Szilánkok

Kinyitom lakásom ajtaját, a kulcscsomón ott az a piros kis ovis jel,

Előszobám földjén lábynoma,

Sietek a wc-re, mert mennni kell oda,

Tisztasági betétek sora,

Majd kézmosás a fürdőben,

Hol félig égett gyertyák, egy pezsgős, közös fürdés nyoma,

A konyhában egy pizzás papír, rajta egy mondat,

A nappalimban számtalan ott felejtett emlék,

Egy kép, egy ujjatlan fehér dzseki,

Egy medál (fele), az öngyújtó,

Egy papír, versekkel teli Neki,

Egy whiskys plakát szép nagy s nem üres a háta,

Egy maci, párnák illatával teli.

Egy nem sok, annyi négyzentcentiméter sincsen,

Egy ezredmásodperc nem sok,

Nem múlik el soha.

Egy tonnás kalapács a szíven,

Egy fajdalmas hosszú várakozás,

Egy féltve, titokban elejtett mosoly,

Mi Neki szól, hogy boldog legyen megint!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.