Lélekborogatás

a lombok rései közül
rám kacsint egy repülő
elhalad
künn a réten emberek
előbújni nem merek
kis szobának zugába
húzódok
velem szemben
ősz öreg
szemüveges doktorom
vele együtt hámozom
ruháimra rátapadt
éjjbe húzó hangokat
töviseim tálcán gyűlnek
helyükön a pirkadat
buggyan elő
harmatával arcomat mosom
hullanak a levelek
hó bórítja vánkosom
csupasz fáktól az eget
talán újra láthatom
talán én is kifekszem a mezőre
jövőre
talán
körülöttem ébred a tavasz






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-04-30 18:20:22
Utolsó módosítás ideje: 2024-04-30 18:20:22