NAPLÓK: fejlakók Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 01:22 Összes olvasás: 112555| 79. | [tulajdonos]: Közöd? | 2012-02-22 10:55 | A csajszi akkor még a Horváth térnél lakott a Krisztina körúton, ott ahol a pékség van. Akkor még nem tudta, hogy ő 7-es, azt hitte 4-es és mindig volt valami ostoba nyűge, amin nehezen tudott felemelkedni. Ettől rosszkedvű volt. Mint azon a napon. A kötelesség viszont nem kedv kérdése. Így a kutya sétáltatás sem. Felöltözött hát ezen a szép napsütötte reggelen, de még a fák virágzása sem érdekelte, csak dúlt-fúlt magában. Sapkát is húzott, hogy senkit se lásson és őt se lássa senki. Átsétált az úttesten keresztül a villamos síneken át a térre. Sétál. Egyszer csak mikor felnéz, át a túloldalra, látja hogy egy parkoló kék autó elindul. Nézi, nem hisz a szemének. Az autóban nem ül senki. Az ablak lehúzva és a kocsi gurul át a sínek felé szembe a forgalommal neki a parkoló autók egyikének... Aztaaaa..... gondolja magában. Kutyára néz. -Ott maradsz! Rohan a kocsi felé és közben: - nyitva van az ajtó? be tudok nyúlni az ablakon, hogy kinyissam, mielőtt belerohan a parkoló autóba? Oda ér. Rányit. Az utolsó pillanatban fél lábbal beugrik, eléri a féket, a másikat behúzza,... az utolsó pillanatban. Nem történt baj. Mindkét oldalon áll a forgalom. Egy ember kiszáll, bár nem tudja mit higgyen. A csajszi körbe néz épp akkor jön ki a nyomdász üzletből valaki, hogy itt az úr akié az autó. Az öreg odaszalad, látja semmi baj, vissza szalad fizetni. Volt, aki megdicsérte. Aztán tovább sétált a kutyájával. Nagyon jó kedve lett. Sosem felejti el. Az sem aki aki látta.
Még jó, hogy már kicsi kora óta figyel a hangokra. És beültetett néhányat. Pl.- Azonnal helyesen cselekszem. Tudom mit kell tennem. Sokszor megmentette már.
Időnként a semmiből felmerül egy gondolat, amiből cselekmény lesz és nem hagyja nyugodni. Egyszerűen, mint valami filmet le kell forgatni, mert addig nincs vége. Ilyenkor mindig jóra kell, hogy végződjön a történet, mert volt, hogy rosszul sült el. Hogy volt-e hozzá köze, jó kérdés. Történt egyszer réges-rég , hogy szerelmes volt egy fiúba. Talán 17 lehetett. A fiú huszonéves egyetemista. Egy szórakozó helyen dolgozott felvigyázóként'. Szöszke tudta, hogy ez a szerelem csak álom, csak azt nem tudtam miért. Ma már tudja. Sokat gondolt rá sokat fantáziált. Egyszer azt képzelte, hogy valami ramazuri történt és őt megsebesítették de jött a fiú, hogy segítsen, fogta a karjában de ő drámázott és inkább azt képzelte, hogy meghal. Persze, újraélesztik, mindenki zokog, főleg a fiú... Érezte, hogy nem kéne, de drámázni akart. Meghalt. Nem sokra rá, jön a hír. Ezen a szórakozó helyen lövöldözés történt. A fiút is meglőtték. Meghalt.
Még régebben, talán 10 éves kora körül, hasonlóan a semmiből jött egy gondolat, hogy megölik őt is és a családját is. Valaki. De ő hős és tudja ki a gyilkos, mert meglátja és az utolsó erejével felírja a nevét a falra. Ennyi. Nem sokra rá a hírekben a gyilkos a lány barátja és mindenkit megöl. És vagy a lány vagy a húga felírja a gyilkos nevet a falra. A döbbent kislány igyekszik jó lenni és a történeteknek jó véget keríteni. Volt, aki már túlélt repülőszerencsétlenséget.
Mi közöm hozzá?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
