NAPLÓK: Vendég Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 04:00 Összes olvasás: 16007Olvasói hozzászólások nélkül| 9. | [tulajdonos]: folyt. | [tulajdonos]: Nosztalgia, | 2019-05-10 07:19 |
A válaszok
Még lehetsz boldog. Ne a múltban élj, előtted a jelen és a jövő.
+ azt hozzá teszem az első szerelmet nem lehet elfejteni, aki ezt mondja hazudik. Lesznek még olyan pillanatok amikor rá fogsz gondolni, de próbálj meg felejteni.:)
*
Lehetnek örömteli pillanatai, de igazán boldog nem lehet, ha valaki ott van a gondolatai hátsó szegletében.
*
Szerintem ő egy biztos pont neked, valószínűleg nem véres veszekedések árán szakítottatok. De valamilyen okkal vége lett. Az első szerelmét szerintem sem felejti el az ember, de ha nem zárod ezt le, akkor továbblépni sem lesz könnyű.
*
A legváratlanabb pillanatokban tör rám, függetlenül attól, hogy tegnap beszéltünk utoljára, vagy egy évvel ezelőtt. Rengetegszer hittem azt, hogy soha többé nem jut majd eszembe, és azt is gondoltam, hogy túl vagyok rajt. És tulajdonképpen igen, mert most is boldog vagyok azzal, akivel vagyok. Ez valami más. Ez valami olyasmi, mint egy dédelgetett álom. Mint egy kislánynak, hogy igazi, saját rózsaszín, repülő pónija legyen. Vágyódik rá, végül soha sem lesz az övé. De évekkel később is eszébe jut, hogy kicsinek azt mennyire szerette volna. Akkor is, ha már ép ésszel fel tudja fogni, hogy az a rózsaszín, repülő póni nem is létezik...
*
Na szerintem ezzel a gondolatmenettel azt mondtad el, hogy ez a múlt, ami az is marad.
*
A póni nem túl szerencsés analógia, mert ez a kapcsolatod sokkal könnyebben valóra válhat. Nem elérhetetlen álom.
*
Igaz, rossz hasonlat. Mert, hogy ez elviekben megtörténhetne, hisz mindketten élünk.
De itt most arról van szó, hogy tudom, teljesen tisztában vagyok vele, hogy nem szabadna rá gondolnom, nincs, és nagyon úgy tűnik soha sem lesz.
A cél ez lenne. Felfogni, felnőni hozzá, hogy ennyi volt, és csak a jövőre koncentrálni.
De megmondom őszintén, ettől egyre jobban félek. Mi van, ha két év múlva házasan jut eszembe, hogy na akkor mégiscsak megpróbálnám?
Azt szeretném tudni -persze, tudom, hogy erre itt nem kaphatok választ-, hogy eljöhet-e az az idő az életben, amikor már annyira megfakul az emlék, hogy nem is gondolok rá? Elkeserítő, hogy 7 év után sem érzem másképp.
És elnézést kérek, ha zavaros vagyok, magamat visszaolvasva is meglep, mennyi mindent összehordtam, de talán ez tükrözi legjobban, mennyi mindenre gondolok egyszerre.
*
Az előzményekről nem mondtál szinte semmit. Miért nem teljesedett be, ha hatalmasnak indult? Min csúszott el a dolog? Ez bizony sokáig el fog kísérni téged, úgy érzem...
A kérdező kommentje:
Tulajdonképpen semmi gond nem lett volna. Udvarolt egy fél évig, szó szerint: beszélgettünk, vacsorázni mentünk, kávéztunk, ismerkedtünk. Kitartó volt, és láttam, hogy mennyire szerelmes. Aztán beleszerettem, de 300 km-re kerültem egyetemre, így úgy döntöttem nem tehetem ki ennek, elküldtem. Rövidesen ez után pedig az egyetemen megismertem valakit, vele voltam 3 évig. Mikor szakítottunk, már komoly kapcsolata volt. Ez egy évvel ezelőttig tartott. Mikor neki nem volt senkije, én már együtt voltam a jelenlegi párommal... Ez a rövid előtörténet. | |
| 7. | [tulajdonos]: nálam marad mindenképp | 2019-05-09 12:50 | Bara Anna
nyomtalanul
feketeribizli szemeket
érlel az éjjel
hunyorgó csillagok
az utca fényhiányai
árnyakat borzolnak az
elhagyott padokon
itt a holnap ugyanaz
akár a tegnap
a ma szimpla másolat
még csigolyáimból
dalok rajzanak
de nem látnak és
nem hallanak
már fel sem kelek
levegőben lóg a szívem
s ha kitakart testem elég
és a füstjét elragadja a szél
odafent is mindegy lesz
hogy jártam itt
Ez is olyan vers, amiből nem csak egy-két sor tetszik.
