Megint a külön malom. Mondtam én, hogy ítélkezni akarok jó és rossz fölött? Mondtam én, hogy mindenkit szeretni kell? Csak lehet. Megpróbálni. Abszolút egyetértünk. Hogy fogadott szülőapámat ismeri, reméltem. Hogy szereti, örömteli. Hogy a Hétfejű tündér, és a Kislány, akit mindenki szeretett "fő-fő kedvenc", szívmelengető. Hogy velük azonosítja magát, remélni sem mertem. (Brunellát egyszer ajándékul adtam valakinek, vérig sértődött rajta). Ha megengedi, bemutatkozom, Nagy Zoárd vagyok, lassan 45 éve. És Simf. (Off topic kérdezem, tudja, hogyan végezte Vathy macska?) A mazsolában is teljesen egyetértünk. A Foucault inga-t szoktam mindig példának hozni rá, csak ember legyen a talpán, aki végigolvassa. Idus ünnepén, a tömérdek egyéb tábla közt láttam ezt: DÖMDÖDÖM! Ez hat, ez működik. Ahogy működik a Retemetesz is. (Nem mellékelem, nyilván ismeri) Felőlem állíthatja magáról bárki, hogy ő nem szeret jó lenni, talán van is olyan, akiről elhiszem. Azt gondolom, jelen esetben ez csak furcsa póz, tuggyafene miért. (Ezért is kapok majd, de mitnekem.) Szégyen lenne megpróbálni jónak tűnni? Vagy az elég a hárításhoz, hogy a jónak látszani akarók néha nem azok? Ugyan. Vagy ez valami vudu szertartás, hogy azt kiabálom magamról, rosszvagyok, rosszvagyok, és aztán, amikor elűztem a rosszszellemeket, akkor hattyúvá változunk és mindenki énekel? Jó lenne hinni, hogy nincs is vadász. Brunella se ismerte fel. Talán mi se ismerjük fel. (Önáltatásnak ez is megteszi.) És igen, lehetnek taszító homlokok, amiknek a simogatása nem túl vonzó feladat. Nehezen hinnék olyannak, akinek állítása szerint ez nem okozhat gondot. De ebből nem vezethető le, hogy ne lenne feladatunk a lehető legtöbb homlok megsimogatása. (Ugye ebben is egyetértünk?) Azt hiszem, most van itt az ideje, hogy jelezzem, bizonytalan vagyok, nem érzi-e zavarónak a megnyilvánulásaimat. Ha így lenne, sajnálnám, de akkor is arra kérném, ne palástolja. Z. |