dörgő léptekkel elvonult a tél mégis üvöltenek a szelek híreket hintenek szanaszét hordanak hideget-meleget forradalom a plakátokon az agyakban nő a homály az a kérdés maradt: áprilisig kiürül-e a tűzet fogott hodály
a tehetősebb családok asztalán mindennapos volt a gazdagon megrakott gyümölcstál néha meghívott magukhoz a mérnök lánya játszani rásandítottam az asztalra izgatott a látvány szépsége a színek a forma s az illat meséltem anyámnak róla pár nap múlva boldogan vettem észre az asztalunkon díszelgő gyümölcsöket várj szólt rám anyám nem ehető és a kezembe nyomott egy valódi fényesre törölt almát a műanyag gyümölcsök pedig hamarosan felkerültek a padlásra
