anya? Annak robajába hagyni beleveszni mindent? Lehet-e addig bírni összeszorított szájjal? Én már az öklömet harapom. Most ide kellene írni, hogy vigyázat, csalok. Nem írom le, mégis leírom, ez is mekkora csalás. Miközben nem az. Fényévekkel errébb ízes szavakkal hizlalom magam, olyanokkal, mint az „árvíztűrő tükörfúrógép”. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 33. | Gyurcsi: Silent place | 2018-06-30 11:28 | Szia!
Rákerestem a torrenten, felcsigáztál, de sajnos még magyarul nem találtam meg, az én angol tudásom kevés, hogy élvezni tudjam. Viszont A Quiet Place címen leltem rá.
Ezt nem kell kitenned, ha úgy gondolod! | |
| 32. | [tulajdonos]: árvíztűrő | 2018-06-30 11:09 | | A Silent placeben (tegnap este láttuk) lábujjhegyen járnak, néma jelekkel kommunikálnak, egy asszony összeszorított szájjal szül, vagy az öklét harapja, ha már nem bírja a fájdalmat. A szörnyeknek (itt: emberfaló élieneknek) nincs szeme és nincs szaglása, csak a zajokra ugranak. Meg lehet szokni a csendben maradást. A gyereket is biztosan csendben csinálta az asszony a férjével, azt, sajnos, nem látjuk, csak az előjátékot, füldugóval hallgatják a zenét, amire táncolnak („Come a little bit closer…” -- Harvest Moon, Neil Young). Szép jelenet. Meg lehet szokni a hallgatást. De hogyan lehet rábírni egy újszülött csecsemőt, hogy ne adjon életjeleket? A filmben elintézik valahogyan, én nem lennék rá képes. Ott halnánk mind a ketten. Lépjünk tovább. Hogyan lehet rávenni az újszülött érzéseket, hogy ne adjanak életjeleket? Keresni kell egy véletlen vízesést, mint a filmben az anya? Annak robajába hagyni beleveszni mindent? Lehet-e addig bírni összeszorított szájjal? Én már az öklömet harapom. Most ide kellene írni, hogy vigyázat, csalok. Nem írom le, mégis leírom, ez is mekkora csalás. Miközben nem az. Fényévekkel errébb ízes szavakkal hizlalom magam, olyanokkal, mint az „árvíztűrő tükörfúrógép”. | |
| 31. | [tulajdonos]: legkisebb közös többszörös | 2018-06-29 16:30 | Ámde. Az nem valószínű, hogy egy többszörösen hasadt személyiség hasonló játékos megoldással („comiculus”) meg tudna szabadulni a szörnyeitől. Egyetlen esélye lehet: elég okos ahhoz, hogy felfogja, „társai” nem fejlődnek, nem öregszenek és nem tanulnak a kudarcaikból, így nem lehetnek valódi, hús-vér emberek, csak a saját kivetülései.
Mint a játékelmélet atyja, a Nobel-díjas Nash (a munkássága vizsgatétel volt a Közgázon), aki nem hajlandó interakcióba lépni az őt kísérő személyiségeivel, így azok némaságra és cselekvésképtelenségre kárhoztatva békén hagyják őt is és az környezetét is.
Vagy, mint a krónikus szeretethiányban szenvedő Münchausen báró, aki saját hajánál fogva húzta ki magát a mocsárból, felfogván, hogy a mocsár más, mint az általa kitalált betegségek, abba bele is lehet halni.
| |
| 30. | [tulajdonos]: comiculus | 2018-06-29 12:56 | Ha a gyereknek, aki szörnyeket lát a sötétben, azt mondjuk, ne féljen, nincs ott semmi, csak annyit érünk el, hogy a gyerek legközelebb nem meri elmondani, mit lát ott, ahol más (az okos és tapasztalt felnőtt, például), nem lát semmit. Titokban fél tovább. Abban a világban, amelynek létezését az okos és tapasztalt felnőtt nem fogadja el.
Ha a gyerek szörnyet lát a sötétben, akkor az a szörny létezik, és egyetlen dolgot tehetünk: segítünk neki megküzdeni vele. A szörnyekkel való küzdelemnek pedig igen hatásos módja, ha nevetségessé tesszük őket. Az óriáspók lábára, mint Ron a Harry Potter-ben, görkorit képzelünk, a rettegett férfitanárt a nagymamánk ruhájába bújtatjuk és piros ridikült gondolunk a kezébe, a halál elől szurokba és tollba hempergőzünk, hogy amikor megjelenik, hanyatt-homlok meneküljön előlünk ijedtében.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 29. | Duma György: Javító intézet | Vajdics Anikó: javíthatatlan | 2018-06-29 11:25 | | Tudja, kedves Anikó, én is csak olyanokat próbálok megjavítani, ha ugyan ez a legjobb szó rá, akiket érdemes. (És, talán nem ingem, de láttam én a héttornyot, kívülről, belülről. SZőke volt és másfél mázsa :-) )) | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 27. | Vajdics Anikó: javíthatatlan | Duma György: Don't cry | 2018-06-29 10:00 | Nehéz engem megbántani, kedves György.
Egy ideje ismétlődő hangulatokat figyel meg nálam, bizonyára azt is megfigyelte, hogy csak azzal "vitatkozom", akivel érdemes.
"a témaválasztásaink nem függetlenek az adott pillanatbeli lelkiállapotunktól." Nem. De hol van már az a "pillanat", mire vers lesz belőle! Én fényévekkel tudok arrébb libbenni egy adott állapottól, mire ide kerülök, ebbe a kikötőbe.
Ön folyton meg akar engem javítani. Ne csodálkozzon, ha kapálózok. Igaz, akkor is kapálóznék, ha elrontani akarna.
A.
Ui,: Amikor verset ír az ember, nem írni volna jó. És : mindenki be van a héttoronyba zárva, az is, aki úgy tesz, mintha ő nem lenne sosem.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 26. | Vajdics Anikó: otra vez | 2018-06-29 09:38 | Megittam a délelőtti kávémat, nekiugrom még egyszer az előbbi levélnek:
Kedves György!
A lányáé a jó, mert pontosabb és egyszerűbb -- ugyanolyan természetesen egyszerű, mint az eredeti. Köszönöm, hogy megajándékozott vele. A fordítók (köztük én is), néha hajlamosak túlfordítani a verset. A Terebess-fordításokról nem tudtam, pedig spanyol-szakosként tudnom kellett volna róla.
M. Kiss Gábor hasonló hangulatú, Tér Kép Tájoló (III.) című verse miatt vettem elő Octavio Paz-"haikut", kissé meggondolatlanul.
A.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 25. | Vajdics Anikó: gracias | Duma György: mese | 2018-06-29 09:35 | Kedves György!
A lányáé a jó, mert pontosabb és egyszerűbb -- ugyanolyan természetesen egyszerű, mint az eredeti. A fordítók (köztük) én is, néha hajlamosak túlfordítani a verset. Köszönöm, hogy megajándékozott vele. A Terebess-fordításokról nem tudtam, pedig spanyol-szakosként tudnom kellet volna róla.
M. Kiss Gábor hasonló hangulatú, Tér Kép Tájoló (III.) című verse miatt vettem elő Octavio Paz-"haikut", kissé meggondolatlanul.
A.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
