Margit
Június 10 nekem nagy ünnep,
anyámat ekkor köszöntöttem,
aki izgága harcaimban
velem volt, és újjá születtem
minden évben, soha közömbös
nem maradt, ha legyőztek ismét,
felülkerekedhettem véle,
így számított rám az öröklét.
Az örök élet. Milyen mákony!
Az ember él, hogy bízzon benne.
Szilágyi Margit bizakodott,
mint a végzetes szerelembe’.
A csillagokról biztos látod,
Szilágyi Margit, úgy hiányzol,
mert kóborol fiad a szélben,
s remeg a rémes elmúlástól.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-08 06:24:52
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-08 06:24:52