| |
| 6. | [tulajdonos]: kijegyzetelem | 2019-05-08 09:58 | Szép Ernő
Emberszag
eszme (észme)
Keramit, kerámia járdalap
Fogyasztani a drága fiatal időt
Amikor az agy még nem hevült túl, nem lassult le, frissen vált, és ledarálja az útjába esőt.
Szófogadó tetemmé preparál a katonaság
Unalmas, döglött órák
Köhent valaki: tízen- húszan utána köhentenek, akár a színházban; örül a tüdő, hogy eszébe juttatták.
Aki hátramarad, vagy görbén megy, az majd meg fogja ismerni a puskatust.
Pozsonyi úti, hat emeletes ház, csigalépcsővel.
Dávid csillag
A Margitszigetiről mindenkinek tisztulni kellett, már az vasárnap, március 19 -én, mikor a németek megszállták az országot. 270 német tisztet raktak be a Palatinus szállóba.
Thököly út
Elrabolták értékes könyveink tündér ügyesen, hogy semmit se vettünk észre.
Bakonyi mama, debreceni hangzatú, ízes beszédje
Romanov regénye: Három pár selyemharisnya
A szobának falnyi nagy széles dupla ablaka volt,
az az ablak szörnyet halt mind a kettő. Még két hónap múlva is
kacérkodott a szőnyegből, meg a padló hasadékaiból a szilánk.
Nem olvashattunk esténként egész nyáron; elég nagy szenvedés volt.
Kilábujjhegyeltem a kamrába.
Visszafordultam a kilenc lépésekért.
Miután kicsit témáztak az urak a mai élet felett, ki-ki hazalépdelt lábujjhegyen, szervusz, jóccakát.
Nekünk, zsidóknak a fő szenvedésünk a kiszolgáltatottság volt, és fő félelmünk a deportálás. Ahhoz képest kismiska volt a bombahalál.
Fojt. köv.
| |
| 5. | [tulajdonos]: Tudni, hogyan tudjunk, tanulói | 2019-04-30 09:16 | Kulcsadat.
Ha nem zárunk le egy akcióciklust, amit a múltbéli, vagy jelen életünkben indítottunk el, a következőben megpróbáljuk lezárni.
Pl. Valaki, aki elhivatottságot érzett volt arra, hogy katonatiszt legyen előző életében, de valami megakadályozta benne, pl. egy sérülés, a jelen életében, mikor elég leromlott állapotba kerül, egyszer csak, haptákba állítja, a családját, mert megpróbál katonatisztként viselkedni, restimulálódás folytán, függetlenül a jelen racionalitásától. S akkor, jöhetett a kényszerzubbony.
Kulcsadat
A szellemi lény igyekszik befejezni megkezdett akcióciklusait. | |
| 4. | [tulajdonos]: Nosztalgia, | 2019-04-30 07:33 | Avagy, a hiányzó kulcsadat szerepe. (Alcím: egy megszakított, azaz, lezáratlan akcióciklus hatása és következményei)
Lehet valaki boldog, ha így, vagy úgy, de végigkíséri az életben egy beteljesületlen szerelem?
Régebb óta foglalkoztat ez a kérdés. Volt egy hatalmasnak induló szerelmem, még 7 évvel ezelőtt. Akkoriban, "kislányként" nem értettem meg, hogy tulajdonképpen ez a pasi mennyire értékes, így a kapcsolat soha nem teljesedett be.
Volt két kapcsolatom az óta, illetve ebből az egyik már két éve még mindig tart. Nagyon szeretem a páromat, és tényleg hozzám illő, de valamiért úton-útfélen eszembe jut, hogy mi lett volna, ha? Még mindig azt gondolom, hogy nagyon jó ember, sőt, azóta még érettebb, igazi férfi, nagyon hasonló a gondolkodásunk. Azt tudni kell, hogy azzal a nagy szerelemmel, bár öt éve nem találkoztunk, még mindig tartjuk a kapcsolatot, baráti viszonyként. Semmi más nem történik a beszélgetéseink során, mint megbeszéljük kivel mi történt, merre halad az élete. Érzelmekről sosincs szó. A múltkoriban telefonos beszélgetésünkkor, nagy hallgatás után végül mégis vallottunk egymásnak. Még mindig rengeteget gondolunk a másikra, és ez nem lehet véletlen.
