DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2815 szerző 36367 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Nyírfalvi Károly
  (telek udvar kert)
Új maradandokkok

Aranyi Gábor: EXTÁZIS – CSAK 4–8-IG
Szilasi Katalin: Ima
Petz György: Amikor belegondol
Vajdics Anikó: Mert az emberek...
Albert Zsolt: Perszeapu
Szakállas Zsolt: CSATLAKOZNI szürrealista kispróza
Bánfai Zsolt: Vall(om)ás
Ötvös Németh Edit: neked
Francesco de Orellana: Hegyek völgyek sütőtök
Farkas György: ALVÁSGYAKORLAT (lV)
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 8 órája
Szakállas Zsolt 8 órája
Albert Zsolt 11 órája
Mórotz Krisztina 12 órája
Varga Árpád 12 órája
Gulisio Tímea 12 órája
Gyors & Gyilkos 15 órája
Tiszai P Imre 19 órája
Petz György 19 órája
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Király Árpád 1 napja
Maretics Erika 1 napja
Vajdics Anikó 1 napja
Bara Anna 2 napja
Gregor Andrea 2 napja
Tóth Gabriella 3 napja
M. Szabó Mihály 3 napja
Aranyi Gábor 3 napja
Bártfai Attila Márk 4 napja
FRISS NAPLÓK

 Jó, ha a vége jó 2 órája
Héderváry Luca 4 órája
leállósáv 6 órája
Játék backstage 9 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 10 órája
JÓ ÉJT! 12 órája
Baltazar 14 órája
az utolsó alma 14 órája
nélküled 19 órája
enigma 23 órája
fejlakók... 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
árnyalat 1 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2019-07-16 05:31 Összes olvasás: 9896

Korábbi hozzászólások:  
234. [tulajdonos]: tagadható2019-07-16 00:00


felismerés


késő estéim egyikén rádöbbentem hogy már nem érdekel
miről mit gondolok
eddig zavarba jöttem a konkrét állításaimtól
és hosszú időt pazaroltam annak eldöntésére
hogy mennyire van igazam az éppen megfogalmazott
gondolatban
talán az időskori személyiségváltás teszi
amivel ösztönösen helyet teremtek
egyre több helyet magamban is mások számára
kiszorítva azt az egyéniségjellemzőt
legalábbis egy részét biztosan
amit hosszú életem során megszoktam
sőt
utólag talán még azt is állíthatom
hogy egy-két kellemetlen szokásától eltekintve
meg is szerettem

időnként összezavart mások rám fordított figyelme is
pontosabban azok az élethelyzetek
amikor a környezetem nem engedte meg számomra
azt a luxust
hogy a képzeletemben éljek
bár utólag belegondolva ez csak áttételesen igaz
inkább a félelmem lehetett az ok
féltem attól hogy nem találnék vissza
hogy számomra sincs irgalom
hogy az ösztöneim csak véges lengésekben tarthatnának életben
satöbbi
egyszóval mindentől

most
főleg ha éppen besüt a nap
csodaként élem meg hogy éltem és még élek
bár néha úgy érzem hogy ehhez
már ölnöm is kellene
ez ugyan még nem lázadás
nem indulati mérce
nem kicsinyesen ostoba önhitetés
de a szánalom néha kiold
és leejt a tehetetlen düh a semmi közelébe
a legtöbb kérdésemre találtam ugyan csatolható múltat
illetve a csatolható múltösszes egy sajátos állítását
hogy
senki sem az a díszletek előtt
mint amilyennek a díszletek mögött láttad
bár a szerepéből kivetkőzve is ugyanazt játssza
mégis elhiszed hogy képes megtréfálni a valóságot
és minden helyzetben ugyanolyannak mutatod magad is
amilyennek hinni szeretnéd hogy lássanak
ártatlannak és érinthetetlennek
a figura felépítette magát az agyadban
eljátszatja a képzeleteddel hogy elviszi előtted a világot
és míg erre figyelsz valóban elviszi előled a világod
és eldönti helyetted hogy ez egy út amit te építettél ki hozzá
onnan ahol te gyakorlatilag már nem is létezhetsz
időközben menetelő semmivé válsz rajta
ahol csak akkor látszódsz ha eléd képzelnek egy számot
vagy amikor összeomlik mögötted a díszlet
és te még ekkor is csak azt fogod hinni hogy néző voltál



