A második
Vibráló, nehéz a levegő.
Tested ívbe feszülő
fogak közé rekedt ígérete
másodikként érkező.
Gyászfekete festékbe mártom
belédtemetett arcom
súlytalan vásznát csipkézgetve
mind áttetszőbbé válok.
Várok. Hímzem az időt
kék szalaggal, csenden merengőn:
másodikká tettél, és vágyam
másodikként mérgező.
Mint fáról lehulló meggy,
vagy te is mind közül az az egy
magast vágyón, avarban dalolón
az elsőnek elvétett.
Lélegző, értő-érző
mi ember, csak nem ismer ő:
szüntelen elsőnek vágyja azt,
mi másodikként bevégző.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-08-06 10:42:04
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-06 10:42:04
