NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 01:20 Összes olvasás: 49926| 502. | [tulajdonos]: Olvasmány | 2018-09-24 21:43 | A Nagyítóban történtek, eszembe juttattak egy mesét:
A soknevű királyfi
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egy daliás királyfi. Szerette volna feleségül kapni a szomszéd ország királyának leányát. El is ment lánykérőbe. A királylánynak tetszett a délceg királyfi, ám az öreg király megmakacsolta magát, és nem adta neki a lánya kezét. A királyfi nem fordult vissza, ott maradt a városban. Kivett egy szobát a vendég-fogadóban, és azon tanakodott, hogyan törhetne borsot az öreg király orra alá. Felöltözött borbélylegénynek, és bezörgetett a királyi palota egyik kapuján.
- Állj! Hogy hívnak? - állította meg a kapus.
- Pálinkának! - füllentette az álruhás királyfi.
- No, te pálinka, hordd el az irhádat, amíg szépen mondom!
Elszaladt a királyfi a palota másik kapujához.
- Állj! Hogy hívnak? - mordult rá a kapus.
- Valakinek - válaszolta a királyfi.
- Hát elég buta nevet adott neked az anyád...Jobb lesz, ha eltakarodsz!
A királyfi a harmadik kapuhoz igyekezett. A kapus elé ugrott:
- Te meg ki vagy?
- Négy hete a nevem.
- Ejnye, fura egy neved van- vakarta meg a homlokát a kapus. - Mit akarsz?
- Borbély legény vagyok. Meg szeretném borotválni a királyt.
- Rendben van, eredj be hozzá! Ha jól teszed a dolgodat, felfogad téged udvari borbélynak.
A királyfi bement a palotába, de nem a királyhoz, hanem a konyhára.
- Kit keres, lelkem? És mi a neve? - kíváncsiskodott a szakácsné.-
- Macska az én becsületes nevem, és a királykisasszonyhoz jöttem.
- Egy levelet hoztam neki, attól a királyfitól, aki négy hete járt itt.
- Jaj, lelkem, vigye hamar azt a levelet! Szegénykém azóta is zokog a szobájában, talán a levéltől majd megvigasztalódik. Azután meg jöjjön ide vissza, mert finom túrós rétes lesz vacsorára!
A királyfi bekopogtatott a királykisasszony szobájába, aki éppen akkor is sírt, majdnem kisírta a gyönyörű szemeit.
- Jó napot királykisasszony! - hajolt meg előtte a királyfi. - A nevem Túrós rétes, és egy levelet hoztam.
A királykisasszony jóízűen kacagott ezen. Már régóta nem nevetett.
- Nézz rám! - folytatta a királyfi. - Nem ismersz meg?
A királylány felsikoltott:
- Jaj, vége az életünknek, ha az apám megtudja, hogy ide merészeltél jönni!
A királyfi megígérte, hogy éjjelre elbújik a konyhában. Reggel a királyné aggódva látta, hogy a leánya sápadt, kialvatlan.
- Beteg vagy, édes lányom?
- Egész éjjel nem jött álom a szememre a Túrós rétes miatt.
Reggel a királyfi jelentkezett a királynál, hogy megborotválja.
- Hogy hívnak fiam? - kérdezte a király.
- Valakinek.- felelte a királyfi.
El is kezdte a borotválást, de csak féloldalt vágta le a király szakállát, aztán kiugrott az ajtón, és futott árkon - bokron át.
- Megállj, te zsivány, csak kerülj a kezem közé! - kiáltott utána az öreg király, majd a leányhoz sietett.
- Mond, volt itt Valaki?
- Csak a Túrós rétes- mosolygott a királylány.
A király azt hitte a leánya tréfál vele. Kiszaladt a konyhába:
- Szakácsné járt itt valaki?
- Igen felséges királyom, a Macska épp most iszkolt el.
- Kit érdekel a macska! - dohogott a király, és rohant az első kapushoz.
- Nem futott erre valaki?
- De igen, Négy hete.
A király felbosszankodva loholt a második kapushoz.
- Mond, járt erre Valaki?
- Igen, itt járt Valaki, és az első kapuhoz szaladt.
- Na végre egy értelmes felelet!- örült meg a király. Az első kapust a földön találta.
- Járt erre Valaki?
- Nem járt felséges királyom.
- És miért fekszel itt a földön?
- Azért, mert a Pálinka ledöntött a lábamról.
