NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 07:05 Összes olvasás: 71904| 817. | [tulajdonos]: köntös/халат | 2022-05-18 11:22 | A világosságot, mint köpenyt viselni – ez Isten attribútuma. Miféle rongyokba öltözünk hozzá képest, hogy elrejtsük rútságainkat? Mert még a legfehérebb göncünk is sötét ahhoz a fényességhez képest, ami őt körülveszi.
Hoztam be Anyunak köntöst, nem azt, amit ő kért, hanem olyat, amit könnyebb ráhúzni. A sétáihoz kell. Hogy az unatkozó férfiak ne lássák a pelenkáját, amikor elvonul a nyitott ajtójú kórtermek előtt. A lelki gondozó ma megkérdezte Anyutól, van-e valamilyen felekezeti hovatartozása (sic!). Anyu nem értette a kérdést. Református, válaszoltam helyette. És gyakorolja is? Nem igazán. Akkor nem igényli a lelkipásztori szolgálatot? Nem, pénteken úgyis hazamegyek.
Egy bonyolult földalatti építményben jártam álmomban. Emeletes ágyakkal telepakolt, sötét helyiségben feküdtem sokadmagammal. Voltunk vagy húszan. Fel akartam ébreszteni a többieket, de hiába kiabáltam, csak valami rekedt suttogás jött elő belőlem: azt akarják, hogy öljük meg egymást, provokátorok vannak köztünk, de ne dőljetek be nekik! Mire ezt kisajtoltam magamból, észrevettem, hogy a mennyezeten mindenféle ölőeszköz van elhelyezve, botok, kések, egyéb fegyverek az emeletes ágyak felső részétől kéznyújtásnyira, és valaki már nyúlt is az egyikért. Ne!!!, akartam üvölteni, de továbbra sem jött ki hang a torkomon. Kinyílt az ajtó, amikor kiléptem rajta, valaki rám támadt. Erről beszéltem, akartam mondani, de akkor már valahol egy utcasarkon álltunk mindannyian. A földön egy eszméletlen ember feküdt. Inkább ezzel foglalkozzunk, hogy rajta segítsünk, ne egymást bántsuk, mutattam rá. Akkor már nem szavakkal magyaráztam. Nem lett volna értelme. Leguggoltam a férfi mellé, és a feje alá tettem a tenyeremet. A férfi felköhögött. Visszatért beléje az élet.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
