Sírkövemre ez van írva... (megváltozásom kezdete)

Sosem feledem a léha nőket.
Sosem feledem a hazámat.
Sosem feledem barátaim.
Kérlek, sohase feledjetek!

Asztráltestem, akár abszurd asszonánc,
Lényem: kopár, kipusztult tér.
Rideg vagyok nincs bennem románc.
Ha rám tekintesz, megfagy benned a vér.

A szótlanság ködébe veszek,
S te nem láthatsz benne,
Nem mozdulok, nem teszek,
Lelkem tovább menne.

Sorsom szekerét vadlovak viszik,
S az Ördög hajtja őket,
Ha megszomjazik, véremből iszik.
Sosem feledem a léha nőket.

Fejemben bogarak serege,
Pusztítják elmémet,
Nézz engem, életem kedvese,
Borítsd rám kelmédet.

Életem fája hullatja leveleit,
Törzse s ágai, korhadnak,
Az Anyaföld kilöki gyökereit,
Hamar vége lesz, akár egy mondatnak.

Szívem tárháza most üres,
Az érzéketlenség nyerte a csatákat,
Testem már sosem lesz tüzes.
Sosem feledem a hazámat.

Tekinteted engem kutat,
De eltűntem önmagamban,
A Halál kutyája ugat,
Ezt hallom szakadatlan.

Minden könnyed egy emlék,
Mit értem ejtesz,
Ne szégyelld mások is, tennék,
Remélem szívedbe, rejtesz.

Kiéltem magam, ha tehettem,
Elértem határaim,
Ahogy csak tetszett, bárki lehettem,
Sosem feledem barátaim.

Vad lelkem fénye:
Kardként szeli át a sötétséget,
Egy életnek hamarosan vége,
Nem értem meg az öregséget.

Nyugodtan kiáltsd még egyszer,
Szavad mindenkire hatott,
Vagy, akár ezerszer,
De én ettől maradok, mi vagyok: halott.

S most, hogy mind itt álltok: félek,
Sorra jönnek a kegyeletek,
Halljátok néma kiáltásom: kérek,
Kérlek, sohase feledjetek!

A felhők közt a füvet metszik,
A Temetőre nézek, szinte sírva.
Egyszerű szöveg mégis tetszik,
Sírkövemre ez van írva:

Csatlós Csongor élt:
1988-2005

Sosem feledem a léha nőket.
Sosem feledem a hazámat.
Sosem feledem barátaim.
Kérlek, sohase feledjetek!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.