Rozgonyi György írása (elküldtem a fiaimnak is):
Hét ok, amiért negyedszerre is orra bukott az ellenzék a választásokon
Magyarország megérdemelne egy értelmes, sikeres, magas támogatottságú ellenzéket, amely konstruktív módon bírálhatná a mindenkori kormányt. Sajnos azonban a mostani összetákolt hatosfogat nem az a csapat: Ennek a brigádnak nemhogy feltámadnia nem sikerült a választáson, hanem még meghalnia sem. Gyakorlatilag élő szellemként kísértették végig az utolsó fél évet. Nézzük meg, mi vezetett az elhasalt belvárosi fiúk kellemetlen bukásához. ( Vigyázat, megrázó tartalom, ellenzékiek csak Xanax plusz GinTonikkal olvassák el )
A bukás 1ső oka:
Hiányzó erkölcsi alapok. Ha visszaemlékszünk, eredetileg a szó sem volt arról, hogy a DK-t bármilyen összellenzéki összefogásba beveszik, mert a Momentum remekül megérezte, hogy az alulmulhatatlan teljesítményt nyújtó 2oo2-2010 közötti szocialista kormányzás azon kívül, hogy felvett egy csomó hitelt és azt elköltötte, semmilyen eredményt nem tudott felmutatni. A 2006-os őszödi beszéd alapján a kormányzat olyan mértékű gátlástalanságról tett tanúbizonyságot, amelybe még az MSZP is belerokkant, gyakorlatilag atomjaira hullott. Az 56-os forradalom 50-ik évfordulójára időzített, megemlékezők elleni rendőri fegyveres támadássorozat, majd emberek utáni hajtóvadászat, lövöldözés, szétveretés végül pedig ártatlan emberek százainak a börtönbe juttatása arra volt bizonyosság, hogy az akkori végrehajtó hatalom is olyan mértékben korrumpálódott, amely az egész Gyurcsány-rendszer legitimációját megkérdőjelezte. Naivitás volt azt hinni, hogy 16 év alatt az emberek elfelejtik ami történt, és emiatt a bizonytalan szavazók elpártoltak az ellenzéktől. A DK-val való érdekházasság, többet vitt, mint amennyit hozott, a Momentum pedig egy tál lencséért eladta a saját független imázsát, fiatalságából és romlatlanságából adódó erkölcsi tőkéjét.
A bukás 2-ik oka:
Nem létező kommunikációs koncepció. A Fidesz az elmúlt években a nemzeti konzultációk sorozatával és szakadatlan piackutatásokkal szondázta a magyar választó réteget, mely témák érdeklik az embereket, mik az elvárások, a választók pedig milliószámra küldték vissza az íveket. Ezért az ellenzék gúnyolta őket, holott barmelyik FMCG-ben utazó reklamügynökseget megbízhatták volna kisebb, de reprezentatív kutatásokkal a rögtönzések helyett. Nem foglalkoztak vele. A kormánynak voltak tehát önálló társadalmi témái ( pld. rezsicsökkentés), amelyekre fel tudtak építeni narratívákat és a választók úgy érezték: be lettek vonva a döntéshozatalba, és valamennyit az életszínvonaluk is emelkedett. Sikeresen felismertek olyan egyszerű, és jól kódolható szlogeneket, mint "család", "munka alapú társadalom", "egység", "haza" és ezeket becsatornázták a kissé már kopottas "nemzet", "unió" szlogenek mellé. Felismerték: a korábban a budapesti belváros által nem kellő súllyal figyelembe vett, keményen dolgozó derék vidéki kisember szavazata ugyanannyit ér, mint egy budapestié. Tetszik vagy nem, az embereket a családjuk, a munkájuk-fizetésük, és a közösséghez való tartozás élménye érdekli. Az egyházi és valódi civil szervezeteken keresztül (legyen az hobby központ, sportklub, ilyen-olyan művészeti, kultúrhazas centrum, falunap stb:) megkeresték és alaposan megdolgozták azokat az hatásközpontokat, akik minél több embernek egyfajta "viszonteladóként" jól tudták bemutatni a kormány politikáját és azokat a gazdasági intézkedéseket, amelyek a csaladok érdekeit szolgálják. Mindeközben az ellenzék többnyire nemzetközi ideológiai témákból és hazai marginális eliteskedő esetekből próbált ügyeket fabrikálni (migránskerítés, jogállamiság, Sargentini, gendertémák, akadémiai szabadság, SzFE, CEU, kinek van 2 anyja stb.), amelyek lássuk be, akár tetszik akár nem, az emberek 80 százalékát nem érdeklik. Engem igen, de a többséget nem, és ezzel együtt kell élni. A kormány ráébredt: Brüsszel hiába ugrál, amíg a német, francia és amerikai gazdasági elit remek üzleteket köt a kormánnyal, a nagy jogállami bolhacirkuszt csak a hazai ellenzék veszi komolyan. A kormányzat az ellenzéket akadékoskodó, mindenbe belekötő, rosszindulatú népségnek állította be, akik Brüsszelbe járnak vamzerkedni. Igaz, az is. Az ellenzék pedig nem titkoltan tapiskolt es ujjongott, akárhányszor a nekünk járó uniós támogatások jogtalan visszatartásárol van szó, szervilis módon mintha legalábbis kegy vagy alamizsna lenne, hogy kifizetik a magyaroknak, ami jár. Ez a káröröm általános megütközést keltett. A destruktív ellenzéki imázs valósnak bizonyult, és eközben az ellenzéki hálózatépítés és személyes kapcsolattartás, a terepmunka a magyar vidéken elmaradt, vagy legalábbis nagyon kevéske volt. Ahogy annak idején a Fidesz az élőerős polgári körökkel letarolta, ellentételezte a 95%-ban baloldali tulajdonú hazai sajtó őket lejárato hatását vidéken, ezt a házi feladatot az ellenzék egyszerűen lusta volt megcsinálni. Meg is lett az eredménye: negyedszerre is belebuktak.
