NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-05-01 11:40 Összes olvasás: 72050Olvasói hozzászólások nélkül| 926. | vajdics: jav. | [tulajdonos]: Helga/hallga | 2023-01-26 12:45 | Kár, hogy csak utólag néztem utána, hogy helyesen lett-e idézve a Facebook-on:
„fényes palástodba öltözve kelek át a végtelen / havazáson, ami az evilág" (Győrffy Ákos) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 924. | [tulajdonos]: Helga/hallga | 2023-01-26 12:33 | 2023. 01. 26.
Tűzpiros, bársonyos bundájú macska szegődött mellém álmomban a Rákóczi utcán azon a ponton, ahol a valóságban kb. tíz éve egy janurvégi estén kishíján kitörtem a nyakamat, mert a frissen esett vastag havat az autók kerekei jégpályává alakították. A metodista templomból tartottunk hazafelé a férjemmel és a gyerekeimmel egy koncertről, és mivel azon a szakaszon nincs járda, az úttesten voltunk kénytelenek haladni. Káprázatos fehérség vett körül bennünket, lelkesen beszélgettünk a férjemel, a fiúk csúszkáltak, a zene és hó mindenkit felvillanyozott. Azon a bozonyos ponton úgy csúszott ki a lábam alól a talaj, hogy esélyem sem volt esés közben megtámaszkodni. Elvágódtam, mint egy fatörzs. Napokig fájt utána a hátam. Megyünk haza, kérdeztem az álombéli cicát, és ő üdvözlésképpen nagyot ugrott a levegőben. Először találkoztunk, mégis úgy viselkedtünk mind a ketten, mintha régóta ismernénk egymást, sőt, mintha összetartoznánk. Ő az enyém, én az övé, és most megyünk haza. Na, és hogyan? Szánkóval, hó nélkül. Láttam én, hogy nincs hó az aszfalton, csodálkoztam is, hogy mégis haladunk, egy idő után el is fogott a kétely: nem kellene megtolni, vagy húzni a járgányt? A kétely hatott: a szánkó azonnal megállt az érdes aszfalton, és nem mozdult egy tapodtat sem. Nem haladunk, szóltam a cicának, és fel akartam állni, de akkor már újra csúszott alattunk a szán. Hogy lehet ez, pattantam fel. Akkor vettem észre, hogy a piros cica felpúposított háttal támasztja alulról a szánkót több méter magasan az úttest felett. Ó, hát persze, örvendeztem, ha repülni is tudunk, mi szükség lenne hóra a szánkózáshoz. Ma Helga napja van, vagyis: hallga! – ezzel a mondattal ébresztet ma a Hang.
2023. 01. 25.
„Schicksalgesetz ist dies, daß alle sich erfahren,/Daß, wenn die Stille kehrt, auch eine Sprache sei.” (Hölderlin)
2023. 01. 24.
Pump-trumpet
Gunhild Carling. Elképesztő nőszemély. És nem csak azért, mert WC-pumpagumit használ trombitatompító gyanánt. Luis Armstong vigyorogva nézi a túlvilágról. Mit nézi! Megállás nélkül veri a taktust.
2023. 01. 20.
Úgy bámultam ma a szállingózó hópelyheket, mint aki életében először lát hóesést. "(…) fényes palástodban kelek át a végtelen/ havazáson, ami az evilág" (Győrffy Ákos). Ezt Bánki Éva tette fel a Facebook-oldalán, nagy örömömre, mert pont azt fogalmazza meg az idézet, amit éreztem. Hogy fekete kabátban, ami a hópelyhektől olyan mint a csillagokkal teli égbolt, át lehet kelni a végtelenen ezen a világon. Néhány másodpercre. Aztán megszokod. Ezt is. Mint mindent. Mint Szilágyi Domokos a hideg vacsorát.