Mérgelődött a király, elagyabugyálta a kapust, majd visszament a palotába. Ott mindenkit meghallgatott, és rájött, hogy a királyfi volt borbélynak öltözve. Hamar üzent is érte, hogy jöjjön, vigye el a királylányt, mert félt, hogy legközelebb még nagyobb gúnyt űz belőlük. No, hiszen nem kellett annak kétszer üzenni, még aznap megérkezett, és megtartották a lagzit.
| |
| 501. | [tulajdonos]: Hogyan lesz a szeretetből ... | 2018-09-23 22:11 | Mint halálraítélt a kegyelemre, úgy várok egy üzenetre.
Várok, vágyom a szeretetre, éreztesd velem!
Hogy az éjjel mi történt az ágyban, nem kutatom,
de ma reggel, jó korán tudakolom, hogy mikor érkezel meg?
Kettőnk édenébe.
*
Örömkönnyeket hullatok,
mióta vagy nekem,
mert rád vigyázhatok,
hátralévő életemben.
Ennél méltóbb feladatot
egy halandó sem kaphatott,
egy utolsót, mielőtt meghalok,
s átlépek a végesből, a végtelenbe.
*
Na jó, én vettem a lapot.
Mostantól nem vagy a SZÍVEM!
S az sem érdekel, mikor kelsz reggelente.
Írhatnám, de minek, miért bántanálak.
Csak azért, mert megint közel engedtél magadhoz,
s most megnövelted újra köztünk a távolságot,
ezzel fájdalmat okozva nekem?
Hisz nem ellöksz, csak eltolsz magadtól.
(Mint amikor nem hagyod, hogy csókoljam a szemed, a szád.)
Ha ez ennyire fáj, s nem lehet feledni,
csoda-e, ha az emberek nem mernek szeretni?
Szerintem, az igazi szeretet feltétel nélküli,
s ha teheti, nem szegi meg a törvényt,
a szeretetnek íratlan törvényét,
szeretet megvonással.
Mert a jövőben nem fogadhatom el tőled,
ha bármikor, ha unod, vagy büntetsz, megvonhatod,
mert fáradsz szeretni, vagy kedvemet keresni,
ha néha otthon tűrhetőbbé válnak a dolgok,
ezért, egyszerűen érzed, kezd terhessé válni
számodra, szerelmes szívű tanítványod.
Vissza vonulnom kell, tehetetlen!
valahogy védenem kell magamat!
Majd azt mondom, azért tettem,
mert hittem, nincs már rám szükség, akarat!
Egyszer, mondtad, nincs, nem is volt, lehetetlen.
Hát, ehhez tartom magamat!
De, mert én sem engedhetem meg magamnak,
és nem is engedem, hogy szükségem lehessen rád,
meg kellett tanulnom, tudnom kell nélküled élnem!
tudván tudva azt, hogy már nem kellhetsz nekem!
ZAVAROSODJANAK MEG A VIZEK,
HERVADJON EL AZ ÖSSZES VIRÁG,
MÉHEK HAGYJÁK EL ÖRÖKRE KAPTÁRJAIKAT,
ÁLLATOK HÚSA VÁLJON KESERŰVÉ,
TÉPESSÉK KI A NYELVEM,
HA MÉG EGYSZER, CSAK EGYETLEN EGYSZER,
AZT MONDOM VALAKINEK, AKI NEM AZ,
MERT NEM VALLJA MAGÁT ANNAK, MERT LETAGADJA;
HOGY A SZÍVEM!
Ez a lehangolóan lehengerelt,
lélek kurtítóan kegyetlen,
hajmeresztően hihetetlen,
nyomasztóan nyakatekert lelkiállapot,
hátborzongatóan hasonlít ahhoz,
mikor gyermekkoromban
kezdtem fogadkozni,
soha többé nem eszem az anyukám főztjéből,
s nem bocsájtom meg neki,
a szeretet megvonást,
melyet nem szenvedhettem,
s melyet ezért, gyűlöltem,
és gyűlölni fogok egész életemben, mindhalálig.
S mit ad isten, most, éppen ezt fogom elemi erővel elkövetni! | |
| 500. | [tulajdonos]: Publikációim 1. | 2018-09-23 16:46 | https://petoczandrasblog.blogspot.com/2018/02/szepiroi-kurzus-2018tavasz3-vezsenyi.html
Szépírói kurzus 2018/tavasz/3 Vezsenyi Ildikó versei
A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik.
A Líra kurzus legutóbbi foglalkozásán az volt a feladat, hogy a saját nevünkkel írjunk verset, miként azt József Attila tette. Vezsenyi Ildikó remekül teljesítette a feladatot.
Vezsenyi Ildikó
Vezsenyi Ildikó, a költő, haragszik (1)
Nem tudom, mi ez.
Nyilván a rossz részem.
