NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 16:46 Összes olvasás: 72174| 775. | [tulajdonos]: egykezes | 2022-04-06 17:07 | Már nem emlékszem, milyen alkalomból vittek el iskoláskoromban lőgyakorlatra, az úttörősdihez tartozott, vagy gyakorlati (ma technikai) órán kellett puskát ragadnom, de az biztos, hogy nem éreztem jól magam; nehéz volt a puska, kényelmetlennek éreztem a testhelyzetet, amit fel kellett vennem, és még szégyellnem is kellett magam, mert soha nem találtam célba, bárki láthatta, hogy nem áll jól a kezemben a fegyver. K. Márti, aki hol a barátnőmnek vallotta magát, hol mindenfélét terjesztett rólam a hátam mögött (nyíltan sosem támadott, csak másoktól hallottam vissza, hogy „csúnyán” beszél rólam), többször is eltalálta a céltábla közepét, én még a szélét sem, kínos csend vett körül a próbálkozásaim után.
Mindez azért jutott eszem, mert ma arra vetemedtem, hogy purhabbal ragasszak meg két műanyag dézsát, amibe eddig esővizet gyűjtöttem, de tavaly mindkettő elrepedt (az egyik már tavalyelőtt is eresztett), a fiúkat (négy férfi, az egyiket csak ritkán látom) hiába kértem, hogy segítsenek valami megoldást találni, eddig mindig leráztak valamivel (most nem, majd máskor, az ilyesmit elő kell készíteni, nem lehet csak úgy neki esni, mint tót az anyjának, különben is, miért nem vigyázok az edényeimre, minek kellett összetörnöm azt a két dézsát – mintha direkt csináltam volna). Ma addig kotorásztam a szerszámos kamrában, a fiúk (elsősorban a férjem és apósom) szentélyében -- ami évekig el volt zárva előlem és az akkor még kisebb gyerekeim elől, a kulcs titkos helyéről nem lehetett tudomásom --, addig kotorásztam a számomra többnyire ismeretlen funkciójú tárgyak között, amíg egy purhabpisztoly nem akadt a kezembe. Soudal szerelő purhab, professional quality, 20 gratis. A forradalmi és innovatív Genoious Gun-applikátor segítségével a szerelőhab alkalmazása még soha nem volt ilyen egyszerű. Egykezes felhasználatóság, biztonságos, kényelmes, pontos adagolhatóság stb. Mindig viseljen védőszemüveget és kesztyűt.
Védőszemüveget nem volt türelmem találni, kesztyűben képtelen vagyok bármit csinálni (inkább vállalom a következményeket), azt meg nem írták, hogy a szemembe hulló hajfürtöket nem ajánlatos munka közben hátrasimítani.
Pénteken temetésre megyek addigra csak le kapargatom valahogyan magamról az összekoszolódott fehér ragacsot, amitől most olyan a jobb kezem (csak azt kentem össze mintegy bizonyítékául az „egykezes felhasználhatóság”-nak), mintha valamilyen bőrbetegségben szenvednék. A hajszálaimról egyenként le tudtam húzogatni a csirízt. A helyszínt, ahol a purhabpisztolyt működésbe hoztam, egyelőre letakarom, majd később kitalálom, hogyan vakarjam fel a kísérlet nyomait. A ruhám letisztításához keresnem kell valami higítófélét, de ahhoz újra be kell settenkednem a szerszámos kamrába, fel kell zavarnom a szentély csendjét. Attól tartok, ehhez a ma már nem lesz még egyszer bátorságom.
A két dézsába beleöntöttem a hét elején vödrökbe és fazekakba gyűjtött esővizet. Egyelőre nem eresztenek. Vajon mit szól ehhez apám, ha látja fentről? Nem tudom eldönteni. Nem is akarom.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
