NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 15:41 Összes olvasás: 7217083. | [tulajdonos]: recés | 2018-07-16 14:34 |
Sub specie aeternatis A legtökéletesebb útvesztő a sivatag. Huzatos hely. Láthatatlan folyosóin orkánok, tornádók vagy tájfunok tombolnak, összehordanak mindent, ami az útjukba kerül, kígyót, békát, hetet-havat, hamut, salakot. Csak a közepén honol csend és nyugalom -- ha szerencsém van, amikor éppen arra járok. Ott találok rád, a vihar szemében, ismerős-ismeretlen kedves idegen. Legyen a neved: Szépség. Bárki szörnynek nézne. Félig-ember-félig-bikának. Mintha nem jött volna rá eddig senki, hogy a Minotaurosznak nem a csúfságát kell a halandók szeme elől elrejteni. A halandók elindulnak megkeresni önmagukat, de nem tudnak mást, csak kérni, emlékezni vagy felejteni. Van, ki cukrot kér, van ki kenyeret. Some dance to remember some dance to forget. A sivatag közepén találok rád, azon a helyen, ahol a lemondást tanulom. Az örökkévalóság felől nézve minden ragaszkodás felesleges kötelék. De én szeretem a fényképek recés szélén végighúzni az ujjamat.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!