Te mindig sorban álltál

Előre jutni csak két módon lehet,
munkáddal vagy mások hibáival,
minden más esetben puszta képzelet
marad a tett, nem alkotó vihar.

A haza szeretetét nem bízhatod
másra, nevedben egyedül te vagy,
aki a hazáért nem sír, nem nyafog,
és patetikus pózban sem marad.

Hosszú életedben nem volt rá időd,
hogy előbbre juthass, soron kívül
vártál fegyelmezetten, fejedre nőtt
a türelem, és tűrted emberül.

Ha kerestek, te mindig sorban álltál,
nem tülekedtél előbbre soha,
nem magadért, de másokért hibáztál,
lehettél volna te is mostoha.

Az időd minden téren elszivárog,
most észbe kaptál; hová tűnhetett?
Le van kaparva, mint egy szürke hályog,
világosabban látsz, de keveset.

2014. április 27.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-04-28 05:07:37
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-28 05:07:37