Seholsincs: seholsincs, mégis vagyok

NAPLÓK: Seholsincs
Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 00:53 Összes olvasás: 86841

Korábbi hozzászólások:

444.	[tulajdonos]: seholsincs, mégis vagyok	2017-07-05 19:35
Ihlet? Ebben a nyomott időben? Így ismét visszalapoztam, s aki még nem ismer(i): Életkarc /Életrajz helyett néhány vonás/ 49 őszén a szüleim észrevették, hogy kilenc hónap után az egyik napról másikra gyarapodott családi boldogságukkal a szoba mérete egyenes arányban nem nőtt. A konyári kis szoba-konyhás ház maradt akkora, amekkora. Maradhatott is, hiszen a DEMKÉ-ben születtem, és debreceni polgár lettem. Így engem a méretek felettébb nem érdekeltek. A konyári kis házra pedig nem is emlékezhettem. Bár nem zavartam különösebben szüleimet, idővel mégis megismerhettem az óvodát, azután úgy általában az iskolát is. Kitűnő volt. Főleg, mert Debrecen mindennapjait színesíthettem egy olyan intézményben, amit a gyermekkórusa Kissné Weiser Katalin vezetésével - és természetesen személyemnek nem csekély mértékben köszönhetően - országhírűvé tett. Ez volt a Bányai Júlia Általános Iskola. Zenei ambícióim már korábban, úgy hatévesen megmutatkoztak a Péterfia utcai jól szituált szomszéd család - Dr Demény Péter családja - féltve őrzött zongoráján improvizált szerzeményeimben. Én komponáltam, a rém rendes család pedig - talán unoka utáni vágyaiknak engedve - irántam érzett szimpátiájukról biztosítva kegyes mosollyal viselte el több tucat alkalommal a tehetségem - olykor viharos - kibontakozását a fekete-fehér billentyűzeten. Szüleim szerint viszont a zongora az anyagi vonzaton túl eleve a mérete miatt is felejthető volt az akkori zsebkendőnyi lakásban. Meg kellett elégedjek zenei pályafutásom startjánál egy vonóval, és a hozzátartozó hegedűvel, ami 11 éven át nem szakadt el tőlem, de néhány húr - különösebb lelki traumát nem okozva - azért párszor cserben hagyott. Középiskola: városunk akkor legerősebb gimnáziumában, - KLTE Gyak.(orta) Gimnázium, de előfordul(t) általánosan is - fizika-kémia szakon jeleskedés. Ezt tovább fejlesztettem a vegyipari technikum unicum szakán, postai utánvéttel: levelező tagozaton; majd jöhetett az egyetem: begyeden. A tárgyak közül csak a fakultatív választható anatómiát vettem fel, mert a harmadik randira a DOTE-vel már nem mentem el. Pedig minden esélyem meg lett volna a nászra, mely utóbbi 1972-ben dokumentáltan - anya-könyv-igen - mégis alá lett támasztva, csakhogy egy jobb sorsra érdemes fiatalember oldalán. Igaz, ettől kezdve orvosi praxisom építésére már nem is gondolhattam, de az anyai szerepet kétszer is sikerült biztos alapokra hoznom, miközben feleségként is tartom magam, mintegy bebetonozva férjem - egyelőre csak a - státuszát... (Azóta kisebb lengésektől eltekintve stabilan áll.) Első munkahely, ami az utolsótól csak a nevében különbözik: BIOGAL. Itt kutat-ás, környezetben véd-elem, azon belül veszélyes is meg nem is. A kezdet és a vég között öt évig vízkóstolás és szemmel és azzal sem látható összetevők dokumentált vizslatása a víz egyik (remek)művénél. (Debreceni Vízmű és Gyógyfürdő Vállalat) Közben már több tucat babér - pontosan nem rögzített mennyiségben - bab, sárgaborsó és más levesekben. Érthető módon a fejemre nem jutott. 2007-ben egy infarktus után a TEVA könnyes búcsúja tőlem - ő sírt...Én törölgettem fel a nyomokat. Majd én sírtam, mert még törölgetni is jólesett volna...tovább. Onnantól kezdve - majd'megszakadt szívvel - tárca nélküli házisárkány: tűz-ok-ád-ás lírai hangulatban és - sokak fájdalmára - stílusban. Mindennapjaim: saját kútfő apasztással egybekötött idegi terhelhetőségemnek vizsgálata néhány mindenre elszánt olvasó bevonásával. Távlatok: mindennap ablakot nyitok, hogy beengedjem... Remélem egyszer én is megtalálom a kaput a világra. 2013. Zsefy Zsanett

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!