Angyali Démon

Vad tánc, tüzes szenvedély,
egy párra néz minden személy.
Forr a levegő, feszít a vágy,
felperzsel, mint a leghevesebb láz.

Lebilincsel, láncra ver tánca,
megbolondít hívogató ajka.
Végig ölel forró, égető léte,
s egyé áll össze kettőnk lelke.

Mint macska az egérrel, játszik,
egyenest a szívembe mászik.
Belém mar lángoló karmaival.
Szemei rabul ejtik vágyaimat.

Egész teste lágyan hozzám simul,
a zene számomra teljesen elhalkul.
Megidézte vad, éhező bestiámat.
Ajkai szinte megérintik orcámat.

Kacérkodik csábosan karjaimban.
Ilyennek képzelném álmaimban.
Gyengéden magamhoz szorítom,
és rálehelem oly áhított csókom.

Elveszik a tér, s megáll az idő,
a lángok körbe mind égig érők.
Mintha emberi valóm megszűnne,
s csak tüzes vágy maradna helyette.

Hosszan tartó, örök a pillanat,
melyet rengeteg újabb folytat.
De eljött az utolsó dallam vége.
S búcsúcsókot ad az angyali démon... végleg.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-04-04 12:37:32
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-04 12:37:32