A felállás hasonló, bár neki friss a kapcsolata.
Egyikőnk sem az a típus, aki csak úgy megcsalná a párját, vagy tudom is én, összefeküdnénk egy éjszakára.
A sors valahogy mindig úgy hozta, hogy akkor voltunk egyedülállóak, mikor a másik nem. És soha nem is került pont ezért szóba ez ilyenkor. Nem akartunk bezavarni. Örültünk egymás boldogságának, vagy, hogy legalább a másik boldog.
Úgy tűnik, valahol, valami nagyon nem akarta, hogy egymásra találjunk.
A boldogságom, boldogságunk mellett azonban nagyon sokszor eszünkbe jut, mi lenne, mi lehetett volna, ha együtt vagyunk.
Értem én, hogy az első nagy szerelmet nem felejti el az ember, de ez mindenkinél ilyen marad?
Nem verem át azzal a páromat, ha hibásnak érzem magam, mert valamit elszalasztottam, ha titkon vágyódom tudni, milyen lehetett volna vele, úgy, hogy eljegyzés, házasság és közös élet előtt állok egy másik férfival?
Soha, egy pillanatra nem éreztetem ezt a kedvesemmel, és a lehető legjobb igyekszem lenni számára, ahogyan ő is egyébként nagyon jó velem, szeretem, tisztelem, és becsülöm.
| |
| 3. | [tulajdonos]: ami fontos, a tudatosság | 2019-04-28 10:48 | "Sziasztok! Márk vagyok. Imádok olvasni. Életem a költészet és az irodalom. Ha jó vagy szomorú pillanataim vannak mindig az irodalom segít nekem, melengeti lelkemet. Sokszor könnyebb a szavak mögé bújni, mint kimondani azt amit érzek." - írja a bemutatkozásában egy 18 éves, zágoni (Kovászna megyei, székely fiatalember).
Olvasva, rögtön beugrott:
"Meg kell tanulni kimondani azt, ami fáj." - írja Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | már-ok
Ha kimondod, ha nem, fontos, hogy tudd pontosan mi is az. S te döntsd el, elmondod-e, s ha igen, hogyan. Ez a fiatalember tudja mit csinál, illetve mit nem csinál. Ez tetszik nekem.
De, mikor az élet, egy egybefüggő szülési fájdalommá válik a "gyorsító injekcióktól", nehéz kiválogatni a segítő görcsöket.
| |
| 2. | [tulajdonos]: Hozzávalók (abszurd) | 2019-04-27 07:27 | S. László: Hozzávalók
‒ Kezét csókolom, egy kevés bocsánatot keresek. Lehet kapni?
‒ Igen, uram, tartunk.
‒ Jaj, de jó! És tessék mondani, felment az ára?
‒ Mindennek megy fölfelé az ára, uram. Az idő függvényében, tudja. Ahogy telik az idő, minden egyre értéke-sebbé válik.
‒ Az elég baj. Csak halványan emlék-szem rá, mibe került régen a bocsánat. Ha igaz, amit mond, akkor lehet, hogy nem is lesz nálam annyi.
‒ Ha meg nem sértem, mennyi van magánál?
‒ Annyi, mint.
‒ Az tényleg kevés lesz, uram.
‒ Ettől féltem. Tessék mondani, mennyi volna az elég?
‒ Annyi, amennyi.
‒ A francba! Akkor… visszajövök érte kicsit később. Megtenné, hogy félretesz nekem egy keveset?
‒ A bocsánat rendkívül keresett por-téka, uram, és a készlet valamiért mindig véges. Sajnos nem áll módunkban fenn-tartani a bocsánatot azoknak, akiknek drága, vagy akik azt ígérik, hogy később visszajönnek érte. Ez merőben ellenkezne a Ház szabályzatával. Oda kell adnunk azoknak, akik meg tudják fizetni. Még a legjobb szándék mellett is, uram.
‒ Várjon, hadd gondolkodjam!
‒ Csak gyorsan! Kérem, ne tartsa fel a sort!
