Csend van a szobában.
Becsukom a szemem,
a halk magány messze repít.
Körülöttem zajos, fényben úszó látomás.
Mozdulatlanul lépkedek.
Talán ma mindent lehet?
Csillogás, zaj, mozgás, emberek,
a fénytől nem látom merre megyek.
A csend megszólít, marasztal.
Maradni mindig könnyebb, hát maradok.
De nem szól többet hozzám.
Csend van a szobában.