Homok a kagylóban.
Irritáció, pír, varr, seb.
Szarból kavart tejszínhab.
Amihez én értek.
Eszköz hozzá az idő nyomása.
Hatványozódik.
Összesűrűsödött lélek az anyag határán.
Szavakká lett, nem testté:
epekővé vagy vakbélgyulladássá.
Esszencia, szóillat, párlat,
illékony gondolat lecsapódása papíron.
Belső árnyék vetületem, kiköpött részem.
Vezsenyi Ildikó, a költő, haragszik (2)
Egy biztos. Mindez nem én vagyok.
Vagyok az úr, a vers csak cifra szolga.
Én költőként, nőként, se úr, se szolga,
legfeljebb eszköz.
Csésze, ami összefogja
az erjesztéssel érlelt gondolatot.
Magadat ízleled benne,
nyálad PH-jával keveredik.
A jót könnyű szeretni.
Nincs vele munka.
Könnyű a gyönyörűség.
De a rosszban meglátni a jót,
a csúnyában a szépet,
valami ilyesmi a művészet.
| |
| 499. | [tulajdonos]: Álomtöredékek | 2018-09-20 16:05 | Morzsikám, fogott egy nagy, csíkos szőrű rágcsálót.
Keresztben tartotta a szájában, az oldalába harapva, majd elengedte. Kis ideig tartott, míg az, összeszedte magát, és elfutott.
*
A padló, deszkákból állt, rajta tapasztott sárból készült, döngölt bevonat. Alatta üregek, talán pince sötét tere látszott. Azon közlekedtem. Vigyázva lépegettem Apukám felé, aki szemben ült egy széken, várva mikor érek oda?
*
Volt egy emberféle, egy nyomorék, akit meglátogattunk. Keresztben, faltól- falig, deszkára vetett dupla ágyban feküdt, kívül. A fiának, aki a fiam iskolatársa volt, és együtt játszottak néhány zenekarban, belül volt ágyazva.
Láttam, milyen szennyes az ágyneműje. Az ember F. I. volt, aki mindig szeretett volna megdugni, miután meglátott rólam egy fényképet. Egy száll pulóverben, az íróasztalom párkányának támasztott, széttárt lábakkal telefonálok a szék hátsó lábain egyensúlyozva, önfeledten. De én, nem vagyok „olyan”! A fő ok, persze az volt, hogy egyáltalán nem tetszett az ember. Sem mint férfi, sem a dumája. Azt hiszem, az ilyet hívják, jó-nagy … szövegládának. A többire nem emlékszem, de ez épp elég volt ahhoz, hogy végre felébredjek.
*
Egy hatalmas csészealj repült át a házunk felett, s az előkertben landolt, mint egy frízbi a homokban. Épp kinéztem az ablakon, amikor történt. … Tehát, igaz! … Léteznek földönkívüliek, idegen lények. Tudtam, mostantól, minden megváltozik. Semmi sem lesz olyan számomra, mint régen. Ettől kezdve ellepték a házat a ragacsos, medúzatestű, undorító kis lények. Mindenre rátapadnak. Szinte levakarhatatlanok.
| |
| 498. | [tulajdonos]: Csak úgy! | 2018-09-12 10:11 | KARINTHY FRIGYES: MAGYARÁZOM A BIZONYÍTVÁNYOM
Hát kérem szépen, először is: ez még nem végleges bizonyítvány - ez csak afféle lenyomat, amit ideiglenesen kiosztottak nekem. Hogy ma van a féléves bizonyítvány-nap, az nem jelent semmit. A többiek tényleg kikapták a bizonyítványt, de az enyémet föl kellett küldeni a minisztériumba, mivel tévedések derültek ki, amiket sürgősen orvosolni kell. Igen. Különben a bizonyítvány-ellenőrző és kiegészítő konferencia foglalkozni fog az esettel, tanfelügyelői középülésen. Az osztályfőnök úr, mikor ideadta nekem a bizonyítványt, beszédet tartott: kicsit zavarban volt, és tiszteltette a papát. Kérlek, kedves Bauer, mondta, légy szíves, közöld szüleiddel, miszerint sajnálatos tévedés történt bizonyítványoddal, hibás tételek csúsztak bele. A bélyeghatósági szabályrendelet szerint, sajnos, így is ki kell adni a bizonyítványt, de kérnelek kell, kedves Bauer, közöld a szülővel, miszerint ez csak olyan okirat, aminek az adatai nem jelentenek semmit. Kérd meg kedves szüleidet, ne haragudjanak ezért a tévedésért, az igazi bizonyítványt csakhamar kiállítjuk - egyelőre kéretem őket, hogy írják alá ezt, mert az összes iratokat átküldtük a rendőrségre, ahol a nyomozás miatt szükség van erre az aláírásra; de hangsúlyozd kérlek, hogy ez csak formaság. A főkapitány személyesen átírt a fiumei tengerészeti gimnáziumba, derítenék ki, hogy került bele a bizonyítványomba történelemből ez a... ez a... szám, ami ugyancsak egy közönséges szám, azt jelenti, hogy négyszer feleltem történelemből - de esetleges félreértésekre ad alkalmat.
