A végzet villamosán

A végzet villamosán
Zakatol szívem,
Sötét városon vág keresztül
És soha, soha meg nem pihen.

Szürke, hideg sínpár az útja,
Ki tudja, merre vezet.
Üres az utca, hasztalan rója
Útját a sárga szörnyeteg.

Sikoltva fordul éles kanyarba,
Döcögve vág halom váltón át.
Ki rajta ül - szívem - aligha tudja,
Hol és merre jár.

Egyszer majd, ha nagysokára
A villamos remizbe ér,
A hűvös hajnal ott találja
Szívemet kihűlve rég.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.