‒ Jó, jó! Egyszeriben milyen türelmet-lenné vált a kisasszony… Nézze, nekem mindenképpen szükségem van egy ke-vés bocsánatra. Nem mehetek haza nélküle. Talán… talán visszateszem a polcra a bűntudatot.
‒ Tegye azt, uram, amennyiben jónak látja. De ne tartsa fel a sort!
‒ A sor, a sor, mindig a sor! Megyek már!
...
‒ Uram! Nem jött vissza a bocsánatért. Még mindig nincs meg az amennyi?
‒ Óh, kegyed az? Milyen nyájas is-mét… Nos… de igen, megvan. Ami azt illeti, már jóval több is van annál, mint amennyi. Nézze csak, megszabadultam a bűntudattól, és látja? Egyszeriben most nagyon sok bocsánatra futja, nemhogy egy kevésre.
‒ Hát, ez igazán nagyszerű! Bevallom, drukkoltam magának. Nos, akkor máris szaladok, és hozok önnek egy kevés bocsánatot. Pontosan mekkora adagra gondolt? Aprócskára, kicsinyre, csöppnyire, pindurra vagy kicsikére?
‒ Óh, ne fáradjon vele, kedves. Most, hogy kitettem belőle a bűntudatot, annyival könnyebb lett a kosár… És valamiért úgy érzem, már nincs is szükségem a bocsánatra. Az igazat megvallva, már azt sem értem, miért volt olyan égetően fontos a számomra.
‒ Hát… az ilyesmi sajnos előfordul, uram… De remélem, azért nem távozik tőlünk üres kézzel. Mutathatok esetleg valami mást, ami érdekelné?
‒ Óh, igen, köszönöm. Mert tudja, arra gondoltam, hogy keresek inkább némi élvezetet. Hiszen mindenki az élvezeteket keresi, nem igaz?
‒ Többnyire, igen.
‒ És arra gondoltam, miért tegyek én másképp? … Egyáltalán miért is akartam én a bocsánatra herdálni azt, amiből élvezetekre is futja?
‒ Igen… miért is… Nos, ha valóban inkább élvezetekre váltaná az amennyit, ez esetben igazán könnyű dolga lesz, uram. Nézze csak, élvezetekből mekkora itt a választék. Ráadásul ez a legolcsóbb termékünk, amelyből, a bocsánattal ellentét-ben, kifogyhatatlan árukészlettel rendel-kezünk, ezért folytonosak a különböző akciók, egymást váltják a leértékelések. Válogasson kedvére.
***
‒ Khm… megint én vagyok.
‒ Uram! Ön még itt? Nemsokára zárunk, ugye hallotta a hangosbemondót?
Nos, sikerült végre megtalálnia, amit keresett?
‒ Ami azt illeti, sajnos nem, kisasszony. Tudja, minden élvezetnek nagyon szép volt a csomagolása, de belül a portéka, úgy láttam, mind romlott. Rengeteget megnéztem, de már valósággal undoro-dom.
‒ Szeretne panaszt tenni, uram?
‒ A világért sem. Mi változna attól?
‒ Érdekes… Soha senki nem él a panasz lehetőségével, pedig a panaszkönyv ott lóg a falon, ni. De keletkezése és fel-függesztése óta még teljesen érintetlen. Talán, mert még senkinek nem volt pana-sza az élvezetekre. Vagy talán… mert soha senki nem gyanakszik a minőségükre… Valóban úgy találta, hogy romlottak, uram?
‒ Határozottan. És tudja… miközben egyre jobban belemerültem a kutatásba, ott az élvezetek között, eszembe jutott, hogy miért is jöttem ide eredetileg… és attól fogva egyre csak a bocsánat járt a fe-jemben, amiről lemondtam. Arra gondoltam, hogy már volt nálam annyi, amennyi.
Hát akkor, mi a fenét keresek én itt az él-vezetek között? Érti ugye?
‒ Értem, uram. Maga egy amolyan kereső.
‒ Micsoda?
‒ Kereső, uram. Tudja, a legtöbb ember itt csak vásárló. Bejönnek ide, leveszik a polcokról, amiről úgy gondolják, hogy kell nekik, és már mennek is a kasszához.
‒ Ez ilyen egyszerű?