Tudniillik Mangold, a történelemtanár, az csak helyettes tanár nálunk, még nem is osztályozhat, mert előbb vizsgáznia kell osztályzástanból a főegyetemen. Ő csak helyettes osztályzatot adhat, amit másképpen kell érteni - egyes helyett kettest, kettes helyett négyest -, majd ha letette a vizsgát, akkor az összes bizonyítványokban kiigazítják az osztályzatokat igazi osztályzatokra. Most egyelőre kéreti a papát, ne tessék haragudni egyelőre, és üzeni, hogy én négyszer feleltem történelemből, egyszer aláhúzott kétharmadra, egyszer egyesre, kétszer háromnegyedkettesre, tessék ezt összeadni, számtani középarányost venni, kijön a háromnegyed egyes, aláhúzva. Először a második Józsefből feleltem, de akkor csengettek; másodszor kérdezte az örökösödési jogot, mondtam schmalkaldeni szövetség, láttam, mikor beírta az egyfelest, de akkor elvesztette a noteszt.
Fizikából. Hát fizikából már novemberben feleltem, kérdezte a Föld mozgását, s én mondtam, hogy a Nap körül és ellipszis-alakú pályán, melynek egyik gyújtópontjában a Nap van, és ez a Newton érdeme. De akkor a mellettem ülő fiúval összetévesztett, akinek háromnegyede van a fizikából, és nekem írta be véletlenül. Akkor szóltam, a tanári kar megnézte a noteszt, mondta, hogy tényleg a Csekonics helyett írta be véletlenül, de ezt most már nem lehet kiigazítani, mert ebből neki a kormánynál kellemetlenségei támadnak, nagyon kért, hogy ne firtassam a dolgot most egyelőre, és tegyem meg neki, hogy most egyezzem bele a hármasba, év végére kijavítja jelesre, és nem is kell felelni a következő félévben. A jelest mindjárt be is vezette a születési bizonyítványomba, főigazgatói aláírással.
Frőhlichnek pikkje van rám algebrából, arról nem tehetek. A határozatlan együtthatóval kellett megoldani az egyenletet és akkor mikor kihívott, és akkor mikor megmondtam, hogy akkor beszorzok lambdával, erre kiesik a második egyenlet, persze, azért nem esett ki, mert iksszel is be kellett volna szorozni, csakhogy ezt Frőhlich nem vette észre, mire megmondtam, hogy hogy kellett volna, akkor mikor észrevette, hogy ő nem tudta, szégyellte magát, és azt mondta, hogy menjek helyre, és azóta pikkje van rám, mert jobban tudtam az algebrát, és nem akart kihívni javítani, pedig a törvényszékben benne van, hogy januárig ki kell hívni a fiút javítani, mert másképpen nem érvényes az osztályzat, és a Steinmann, a legjobb tanuló is mondta, hogy föl lehet jelenteni Frőhlicht, de nem akartam, mert úgyis pikkje van rám, pedig a dolgozatba nekem ugyanaz jött ki, mint Steinmannak.
Magaviseletből azért van kettes, mert ha van három hármas, akkor nem lehet a magaviseletből se egyes, hanem akkor külön bizonyítványt adnak magaviseletből, amit postán küldenek el a szülőknek.
Ezt!?... Ez nem hármas, ez kettes, csakhogy az osztályfőnök úr olyan furcsán írja a kettest, véletlenül felül írja a végét a kettesnek. Csak a vezetéknevet tessék aláírni... de mostanában ne tessék bemenni az iskolába... a kaput kiemelték... most átalakítják... nincs kapu... nem lehet bemenni... majd egy-két hét múlva...
| |
| 496. | [tulajdonos]: beledöglik vagy megerősödik | 2018-09-11 09:36 | Én, most éppen irigykedem. Tudod, én az ellenfeleimből is kihoztam mindig a legjobb formájukat. Mert megadtam nekik, amire szükségük volt.
| |
| 495. | [tulajdonos]: Az ember állapota | 2018-09-10 20:21 |
Kedves Ildiko!