A bukás 3-ik oka: A magyar néplélek folyamatos meggyalázása, az emberek verbális bántalmazása. Magyarország nem Budapest. Közérhetőbben: a szavazók 85 százaléka nem Budapesten él. Azok az üzenetek, amiket a magyar bizonytalan vidéki választók rendületlenül kapnak a baloldaltól, a következők: egyet nem értésed egyenlő a gyűlöleteddel, csak azt mondhatod, amit mi, mindezt a tolerancia jegyében, ami csak nekünk jár.
Szóbeli ellenvéleményed agresszió, úgyhogy fogd be a szád. Mi folyamatosan ostobázunk, rasszistázunk, idegengyűlölőzünk, árokásózunk, fasisztázunk, homofóbózunk, antiszemitázunk, orosz-barátozunk, provokálunk, alázunk, mucsaizunk, parasztozunk, prolizunk, lesajnálunk téged. Azt várjuk, hogy valld be hogy hülye vagy, és kövess minket. Te pedig fogd be a szád, mert ha kinyitod akkor gyűlölködő vagy, inkább hallgass és tűrjed és szavazz rám. Mindezt politikai és kulturális fronton is, így számíthatsz megbélyegző és bűntudatkeltő támadásainkra, még ha sportoló, művész, énekes, cégvezető, egyházi személyiség stb. vagy, és a konzervatív oldalhoz tartozol, akkor különösen. Hát még ha kisember vagy. Kussolsz. Mindeközben egyúttal állandóan arról értekezünk, hogy megosztott az ország, nincs egység, nincs béke, magunkat pedig áldozatnak mutatjuk be, amiért megszólaltál vagy ellentmondtál nekünk. Mindennek hármas hatása volt: a) nem tudtak jobboldali szavazókat elhódítani b) a bizonytalanok azt mondták, hogy ebből a sok hülyeségből ők sem kérnek c) a meglévő ingatag jobbikos szavazók átpártoltak a Mi Hazánkba. Az egyszeri vidéki szavazó, aki reggel bemegy a gyárba, a hivatalba, a közmunkába, vagy felül hajnalban a kombájnra, joggal kérdezi - odafent mindenki megbolondult? Ezt érdemlem a munkámért? Akkor inkább azokra szavazok, akik méltányosak velem, még ha nem is értek velük egyet. Különösképpen, ha az ellenzék azt akarja nekem megmagyarázni, hogy van, akinek két anyja van, apja meg egy sincs. Próbáld meg ezt egy állattenyesztőnek beadni. Hidd el, nem fog menni.
A bukás 4-ik oka:
A népszavazás mint véleménynyilvánítási lehetőség destruktív lerombolása. A népszavazási kérdések értelmén lehet vitatkozni, de kedves ellenzéki szavazó, képzeld magad egy átlag vidéki, falusi ember helyébe. Ezek a keményen dolgozó kisemberek négyévente elmennek szavazni, akkor joggal érzik úgy: beleszólhatok életem alakulásába. És erre az ellenzék azt mondja neked: szavazz érvénytelenül! Tedd tönkre, húzd át, firkáld, rajzold össze, tedd hamissá a szavazatodat. Mi ennek az üzenete? Az, hogy a kérdések hibásak? Nem. Az, hogy a te véleményed nem számít, mert te magad is egy érvénytelen senki vagy, nem érdekel a véleményed, felbíztatunk erre a hülyeségre. Ez szintén elriasztotta a bizonytalan szavazókat. Ennél még az is jobb lett volna, ha azt mondják, ne töltsd ki, de a "rombolás" mint választási program, a legtöbb emberben visszatetszést kelt.
A bukás 5-ik oka.
Áldozati pozíciójú, védekezésképtelen ellenzéki imázs. Magyarország nyugdíjas szavazóinak nagyrésze lehúzott 30-40 évet a jelenleginél lényegesen rosszabb munkakörülmények között. Tudják mi a kemény munka. A munkakorúak körében ma már sehol sincsenek biztos és könnyű munkahelyek, az emberek sokat dolgoznak, sokat túlóráznak. Versenyben él és küzd a kis- és középvállalkozó, a katások 400.000 fős serege, a multik robotoló katonái, az alacsony bérű közmunkások, a 8-tól 4-ig munkaidőtől elbúcsúzott közszféra, de még a féllegális szürke zóna munkavállalói is. A választáson a választó a munkaadó, ő dönt, kit vesz fel dolgozni a régióba vagy a parlamentbe. Az ellenzéki imázs, amivel nyerni akart az állásinterjún, a következő:
a., aki nem ránk szavaz, "az ostoba, agymosott, hülye, mucsai " stb. (Anti-tézis: de a fizetésem azért elfogadod tőlem, ugye? )
b., bár verseny van a piacon, bennünket "elnyomnak". ( Anti-tézis: Akkor te hogy fogod az érdekeimet képviselni ? )
c., "külföldön engem választana az EU stb" - ( Anti-tézis: Még ha igaz is, te itt élsz és engem képviselsz. Vagy nem ezt akarod?)
d., "a többiek úgyis csalnak, pedig ott van 40 ezer szavazati bitos / megfigyelő " (Anti-tézis: előre magyarázod miért nem vagy elég jó nekem ?)
e., " Nem igazságos a választáson, hogy ..." (Anti-tézis: ha az egyedi igazságtalanságok terheit egyedül sem bírod, hogy fogod képviselni az enyémet, a közösségét? )
f., " Nem tudom a jelenlegi választottaid legális úton leváltani" ( Anti-tézis: Kösz, de nem forradalmat szeretnék meg zavargásokat, hanem a családommal békességben élni)
Ha te lennél egy munkaadó, felvennél egy ellenzéki képviselőt a cégedbe ezzel a hozzáállással alkalmazottnak? Most őszintén...?
Mindezen erőt nem mutató nyöszörgés, rinyálás, szűnni nem akaró picsogás vezetett oda, hogy saját program, saját magyar ügyek, saját válaszok hiányában egy kerületi sakkbajnokságra összeválogatott úttörőcsapattal indult az ellenzék, akiket egy adminisztrációs hiba miatt tévedésből beneveztek az ifjúsági triatlon olimpiára.
A bukás 6-ik oka:
Az életszínvonal emelkedés és a gazdasági eredmények letagadása. Ma az átlag magyar lényegesen jobban él, mint 5-10 éve. Ezt nem csak én mondom, még a függetlenséggel aligha vádolható telex, illetve a portfolio is megírta. Nyilván most is sokan élnek nagyon rosszul, de munkaerő hiány van, és lényegesen könnyebb munkát találni, a fizetések reálértéke pedig nőtt, az ingatlanárak 100-150, sőt van ahol 200 százalékkal felmentek, pörög a gazdaság. Ezek a tények. A covid és az ukrán háború miatt megugrott a hiány, és az államadósság, mint ahogy szerte Nyugat-Európában is. A szavazók zöme azonban megrökönyödéssel, megdöbbenéssel tapasztalta, hogy 2010 óta az ellenzék minden évben előadta, hogy közeleg az államcsőd meg mindenki nyomorog. Nem igazán jött be…
A bukás 7-ik oka: Káderhiány és érdemi ellenzéki megmondóemberek hiánya. Az ellenzéki oldalon jelenleg harmatgyenge az emberanyag, nincsenek érdemi húzónevek, akik még nem kompromittálódtak. Média fronton nincs olyan integráló személyiség, aki az ellenzéki egységet meg tudná jeleníteni. Kétségtelenül vannak azonban olyan arcok, akik bizonyos ellenzéki szubkultúrákban népszerűek (Puzsér, Noár, Gulyás Márton, Alföldi Róbert ). Ezek közül Puzsér képvisel egy erős szellemi színvonalat, Noár pedig - bár munkássága csapnivaló - kétségtelenül eredeti, és kreatív.
És hogy mi fog változni? Semmi. MZP-t egy időre félreteszik. Az ellenzéki összefogás, ahogy Lendvai Ildikó előadta, esetleg megpróbál 1-2 éven belül zavargásokat kirobbantani, de valószínűbb, ráunnak az emberek erre az állandó háborús retorikára. A mai politikai erőtérben üres az ellenzéki szerep, így amennyiben MZP mégis egy saját, fiatalokból építkező párttal színre lép, olyan változásokat hozhat el az ellenzéki oldalon, amelyre ma még kevesen számítanak. A hódmezővásárhelyi Messiásnak ugyan nem a földi apja, hanem a felesége tanul asztalosnak, de könnyen lehet, hogy összetákolnak valami erőset. Ne siessünk kimondani a lehetetlent.
|
