kis patakok

A tavasz türelmetlenül járkál, szivárvány
ruháját megrázza, hópelyhek olvadoznak
nyomába. Varázspálcáját magasra tartja,
a télnek parancsolva, elég már a hidegből,
a fagyból, ködös hajnalokból.
Madárcsicsergést akarok, zöldülő tájat,
színpompás virágokat. A napsugár
óvatosan kikandikál a szürke felhő
mögül, konzultál a széllel mi legyen hát?
A tél tiltakozik, még tombolni akar,
kéri a szelet fújja felé a hófellegeket.
Ám a szél szófogadatlan, táncra perdül
a napsugárral, vígan járja pörögtek
elfújták a hófellegeket. A nap beragyogta
a földet, a tél menekült öklét rázva ám
fagyos ruhája olvadozott, kis patakok
vígan csobogtak nyomába.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-04-28 15:26:44
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-28 15:30:54