| |
| 923. | [tulajdonos]: ed-è-subito-sera | 2023-01-17 15:37 | | Ha vonattal érkeznénk Körösújfaluba (mert még járna vonat, és nem lenne a falu gyakorlatilag megközelíthetetlen annak, aki nem vezet autót, és én nem vezetek), a temetődombot látnánk meg legelőször. Annak tetején állt valaha annak a zsidónak a kocsmája, akinek az üknagyapám a cimbalmát eladta. Most ravatalazó citerázik a helyén. Fagyos, mint a verem a legnagyobb nyári melegben is, így képzelem, tudni nem tudhatom, mert Papát ősz elején, Mamát tavasz végén temettük, kint a sír mellett akkor még/már elég meleg volt, de a ravatalozó kövén százfejű kígyóként kúszott fel a lábszáramon a hideg. Visszatérő álmom, hogy megérkezem a faluba, leszállok az aznapi utolsó vonatról, repes a szívem az izgatottságtól, mint gyerekkoromban, amikor több hónap elteltével végre újra láthattam a Mamát (és persze Papát is, kettőt az egyben), de nem vár senki az állomáson, az utca is üres, Mamáék háza zárva, vagy, mintha a föld nyelte volna el, nincs ott, ahol lennie kellene. Az egyik álomváltozatban egy kocsma áll a helyén. Az ablakai mögött söntéspult, ismeretlen arcok bámulnak ki mögüle üres szemmel, mintha nem látnának. De én látom őket, és csak ácsorgok ott. „És már megy le a nap.” | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 922. | vajdics: romantik | nélküled : előző 2x | 2023-01-16 23:44 | No, lám, ez meg sem fordult a fejemben. :) Köszönöm az észrevételt, "nélküled".
Biblia- és versolvasó algoritmusok. Szép.
Ez az állásajánlat továbbra is izgat. Kezdő órásmesternek állni 58 évesen, a rossz szememmel -- regénybe illő fordulat lenne.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 921. | nélküled : előző 2x | [tulajdonos]: vizes/órás | 2023-01-16 15:55 | | Itt a naplóban az előző bejegyzés (ráadásul 2x) Filip Tamás versének 2. vszaka órával foglalkozik, s azt firtatja jár-e még. Ezt esetleg nem neszelhette meg az algoritmus? | |
| 920. | [tulajdonos]: vizes/órás | 2023-01-16 11:50 | Tucatnyi új álláshirdetést talált számomra mára egy hirdetésszervező. Az amúgy tulajdonképpen testhez(vagyis inkább: lélekhez)álló ajánlatok (Tréning Specialista, Recepció Csoportvezető, Front Desk Manager és hasonlók) mellett érkezett két érthetetlen, ám meglepően izgalmas javallat: a felhasználási szokásaim alapján jelentkezhetnék Vízvezetékszerelő-nek a 7Seasons Apartments Kft.-hez (VI. kerület, Paulay Ede utca 3. D. ép. VI. em. 2.), avagy Kezdő Órásmester-nek a Petite Geneve Petrovic Kft.-hez (ugyancsak VI. kerület, Andrássy út 10.).
A Vízvezetékszerelő-t értem (vagy legalábbis sejtem). Bibliodráma-vezetésre készülök napok óta, a textus a Teremtés bölcsességéről szól, a játszi kedvű, táncos lábú Hokmáról (görögül: Sophia) -- Példabeszédek Könyve 8, 22-31. „Ott voltam, amikor az eget teremtette, s az ősvíz színére a kört megvonta, amikor a felhőket fölerősítette, s az ősforrások erejét megszabta; amikor kijelölte a tenger határát – és a vizek nem csaptak ki –, amikor megrajzolta a föld szilárd részét.” -- ez a szövegrész tetszik a leginkább; ennek megfelelően kerestem plakátképet a meghívóhoz, a bemelegítő játékhoz előkeresett zenék is vizes témájúak: Ludovico Einaudi: Oltremare, Madredeus: O mar. Nyilvánvaló, hogy a vizes blokk az érdeklődési területem.
De a Kezdő Órásmester honnan jön? „A kezdet kezdetén” – ezt a mondatot választottam az alkalom mottójául, ez került a plakátra, amit Canva-alkalmazással készítettem. Ennyi? Vagy valami mást is megneszeltek az algoritmusok? Vagy nem jól olvastam, és valójában Kezdő Óriás Mester-nek lehetne jelentkeznem. Szabó Lőrinc szelleme, segíts!