Találtam két idézetet, amelyek szerintem tetszeni fognak neked. Írd meg, ha hasznosnak találtad őket:
Beingness
,,De csupán ezt mondjuk, és én csupán ezt mondom nektek: az egyén beingnessének valódi visszanyerése együtt jár azzal a felismerésével, hogy ő volt az oka bármely nehézségnek, amelyben valaha része volt. És ez egy rettentően keserű pirula, amit le kell nyelni. Olyan keserű, hogy valószínűleg több száz óra auditálás is kell ahhoz, hogy sikerüljön." – L. Ron Hubbard
Tér
,,Hogyan lesz a thetánnak kevesebb tere? Ez egy nagyon egyszerű mechanizmus. Tesz valamit, amit azután nem tehet meg újra, mert nem szabad, így aztán visszatartja. És egyszer réges-régen ki tudott nyúlni egészen a végtelenig, igaz? És azután egyszer kinyúlt egészen a végtelenig, és úgy döntött, hogy valami olyat tett, amit többé nem szabadna megtennie. [...]
Így ezután tesz valami mást, amit nem kellett volna »megártótennie«, és amikor megtette, rájött, hogy nem kellett volna, így többé már nem nyúl oda abba az irányba, igaz? Visszatart! Nemcsak, hogy nem nyúl ki… valami ilyesmit gondoltunk, értitek, hogy egyszerűen igazából többé már nem nyúl oda ebbe az irányba. Ó, nem, nem ezt teszi. Visszatartja az ebbe az irányba való odanyúlását." – L. Ron Hubbard
Mindkét idézet Az Ember állapota kongresszusból származik, ahol ennek a két témának megtalálod a még részletesebb leírását.
Lentebb is találsz még információkat.
Amit megismerhetsz ebből a Kongresszusból:
Mi történik, amikor nem konfrontálod, amit teremtesz?
Hogyan tudod rehabilitálni a művészi képességeidet?
Mi vet véget minden játéknak és miért?
Létfontosságú adatok a Második Dinamikára vonatkozóan
Mi kapcsolja be a teljes idős emlékezetet?
Mit próbálnak elérni azok az emberek, akik kritizálnak?
Mi az igazi oka annak, hogy valaki nem szeret téged?
Mi az a két szükséges tényező, amely fenntartja egy csoport létezését?
Mi a leginkább leértékelő dolog, amit magaddal szemben elkövethetsz?
Ha már rendelkezel ezzel az előadás-sorozattal, hallgasd meg, amilyen gyorsan csak tudod.
Oké | |
| 494. | [tulajdonos]: vélemény | 2018-09-08 15:02 | Figyelmet akar, ezért FIGYEL. S bejön neki, ez a só, mert annyira szórakoztatóan "fülhasogató", hogy a versei elhalványulnak mellette.
Még, tiszta szerencse, hogy megmaradt nekünk! Tényleg. Kitalálni se lehetne jobbat.!
Ő az oldal udvari-bolondja!
Ez, akkor jutott eszembe, mikor Janó gatyája mögül a FAQ-ban, a lába között kukucskálva, rám öltötte azt az édes pici nyelvét! :-)) Beeeeee! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 493. | Pillanat: elmondom, mit duplikálta | 2018-09-08 14:51 | krisztina, most már kisbetűvel, sokak után, nem sorolom fel, rászállt Tibire! FIGYELI!
Rájött, hogy nemcsak a verstörzset kellene néznie, ami jó volt eddig, hanem, most már az EMBERT is. Hogy, nem nézi az embert Tibi, azt onnan tudja, hogy nem ment vissza Misihez. Ja, és egy kis önirónia is kellene neki. Mondja ezt, krisztina! :-))
Meg azt is, hogy minden ember egy csillag! Így! Ilyen közhelyesen! S még azt is mondja, a Janó, jó! S hogy nem elég egy mondat: hű de fasza! Mert ez, viszont, nem jó! Megtudjuk továbbá, hogy habár túl sok helyre kell bejelentkezni, amit nehezen tolerál, ezért köszöni, azoknak akik mégis, ennek ellenére is feljárnak őt, és még, egy nem termékeny nőt olvasni. (Vaj'h, ki lehet?) Sokan vagyunk, mondja nekünk, de ők, csak ketten vannak. Mert, ők ketten, nem Szakállas Zsoltok,
különben is, Zsolti verset nem kunszt írni, s még azt is muszáj elmondania, hogy mi az az egy dolog, amit nem csinál. Nem olvas Szakállas összest!
Inkább, a könyvespolchoz sétál. De, modernet nem vesz le, nem olvas... Ja, de! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
