Szilánkok
Kinyitom lakásom ajtaját, a kulcscsomón ott az a piros kis ovis jel,
Előszobám földjén lábynoma,
Sietek a wc-re, mert mennni kell oda,
Tisztasági betétek sora,
Majd kézmosás a fürdőben,
Hol félig égett gyertyák, egy pezsgős, közös fürdés nyoma,
A konyhában egy pizzás papír, rajta egy mondat,
A nappalimban számtalan ott felejtett emlék,
Egy kép, egy ujjatlan fehér dzseki,
Egy medál (fele), az öngyújtó,
Egy papír, versekkel teli Neki,
Egy whiskys plakát szép nagy s nem üres a háta,
Egy maci, párnák illatával teli.
Egy nem sok, annyi négyzentcentiméter sincsen,
Egy ezredmásodperc nem sok,
Nem múlik el soha.
Egy tonnás kalapács a szíven,
Egy fajdalmas hosszú várakozás,
Egy féltve, titokban elejtett mosoly,
Mi Neki szól, hogy boldog legyen megint!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
