Múlj úgy...

Sínylődtünk egymás tekintetében
szemünkből ordított a fájdalom
könnyedén szökkent a poklok tüzében
fájó pislogás, buzgó riadalom.

Mosdattuk arcunk ezüst cseppekben
mint a kora hajnali frissesség
a karcsú, hajladozó füveket
ha harmattal szórja a Napfelkeltét.

Úgy sikíts kérlek, olyan hirtelen
ahogy a vonatkerék a síneken,
ahogy az ősz a fakó színeit

kérlek, úgy hullajtsd magadról szavaim,
múlj úgy, ahogy az évszakok, napjaim
múlj úgy, ahogy a számban ízeid.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-08 15:09:21
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-08 15:09:21