A második

Vibráló, nehéz a levegő.
Tested ívbe feszülő
fogak közé rekedt ígérete
másodikként érkező.

Gyászfekete festékbe mártom
belédtemetett arcom
súlytalan vásznát csipkézgetve
mind áttetszőbbé válok.

Várok. Hímzem az időt
kék szalaggal, csenden merengőn:
másodikká tettél, és vágyam
másodikként mérgező.

Mint fáról lehulló meggy,
vagy te is mind közül az az egy
magast vágyón, avarban dalolón
az elsőnek elvétett.

Lélegző, értő-érző
mi ember, csak nem ismer ő:
szüntelen elsőnek vágyja azt,
mi másodikként bevégző.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-08-06 10:42:04
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-06 10:42:04