NAPLÓK: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 18:32 Összes olvasás: 45045| 248. | [tulajdonos]: NEM VICC - CSAK ÖNIRONIKUS | 2022-08-05 23:25 | Ez nem vicc, tényleg így gondolom:
"Novellaírásom, angol-magyar képmondásaim, majd a későbbre tervezett ökológiai- és gender-hosszúversek mind-mind az angol nyelven történő színrelépés eszközei.
Ettől természetesen magyar szerző leszek még, de mint világügyek angol nyelvterületen is ismert "magyar problémamegoldója".
Elvégre az első fiúunokám épp Londonban készül megszületni - neki (is) dolgozom." (Idézett szakasz vége.)
És íme az egyetlen, itt is megértett - illetve maradanDOKK-ra értékelt angol képmondásom!
http://www.dokk.hu/versek/olvas.php?id=46455
Csak akkor még fogalmam sem volt arról, hogy a nagyobb fiam Londonban élő magyar nőhöz "megy férjül", aki a kisbabáját is ott szeretné megszülni.
Ez az egybeesés megint olyan valami, mintha én provokáltam volna ki a Valóságtól - pedig csak "előéreztem" VALAMIT. Már nem először az életemben. (Ezt persze félig viccesen mondom - ahogy a fenti nagyzolás is ugratásszerűen önironikus.
Csak az "erősebbek" veszik direkt közlésnek, hogy utána pusmoghassanak róla, majd önteltséggel vádaskodva kisebbíthessenek.
Viszont nézzük: van-e mindebben tényleges "világprobléma", amelyben nekünk magyaroknak esetleg lehet tanítani valónk a kizökkent Nyugat számára?
Van.
A természetes - jó - ösztönösség, a családi érzület romlatlansága (nem vallási hanem természeti alapon). Talán egyfajta sérülésmentesség is ez. Odaadó szülők példaadóan szerető, támogató nevelése - 10 éves koromig. (Utána jött csak a pokol, lásd a "Köszönöm Józsikám-at", de addigra már úgy feltöltődtek a szeretet akkumulátoraim, hogy még ma is tart...)
Mindennek kifejezésére és a sajnos kizökkent, sajnos sérült és sajnos sajnos szeretetlen, Világ számára itt ez a "kisrövid".
Parányi semmiség.
Egy MAGYAR (lehetnék olasz, vagy még inkább török) aki - véletlenszerűen - de mégis szükséges módon éppen én vagyok, üzen benne a Jövőnek.
S egy napon - leendő unokám, ha szerencsésen világra jön - elolvashatja majd.
Londonban fog megszületni, de hazavárjuk.
Ő ettől nagyon is magyar kisfiú lesz, ahogy a szülei is magyarok szeretnének maradni, bárhol éljenek is.
Majd én megtanítom magyarul - előbb, sokkal előbb, mint ahogy Széchenyi megtanulta a nyelvet. (Ő későn, csak felnőtt korában. A naplóját is német nyelven írta.)
Hihetetlen, hogy mindez megtörténik velem.
De ez a helyzet és fel kell nőnöm hozzá. Ezért nem tudok itt igénytelen ostobaságokkal foglalkozni. Elkaptam valamit - ami "nem ereszt".
Megdöbbent, hogy az angolozással, ösztönösen, épp ebbe az irányba mozdultam el - pedig akkor még csak a húgom élt Londonban és a nagyobb fiam nem ismerte még leendő feleségét - így fogalmam sem lehet arról, hogy mára a nagyfiam is londoni lesz, de az első unokám is, nem sejthettem tehát két éve, hogy még angolul is ennyire "HAZA BESZÉLEK" a Twitteren.
https://twitter.com/PalocziAntal/status/1334011726984065024/photo/1
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