233. [tulajdonos]: szétszedhető2019-07-13 14:09


önvédelem


kellene érdekeljen mennyit mire költ az állam és miért oda ahova
de félek ha kérdéseket tennék fel – na nem a tisztségviselőinek
hanem magamnak – egyenesek lennének rá a válaszok
langyos szógörgetések helyett tőrdöfések magam felé

mert

nem tudnék mit kezdeni velük
pontosan érzékelem a hol és a mikor láncolataiban a trükkök
játékos változatait
– itt-ott még csettintek is a pazar megoldásokra –

de

az lenne az érzésem
hogy éppen az illúzióim verik varangyossá maradék reményeimet
akkor meg minek is megbolygatni kényszeres
de így magam által is elismerten feleslegessé vált ártatlanságom



232. [tulajdonos]: séta2019-07-12 20:39


a kirakat mögé


legyenek benne elmondhatatlan mozdulatok
ide-oda vergődve keressenek párt
hogy
végül megnyugodva önmagához térjen mindenegyes rész
miket -- itt-ott magába dobottan -- gyűrődve megtalált

legyen benne álom
semmi határán lebegő játéka az egyre gyérülő szavaknak
a mindig olyan keservesen mindegy minden számára

legyenek benne apró semmitmondások
most éppen ez mennyire meglepett a közel negyven
éve nem látott corvin-közi világ pezsgő ritmustalansága
a botladozó lépések csak az egy-két romosságában hagyott
ház előtt
igazították magukat régi biztonságukhoz


231. [tulajdonos]: percre2019-07-09 23:17


pontos elnémulások


gondolni valakire akit nem is ismersz
mégis ott volt előtted teljes elevenségében
veled reggelizett veled ebédelt de amikor vacsorázni hívtad eltűnt
nem egyszerűen csak nincs ott ahol eddig volt
-- ha így lenne látnád hogy eltűnt
és tűvé tennéd a gondolataidat hogy újra megtaláld
mert huzatossá vált nélküle a képzeleted
és elviselhetetlen fejfájás jelzi hogy valami nincs
ami eddig volt és neked
most hogy eltűnt
szükséged lenne a ragaszkodásához –
de a hiányát is magával vitte


230. [tulajdonos]: laza okfejtése2019-07-08 23:38


csendnek nem tudom minek


még nem tudom hogyan de egyszer megtanulom szeretni magam
valahogy úgy mint mások is teszik
ott ahol úgy és ahol éppen hűséget vallanak
vagy éppen hűséget veszítenek el
olyan alattomosan
ahogy a félelem tapad
álomtalan felriadásaimhoz

rettegek
percekig nem tudom eldönteni hogy ki vagyok
hogy honnan és hogyan kerültem ide
bénult akarattal figyelem az ébredés egyre áttekinthetetlenebbnek
tűnő forgalmát
amit akkor is annak érzek
ha nem hallok nem látok körülöttem senkit és semmit

ez nem költészet
egyszerű leírása annak az állapotnak
amiben többnyire úgy halnak el az érzések
hogy bár megszületnek de lehetőségük sincs az élet felismerésére
párhuzamos alagútból figyeled a mozdulatlanságod
és kétségbe ejt a gondolat hogy nagy valószínűséggel ez maga volt
a mozgás


229. [tulajdonos]: mintha2019-07-07 16:23

mesében


arra gondoltam
– ha már ilyen össze-vissza írtam le az előző hangulatom --
ideje mára lefaragnom valamennyit az önsajnálatból
ami valójában nincs
olyan formában biztosan nincs
hogy sajnálkoznék az elmúlásomon
persze súlya lett mindennek ami voltam
és ez az irdatlan – mondhatnám feneketlen – túlsúly
időnként félelmetesen idegen mélységekbe vonszolja le
a jelenlegi létezés elbírálásához kötelező tisztánlátásom
vagyis – szaporítva a szót mintha soronként fizetnének érte --
nehezen találom meg az élet rosszabbik oldalának
elviseléséhez szükséges egyensúlyt

ma már enyhén demens töketlenségnek érzem benne
a megírás pillanatában hitelesnek
-- önazonosságom leképezésének –
érzett botladozó fejtegetésem az álmodott- és a megélt-én
összhangzati képtelenségéről
okoskodás a körülöttem egyre kiszáradtabban viselkedő világ
jelenéből
amikor körben zengéses-villámlásos szélsodorta esőnyalábok
csak itt az állóképem látványszegletében tölcséresen
emelkedő-süllyedő sivatagi zóna okoz
-- remélhetőleg csak átmeneti –
fantomfájdalmakat
a rámszáradt időben

