Álarc

Láttalak már magadból kikelve, vadállattá változva,
őrjöngve, mint egy majom a dzsungelbe,
ki védi területét a betolakodók ellen.
Láttalak már elérzékenyülve, zavartan körülnézve,
lelepleződésedet ugyan ki vette észre?
Mikor szemembe néztél, egy pillanatig azt
hittem én balga, álarcod mögé nézhetek
mint a kukkoló este az ablakba, de elkéstem.
Láttalak már meztelenül, vízcseppek leperegtek rólad,
álarcodat nagy gonddal összehajtogattad.
Élére vasaltad, vállfára raktad, a 364 mellé,
hogy kiválaszd holnap melyiket veszed föl.
Bár nekem egyformának tűntek, te nagy gonddal
végig nézegetted, hirtelen rám néztél, és tudtad
melyiket válaszd. Jól döntöttél,
én is azt választottam. Most látlak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-01-11 18:36:06
Utolsó módosítás ideje: 2014-01-11 18:36:06