Csönd
Csönd.
Csönd és semmi más.
Elmúlt már minden,
a Világ elpusztult,
az ember kihalt,
Fák, lombok kiszáradtak,
Döglött állatok mindenütt.
De él a csönd,
a néma Sikoly,
a ki nem mondott
lassú rezzenés ott van
mindenütt.
Elhallgatott dallamok
járják be a lét
maradványait.
Őrjítő csönd! Törd meg!
Öld meg kínzó
mivoltod! Had szóljon a
Múlt és a Jelen!
Susogjon, zúgjon, tépjen,
ordítson, beszéljen, sírjon
s suttogjon…
Vagy csak adj egy
mindent elsöprő
szívdobbanást.
S lecsap egy dörrenés
- s szíved új életre kél -
de már nem hallok mást,
csak a sípoló halált…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.