‒ Annak tűnik, ugye? Pedig… Nézze, mindannyian abban a hitben járnak-kelnek, hogy pontosan tudják, hányadán állnak, miben foglaltatnak az igényeik és, hogy pontosan tudják, mit akarnak. De valójában…
‒ Nem tudják?
‒ Persze, hogy nem. De épp ezért is nem tartanak igényt semminemű felvilágosításra. Nehogy változtatniuk kelljen a kényelmes elképzeléseiken. Noha szem-mel láthatóan azokat sem ők maguk fejlesztették ki, csupán rájuk öröklődött. Te-hát következetesen nem vizsgálgatják a termékek összetételét, a szavatosságát,
nem győződnek meg a származási helyéről, a gyártó referenciái felől, a legkevesebb vásárlót pedig éppenséggel az ön által kifogásolt minőség és az egészségre káros hatások érdeklik. Csak összeszedik a holmijukat, és mennek.
‒ Ez döbbenetes! De… miért mondja ezt el nekem?
‒ Nem tudom. Igazán… Valójában ellenkezik a Ház szabályzatával… Zavarban vagyok… Nekünk nem az a dolgunk, hogy leleplezzük a termékek gyártóit és magát a terméket. Nekünk el kell tudni adni azt. Elvégre a termékkel együtt a gyártót is eladjuk, a gyártóval együtt pedig önmagunkat. A Házat. Tudja, a Ház hitele a legfontosabb. A Ház hitele mindennél előbbre való.
‒ Értem. És köszönöm a közlékenységét. Még senki nem volt velem ilyen őszinte. De az alapján, amit elmondott… a Ház hitele… hogy is mondjam…
‒ Igen, én is úgy érzem, de… már így is sokat mondtam… Eh, nézzük csak! Szóval nem talált az igényeinek megfelelő élvezetet.
‒ Nem, sajnos.
‒ Pedig nagyon sok időt fordított az alapos kutatásra. Az lehetett a baj, hogy közben mindvégig a bocsánaton járt újra az esze.
‒ Teljesen igaza lehet. És tudja, meg-néztem újra a bűntudatot is. Találtam belőle egy kisebb kiszerelésű, egészségesebb fajtát. Ahogy a kosárba tettem, rögtön éreztem, hogy emellett már futni fogja egy kevés bocsánatra is. Ezért jöttem vissza újra az ön pultjához. Mert rá-jöttem, hogy ez az élvezetkeresés csupa hiábavalóság volt, merő időpocsékolás. Most, hogy itt állok, már nagyon bánt, hogy ennyi energiát elpazaroltam rá. De most már határozottan tudom, mit akarok. Már megvan minden hozzávalóm az újrakezdéshez, csak a bocsánat hiányzik. Siettem is vissza kegyedhez, mielőtt be-zár a bolt. Kérem szépen, tehát… egy kevés bocsánatot kérek.
‒ Sajnálom, uram… elfogyott.
Mályi
2019. március 23. (03:51)
Javítva
2019. április 4. (18:07) | |
| 1. | [tulajdonos]: AUTOMATIKUS VERSKRITIKA | 2019-04-27 07:15 | AUTOMATIKUS VERSKRITIKA
M. Laurens • 2012. június 11. 19:47
Használati útmutató
Automatikus verskritika (1.02 verzió)
Hozzávalók: dobókocka, papír, toll vagy ceruza. A szabványos dobókockával dobj egymás után háromszor, minden dobás után jegyezd fel az eredményt, majd a kapott sorrendben (pl. 2-4-1) olvasd el a magadnak kisorsolt kritikát.
1: Alapvetően jó vers lenne, de túl sok benne a gondolat (túlírtad). Elég lett volna a cím is!
2: A ragrímekkel vigyázz, mert igencsak könnyen szaporodnak a kritikusai!
3: Jusson eszedbe, hogy a túlságosan mély és elvont tartalom fárassza az olvasót.
4: A vers egyetlen negatívumaként róható fel a közérthetőség, ami nagy baj ebben az esetben.
5: Mondanám, hogy túl kevés benne a rím, de ez jelenleg érdektelen, mert a mondanivaló is.
6. Akár a legjobb vers is lehetne, de át kéne újra gondolnod, milyen szép tiszta volt a papír előzőleg.
7. Ne csalj! Nincs is hét pont a kockákon!
Minden kedves felhasználónak kellemes önkritizálást kíván a forgalmazó.
(Garancia, nincs!)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
