Egyszer -- már nem emlékszem, milyen okból -- regisztráltam a GYAKORIKÉRDÉSEK.HU oldalra. Azóta minden héten kapok egy levelet "Vajdics Anikó, ime a het erdekesebb kerdesei" címmel. Már többször le akartam iratkozni, de mindig elbűvöl egy-egy kérdés és a rájuk adott válaszok.
"Miért nem lehet már a tescoban kapni belga csokis fánkot?" "Hany eves kortol lehet kutyat setaltatni?" "600cc fenék implantatum mennyibe kerül?" "Melyik a letezo legkonnyebb dontheto hattamlaju babakocsi?" "Adnátok esélyt egy olyan fiúnak, aki egy szórakozóhelyen úgy szólít meg titeket, hogy "kisasszony"? Mi lenne a válaszreakció?"
Az utóbbira néhány válasz:
"Engem a portás bácsi szokott így hívni xe"
"Hozzám úgy jött oda a párom , hogy: "kell kóla? " Rá két hónapra összeköltöztünk, júniusban lesz megismerkedésünk 7. éve.
Felettébb örülök, hogy mást is "felhangol" (az erősen visszafogott állítmányt használva) a "Because" című szám kezdő sora, amely szerintem a Lennon-McCartney páros egyik legjobb vokális hangszerelésű, moll skálájú száma. Szerintem méltó párja a jóval későbbi, de dúr alapskálájú "Free As A Bird", szintén a favoritom.
Megtapsolták a tanítványaim a mai spanyol órát. Ez helyrebillentette a lelkivilágomat. Többször eszembe jutott ugyanis közben a DOKK-est, sajnáltam, hogy kimaradok valamiből. A FOMO-ból (Fear Of Missing Out) így lett végül JOMO (Joy Of Missing Out).
Remélem azért, hogy csupa jóból maradtam ki. Ámbár, a köteléket a veszekedés is erősíti.
"A veszekedés összeköt" -- George R. Bach és Peter Wyden könyve. Ha minden igaz, én fogom lefordítani.
A virtuális kapcsolatok rákfenéje: nem látszik, ha az ember levelezés közben folyamatosan vigyorog. Szerintem Ön is. Nekem átjön. Egyszer majd írok egy tanulmányt arról, miért kell az ilyen beszélgetéseknek nyilvánosan zajlania, van valami perverzió benne. De talán éppen ez kell a közönségnek. Valóság-só.
írtam, ami eszembe jutott. Nincs most többre időm. Este tanítok, holnap biblio-drámát vezetek egy gimnáziumban, és még nem készültem fel.
Valaki megkért, engedjem meg, hogy a kislánya az Emberfia című írásomat mondhassa el egy szavalóversenyen. Kicsit nyálas szöveg (a vége), de most ezzel búcsúzom, mert kapóra jön jóság-ügyben:
Itt talál rá, hogy legyen egy kis dolga is (nem tudom beágyazni):
Megint a külön malom. Mondtam én, hogy ítélkezni akarok jó és rossz fölött? Mondtam én, hogy mindenkit szeretni kell? Csak lehet. Megpróbálni. Abszolút egyetértünk. Hogy fogadott szülőapámat ismeri, reméltem. Hogy szereti, örömteli. Hogy a Hétfejű tündér, és a Kislány, akit mindenki szeretett "fő-fő kedvenc", szívmelengető. Hogy velük azonosítja magát, remélni sem mertem. (Brunellát egyszer ajándékul adtam valakinek, vérig sértődött rajta). Ha megengedi, bemutatkozom, Nagy Zoárd vagyok, lassan 45 éve. És Simf. (Off topic kérdezem, tudja, hogyan végezte Vathy macska?) A mazsolában is teljesen egyetértünk. A Foucault inga-t szoktam mindig példának hozni rá, csak ember legyen a talpán, aki végigolvassa. Idus ünnepén, a tömérdek egyéb tábla közt láttam ezt: DÖMDÖDÖM! Ez hat, ez működik. Ahogy működik a Retemetesz is. (Nem mellékelem, nyilván ismeri) Felőlem állíthatja magáról bárki, hogy ő nem szeret jó lenni, talán van is olyan, akiről elhiszem. Azt gondolom, jelen esetben ez csak furcsa póz, tuggyafene miért. (Ezért is kapok majd, de mitnekem.) Szégyen lenne megpróbálni jónak tűnni? Vagy az elég a hárításhoz, hogy a jónak látszani akarók néha nem azok? Ugyan. Vagy ez valami vudu szertartás, hogy azt kiabálom magamról, rosszvagyok, rosszvagyok, és aztán, amikor elűztem a rosszszellemeket, akkor hattyúvá változunk és mindenki énekel? Jó lenne hinni, hogy nincs is vadász. Brunella se ismerte fel. Talán mi se ismerjük fel. (Önáltatásnak ez is megteszi.) És igen, lehetnek taszító homlokok, amiknek a simogatása nem túl vonzó feladat. Nehezen hinnék olyannak, akinek állítása szerint ez nem okozhat gondot. De ebből nem vezethető le, hogy ne lenne feladatunk a lehető legtöbb homlok megsimogatása. (Ugye ebben is egyetértünk?) Azt hiszem, most van itt az ideje, hogy jelezzem, bizonytalan vagyok, nem érzi-e zavarónak a megnyilvánulásaimat. Ha így lenne, sajnálnám, de akkor is arra kérném, ne palástolja. Z.