Minden mi Te

Mint egy kisgyerek úgy csobbansz
feneketlen hűségbe, önfeledten
a víz alatt is lángra lobbansz
Istennő vagy, elfelejtettem.

Csuromvizesen kifacsarod
hajadból bájod minden cseppjét,
hogy szomjam csillapítsd ajkamra csurgatod
s egyre csak nyelem lényed édes mérgét.

Mindent mi Te vagy. Akár a vadállatok
tépnélek szét, ösztönből mert szeretlek
bár magadfajta Isteneket én csak csodálhatok,
halottnak kéne lennem, hogy megszerezzelek.

Amíg te csuromvizes én csontszáraz,
félve, még ujjam hegyét se mártanám
örvénytengernek elkeresztelt hűségedbe,
rettegek ha egyszer megmártóznék belefojtanál.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.