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 919. | vajdics: ugyanaz-javítva | [tulajdonos]: affordancia | 2023-01-10 20:42 | Találtam egy jó megfogalmazást: a világ dolgai mint lehetséges cselekvésekre vonatkozó ajánlatok. Gibsonnál ez az affordancia, Heideggernél a dolgok kézhezállósága (Zuhandenheit) a makrancosságukkal szemben ("amikor egy dolog ilyenkor megakasztja a mindennapi gondoskodó ittlétet gondoskodásában" -- https://epa.oszk.hu/00100/00186/00019/marosan.html)
És egy nem csupán "kéznéllévő", de "kézhezálló" példa a költőileg átkeretezett affordanciára, amit nem véletlenül találtam; tudatosan kerestem elő, mert emlékeztem rá:
Filip Tamás
Legalább ezerszer
Ahogy az árnyék
a tetőre fröccsen,
azonnal le is folyik róla.
Korbáccsal kergetik
egymást a felhők,
kifordult esernyők
loholnak gazdáik után.
Éjjel a részegek gondosan
összegyűjtik az óváros
neszeit, megrázogatják,
didergő fülükhöz tartják,
mint egy régi órát, azt
remélve, hogy jár még.
És azt is csak én látom,
hogy a reggeli fény
hullámairól meggörbül,
sugaraitól pedig
kiegyenesedik a tér,
legalább ezerszer
minden pillanatban?
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 918. | vajdics: affordancia/Zuhandenheit | [tulajdonos]: affordancia | 2023-01-10 20:38 | Találtam egy jó megfogalmazást: a világ dolgai mint lehetséges cselekvésekre vonatkozó ajánlatok. Gibsonnál ez az affordancia, Heideggernél a dolgok kézhezállósága (Zuhandenheit) a makrancosságukkal szemben ("amikor egy dolog ilyenkor megakasztja a mindennapi gondoskodó ittlétet gondoskodásábamegakasztja a mindennapi gondoskodó ittlétet gondoskodásában" -- https://epa.oszk.hu/00100/00186/00019/marosan.html)
És egy nem csak kéznéllévő, de kézhezálló példa a költőileg átkeretezett affordanciára, amit nem véletlenül találtam; tudatosan kerestem elő, mert emlékeztem rá:
Filip Tamás
Legalább ezerszer
Ahogy az árnyék
a tetőre fröccsen,
azonnal le is folyik róla.
Korbáccsal kergetik
egymást a felhők,
kifordult esernyők
loholnak gazdáik után.
Éjjel a részegek gondosan
összegyűjtik az óváros
neszeit, megrázogatják,
didergő fülükhöz tartják,
mint egy régi órát, azt
remélve, hogy jár még.
És azt is csak én látom,
hogy a reggeli fény
hullámairól meggörbül,
sugaraitól pedig
kiegyenesedik a tér,
legalább ezerszer
minden pillanatban?
És nem véletlenül, de találtam egy példát a
| |
| 917. | [tulajdonos]: affordancia | 2023-01-10 20:18 | „A James Gibson által kifejlesztett ökológiai pszichológia (1977) azt feltételezi, hogy az evolúció során kialakultak „értelmes” perceptuális rendszerek, tehát a környezet ’strukturáltan tartalmazza az észleléshez szükséges minden információt, az emberek értelmes ingermintázatokat észlelnek a környezetükben. (Dúll, 2017, 30.) Ebben az esetben a környezet tehát eleve jelentésteli, nem az észlelő alkotja meg azokat. A gibsoni gondolkodás egyik alapfogalma az affordancia, amit – környezetpszichológiai értelmezésben – a terek, tárgyak, helyek használatához tapadó elsődleges, alapvető jelentésének tekintünk, és amely az afford, azaz ’lehetővé tesz’ angol szóból Gibson által kialakított mesterséges fogalom. Alapja az az alaklélektani felvetés, hogy „Minden dolog megmondja, hogy micsoda, (...) a gyümölcs így szól: »Egyél meg!«, a víz azt mondja: »Igyál meg!«, a mennydörgés azt mondja: »Félj tőlem!«, és a nő így szól: »Szeress!«. A tárgyak megmondják nekünk, mit tegyünk velük.” (In: Somogyi Krisztina: Közvetlen élmény – közvetlen építészet. Az „építész nézet” kvalitatív vizsgálata saját élményű középiskolai környezetben—doktori disszertáció)
Mindazonáltal -- ezt már én írom, V. A. -- nem mindenki beszéli a terek, tárgyak, helyek nyelvét. A Holle anyó-ban például a szegény lány, aki a kútba ejtett orsója után ugrik, érti, mint mond a kemencében sült kenyér, a fán megérett alma. „Elindult, ment, mendegélt; egyszer csak egy kemencéhez ért. A kemence tele volt kenyérrel, s a kenyerek azt kiabálták: – Húzz ki hamar! Húzz ki hamar, mert megégek! Már régen kisültem! A lány nekilátott, és szép sorjában mind kiszedte őket a lapáttal. Aztán továbbment; ment, mendegélt, míg egy almafához nem ért. A fa tele volt almával, és azt kiabálta: – Rázz meg! Rázz meg! Minden almám megérett már! A lány megrázta a fát, hogy csak úgy hullott a sok alma, mint a zápor. Addig rázta, míg az utolsó szem is le nem hullott róla. Akkor az egészet szépen kupacba rakta, és továbbindult.”
A kemencében sült kenyér, az érett gyümölcs megmondja, mire való, mit kell vele tennie a dolgos lánynak. Ez az affordanciájuk. Rendeltetésnek is fordíthatnám, de az félrevinne, mert Gibson inkább a bennük rejlő lehetőségről beszél, arról, ami természetes hasznosság és valamiféle bölcsesség (ha mást nem, a józan paraszti logika) szempontjából a legkínálkozóbb tevékenységet idézi elő. Megteheted, hogy nem hagyod megégni a kenyeret, megteheted, hogy nem hagyod megrohadni a fán a gyümölcsöt. Ennek a lehetőségnek (hat-het-ségnek) a felismerésére nem képes a lusta lány. És ezeket a „megengedettségeket” nem ismerik fel, vagy értelmezik másként a férfiak, mint a nők pl. a házi munkákkal kapcsolatban a National Geograpich egyik cikke szerint: „A szakemberek a két nem közti különbséget az úgynevezett affordancia-elmélettel magyarázzák, vagyis azzal, hogy a tárgyakat és helyzeteket a hozzájuk kapcsolódó cselekvés lehetőségével együtt észleljük, s ez meghatározza, minek is látjuk magát a tárgyat. Házimunkára lefordítva ez azt jelenti, hogy míg egy nő egy morzsákkal teli asztallapra nézve arra gondol „ezt le kellene törölni”, a férfi egész egyszerűen csak egy asztallapra gondol, amin morzsák vannak, és nem társul benne e képhez cselekvés. A Philosophy and Phenomenological Research folyóiratban közzé tett kutatási eredmény szerint ez a típusú érzékelési különbség nemcsak erősíti a két nem házimunkában való részévételének különbségét, de a női házimunka láthatatlan munkává válásának is az alapja. Ez utóbbit talán nem kell magyarázni, de az egyértelműség kedvéért itt arról van szó, hogy annyira természetes, hogy a nő elvégzi a házimunkát, hogy nem is tűnik fel a munkája.”
(https://ng.24.hu/tudomany/2023/01/06/maskepp-latjak-a-ferfiak-es-a-nok-a-hazimunkat/?fbclid=IwAR1X9K5PorrhydyiTBCe5RAkrl7jrkQXjca14fz5UW11d8yCbbBbckRSIm4)
Még szerencse, hogy a költészet nem gender-alapon foglalkozik a dolgok affordanciájával.
"A percek, mint asztal körül
a hangyák, a tegnap morzsáit
cipelik körbe-körbe."
Oly mindegy, hogy ezt férfi vagy nő írta.
Ráadásul a költőember – legyen az férfi vagy nő -- többnyire elrugaszkodik a használathoz kötődő természetes jelentésektől. Az így létrejövő affordanciákért érdemes élni.
„Vannak emberek, akik egy adott pillanatban már nem akarnak önmaguk és a körülményeik lenni, van egy pillanat, amikor az ember arra vágyik, hogy önmaga és a kiszámíthatatlanság legyen, önmaga és az a pillanat, amikor az ajtó, amely azelőtt és ezután is az udvarra néz, lassan kinyílik, és feltárul előttünk a rét, ahol az egyszarvú nyerít.” (Cortázar: Sehol sem teljesen jelen)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
