NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 08:46 Összes olvasás: 70055Olvasói hozzászólások nélkül25. | Vajdics Anikó: gracias | Duma György: mese | 2018-06-29 09:35 | Kedves György!
A lányáé a jó, mert pontosabb és egyszerűbb -- ugyanolyan természetesen egyszerű, mint az eredeti. A fordítók (köztük) én is, néha hajlamosak túlfordítani a verset. Köszönöm, hogy megajándékozott vele. A Terebess-fordításokról nem tudtam, pedig spanyol-szakosként tudnom kellet volna róla.
M. Kiss Gábor hasonló hangulatú, Tér Kép Tájoló (III.) című verse miatt vettem elő Octavio Paz-"haikut", kissé meggondolatlanul.
A.
| | Olvasói hozzászólások nélkül24. | Duma György: Don't cry | [tulajdonos]: Don’t cry for me, please | 2018-06-28 17:23 | Kedves Argentina! Nem az első eset, amikor egy alkotást szó szerint veszek, és természetesen tisztában vagyok azzal, hogy mindnyájan írkálunk mindenfélét, össze-vissza, ha magunkról, ha másról. Azonban a magam tapasztalata az, hogy a téma választásaink nem függetlenek az adott pillanatbeli lelkiállapotunktól. Remélem, nem bántottam meg. | | Olvasói hozzászólások nélkül23. | Duma György: mese | [tulajdonos]: mese | 2018-06-28 17:18 | A fövenyen madárnyom-írás: a szél emlékei. (Ez a Terebess fordítás)
Madárláb írta emlékek a homokban: a szél álmai. Ez Anikóé, másutt.
Ha a lányom nyers fordítását veszem alapul: A homokon Madarak írása A szél emléke(i)
akkor Terebess valószínűleg közelebb áll az eredeti szöveghez, de én hiszek a költői szabadságban a fordító esetében is. (Még jó, hogy nem a szél árnyéka! :-)
| |
22. | [tulajdonos]: Don’t cry for me, please | 2018-06-28 13:24 | Kedves György!
Idézem: "... mint akit bezártak (magát zárta be) valahová, és próbálna kitörni, új irányt szabni az életének."
Baltazar egy korábbi bejegyzésével szeretnék válaszolni (az előbb még tudtam a számát, de mire írni kezdtem, elfelejtettem, nem keresem elő újra): "Sokszor keverik össze a teremtményt a megalkotójával."
A verseim alanyai önálló életet élnek, külön univerzumba tartoznak. Van közöm hozzájuk, ismerem a feléjük vezető féreglyukakat, de nem vagyok velük azonos. Visszatérő modellem az egyik szomszédasszonyom. Ha vele beszélgetek, abból mindig születik valami. Jó esetben csak tünkány vagy boszordér. Máskor ijesztőbb teremtmények.
Szóval, Zoárd, amíg maga a torzszüleményeim lelki üdvéért aggódik, én boldogan süttetem a hasamat a nappal.
Üdv: Frankenstein alias Szaurella alias Anikó
| |
21. | [tulajdonos]: mese | 2018-06-28 12:55 | Valamikor nagyon régen a Parnasszusban megjelent néhány Octavio Paz-vers fordításom. Valakinek elajándékoztam az utolsó példányt is a megjelent lapszámból. A fordításaim így most szélfútta nyomok.
De ezt a haikuszerűséget most előbányásztam az internetről, és újrafordítottam:
Octavio Paz
Alba
Sobre la arena escritura de pájaros: memorias del viento.
Hajnal
Madárláb írta krikszkrakszok a homokban: a szél emlékei.
| | Olvasói hozzászólások nélkül20. | Vajdics Anikó: mákszemnyi szűrő | 2018-06-28 12:10 | Ó, igen!
Mindazonáltal, a szépítő kritikát elfogadva, gondolok a rózsakertre is:
KÉPKERET
Kifordulni a maga alkotta keretből, mint a sokat látott kép, amikor unni kezdi a napfény árnyjátékait a falon. Áttörni a mákszemeknek is nézhető légypiszokkal borított üveglapot, amelyen keresztül egy ideje már csak megsárgult, kopott színeket lát. Várni. Talán elkapja a tekintetét egy kíváncsi szempár, mielőtt leér a szilánkok közé. Szépítkezni vagy rútítkozni. (Egyremegy.)
| | Olvasói hozzászólások nélkül19. | Gyurcsi: Svejk | Vajdics Anikó: mi légyen | 2018-06-28 11:14 | A klasszikusok olvasása mindig segít az eligazodásban. Találhatunk erre a problémára is megoldást, mint ahogy az alább idézett párbeszéd is megmutatja:
"– Azelőtt a császár őfelségének a képe lógott azon a falon – szólalt meg egy idő múlva –, éppen ott, ahol most a tükör lóg. – Az, jól tetszik emlékezni – felelte Palivec úr –, ott lógott, és leszarták a legyek, hát felraktam a padlásra. Mit tudom én, valaki még tehet rá egy megjegyzést, és csak kellemetlenségem lenne belőle. Kell ez nekem?" | | Olvasói hozzászólások nélkül18. | Vajdics Anikó: mi légyen | Duma György: Így se, úgy se | 2018-06-28 11:00 | Kedves Zoárd!
Egy Ön által is jól ismert klasszikus műből szeretnék ide igézni egy idézetet:
"A szépségvizsgáló bizottság munkáját mindenki segíteni köteles, mert ellenkező esetben nemre, korra és rangra való tekintet nélkül huszonöt veretik rá, lába spanyolcsizmába húzatik, hüvelykje szorítóba tétetik, és babra térdepeltettetik."
De hogy ne csak más Bab-érjaival büszkélkedjek, egy saját élménnyel is előhozakodom: most takarítottam le egy régi fényképet (apám van rajta, annyi idős korában, mint amennyi most a nagyfiam): az üveglap légyszaros volt, nem "csupa-karc".
Na, most akkor mi légyen?
„Szípítkezzünk”, ahogyan a nagymamán mondaná, vagy rútítkozzunk? Tekintsünk el a mákszemeknek látszó légypiszokkal borított üvegen át látható valóságtól? Nézzük inkább rózsaszín szemüvegen keresztül? De mit fog akkor szólni Szaurella királynő? Mi lesz, ha ránk küldi a börtönporoszlót a somfa bottal?
Szívesen elindítanék egy szavazást: legyen légyszar vagy ne legyen?
Elárulom, utólag tettem bele a versbe, aztán kivettem, újra beletettem -- még nem dőlt el, mi lesz a sorsa.
Egy dolgot érdemes figyelembe venni: egy légyszaros üveget némi ecet segítségével egy-két mozdulattal le tud takarítani az ember, a csupa-karc üveget dobhatjuk ki. Itt (ebben a versben) persze nem számít az sem, hiszen, ha minden jól alakul, belülről kitörhető.
Köszönöm a figyelmet: A.
| | Olvasói hozzászólások nélkül17. | Gyurcsi: igen | [tulajdonos]: így is, úgy is | 2018-06-28 08:20 | "amin keresztül egy ideje már csak megsárgult kopott színeket lát"
Ezt a részt személyesen is átéltem és átélem.
Szürke hályog miatt műtötték a jobb szemem, a műtét előtti állapotot írtad le. Aztán a másikkal most zajlik le ugyanez.
Egyébként az egész versben tökéletes képekkel operálsz, nekem nagyon tetszik! | | Olvasói hozzászólások nélkül16. | Duma György: Így se, úgy se | [tulajdonos]: így is, úgy is | 2018-06-28 08:09 | Kedves Anikó, egy ideje, egyre erősödően, ugyanezt a hangulatot érzem az írásaiból, mint akit bezártak (magát zárta be) valahová, és próbálna kitörni, új irányt szabni az életének. Ami, persze, sosem lehetetlen, de a hathuszas rég elment, a délutáni meg, lehet, hogy messze visz, de vajon tényleg oda kívánkoztunk-e. A légyszaros-t megfontolnám, bár teljesen "ül", stilisztikailag engem zavar. Csupa-karc? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|