mert mi bajom is lehetne
minden a lehető legnagyobb rendben történt és történik
szerdán
már meg fogják állapítani a torkomat birizgáló valamiről
hogy nyálkő
egy pillanat alatt lekotorják
és hoppsza-hopp
újra érthető és zengzetes magyarsággal tudok majd
újra szerelmet vallani a parti sétányon újra velem sétálgató
feleségemnek
szemetet fogunk horgászni a folyóból
megint elcsodálkozunk majd a fiatalok fiatalságán
és újra elhisszük hogy boldogok el még akkor is ha nem mi vagyunk



228. [tulajdonos]: torz2019-07-05 23:39


kicsinyes ellágyulás


együtt élek veletek de nem ugyanabban az időben
álmomban kiszáradnak a növényeim
felébredek hogy meglocsoljam őket
de már késő

árnyékok fekszenek a küszöbön
úgy tesznek mintha mindegyikük én lennék megérintem őket
de foszladozó örvényekként szakadoznak le az ujjaimról
mintha ott sem lennék

megpróbálok türelmet rajzolni velük
de elfelejtettem az utat amin idáig követtek
és ha velük tartanék ki tudja hol találkozhatnánk újra
változatlanul úgy kell tennem mintha felébrednék és visszaalszom


227. [tulajdonos]: arcok a végtelenből2019-07-04 23:17


http://www.lato.ro/article.php/Kov%C3%A1cs-Andr%C3%A1s-Ferenc-m%C5%B1ford%C3%ADt%C3%A1sai/533/


http://studia.lib.unideb.hu/file/6/574825abea894/szerzo/Studia_2015_1-2_-_elo_antikvitas_[Pages_159_-_170].pdf


226. [tulajdonos]: egy "Calvus"-vers2019-07-03 22:34
„szabad műfordításban”

butaság ez is
ahogy elnézem nincs egyedül
abban
hogy végérvényesen maga képévé faragjon
minden tökkelütöttet
akik egymást licitálva túl
tülekednek
a rendszer haszonélvezőinek lenni
bárhogy tiltakozik is ellene
a még romlatlan vagy
alig romlott ízlés
lassan felemészti majd őket is ez a tompa
közönyt mímelő álca hogy aztán
nyögjék majd ők is a senkikből lett hatalmi gőgből támogatott
senkik uralmát
hivalkodó fényt pompát töretlen
álmokat ígérni ott ahol nincs más mint betördelt
keserűsége annyi becsapottnak
cirkuszt nekik most gladiátori porondok
mutatják merre és hogyan lehet elszórni a közpénzt
sose volt más ez igaz hazudni mindig is tudtunk
tudtuk hogyan kell hazudni hangzatosan
dicsekvő pózokba merevedve
védeni
sőt
hősi tettként mutatni számtalan szolga ámulatával
alattomos csibészségeinket


225. [tulajdonos]: árny-2019-07-02 15:40


játék nélkül


előfordul hogy felgyújtjuk magunkat
magányosan vagy tömegben az szinte mindegy
a lényeg a gesztus a bennünk parázsló indulat megjelenítése
amikor már abban sem hiszünk hogy lényegében tűzálló a lelkünk

a Nap repedésként viselkedik az öröklét szivárgásában
a szavak egyszer majd elfelejtenek benne mondatokká rendeződni
így hiába is jelentem ki
hogy valójában nincs és soha nem is volt árnyék

ahogy a terasz kőillesztékei között kihajtott ecetfának sincs
apró levelei élükkel érintik a fényt
és halnak is el nyomban
a kődomborulatok lobogó hősugarain




Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-06-05 10:21 lista
2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-07-16 01:40   Napló: Héderváry Luca
2019-07-16 00:39   Napló: Héderváry Luca
2019-07-16 00:00   Napló: leállósáv
2019-07-15 22:33   NAGYÍTÓ /M. Szabó Mihály:ahol találkoznak.../
2019-07-15 22:22       ÚJ bírálandokk-VERS: Vezsenyi Ildikó Elhagyott helyek
2019-07-15 22:12   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2019-07-15 21:46   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2019-07-15 21:31   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2019-07-15 21:31   Napló: Jó, ha a vége jó
2019-07-15 21:21   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt