DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2828 szerző 37061 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szabó T. Anna
  Fény
Új maradandokkok

Bara Anna: életbezártak
Nyári László: Kísérleti
Varga Árpád: apevák (No. 4)
Albert Zsolt: HAJNALI FRONT
Kiss Anna Mária: Pufikához
Szilasi Katalin: Várakozás
Petz György: Lomtalanítás fohász
Vajdics Anikó: Egy éjjel
Bara Anna: alteregók
Farkas György: Öregszik
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 6 órája
Kosztolányi Mária 7 órája
Szilasi Katalin 7 órája
Szakállas Zsolt 8 órája
Gyors & Gyilkos 8 órája
V Varga Zoltán 8 órája
Kiss Anna Mária 20 órája
Péter Béla 21 órája
Tóth Gabriella 1 napja
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Bara Anna 1 napja
Szilágyi Erzsébet 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Nyári László 2 napja
Radics Zina 2 napja
Pataki Lili 3 napja
M. Szabó Mihály 3 napja
Ötvös Németh Edit 4 napja
Bátai Tibor 7 napja
Albert Zsolt 7 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 1 órája
nélküled 9 órája
Frady Endre 10 órája
törmelék 10 órája
Baltazar 13 órája
Ötvös Németh Edit naplója 13 órája
Bara 19 órája
mix 20 órája
Conquistadores 1 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
történések 1 napja
Qui? 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
PIMP 1 napja
leállósáv 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2020-04-03 06:24 Összes olvasás: 16963

Korábbi hozzászólások:  
374. [tulajdonos]: bárkivel megosztott2020-04-01 15:13

bizonytalanság


miután megjelentek az első repedések
nem figyeltem rá
nem tudom azóta történt-e rajta további változás
illetve nagyon is jól tudom hogy hol mik és hogyan
és talán még a következményeikkel is tisztában vagyok
de nem szeretném látni ki mikor és miért
és főleg milyen erővel és honnan
verődik vissza mikor hanggá alakul

persze most hazudok de az is lehetséges hogy az idő lett hazug
nehéz lenne most eldöntenem és talán nem is akarom
annál is inkább mert a változás
úgy fonja körbe a világom
hogy csak a magam folyamatos változatlanságát érzékelem
a repedező falakon túl is
pedig kifelé menet már-már azt hittem ez sem más mint egy
a számtalan tévedéseim közül

súlytalanná tömörödik a képzeletem az önsajnálatban
bár nem hiszek Istenben
mégis sajnálom hogy lassan ő sem hisz bennem
ezzel a tudattal alszom át a reggelek kurta ébredéseit
hátha
hátha mégsincs igazuk a tévedéseimnek
és ugyanúgy szeretlek mint amikor azt hiszem
már nem akarok élni

373. [tulajdonos]: a leszámolás2020-03-30 15:09


eltévedt mozzanataiból


végső soron alig van már miről beszélnünk
tudomásul vesszük a tényeket a tényekként
beállított hazugságokat egy-egy vállrándítással ugyan
de szintén befogadjuk mert eszközeink
az igazság kimutatásához nevetségesen silányak
legfeljebb kérdéseink lehetnek amikre vagy kapunk választ
de többnyire nem
ami eleve megadja mindenki számára a viszolyogtató
távolságtartást
és hiszünk az isteni kegyelemben még akkor is
ha villáma éppen ránkgyújtja az imaházat

erőpróba ez is
ki mikor milyen helyzetben ura az életének
vagy a másokénak
a végtelen egy apró valóságmozzanata
pontosan annyi szereplővel ahányan akarva-akaratlan
részt veszünk benne beleértve a vírus fehérjeszintézisét is
ugyanazt akarja és teszi mint mi
az időhatárok korlátait feszegetve csak önmegvalósítani próbál
mint egy csapnivalóan vén kocaköltő
aki reggelenként rettegve figyeli tüdejében az idegen csikorgást
hogy időben kiköhögje


372. [tulajdonos]: lék-2020-03-28 23:05


zárlat


próbálta magát megtalálni ebben a lehetetlen állapotában is
nem volt különösebben nehéz
de azért gondolkodnia kellett rajta
hogy innentől azért mégis merre
nem a távolság riasztotta
mert tulajdonképpen abban a dimenzióban amiben élt
nem voltak igazi távolságok
csip-csup esetlenségek bólogattak egymásnak
ahogy a szemközti házak ablakaiban szoktak a muskátlifejek
különösebb kihívást abban sem látott
hogy a hangok csak egyirányba haladhattak
megszokta hogy a létezésnek ebben a közegében
a beérkező különféle bármik egyetlen képzeletbeli csomóba kötve
csomóként indulnak tovább
hátrahagyva szálankénti szintetizálásuk
szálankénti látszatát a semlegessé tett várakozásokon

időnként remekül elszórakozott azon hogy kitalálja
ki mire várakozik az egységes nagy egészben
hamar észrevette hogy tulajdonképpen semmire
mindenki elvolt boldogan a maga várakozás kuckójában
izzadt kis markában szorongatva a napi méltatlankodás-fejadagját
ami többnyire csak arra volt elég
bemaszatolni vele a „kijárat” felírat alatt árválkodó szakadást
próbára téve ítélőképességében a reményt
hogy valaha is el tudja dönteni
vajon ez a valószerűtlen homály ő maga lenne-e ott
vagy esetleg egy idegen homályt kívülről közvetítő tolakodás
de lehetséges változatnak tűnt az is
hogy a belső falnak egy olyan tartozékát látja
amin keresztül egyként és folyamatában ellenőrizhető
a külső és belső lojalitás szilárdsága annál
aki végső soron megmarad


371. [tulajdonos]: oda-vissza2020-03-27 22:38

elégia


nincsenek kijelölt utak bennem
szerencséjükre mert mit is kezdenék velük
így hát határokra sincs szükségem
a be- és kifelé tágított határaimon már az sem tudna változtatni
ha véletlenül kiderülne egy titkos átiratomból
hogy valahol mégis vannak
és sürgősen – netán miniszterelnöki utasításra –
úgy kellene változtatnom rajtuk
hogy tudomásul kellene vennem a létezésüket

mint törvénytisztelő így a hatályos normatívákat hűségesen betartó
állampolgára országomnak
hangsúlyozottan azon vagyok hogy még legyek
és tőlem legalább annyira függetlenül mint én magamtól
legyenek mások is
megfigyeléseim szerint ennek betartása nem is annyira egyszerű
szájmaszkom nincs de minek is
ha lenne azonnal felajánlanám az első orvosnak
aki találkozni mer velem

kifürkészhetetlen titok ez
néha megálmodom a jelenetet amiben
nagyon idős – idősebb mint most – tagja vagyok a társadalomnak
és szeretném az eddig nagyon szeretett élethelyemet felajánlani
mindegy kinek
de senki nem lenne aki elfogadhatná
bosszantó
mert mi is tarthatna életben hosszabb távon
mint különböző technikákkal elhitetni az elkerülhetetlen létezést



370. [tulajdonos]: és2020-03-24 20:36


majd


ennek az időnek is vége szakad egyszer
és nevet kap
történelmi nagy betűkkel írják ki falra talapzatra
sírköveken koptatja majd a repkény betűnként a teljes elmúlásig
a visszavéshetetlenség nullapontján talán még megmakacsolja magát
pár százezer évre
mintha még akarna valamit üzenni
mintha még elhinné hogy akarnának vele valamit
aztán belenyugszik az elkerülhetetlenbe
visszatérés nincs
a múltból kiemelt jövő nem tartalmazhat ígéreteket
hazává koptatja a meghunyászkodás


369. [tulajdonos]: elfelejtett2020-03-23 15:47

végjáték


szinte tapasztalati tényként vehető hogy
fiatal
egészséges szervezetbe jutva a
koronavirusnak nem sok esélye van a győzelemre
de
testünk betegségek leküzdésére használt rendszerei
az öregedés folyamatában elhasználódnak
gyengül az immunrendszer
aminek következtében krónikus betegségek alakulhatnak ki
tovább gyengítve a test védekezőképességét

amikor a fertőzés megtörténik
szervezetünk egy erre rendszeresített fehérjecsoportja
kötelességszerűen jelzi a támadást a testnek
ha a támadás mértékéhez viszonyítva erőtlennek érzi a választ
egyre nagyobb mennyiségben képződve sürgeti a fertőzés elleni küzdelmet
így elég gyakran előfordul
hogy az idős ember immunrendszere túlreagálva az eseményt
vihart generál – egyéb betegségeknél is szokásos jelenség –
aminek következménye
gyulladásos gócpontok kialakulása
magas láz
és végezetül szervi elégtelenség
amikre lehetnek ugyan kármentő eljárások
de sikerük fordított arányban áll a károsodás mértékével

a szervezetünkbe jutó vírusok közben végzik az egyetlen élethivatásukat
a szaporodás műveletét
keresik sejtjeink felületein a sejtjeinkbe jutás lehetőségét
hogy újrakódolják a sejtek eddigi feladatát
az új feladat egyszerű
a sejt – ami innentől megszűnt a mi befolyásunk alatt létezni –
építsen
saját anyagaiból minél több vírust a lehető legrövidebb időn belül
hogy szétesve több millió vírussal árassza el a szervezetünket

a többit a tapasztalataimból táplálkozó képzeletem már nehezen tudja elviselni

talán ha láttatnom kellene
a társadalom korrupciós fertőzéséhez hasonlítanám
ami kezdődhet egy lazán pulton hagyott apróval
– amivel talán csak egy kedves utánam-mosolygást akartam kicsikarni –
folytatódhat az utca-aszfaltozók apró trükközéseivel
amikor a „kapubejárók” sorsáról hivatalosan senki nem akar tudni semmit
és mire megszületik a döntés
jópár legyengült elméjű tulajdonos – mint én is –
élelmes fiatalemberek áldozatául esik

folytathatnám a sort de minek is
– nem mindenki szeret bíróságra járni –
mire feljutnék az Úristen színe elé és megkérdezhetném hogy hát
„mi is ez a hülye vicc ezzel a koronával”
talán el is felejtem
meg aztán valami hálafélével is tartozom az eddigiekért
és talán még az is elfogadható
hogy elsősorban csak a velem hasonló vénemberekkel babrált ki
– bár el tudok képzelni humánusabb megoldást is –
figyelmeztető lövésnek szánva a maradók felé



368. [tulajdonos]: én-2020-03-22 15:04


montázs

_______rettenetesen ronda rettenetesen zavaros de rettenetesen igaz



a test megmarad ahogy elhagy
tükörkép az álmok és a majdnem valóság között
egy átélt
de kihagyott ölelésben

mostanra járólap lettem
amin néha fel-feltűnök egy-egy időnélkülivé zsugorított pillanatban
de nyomban el is felejtem hogy milyennek látszódom

és sokszor nem is ott vagyok ahol még látom magam
csak a fájdalmat érzékelem
de kurta gyűlölködésekbe oltott viszonyításaim még azt sem tudják eldönteni
hogy magamban-e vagy kívülem



367. [tulajdonos]: az előző felrakás módosítása2020-03-10 10:48
a második szakasz negyedik sora így:

"sok évtizedes kiáltások kísértetei vergődnek"


366. [tulajdonos]: végjáték2020-03-09 23:54


az eltűnésben


a tér szabdalt távolságain törmelékhegyek
hátrahagyott útvesztők
szélein
hétmérföldes csizmába fagyott bűzlő zokni
szenvedélycsomózta pontokba szúrt kérdésekkel

egy más út más távolságain
kietlen mozdulatlansággal felvértezett csend szabdalja a teret
elpusztult hasonmások kíséretében megint én
sok évtizedes kiáltások kíséretében vergődve
a kilátástalanság torlódásain

a térszabdalt távolságok benned és kívüled úgy mint a lávafolyók
ami volt már bennük
és ami lesz
fűcsomók között rejtőzködő sziklafalon zergeürülék
amiben sáncot építve újrataníthatod a megtanulhatatlanságod



365. [tulajdonos]: elpusztult2020-03-08 22:51

hasonlat


általában éjjel írok
pontosabban az éjszakának egy bizonyos szakaszában
ami közelebb van a tegnaphoz mint a mához még akkor is
ha ez az állításom értelmezhetetlennek tűnik
de nem az

végigsimítod a halántékodon a kidudorodó ereket
érzed ahogy ujjaid végén illatok képződnek
és percenként változó hullámokban jelzik feléd
a megállapodni akaró csend minőségváltozatait
sűrű áramlataikban kicsi a valószínűsége hogy el tudsz előlük rejtőzni
kisvártatva fények lobbannak körülötted
és máris szavak mondatok árnyékolják be láthatatlanságod

néha előfordul hogy egy hangya szalad át a képernyőn
mint most is
reflexből gyilkolok
heves hányinger és kézmosás után próbálom átgondolni a történéseket
mit vétett ez a szerencsétlen és mit vétettem én






Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-04-02 23:55   NAGYÍTÓ /Kosztolányi M:" " /
2020-04-02 23:36   NAGYÍTÓ /furim:.../
2020-04-02 23:34   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2020-04-02 22:55   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2020-04-02 22:49   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2020-04-02 22:30   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2020-04-02 22:23       ÚJ bírálandokk-VERS: Kiss Anna Mária Távoltartási végzések
2020-04-02 22:11   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2020-04-02 22:08   új fórumbejegyzés: V Varga Zoltán
2020-04-02 21:54   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária