Ki nékem a Remény
Minden éjjel,
- Mikor a sötétség pillangója
Feksz kényelmesen fölém –
Szárnyai csodás díszét csodálom:
És a csillogó pontok között
Keresem ki legcsillogóbb.
Mikor rátalálok,
- A Remény csalhatatlan imáival
S a megalázott éhes szemeimmel -
Szólok, mint Jónás Krisztusához:
Kérem tőle a bocsánatot,
És egy hitet a Bibliához.
Azon éjjel,
- Mikor a sötétség pillangója
Feksz kényelmesen fölém –
Barátomnak elsúgom ki nékem a Remény
S ő egy megszánó mosollyal mutat
Messze, a hátam mögé.
A 2007-es év emlékére
2008. jan. fj.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
